Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-38-1
alap-szókészletének összetétele
A román nyelv szókincsét először a 20. század közepén mérték fel. A legelterjedtebb elmélet szerint a nyelv szubsztrátuma trák-dák, de, mivel se a trákok, se a dákok nyelve nem eléggé ismert, az ilyen eredetűnek vélt szavak származása csak feltételezéseken alapul.
A román nyelv alapszókincsének nagy részét a latinból örökölte. Újlatin jellegét jelzi az egyrészt a latinból örökölt, másrészt az újkorban a latinból, a franciából és az olaszból átvett szavak nagy száma is. Nemcsak szavakat vett át más nyelvekből, de a már létező szavak addigi jelentése vagy jelentései mellé új jelentést/jelentéseket is rendelt. A szóalkotása is a többi újlatin nyelvéhez hasonló, amennyiben prefixumokkal és szuffixumokkal sokkal több szót képez, mint szóösszetétellel.
A szókincsben a latin és újlatin eredetű szavak összesen 71,66%-ot tesznek ki, ami nagyjából megegyezik azzal, hogy a román szókészlet eredete 77%-ban azonos az olaszéval, 75%-ban a franciáéval, 74%-ban a szárdéval, 73%-ban a katalánéval, 72%-ban a portugáléval és a rétorománéval, valamint 71%-ban a spanyoléval.
A nyelvre természetesen hatottak a környező nem latin népek nyelvei, így vannak benne szláv (ószláv, bolgár, szerb, ukrán, orosz), török, görög, magyar és német jövevényszavak is. A középkorban az ószláv nyelvnek, pontosabban ennek bolgár területi változatának volt a legnagyobb hatása a román nyelvre. Ez feltehetőleg a 9. században kezdődött, miután a szlávok északkeletről bevándoroltak Közép- és Délkelet-Európába.
A magyar jövevényszavak két kategóriára oszlanak. A régebbiek kiterjedtek az egész román nyelvterületre, és viszonylag sokuk bekerült a sztenderd nyelvváltozatba is, miközben az újabbak csak az erdélyi nyelvjárásokban vannak meg. Magyar jövevényszó például a belșug ’bőség’ a cheltui ’költ’, chip ’kép’, a făgădui ’megfogad, ígér’, gazdă ’házigazda’, hotar ’határ’, meșteșug ’mesterség’, oraș ’város’, uriaș ’óriás’, vamă ’vám’.