Pelsőcardó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pelsőcardó (Ardovo)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Rozsnyói
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1473
Polgármester Daniel Fábián
Irányítószám 049 55
Körzethívószám 058
Népesség
Teljes népesség 159 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 14 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 268 m
Terület 11,21 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pelsőcardó (Szlovákia)
Pelsőcardó
Pelsőcardó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 32′ 00″, k. h. 20° 25′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 32′ 00″, k. h. 20° 25′ 00″
Pelsőcardó weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pelsőcardó (szlovákul: Ardovo) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rozsnyótól 18 km-re délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község területén már az újkőkorban is éltek emberek. Ezt bizonyítják az Ardói-barlangban talált a bükki kultúra embere által faszénnel készített barlangrajzok. A bronzkorban a pilinyi és a puhói kultúra népe lakta a területét. A mai falu a 12. században keletkezett királyi erdőóvók településeként, első írásos említése 1243-ból való, ekkor a pelsőci uradalomhoz tartozott. Neve a királyi erdőóvók nevéből rövidült a maira. 1318-ban "Ordou", 1320-ban "Ardo", 1359-ben "Ardow" alakban szerepel az írott forrásokban. Területén a középkorban ólombányák működtek. 1427-ben 31 portával adózott a Bebek családnak. A falu a 16. századig a Csetneky család birtoka. A század közepétől a töröknek is adózott. 1682-ben császári katonaság pusztította el és csak 1740 után telepítették újra. 1828-ban 30 házában 254 lakos élt. Lakói állattenyésztéssel, erdőgazdálkodással, szénégetéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "Pelsőtz Ardó. Magyar falu Gömör Vármegyében, birtokosai több Nemes Urak, lakosai reformátusok, fekszik Pelsőtztöl nem meszsze, földgye homokos, de közép termékenységű, réttyeit az áradások járják, legelője elég, fája mind a’ kétféle piatzozása kettő, egy egy mértföldnyire, Vas hámorjai közel, mellyek mellett jó módgyok a’ keresetre, harmadik Osztálybéli." [2]

Fényes Elek szerint "Ardó (Pelsőcz), tót falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vgyékben, Pelsőczhöz egy kis órányira, egy völgyben, gyümölcskertektől körülvétetve: 25 kath., 314 evang., 16 ref. lak. kik földet mivelnek, gabonával, gyümölcsel kereskednek, szenet égetnek s azt hámorokba hordják. Van evang. anyaszentegyháza, s 16 jobbágytelke. Határja kicsiny; rétje mondhatni semmi sincs; fája, gyümölcse elég. F. u. többen. Ut. p. Tornalja." [3]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint "Pelsőczardó, a dobsina-bánrévei vasútvonal mentén fekvő kisközség, 73 házzal és 324, nagyobbára tótajkú és ág. h. evangelikus lakossal. 1243-ban, a mikor IV. Béla király Bebek Detriknek és Fülöpnek adományozza, Erdő néven van felemlítve az adománylevélben. 1427-ben már Ardó néven szerepel, de előzőleg, 1362-ben Ordó és Pelsewczordó néven is. Ez időben nagyobbacska helység volt. 1690-ben az Uza családot is birtokosai között találjuk, azután a Thököly és a Nyáry, később pedig az Andrássy, Fáy, Széky, Ragályi és Czékus családokat. 1809-ben Hámos József az itteni zálogos birtokot Pletrich Imrének visszabocsátja, 1817-ben pedig az Andrássyak váltják magukhoz. 1427-ben Stebvár nevű község is volt e tájon, mely szintén a Bebek család birtoka volt. Ág. h. ev. temploma 1788-ban épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Pelsőcz." [4]

1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott.

2015-ben betörtek a falumúzeumba és néhány régiséget elloptak.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 367, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2001-ben 177 lakosából 123 magyar és 49 szlovák volt.[5]

2011-ben 159 lakosából 94 magyar és 65 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]