Alsódobsza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alsódobsza
Reformed Church of Alsódobsza.jpg
Alsódobsza címere
Alsódobsza címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásSzerencsi
Jogállás község
Polgármester Bűdi Károly[1]
Irányítószám 3717
Körzethívószám 47
Népesség
Teljes népesség287 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség26,22 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület10,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Alsódobsza (Magyarország)
Alsódobsza
Alsódobsza
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 10′ 50″, k. h. 21° 00′ 02″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 50″, k. h. 21° 00′ 02″
Alsódobsza (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Alsódobsza
Alsódobsza
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsódobsza témájú médiaállományokat.
Tájház
Tájház

Alsódobsza község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Szerencsi járásban. Miskolctól 22 kilométerre északkeletre, a Zempléni-hegység délnyugati dombjai mögött, a Hernád bal partján helyezkedik el.

Fekvése[szerkesztés]

A település fekvésének leírására nem is találhatnánk szebb szavakat a Balogh József -egykori tanító- által papírra vetetteknél: „Alsódobsza község ott fekszik, ahol a Nagy Magyar Alföld északkeleti csücske és a Zempléni hegysor délnyugati nyúlványai találkoznak. Közelebbről: a volt Zemplén megye déli részének északnyugati sarkában, a Hernád folyó mellett, ahol a Harangod vidékének északi széle beleolvad a Zempléni hegysor délnyugati dombsorainak napsütötte lankáiba. Gyönyörű hely ez! A község környékének természeti szépségei mindenkit csodálattal töltenek el. A község ugyanis fennsíkon fekszik, s nyugat felé gyönyörű kilátást nyújt a Hernádra, annak számtalan ezüstösen csillogó kanyarulatára. A Hernád-völgy tengersík lapályára, annak hátterére, a szikszói dombokra, távolabb a Bükk-re, Miskolcra, s az állandóan füstölgő Diósgyőrre, és Szikszó mellett még több község-re, valamint azok hátterében a tiszta időben látható, rózsaszínben csillogó Tátra hegy-tömegeire."[3]

A falu Szerencstől 17, míg Miskolctól 25 km-re fekszik. A térképen is könnyű megtalálni, mert éppen a Rákóczi utcán halad keresztül a 21-es délkör. Közvetlen szomszédjai: Megyaszó, Sóstófalva, a Hernád másik oldalán pedig Szikszó. A falu nyugati határának lejtőit zavartalan akácerdők uralják, amit megszakít néhány keskeny szőlősáv. Ezzel ellentétben a külterület többi részére a mezőgazdaságilag megművelt földek a jellemzőek, szépen gondozott gyümölcsösökkel tarkítva.


A terület földtani fejlődéstörténete[szerkesztés]

A mikrotáj dombos jellegű, mely nyugaton meredek peremmel szakad le a Hernád alluviális (fiatal folyóvízi üledékből felépített) síkjára. A térség felszíne az évmilliók során a következőképpen formálódott:

A szarmata végén (13-14 millió éve) Harangod területe megsüllyedt, s tengeri elöntés alá került. A térségi tengeröbölben sekélytengeri, ún. partközeli facies: homok, kavics, sárga és kék agyag, homokos agyag  és agyagos homok rakódott le. Rozlozsnik Pál az alsópannon rétegekben korjelző faunákat talált a Hernád partjának alsódobszai szakaszán. A Felhegytől nyugatra durva homokban és szürke, illetve sárga meszes agyagban az alábbi maradványokra bukkant: Prosodacna schmidti Hörn, Congeria vident, Limnocardium variecostatum Vit., Limnoccferdium cfr. penslii Fuchs, illetve Helicigona cf. orbis.[4]

Széntelep[szerkesztés]

Az alsó-és a felsőpannon határán a folyó bal parti sávja megemelkedett, ezáltal szárazulattá vált. Ezen a mocsaras, erdős területen megindult a szénképződés.[5] A keletkezett szenet Rozlozsnik Pál (1932) szénpala és lignit néven írja le, míg Boros L. (1995) barnakőszénként említi. Korát és képződési környezetét tekintve lignitről van szó, de figyelembe véve azt, hogy a német nevezéktan alapján a lágy (puha) barnakőszén megfelel a lignitnek, a barnakőszén elnevezés is helyes.[6]

A Felhegyen a tengerszint feletti 200 m magasságban 40-50 cm vastagságú szénréteg bukkant a felszínre. 1925-36 között és 1949-50 telén a lakosság a kitermelését is megkezdte, bár a barnakőszén, sem vastagságában, sem minőségében nem éri el az optimálist. A településtől nyugatra 160 m-es tengerszint feletti magasságra, míg a Felsőhegynél 150 m-re ereszkedik le a széntelep. Itt az összlettben két vastagabb és közöttük két vékonyabb fás barnakőszénréteg található. A két vastagabb telep között 5 m-es a távolság. Az alsó telep mindössze 67 cm vastag. Fűtőértékük 2120-3971 cal között váltakozik. Észak irányba a kőszénrétegek elvékonyodnak és lealacsonyodnak a Hernád szintjéig.[7]  Ezt a szenet a 30-as években a közeli községekben értékesítették. Az a gazda, akinek a földje alatt futott a bánya, illetményszenet kapott. Egy időben az iskolát is az egyházi földek után kapott járandóság-szénből fűtötték. A tanító pedig a bányászszülőktől kapott szénnel tüzelt. A bányát aztán bezárták, ugyanis a gyenge minőségnek köszönhetően nem volt kifizetődő a kitermelése. Mivel a szénréteg közel a felszínhez helyezkedik el, a föld néhány helyen beszakadt így veszélyeztetve a földművelést. Vájatai olykor a falu házai alá is benyúltak, s a lakók nem bírták elviselni a bányászattal járó rezgéseket. Ugyanakkor az is előfordult, hogy a föld megsüllyedt, és a lakóházak veszélybe kerültek. Egy része az itt lévő szénnek még a Hernádba is belenyúlt. Az emberek a víz alól szedték ki a szenet, majd a partra rakva, száradás után hazavitték. A főaknászt Stubner Gyulának hívták, aki a Hegedűs féle házban lakott. Említésre méltó, hogy a Kis-erdő alatti részen is van szén.[8]

Gipszkristályok[szerkesztés]

A Doma nevű partszakasz súvadásos lignites rétegeiben benn-nőtt gipszkristályokat találhatunk, a mintegy 40 cm-es sárga színű agyagrétegben, mely színét a felette található lignitrétegtől kapta. Ennek hatására limonit csomók és 6 cm vastagságot is elérő gipsz-lencsék is képződtek benne. A gipsz valószínűleg az eredeti növényi anyagok fehérjéinek bomlásakor keletkezett kénvegyületeknek az egyidejűleg lerakódott Ca-tartalmú vegyületekkel, kiváltkép mésszel alkotott keveréke. Nagy esőzések utáni, suvadásokkal feltárt friss rétegekben gyakran találhatunk fehér, szürkésfehér, általában zavarosan áttetsző, csak apró részletekben víztiszta kristályokat. Gyakoriak a szabálytalanul összenőtt kristályhalmazok, ritkábbak a rosszul fejlett fecskefark alakú ikrek. A szerencsi Zempléni Múzeum egykori kis földtani gyűjteményében több mint 50 gipszkristály volt, melyeket a 60-as években gyűjtöttek Alsódobszán.[9]

Az 1940-es évek elején szerpentinút építése közben a munkások 1-2 dkg-tól egészen a negyedkilós darabokig találtak ilyen kristályokat. Ezekből a kristályokból az egykori Hejczei János-féle szőlő aljában is található. Kiégetve és összetörve kiváló gipsz alapanyag.

Lösz képződés[szerkesztés]

A felsőpannon idején már csak Harangod DNy-i részét borította a tenger, a többi terület már szárazulattá vált, amelyre az északról érkező Ős-Hernád kavicsos üledéksort rakott le. Pinczés Zoltán szerint az Ős-Hernád a Hideg-völgyön át folyt dél felé, majd a levantei megbillenés során került a mai helyére. A pliocén végén (2,5 millió éve) és a pleisztocénban (2,5 millió évtől 12 ezer évvel ezelőttig) a folyók és patakok tovább építgették hordalékkúpjukat. A pleisztocénban (jégkorszakban) hazánk a Harangod vidékével együtt peri-glaciális (jégtakaró környéki) területhez tartozott. A glaciálisokban, amikor a jég egészen a Kárpátokig nyomult előre, a hőmérséklet rendkívül alacsony volt. A kevés csapadéknak köszönhetően a folyók vízhozama csökkent, ezáltal kevesebb hordalékot szállítottak. Az erős északi szelek kifújták a hordalékkúpból a finom poranyagot, majd a füves, száraz térszíneken lerakták, ezzel megindult a löszképződés. A glaciálisok idején a szoliflukció (sár- és iszapfolyás) átformálta a laza üledéket. Az interglaciálisokban (két hideg periódus közötti idő) melegebbre és csapadékosabbra fordult az éghajlat, ezáltal ismét megindult a hordalékkúp-építés. A lösz a megemelt Hernád-parton a legmagasabb, majd kelet felé fokozatosan elvékonyodik. Alsódobszánál 8 m, Megyaszó környékén viszont már csak 2-4 m vastag.[10]

Története[szerkesztés]

Hivatalos írásban először az 1332-37-es pápai tizedlajstrom említi a település nevét, Dobszát. A szájhagyomány szerint ezt a nevet a tatárjárás idején kapta, amikor is „dobszó” jelezte a tatárok jövetelét. Valójában az ideköltöző Dobsai családról kaphatta, majd később már itt találunk egy Kázmér nevű családot is, s innen a későbbi név: Kázmér-dobsza. A község legrégibb gazdájának a Perényi családot említik a feljegyzések, amely család Zsigmond királytól kapta e falut, 1404. december 20-án. Ő 1405. június 19-én elcserélte a földet a Kysnemty testvérekkel. 1409. szeptember 6. előtt már Garai Miklós nádor a tulajdonos. A pápai tizedlajstrom 1410-ben foglalkozik a dézsmaszedés ügyében a községgel, mert annak szegény lakossága alig tudott fizetni. 1465-ben a község birtokosai már a Gercsey és Csányi családok, amíg 1484-ben zálogjogon ismét a Gercsey család birtokába jut. Későbbi idők feljegyzései más birtokosokról is megemlékeznek, mint például Barcskay János özvegye, Lencsés…etc. 1807–1808, sorsforduló volt a falu életében. Ekkor kezdődött meg a felköltözés az ún. Ófaluból, a település jelenlegi helyére. Ekkor szabták ki az iskola, és a templom helyét is, amelyek még ma is ott állnak. Ekkor adták ki a papi és tanítói földeket is, amelybe beletartozott a szántó, a szőlő, a kaszáló, és a kenderföldek. Ez akkor mindösszesen 24 holdat tett ki, amelyből 16 hold a lelkészé, 8 hold pedig a tanítóé volt. Az új helyen a község neve, Kis-Dobsza lett, egészen 1810-ig, amikor is a mostani Alsódobsza nevet kapta. 1891-ben a faluban tűzvész pusztított. Szinte minden leégett, de hamar újjá is épült. Ekkor nagy mennyiségű szőlőt termeltek ezen a vidéken (erre utal a község címere is), melynek az 1890 körüli filoxéravész vetett véget. Ezután külterjes mezőgazdasággal, és állattenyésztéssel foglalkoztak az itt élők. Az I. világháború hatalmas emberi és anyagi veszteségeket okozott. A bevonultak közül 18-an nem tértek vissza. A II. világháborúban 9-en haltak meg, tűntek el nyomtalanul.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

2001-ben a településen a lakosság 93%-át magyar, 7%-át cigány nemzetiségű[11] emberek alkották.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95,6%-a magyarnak, 5,7% cigánynak, 0,7% németnek, 0,3% szlováknak mondta magát (4,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 17,8%, református 65,8%, görögkatolikus 2,3%, evangélikus 1%, felekezet nélküli 4,4%, (8,7% nem nyilatkozott).[12]

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Református templom: A község eredetileg a Hernád folyó partján feküdt első református templomával együtt, mely tűzvész következtében teljesen leégett. 1724-ben ugyan erre a helyre építették újjá, majd 1803-ban egy földrengés pusztította el a faluval együtt. 1807-ben a település átköltözött a jelenlegi helyére, s a templomot már itt építették fel. 1889-ben ismét leégett, de hamar újjáépítették. A templom 2007-ben ünnepelte 200 éves fennállását, mely tiszteletére a hívek teljes körű felújítást végeztek rajta, így válva a környék igazi ékszerdobozává.

Belső terében 330 ülőhely található. Mennyezete sík, vakolt. A szószékkel szemben lévő falon található az I. és II. világháborús hősök emléktáblája. 190 kg-os harangját 1902-ben, míg a 150 kg-ost 1924-ben öntötték. Az orgonát 8 változattal Gerstenengst József építette 1943-ban.

  • Tájházak: Az idelátogatókat két tájház röpíti vissza a régmúlt idők hangulatába. A régi kor kis szigetei ezek, egy lendületesen haladó, fejlődő falu szívében.

Környező települések[szerkesztés]

Megyaszó 4 km-re, Sóstófalva 3 km-re. A legközelebbi város: Szerencs 15 km-re.

Közlekedése[szerkesztés]

Megközelíthető Miskolc és Szerencs irányából a Volánbusz 3730-as járatával.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Alsódobsza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Zsebesi, László. Alsódobsza vázlatos története, 86. o. (1983. november 17.) 
  4. Dr. Hír, János. Potenciális korai- és középső miocén ősgerinces lelőhelyek Észak-Magyarországon, Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX., 247. o. (2005) 
  5. Boros, László. Harangod földrajzi vázlata, 14. o. 
  6. Spéder, ferenc. A Harangod-vidék természetföldrajzi vázlata 
  7. Boros, László. Harangod földrajzi vázlata, 14. o. 
  8. Zsebesi, László. Alsódobsza vázlatos története, 85. o. 
  9. Szakáll, Sándor. A Szerencsi-dombság ásványai, 60-61. o. (1998) 
  10. Boros, László. Harangod földrajzi vázlata, 15. o. 
  11. A nemzetiségi népesség száma településenként
  12. Alsódobsza Helységnévtár