Radvánszky Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Radvánszky Béla
Fényképe a Vasárnapi Ujságban koronaőri kinevezése kapcsán
Fényképe a Vasárnapi Ujságban koronaőri kinevezése kapcsán
Született 1849. március 1.
Sajókaza
Elhunyt 1906. május 2. (57 évesen)
Budapest
Foglalkozása művelődéstörténész, irodalomtörténész, politikus, császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, koronaőr, heraldikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Radvánszky Béla témájú médiaállományokat.

Radványi és sajókazai báró Radvánszky Béla (Sajókaza, 1849. március 1.Budapest, 1906. május 2.) művelődés- és irodalomtörténész, politikus, császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, koronaőr, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnöke, a nemesi Radvánszky család tagja.

Életrajza[szerkesztés]

Radvánszky Albert és Bárczay Karolina fia. Édesapját már nyolcéves korában elveszítvén, anyja és nagybátyja, báró Radvánszky Antal gondjai alatt nevekedett föl. Gimnáziumi tanulmányait a budapesti evangélikus és református gimnáziumokban, a jogot a budapesti egyetemen végezte. A történelem iránt való mélyebb érdeklődése, melyet családjának évszázados múltja és történelmi szereplése, valamint az okmányokban gazdag családi levéltár csak fokozott, a történelem művelésére ösztönözte. A családi levéltáron kívül a Bárczay, később az Országos Levéltár is bő anyagot nyújtott kutatásaihoz. Már az 1860-as években foglalkozott oklevelek másolásával, vízjegyek, pecsétek, címerek gyűjtésével. Ekkor vetette meg alapját a 20. század elejére már mintegy 14 000 kötetre menő ritkaságokban gazdag sajókazai könyvtárának is.

Gyakran tett utazásokat Németországban, Belgiumban, Franciaországban, huzamosabban időzött Olaszországban.

Az 1860-as évektől széleskörű gyűjtőmunkát folytatott művelődéstörténeti és történelmi munkáihoz, miközben jogot végzett Budapesten. 1874-ben a Magyar Történelmi Társulat választmányi tagjává választotta.

Külföldi tanulmányútjáról visszatértve 1875-ben országgyűlési képviselővé választották Zólyom vármegyében, majd még ugyanezen évben bárói rangot kapott. Az 1878-as és az 1881-es választásokon is bejutott a törvényhozásba, ahonnét 1882-ben távozott, mikor július 13-ai dátummal Zólyom vármegye főispánjává nevezték ki.

1881-ben, mint a Magyar Nemzeti Múzeum ügyeinek megvizsgálására kiküldött országgyűlési bizottság jegyzője, terjedelmes javaslatot dolgozott ki. 1883 februárjában a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság alapító elnöke lett. A Széchenyi emlékezetét ünneplő lakomán a Nemzeti Casinóban 1884-ben ő tartott beszédet. 1886-ban az ágostai evangélikus egyház egyetemes gyámintézete világi elnökévé, 1888-ban a Protestáns Irodalmi Társaság másodelnökévé választotta. 1895-ben báró Vay Miklós halálával koronaőr (esküjét 1896. január 20-án tette le) és valóságos belső titkos tanácsos lett.

1885-ben nősült; Tisza Paulinát, az akkor hivatalban lévő miniszterelnök, Tisza Kálmán lányát vette feleségül, s időközben a felsőház tagjává választották a cenzus alapján. 1892-ben vonult vissza a vármegye éléről, de nem a politikából; 1894. december 18-án koronaőrré választották (1895. január 20-án tette le esküjét[1]), mely tisztségét, ahogy felsőházi tagságát, haláláig látta el.

1879-ben az Országos Régészeti és Embertani Társulat választmányi tagja lett és még ugyanabban az évben május 22-én, érdemei elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Székét 1882-ben «Régi magyar ékszerek» című tanulmányával foglalta el. Az MTA-nak 1887. május 13-ától tiszteleti, 1888-tól a történelmi bizottság, 1891-től halálig igazgatótanácsi, 1904-től egyszersmind az irodalomtörténeti bizottságnak is tagja volt.

Művei[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Báró Radvánszky Béla, az új koronaőr, Vasárnapi Ujság, 42. évf. 4. szám, 49-50. oldal, 1895. január 27.

Források[szerkesztés]

  • Új magyar irodalmi lexikon. III. 1661-2. l.
  • Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
  • Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1905-1910-ben
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.