Aggtelek
![]() |
A településen világörökségi helyszín található |
Aggtelek | |||
![]() | |||
Baradla-barlang | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Régió | Észak-Magyarország | ||
Vármegye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
Járás | Putnoki | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Horkay István[1] | ||
Irányítószám | 3759 | ||
Körzethívószám | 48 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 456 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 12,67 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 43,82 km² | ||
Földrajzi nagytáj | Észak-magyarországi-középhegység[3] | ||
Földrajzi középtáj | Aggtelek–rudabányai-hegyvidék[3] | ||
Földrajzi kistáj | Aggteleki-hegység[3] | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
Aggtelek weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Aggtelek témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/c9/Aggtelek1.jpg/260px-Aggtelek1.jpg)
Aggtelek község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Putnoki járásban. Miskolctól 50 kilométerre északnyugatra, közel a szlovák határhoz található. A közelben található az ország egyik leghíresebb cseppkőbarlangja, a Baradla–Domica-barlangrendszer.
Nevének eredete, változása
Az „Aggtelek” szó az „Ag” (Og) személynév és a „'telek” (tatárjárás idején elnéptelenedett település) összetételével alakult ki; ebben a formájában először egy 1346-ban kelt okmányban olvasható. Korábban (egy 1295-ös iratban) „Novák” néven említették (e szláv szó jelentése: „új telepes”).
Története
A terület az őskor óta lakott, itt kerültek elő az ún. bükki kultúra tárgyi leletei. A település már a honfoglalás idején benépesült, a tatárjárás után azonban hosszú évtizedekre lakatlan maradt. Az ősi település magva a mai harangtorony és templom környékén, ÉNY–DK irányban hosszan elnyúló dombtetőn alakult ki. A gyenge termőföld miatt a falu gazdasági életének alapja a 2. század közepéig hegyi állattenyésztés, a mészégetés és a szövő-fonó háziipar maradt.
Csokonai Vitéz Mihály barátja, Puky István és Ragályi Gedeon társaságában 1801. július 5-én látogatta meg a cseppkőbarlangot.
Petőfi Sándor felvidéki utazása során, 1845. május 24-én járt itt, nevét bevéste a barlang falába. Élményeit az „Úti jegyzetek” című munkájában írta le.
1858-ban tűzvész pusztította el a települést: leégett az iskola és egy lakóház kivételével minden épület. A templom falai állva maradtak, de maga az épület teljesen kiégett. A második világháborúban a szovjet csapatok átvonulása jelentős dúlással járt.
Az 50-es években a Borsodi szénmedence bányáinak megnyitása, Kazincbarcika nehéziparának felfejlesztése munkaalkalmakat és viszonylagos jólétet teremtett. A mezőgazdaságban maradt az egyéni gazdálkodás: a termelőszövetkezetet kétszer is megszervezték, de mindkétszer életképtelennek bizonyult.
Természeti értékeinek köszönhetően a település ma turisztikailag kiemelt jelentőségű. Az UNESCO 1995. december 6-án az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjait, köztük a Baradla–Domica-barlangrendszert és a Béke-barlangot a világörökség részévé nyilvánította.
Népcsoportok
A 2001-es népszámlálás adatai szerint a település minden lakosa magyar.[4]
2003-ban lakossága 665 fő volt; ez a szám a következő hat évben csaknem százzal csökkent.
Népesség
A település népességének változása:
Lakosok száma | 586 | 572 | 557 | 513 | 480 | 456 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
Látnivalók
Az Aggteleki-karszt Magyarország legészakibb kistája; a Gömör–Tornai karsztvidék magyarországi része. Az egész hegység természetvédelmi terület; az Aggteleki Nemzeti Park része. Az Aggteleken található 20 barlang, az Agancsos-réti-víznyelő, a Babot-kúti-forrásbarlang, a Baradla-tetői-zsomboly, a Béke-barlang, a Borz-lyuk, a Ciprus-barlang, az Eger-zsomboly, a Haragistyai-rókalyuk, a Húsvét-barlang, a Lófej-tetői-barlang, a Musztáng-barlang, a Néti-lyuk, a Poronya-tetői-barlang, a Ravasz-lyuk-víznyelő barlangja, a Sehova-zsomboly, a Szarvasól-barlang, a Százforintos-barlang, a Szőlő-hegyi-kőfejtő barlangja, a Vízfakadás-barlang és a Vörös-tói-zsomboly.
- Baradla-Domica-Barlangrendszer (hivatalosan Jósvafőhöz tartozik)
Ismertségét Közép-Európa leghosszabb barlangjának, a Baradla-barlangnak köszönheti. A Baradlát már az őskori ember is ismerte és lakta. A mai kor embere viszont – vállalkozó kedvétől és vérmérsékletétől függően – számos barlangtúrából választhat, hogy megismerje. Melyekről bővebben is tájékozódhat: Barlangtúrákkal kapcsolatos információk
- Ördögszántás és az Aggteleki-tó
- Mészégető kemence
Az Aggteleki-tó mellett felépített kemence, emlékéül szolgál a hajdanán igen jelentős bevételi forrást eredményező mészégetésnek.
- Református templom (fehérre meszelt, oromzatos, nyeregtetős, toronytalan)
- Fejfamúzeum és Kopjafa Emlékpark
- Harangtorony
A templomtól 200 méterre található.
- Tájház
A tájház egy 20. század eleji zsellérszobát mutat be, amely konyhaként és lakóhelyiségként is szolgált. A szoba korabeli használati tárgyakkal van berendezve, de gazdag textilgyűjteménnyel is rendelkezik. Előzetes bejelentkezés alapján rakott sparhétján (és esetenként benne) készített ételek kóstolására nyílik lehetőség.
- Hagyományok Háza
Az évről évre változó kiállítási anyagot felvonultató bemutatóhely különböző hagyományos paraszti tevékenységformákon keresztül mutat rá arra, hogy a mai táj (azaz a természetvédelmi oltalom alatt álló nemzeti park) az ember és a természet évszázadok óta tartó kölcsönös egymásra hatásának eredményeképpen alakult ki.
- Nagyboldogasszony-kápolna (római katolikus)
- Nyitott parasztudvar (Kossuth Lajos u. 49.) 2007-ben alakították át turistacsalogatónak, és azóta évről évre itt tartják a Gömör-Tornai Fesztivál több rendezvényét is. Az egykori csűrben kialakított színpadon évente többször helyi, amatőr művészek lépnek fel. Az istállógaléria változatos témájú időszaki kiállításoknak ad otthont.
- Aggteleki Nemzeti Park több felszíni és felszín alatti túralehetőséggel.
- Gyalogtúra lehetőségek.[5]
A harangtoronnyal átellenben, az országút túloldalán állt az ősi aggteleki vendégfogadó, amit először 1793-ban említi útirajzában gróf Teleki Domokos, aki itt szállt meg, és igen elégedett volt a szolgáltatással. Később itt szállt meg Petőfi Sándor is, amikor meglátogatta a Baradla-barlangot. Az egyemeletes, zömök épület földszintjén volt a vendéglő, az emeleten pedig a szobák. 1974-ben az épületet életveszélyessé minősítették, majd lebontották.
Aggtelek az irodalomban
- Aggtelek az egyik (érintőlegesen említett) helyszíne Mikszáth Kálmán Hogyan lettem én író? című novellájának.
- Aggtelek a címadó helyszíne Lipták Gábor Az aggteleki pásztor című elbeszélésének.
- A hagyomány szerint az ősi aggteleki fogadó tulajdonosáról mintázta a Putnokon született Tóth Ede A falu rossza című népszínművének elhíresült kocsmárosát, Schwarz Mózsit.
Környező települések
A legközelebbi város: Szendrő (30 km).
Képgaléria
Jegyzetek
- ↑ Aggtelek települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8
- ↑ A nemzetiségi népesség száma 2001
- ↑ Gyalogutak
Források
- Aggtelek Önkormányzatának honlapja
- Aggteleki linkgyűjtemény
- Aggteleki Nemzeti Park Hivatalos Turisztikai Honlapja
- Hadobás S.: Az Aggteleki Nemzeti Park és környéke kultúrtörténeti értékei I. Építészeti emlékek. 2., javított kiadás. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, 2003.