Sajóörös

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sajóörös
A katolikus templom
A katolikus templom
Sajóörös címere
Sajóörös címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás Tiszaújvárosi
Jogállás község
Polgármester Szabó Gábor[1]
Irányítószám 3586
Körzethívószám 49
Népesség
Teljes népesség 1293 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 151,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 8,44 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sajóörös (Magyarország)
Sajóörös
Sajóörös
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 57′ 12″, k. h. 21° 01′ 11″Koordináták: é. sz. 47° 57′ 12″, k. h. 21° 01′ 11″
Sajóörös (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Sajóörös
Sajóörös
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Sajóörös weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajóörös témájú médiaállományokat.

Sajóörös község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Tiszaújvárosi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

  • A Sajó folyó jobb partján terül el. Megközelíthető gépjárművel a Nyékládháza belterületén a 3.sz főközlekedési útról délkeleti irányba leágazó 35.sz fő úton a Sajószöged belterületén leágazó bekötőúton.

Története[szerkesztés]

Sajóörös, Örös a megye egyetlen települése, mely a honfoglaláskori magyar Örs törzs nevét viseli. Keletkezését a 10. század végére, 11. század elejére teszik.

Nevét először Kézai Simon krónikája említette, az oklevelekben pedig 1319-ben szerepelt először, ekkor már az Ákos nemzetségbeli Ernye unokáié volt, akiktől ekkor kobozta el Károly Róbert király és adta az őket legyőző (Debreceni) Dousa erdélyi vajdának. Debreceni Dózsa halála után királyi birtok lett.

1332-ben neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is. Ekkor már említették Szent Mártonról elnevezett egyházát is, melynek papja 1334-ben 3+6 garas pápai tizedet fizetett.

A 15. században az ónodi Czudarok és a Rozgonyiak voltak birtokosai, de birtokos volt itt rajtuk kívül Móré János jászói prépost is, kinek adományából Örös negyededét Kornéth Mihály és László kapta meg, de birtokosa maradt a Móré család is.

A 16. század közepén Móré Fülöp és más nemesek voltak birtokosai.

Az 1549 évi dézsmajegyzékben 7 jobbágyot és zsellért írtak itt össze. Az 1576-os évben két juhtartó gazdaságát említik a községnek, az egyikben 60, a másikban 76 állattal, és még 1594-ben is említették, ekkor egy juhosgazda élt itt, aki 120 birkával rendelkezett.

Az 1598-as évben viszont neve már nem szerepelt a dézsmajegyzékben, ekkor már csak mint néptelen puszta szerepelt. A település egészen a 17. század végéig lakatlan volt, amikor az új tulajdonosa Usz Ferenc újraépítette. A benépesülő faluba vegyesen érkeztek magyarok, szlovákok, ruszinok. A falu római katolikus lakossága az 1700-as évek végén építette fel templomát.

Népcsoportok[szerkesztés]

A település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[3]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Római-Katolikus templom
A templom oltára.jpg

A katolikus templom helyén eredetileg egy kápolna állt, amit 1779-ben építtetett Szőllőssy Ferenc és neje, Zbisko Borbála. A ma is látható templom 1914-ben lett készen, Kellemesy Merczel Aladár és neje, Hanczély Margit jóvoltából. Az építtetők sírjai is itt találhatók, a Merczel család többi tagja pedig a templomtól nem messze lévő Kriptában lett örök nyugalomra helyezve.

  • Melczer-kastély

Az Építésügyi Minisztérium Műemléki Csoportjának hozzájárulásával 1957-ben bontották el.

  • Törökmogyoró fa

Itt található még a Mádly- kastély (később gyermekotthon, jelenleg már nem).

Rendezvények[szerkesztés]

Híres szülöttek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sajóörös települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2014. október 12.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A nemzetiségi népesség száma településenként

Külső hivatkozások[szerkesztés]