Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2013-43-1

A szekigaharai csata (japánul: 関ヶ原の戦い) 1600. október 21-én (korabeli japán időszámítás szerint Keicsó 5. évének 9. hónap 15. napján) vívott döntő ütközet, amely lehetővé tette Tokugava Iejaszu számára a sógunátus és ezzel Japán megszerzését. A csatában mindkét oldalon jelentős haderő vett részt, ez volt a japán történelem egyik legfontosabb fordulópontja.

Tojotomi Hidejosi, Japán erőskezű, paraszti származású taikója (visszavonult kancellárja) 1598-ban, a balsikerű koreai hadjárat idején halt meg. Kijelölt utóda ötéves fia, Tojotomi Hidejori volt. Hogy öröklését biztosítsa, egy ötfős régenstanácsot nevezett ki és egy másik ötfős tanácsot Kiotó vezetésére. A két tanács kilenc tagja hosszú politikai manőverezések után egyesült a legerősebb hadúr, Tokugava Iejaszu ellen. 1600 augusztusában vette kezdetét a nyugati és a keleti daimjók fegyveres küzdelme. A két fősereg végül Szekigaharánál ütközött meg. Több daimjó árulása is kellett ahhoz, hogy a kezdetben hátrányban lévő Tokugava-erők nagy győzelmet arathassanak.

1600-ban véget értek az évtizedek óta tartó háborúk, befejeződött Japán egyesítése. A vérben született békesség, amit Oda Nobunaga kezdett el és Tojotomi Hidejosi vitt tovább, majd Tokugava Iejaszu teljesített be, 270 évig állt fenn Edo-bakufuként. Hidejorival, Hidejosi örökösével Oszaka ostroma során számoltak le. Az ezt követő simabarai felkelés volt Japán utolsó nagy fegyveres konfliktusa az 1868-as Bosin-háborúig, ami meghozta az Iejaszu által létrehozott sógunátus bukását.