Sajókaza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sajókaza
Református templom
Református templom
Sajókaza címere
Sajókaza címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás Kazincbarcikai
Jogállás község
Polgármester Stefán László Mihály[1]
Irányítószám 3720
Körzethívószám 48
Népesség
Teljes népesség 3116 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 100,72 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 30,72 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sajókaza (Magyarország)
Sajókaza
Sajókaza
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 17′ 00″, k. h. 20° 34′ 58″Koordináták: é. sz. 48° 17′ 00″, k. h. 20° 34′ 58″
Sajókaza (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Sajókaza
Sajókaza
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Sajókaza weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajókaza témájú médiaállományokat.

Sajókaza község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Miskolctól 26 km-re északnyugatra, a Sajó bal partján fekszik. A falutól délre található Sajókaza megállóhely a Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonalon.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve vagy magyar törzsnévből, vagy az ótörök eredetű Quaz személynévből származik, mások szerint azonban az ószláv koza (= kecske) főnévből való.

Története[szerkesztés]

1231-ben Kaza néven említik először. Református temploma 13. századi romanikus eredetű, a 15. században gótikus stílusban átépítették, a 19. században tornyát magasították. 1562-ben körítőfallal erősítették meg, mely részben ma is áll. Középkori monostorát a Rátold nemzetség építtette, keletkezési ideje ismeretlen, de 1343-ban már állott. A település a 14. századtól élte virágkorát, ekkor többször tartottak itt megyegyűlést.

Később királyi birtok lett, majd Zsigmod Serkey Györgynek adta zálogba. 1461-ben már mezővárosként említik. A fejlődésnek a török megjelenése vetett véget. 1552-ben Eger ostromakor kifosztották. 1558. október 18-án határában csata zajlott. A sorozatos török sanyargatások miatt lakói elmenekültek és 1564-ben lakatlan pusztaság lett. 1638-ban nagy tűzvész pusztított, melyben csaknem az egész város leégett.

A 17. században Rákóczi birtok lett. A szabadságharc leverése után mint Rákóczi birtokot lefoglalta a kincstár. 1756-tól 1945-ig birtokosai a Radvánszkyak voltak. 1910-ben 2367 lakosa volt, ekkor Borsod vármegye Edelényi járásához tartozott. 1945 után lakói nagy része szénbányászatból élt, de az 1960-as évek elején a bányákat bezárták.

Népcsoportok[szerkesztés]

A település lakosságának 85%-a magyar, 15%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[3]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Oktatási intézmények[szerkesztés]

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1849-ben Radvánszky Béla művelődés- és irodalomtörténész, politikus, császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, koronaőr, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnöke

Nevezetességei[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sajókaza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A nemzetiségi népesség száma településenként
  4. Dr. Ámbédkar Iskola » M1 Híradó, 2016. április 14.. www.ambedkar.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 11.)

További információk[szerkesztés]