Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2012-52-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Immanuel Kant, az irányzat névadója
Immanuel Kant, az irányzat névadója

A neokantianizmus, illetve újkantianizmus a filozófia Immanuel Kant filozófiáját felelevenítő és módosító irányzata. A mozgalom az 1860-as évek elején „Vissza Kanthoz!” jelszóval német akadémiai központokból indult. Ekkor az idealizmus hatása alábbhagyott, és a természettudományokban gyökerezett materializmus lett a domináns a tudománytalan, spriritualisztikus, spekulatív filozófiák mellett. A neokantiánusok úgy vélték, hogy Kant kritikai filozófiai rendszere mindkét áramlatnak alternatívája. A századforduló idején a neokantianizmus már vezető tudományos filozófiai irányzattá vált Németországban.

A neokantiánusok a modern tudományok igényeinek megfelelő filozófiát kívántak kifejleszteni, és ezzel a szándékkal közvetlenül Immanuel Kantra hivatkoztak. Újra feléledt az érdeklődés egy érvényesség-elméleten alapuló szellemtudomány iránt. Dolgoztak a politikai elméletek filozófiai megalapozásán is.

A neokantianizmus etikája közel állt a szocialista tanításokhoz, amint ez például Friedrich Lange és Hermann Cohen műveiből is kitűnik. Miként Kant, ők is azt hangsúlyozták, hogy a szabadság egyenlőség feltétele. Kant szerint a jog célja a szabadság: szabadság — negatívumként — a másik emberek önkényétől, illetve — pozitív értelemben — szabadság az önrendelkezéshez. Nincs szabadság egyenlőség nélkül és fordítva. Az egyenlőség szabadság nélkül egy embertelen mechanizmus, a szabadság egyenlőség nélkül viszont zsarnokság. Kant etikájának az alapelve a kategorikus imperatívusz.

Az újkantianizmuson jelentős ágazata a marburgi iskola és a délnyugat-német iskola (vagy bádeni iskola) volt. A kriticizmus fejlődése is a neokantianizmushoz eredményeihez számítható.

A marburgi iskola tagjai a matematikai filozófia megteremtésével foglalkoztak. Legfőképpen a természettudományos irányú a priori episztemológiát és a logikát hangsúlyozták. A délnyugat-német iskola képviselői viszont Kant Gyakorlati ész kritikájával foglalkoztak, a bölcsészettudományok fogalmairól és módszereiről szóló vitában vettek részt. Az ő központi témájuk a kultúra- és értékelmélet volt.