Bánhorváti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Bánfalva lap ide irányít. Egyéb jelentéseihez lásd: Bánfalva (egyértelműsítő lap).
Bánhorváti
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Bánhorváti címere
Bánhorváti címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásKazincbarcikai
Jogállás község
Polgármester Deák-Szinyéri József
Irányítószám 3642
Körzethívószám 48
Népesség
Teljes népesség1373 fő (2015. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség47,89 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület28,48 km²
Földrajzi nagytájÉszak-magyarországi-középhegység[2]
Földrajzi középtájBükk-vidék[2]
Földrajzi kistájTardonai-dombság[2]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bánhorváti (Magyarország)
Bánhorváti
Bánhorváti
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 13′ 31″, k. h. 20° 30′ 01″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 31″, k. h. 20° 30′ 01″
Bánhorváti (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Bánhorváti
Bánhorváti
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Bánhorváti weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánhorváti témájú médiaállományokat.

Bánhorváti község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Bán-patak völgyében fekszik Kazincbarcika városától 10, Miskolctól 30 kilométerre, a Lázbérci Tájvédelmi Körzet közelében. A település a 26-os főutat a 25-össel összekötő út mentén fekszik Kazincbarcika felett.

A környező települések közül Nagybarca 3, Dédestapolcsány pedig 7 kilométerre található. A legközelebbi város a 10 kilométerre fekvő Kazincbarcika.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét horvát telepesekről, illetve a településen átfolyó Bán-patakról kaphatta. Egy 18. századi forrásban szerepel először a maihoz hasonló formában, Bán Horváth alakban feljegyezve a község neve.

Története[szerkesztés]

A település már a honfoglalás korában létezhetett, de először csak 1220-ban említik a Váradi Regestrumban. Később villa Horvaut, majd Horuád, Horvát alakban is írják. Anjou-kori okmányokban "„Horváti”" néven szerepel. A 13. században a bélháromkúti apátság birtokához tartozott. A 14. században már temploma is volt.

A 16. században királyi tulajdon; a szarvaskői, majd az egri várhoz tartozott. Eger eleste után török hódoltság alá került. A 17. században a Szendrői várhoz tartozott. A 16. század végén a reformáció is teret hódított a településen. Bán-völgye nagyobb családjai közül a Bárius család a reformációhoz csatlakozott, ezzel magyarázható a református hit gyors elterjedése. 1544-től Bánhorvát egyházközség lett, amely saját önálló református egyházzal rendelkezett már 1528-ban. A 17. században a Bárius család kihalása után leányágon a Vay és a Fáy család, később pedig a Platthy és Szirmay család lettek a birtokosok.

A falusiak életében nagy szerepet játszott a szőlőművelés annak ellenére, hogy az évszázadok során a természeti csapások sok esetben tönkretették vagy el is pusztították a falu szőlőkultúráját.

A 19. század végén és a 20. század elején Bánhorváti bányásztelepüléssé vált.

Bánhorváti 1950-ben jött létre, amikor Bánhorvát egyesült a szomszédos Bánfalvával.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990-1994:
  • 1994-1998: Varga Andrásné Terhes Edit (független)[3]
  • 1998-2002:
  • 2002-2006:
  • 2006-2010:
  • 2010-2014:
  • 2014-2019: Földvári István[4]
  • 2019-től: Deák-Szinyéri József

A község címere[szerkesztés]

A címer egy álló csücskös talpú, aranyszínű katonai aranypajzs, amelyet két részre oszt egy vékony kék hullámpólya. A felső részben zöld szőlőfürt és kék szőlőmetsző kés, az alsó részben pedig kék színű ék és kalapács látható. A pajzson egy összecsavart kék és aranyszínű tekercsen egy jobbra forduló fekete holló áll, melynek aranycsőre és lába van. Zöld bükkfaág látható a pajzstartó mindkét oldalán. A pajzs alatt egy szalag, BÁNHORVÁTI felirattal. A két részre osztott pajzs a két településre, Bánhorvátra és Bánfalvára utal, a szőlőfürt és a szőlőmetsző kés a településen folytatott szőlőművelésre vonatkozik. A vékony kék hullámpólya a Bán-patakot jelképezi, a településen folyt bányászatot pedig az ék és a kalapács. A Bárius családra utal a holló. A holló és címertartó bükkfaágak a természeti környezet értékeit is szimbolizálják.[5]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

2001-ben a településen a lakosságnak 98%-át magyar, a 2%-át cigány származású[6] emberek alkották.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,5%-a magyarnak, 1,2% cigánynak, 0,3% lengyelnek mondta magát (8,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 34,8%, református 45,4%, görögkatolikus 1,1%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 4,6% (12,3% nem válaszolt).[7]

Látnivalók[szerkesztés]

Templomok[szerkesztés]

Római katolikus templom[szerkesztés]

1769-ben épült Ráth Károly 1868-as közlése szerint. Az épület homlokzatának szélein Copf stílusú vázák, a templomtornyon illetve a homlokzaton ion falpillérek figyelhetőek meg. Belsejében a szentély egyenes záródású, és orgonakarzattal van ellátva. Szószéke copf stílusú. A főoltáron lévő oltárképet 1832-ben Danhauer festette Egerben. A festmény Szűz Mária bemutatását ábrázolja. Említést érdemel még a templomban található két nagyméretű vert és vésett barokk gyertyatartó, valamint egy csúcsíves pártával ellátott 16. századi kehely, melynek talpa 18. századi barokk stílusú. A hozzá tartozó copf stílusban épült római katolikus plébániaház 1805-ben épült.[8]

Református templom[szerkesztés]

Őrtornyos volt eredetileg, amely már 1293-ban állt. Fagalériás toronnyal és ferde támpillérekkel épült a 16. században. 1789-ben nagyobbításra, átalakításra került sor. Kapukerete gótikus stílusú, befalazott; a templom déli bejárati előcsarnoka mellett található. 1700-ban festették az épület lapos deszkából készült famennyezetét, karzata 1790-ben került festésre, amely ornamentikus és alakos díszítésű. 1720-ban készített padjai szintén festettek. 1789–1790 között épült a templom kőszószéke. Úrasztala 1794-ben készült. Kegyszerei az 1600 és 1674 közötti időszakból valóak. A templom harangját 1621-ben készítették, viszont 1850-ben újraöntésre került sor, hasadás miatt. A templomudvaron található Kálvin-emlékművet a Reformáció 400 éves évfordulójára építtette az egyházközség akkori lelkipásztora, Lenkey Gyula, amelyet 1924. október 31-én avattak fel. Az emlékmű egy 4 méter magasan elhelyezett, vasbetonból készített turulmadarat jelképez, amelyet az Upponyi völgy sziklájából összegyűjtött kövekből formáltak meg.[9]

A kastély melletti református templom[szerkesztés]

A 17. században épült, a kastéllyal azonos barokk stílusban. A kastélyparktól egy feljáró választja el. A templom homlokzati toronnyal és két haranggal rendelkezik. 1823-ban készült festett famennyezete.[10]

Egyéb látnivalók[szerkesztés]

A 17. században, barokk stílusban építették. A kastélynak több tulajdonosa is volt, a Bárius, a Fáy, a Vay, a Platthy, a Lónyai és a Vladár család váltotta egymást az idők során. A kastély parkját 120-150 évvel később alakították ki, amely teljes mértékben körbeöleli az épületet. A kastély magántulajdonban van, épülete magánjellegű rendezvények például: esküvők helyszínéül is szolgál. A kastély érdekessége, hogy Szent-György vonalon helyezkedik el.[11]
  • Falumúzeum
Megnyitására 1999. március 15-én került sor. A megnyitó beszéd megtartására Szert József pedagógust kérték fel. A múzeum szervezése és a benne található ritkaságszámba menő régiségek összegyűjtése Kárpáti Zoltán nyugdíjas pedagógus nevéhez fűződik, az ő munkájának eredménye a konyha, a háztartási eszközök tárolója valamint a paraszti tisztaszoba. A nagy kiállító teremben népi mesterségek eszközei, régi iskolai kellékek és egy polgári szoba részletei láthatóak.[12]
  • Világháborús emlékmű
  • Az 1848-49-es szabadságharc emlékműve
Igó Aladár szobrászművész alkotása. Az emlékmű alkotóelemei a szabadságharc idején történteket szimbolikusan fejezik ki. A három emlékoszlop közül a bal oldali oszlop tetején a forradalom kezdetének éve, az 1848-as szám látható. A legmagasabb középső oszlopon a Kossuth-címer és az IN MEMORIAM felirat lett elhelyezve, jelezve ezzel az emlékezést a hősökre, valamint a győzelmekre, melyek Kossuth vezetése alatt történtek. Az 1849-es évszám olvasható a jobb oldali oszlopon, ez jelzi a szabadságharc hanyatlását és bukását. Egy kis táblán látható a nemzetőrök sapkája és a fegyverzetüket ábrázoló utánzat. Az emlékművet nyolc oszlop öleli körül, ez emlékeztet a fenyves alatt nyugvó nyolc hősre. Az emlékmű megtekinthető a Platthy-kastély és a református templom közötti téren.[13]
  • Földvár
A Jardonka-tetőn fekszik, amely a Feketehegy (454 m) és a Kövesmálcsúcs (424 m) között húzódó gerincvonulat felső részén található délkeleti irányban. A gerincvonulat a Bán-patak völgyében ér véget a 33-as kilométerkőnél, a Bánhorvátiból Dédestapolcsány irányába vezető műútnál. A várdomb, amely bokrokkal és ritkás fákkal benőtt terület, 120 m magasságban fekszik a műúttól. Megművelt szántóföldek terülnek el körülötte minden irányban. A domb közepén található egy 3,5 m mély gödör, ennek oldalában több beásás látható. Terméskő borítja a mélyebb területet, a dombon omladék vagy falmaradvány nem található. A vár kővel falazott volt a lakosság szerint. A község útjának megépítéséhez az 1930-as években sok követ elhordtak innen. A kövek füstösek, kormosak voltak helyenként, ennek alapján a vár leégett. A várból a Berekalja erdőbe vezetett egy alagút is a Szamárkúthoz, itt a nyílást egy nagy kő zárja el. A vadnai és a dédesi várra jó kilátás nyílik a várdombról, illetve az Upponyi földvár is jól látható. Az egész Bán-völgye megtekinthető innen.[14]
  • Damasa-szakadék
A településről a kék kereszt turistajelzésen közelíthető meg[15] a közel 170 méter hosszú sziklaszoros,[16] melynek sziklái alatt Magyarország második leghosszabb összefüggő álbarlang-rendszere húzódik.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  2. a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  3. Bánhorváti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  4. Bánhorváti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2014. november 18. (Hozzáférés: 2015. május 17.)
  5. Bánhorváti címere
  6. A nemzetiségi népesség száma településenként
  7. Bánhorváti Helységnévtár
  8. Bánhorváti templomok
  9. Nagy Károly: Ózd város és környéke (47. oldal) ISBN 963-03-7729-2
  10. Bánhorváti.hu. [2012. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 23.)
  11. Kastélyutak.hu. [2007. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 14.)
  12. Nagy Károly: Ózd város és környéke 50-52. oldal ISBN 963-03-7729-2
  13. Nagy Károly: Ózd város és környéke 71-73. oldal ISBN 963-03-7729-2
  14. Földvár. [2012. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 26.)
  15. [1]
  16. [2]

Források[szerkesztés]