Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2019-33-1
Az OEKO-TEX (régebben használt írásmóddal – és egyben ez is a kiejtése –: Öko-Tex) szabvány textiltermékek és az azokon alkalmazott kellékek (cérnák, gombok, cipzárak, tépőzárak, címkék stb.) számára kidolgozott, humánökológiai szempontok szerint összeállított vizsgálati és tanúsítási rendszer. Előírja a textil- és ruhaipari gyártásban használt anyagokban előforduló kémiai anyagoknak azt a még megengedett mennyiségét, ami az emberi szervezetre nézve nem jelent veszélyt. A nemzetközi OEKO-TEX Szervezethez tartozó akkreditált vizsgáló intézetek hivatottak arra, hogy a termékeket ebből a szempontból minősítsék és ezt követően rendszeresen ellenőrzik, hogy az OEKO-TEX tanúsítványt megszerzett termékek folyamatosan teljesítik-e az előírt követelményeket. Ez biztosítja a fogyasztóközönség számára, hogy az OEKO-TEX megkülönböztető jelzéssel ellátott termékek az egészségre nézve nem ártalmasak. Magyarországon és néhány környező országban az OEKO-TEX tanúsítványok kiadására az INNOVATEXT Zrt. jogosult.
Az 1990-es évek elején először Svájcban és Németországban vezettek be a textilanyagok körében olyan vizsgálati módszereket, amelyeket korábban csak más analitikai területeken alkalmaztak (például atomabszorpciós és gázkromatográfiás vizsgálatok). Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy még az olyan természetes szálasanyagok, mint a pamut, tartalmazhatnak az egészségre káros anyagokat, mint például nehézfémeket, formaldehidet stb. Azonban olyan textíliákat előállítani, amelyek egyaránt megfelelnek a fogyasztói igényeknek (divatos színek, könnyű kezelhetőség, hosszú élettartam és egyéb funkcionális követelmények) és a környezetvédelem és az egészségvédelem követelményeinek is, egyáltalán nem egyszerű feladat. A divat- és funkcionális igények nem elégíthetők ki bizonyos vegyi anyagok alkalmazása nélkül. Amikor világossá vált, hogy a textíliákban lehetnek az egészségre ártalmas anyagok, még nem létezett a textíliák humánökológiai minőségének megítéléséhez megbízható termékvédjegy, amely a fogyasztóközönséget tájékoztatta volna, sem pedig egységes határérték-rendszer, amely a textilgyáraknak és a ruhaipari vállalatoknak útmutatást adott volna arra, hogy a textiltermékekben előforduló ártalmas anyagok milyen mennyisége tekinthető még elfogadhatónak anélkül, hogy azok az egészségre ártalmasak lennének.
1992-ben létrejött a nemzetközi OEKO-TEX Szervezet, amelyet az osztrák, a német és a svájci textilipari kutató intézetek alapítottak, majd csatlakozott hozzá több más ország hasonló intézménye is (a magyar INNOVATEXT 1994-ben).