Ózd
| Ózd | |||
 | |||
| Az Ív úti római katolikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
| Járás | Ózdi | ||
| Jogállás | város | ||
| Polgármester | Janiczak Dávid (Jobbik) | ||
| Jegyző | Almási Csaba | ||
| Irányítószám | 3600 | ||
| Körzethívószám | 48 | ||
| Testvértelepülései | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 32 564 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 360,97 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 183 m | ||
| Terület | 91,81 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Ózd
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 48° 13′ 09″, k. h. 20° 17′ 14″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 09″, k. h. 20° 17′ 14″ | |||
Ózd
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
| |||
| Ózd weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ózd témájú médiaállományokat. | |||
Ózd város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, az Ózdi járás központja, a megyeszékhely után a megye legnépesebb települése.
Elnevezése az úz népnévből ered. Az úzok a türkökkel rokon nép volt, akik a 11. század második felében az Al-Duna tájékán és az orosz sztyeppéken éltek. Szétszóródtak, egy részük ebbe a völgybe került, és ebből a névből alakult ki – a „d” kicsinyítő képző hozzáadásával – az Ózd név. Ez persze csak az egyik lehetséges magyarázat a név eredetére. 1325-ben Ouz formában találkozhatunk a település nevével. A 14. században találunk Ózd személynevet is. A település neve az alábbi alakokban írva fordult elő: 1272: Ovzd, 1323: Ouzd, 1388, 1471, 1549: Ozd, 1773: Oszd, 1780–81: Ózd, Ozd, 1785–86: Ózd, 1873-tól: Ózd.[2]
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Az észak-magyarországi iparvidéken, Miskolctól 60 kilométerre északnyugatra található. Az Északi-középhegységhez tartozó Gömöri-Hevesi-dombság völgyeiben kiépített település. A „hét völgy városa”, ugyanis hét irányból lehet megközelíteni.
A város története[szerkesztés]
A környék az őskor óta lakott terület. A település nevét tartalmazó első hiteles írásos emlék 1272-ből való. A település a 13. század végétől lassú növekedésnek indult, de még sokáig kis községe volt Borsod vármegyének.
A város mai területén a 20. század elején még hét másik község is volt Ózdon kívül. 1940-ben kebelezte be Ózd Bolyok és Sajóvárkony községeket, majd 1949-ben nyerte el a városi rangot. A további öt települést (Center, Hodoscsépány, Susa, Szentsimon és Uraj) 1978-ban csatolták Ózdhoz. 1999-ben a város egy része, Farkaslyuk önálló községgé alakult.
A várost és környékét messze elkerülték a történelem harcai, a hegyes-dombos vidéken az iparosodást megelőző évszázadokon a mindennapos küzdelmet a dús erdők, a kevés és csekély termőképességű szántóföldek hasznosítása jelentette. A nagy változás a XIX. század közepén történt, amikor feltárták a barnaszéntelepeket, és hasznosításukra megépítették a vasgyárat. A 150 évig tartó kohászkodás mára jórészt történelem, de megmaradt belőle az itt élők műszaki kultúrája, kreatív gondolkodása. Ez mindig is jellemző volt az itteniekre, hiszen a fővárostól való távolság, a kedvezőtlen történelmi sorsfordulók ellenére kellett itt megélniük, új utakat találniuk.[3]
Az Ózdi Kohászati Üzemek (ÓKÜ) az észak-magyarországi iparvidék egyik legjelentősebb kohászati üzeme volt. Azonban rendszerváltás után nehézipari jelentősége csökkent. Ez is hozzájárult a térség egyik legégetőbb problémájához, a munkanélküliséghez.
Az ózdi vaskohászat emlékei – a helyiek nyelvében „a gyár” és a hozzá kapcsolódó munkáskolóniák – 2005 óta műemléki jelentőségű terület (MJT).[4]
Az 1990-es évek elejével elkezdődő munkanélküliség megnehezítette a város megélhetését. Sok ember ment nyugatra a megélhetés reményében. Lassan a kohászati termelés is visszaszorult, és ezzel több mint 5000 ember lett munkanélküli.
| Főbb közigazgatás-történeti adatok 1900 óta | |
|---|---|
| Rangja | |
| 1949-ig | nagyközség |
| 1949–1950 | megyei város |
| 1950–1954 | közvetlenül a járási tanács alá rendelt város |
| 1954–1971 | járási jogú város |
| 1971 óta | város |
| Hozzá tartozó települések | |
| 1940 óta | Bolyok, Sajóvárkony |
| 1978 óta | Center, Hodoscsépány, Susa, Szentsimon, Uraj |
| 1999-ig | Farkaslyuk |
| Területi beosztása | |
| 1923-ig | Borsod vármegye, Ózdi járás |
| 1923–1938 | Borsod, Gömör és Kishont k.e.e. vármegye, Ózdi járás |
| 1938–1945 | Borsod vármegye, Ózdi járás |
| 1945–1949 | Borsod-Gömör vármegye, Ózdi járás |
| 1949–1950 | Borsod-Gömör vármegye |
| 1950–1954 | Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Ózdi járás |
| 1954 óta | Borsod-Abaúj-Zemplén megye |
| 1994 óta | Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Ózdi kistérség |
| Központi szerepköre | |
| 1983-ig | Ózdi járás székhelye |
| 1981–1990 | Ózdi városkörnyék központja |
| 1994–2014 | Ózdi kistérség központja |
| 2013– | Ózdi járás központja |
Politikai élete[szerkesztés]
2010 és 2014 között a polgármester Fürjes Pál (FIDESZ-KDNP) volt.[5] A 2014-es önkormányzati választáson Janiczak Dávidot (Jobbik) választották polgármesterré, először csekély többséggel, majd a megismételt választáson több mint 5000 szavazatos különbséggel.[6] A városi képviselő-testület a polgármestert nem számítva 14 tagú, ebből 5 Fidesz-KDNP-s (a 2014-es választások után eredetileg 8 fős Fidesz-frakcióból 2014 decemberében hárman kiléptek),[7][8] 5 Jobbikos, 3 független, 1 pedig MSZP-s.
A képviselő-testület összetétele:
| A jelölt neve | Jelölő szervezet(ek) | Egyéni választókerület |
|---|---|---|
| Zsuponyó Anett | Jobbik | 01 |
| Janiczak Dávid | Jobbik | 02 |
| Tóth Pál | Fidesz-KDNP | 03 |
| Dr. Mészáros Miklós | független (2014. decemberig Fidesz-KDNP)[7] | 04 |
| Vitális István János | független (2015-ig Fidesz-KDNP)[9] | 05 |
| Tartó Lajos | független (2014 decemberig Fidesz-KDNP)[7] | 06 |
| Csutor László | Fidesz-KDNP | 07 |
| Obbágy Csaba | Fidesz-KDNP | 08 |
| Dr. Kósné Dargai Rita | független (2014 decemberig Fidesz-KDNP)[7] | 09 |
| Fidrus Péter | Jobbik | 10 |
| Arany Géza László | Jobbik | Kompenzációs lista |
| Fürjes Pál | Fidesz-KDNP | Kompenzációs lista |
| Kiss Judit | Jobbik | Kompenzációs lista |
| Veres Zoltán | MSZP-DK | Kompenzációs lista |
A város tömegközlekedése[szerkesztés]
Népesség[szerkesztés]
A népesség létszáma[szerkesztés]
Ózd város népességszámának változása 1900-tól:
A következő ábra bemutatja, miként változott Ózd lakosainak száma 1870-től:
 Népcsoportok[szerkesztés]Magyarország területén a 2001-es népszámlálás adatai szerint Ózdon él a harmadik legnagyobb roma közösség. A cigányok lélekszáma már 1949-ben meghaladta a 2000 főt.[11] Ez akkori viszonylatban a város lakosságának minimum 8%-át jelentette. Ma a település lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[12] (Egyes vélemények szerint azonban a cigányok lélekszáma eléri a 13 000-et,[13] azaz a 37%-ot.) Vallási összetétel[szerkesztés]
Látnivalók[szerkesztés]
Városrészek[szerkesztés]
Neve az Árpád-korban használatos Chepan alakban írt személynévből származik, amely az István (latinul Stephanus) név délszlávos alakjának, a Styepannak magyaros változata. A Hodos előtag 1904-ben, a községnevek országos rendezése során került a Csépány helynév elé, megkülönböztetésül más Csépány nevű településektől, és a Hódos-patakra utal. Az addig önálló községet 1978-ban csatolták Ózdhoz. Nevét ma hosszú „ó”-val írják, ez a forma az Ózdhoz csatolás után keletkezett (az egyesítés előtt a község neve mindvégig Hodoscsépány volt).[15] A Hódos-patak völgyében, a Bükk hegység lábánál fekszik. Neve először 1323-ban fordult elő Chepan alakban. A településrészen található az 1848–49-es emlékmű is.
Neve 1263-ban fordul elő írásban először Warkun alakban. Később megtalálható Warkan, Warkon, Warkund alakokban is. Egyházi birtok volt. Itt halt meg Mekcsey István 1553-ban, azon a helyen, ahol megölték, 1985 óta emléktábla áll. Található még a településrészen egy hősi emlékmű is, amit az első és a második világháború áldozatainak emlékére emeltek. Sajóvárkony 1940 óta Ózd városrésze.
Ózdtól délnyugati irányban, a Hódos-patak völgyében fekszik. Az 1900-as évek elejéig teljesen elhagyatott, lakatlan terület volt, csak a szénbánya megnyitásával népesült be. A szénbánya 1972-ig működött, akkor bezárták. A település 1978-ig Hódoscsépány része volt, akkor lett az anyaközséggel együtt Ózd városrésze.
Kultúra[szerkesztés]Múzeumok[szerkesztés]Ózdon 1971-ben hozták létre a Gyártörténeti bemutatót , amely a nagy múltú vasgyártás történetét volt hivatott megjeleníteni. A hosszú évek során, a szorgos gyűjtőmunkának köszönhetően a gyűjtemény fokozatosan bővült a munkások életkörülményeit bemutató tárgyakkal, a város és annak körzetének kultúrtörténeti emlékeivel. 1994 -től már kibővült gyűjtőkörrel, Muzeális Gyűjteményként az 1895-ben épített Gyári Iskola műemléki épületében kapott helyet. 2007 július 1-től az Ózdi Művelődési Intézmények tagintézménye.Ózdi Muzeális Gyűjtemény és Gyártörténeti Emlékpark[16]Az egykori Kohászati Üzemek területén található a Digitális Erőmű, melyben megtekinthető az úgynevezett Digitális Kárpát-medence kiállítás is. Az erőmű gyakran helyszíne kiállításoknak, rendezvényeknek.[17]
Az Intézmény fogad gyermek és ifjúsági csoportokat, vagy osztálykirándulások célpontjául is bevált már.[18] A szecessziós csarnoktér konzervált elemei a kortárs építészeti megoldásokkal izgalmas kontrasztot biztosítanak kiállítások, tárlatok megrendezésére. A pinceszinten megőrzésre került elektromos elosztók alkotta folyosók, valamint a csarnoktérből lejutó természetesen fénnyel bevilágított íves rámpa által behatárolt területek tökéletes helyszínéül szolgálnak képző- és iparművészeti vagy interaktív kiállításoknak.
Az olvasó[szerkesztés]A településen 1884-ben alakult meg az Olvasó Egylet, amely hosszú évtizedeken keresztül biztosította a közkönyvtári szolgáltatást, az alkotó művelődési közösségek működését, a lakosság művelődési lehetőségeit. 1895-ben már működött a gyári fúvós zenekar, 1896-ban kezdte próbáit a színjátszó csoport, 1897-ben alakult meg a mai is működő dalárda. 1912-ben adták át a községben az első mozit. Az itt élőknek rendszeres és biztos kereseti lehetőséget nyújtott a gyár, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Az Rt. a gyári tisztségviselőknek Kaszinót épített, de a gyári munkásokról sem feledkezett meg. 1923-24-ben épült meg az Olvasó Egylet ma is impozáns háza, mely még ma is az akkori, megépített formájában áll.Az Olvasó Egylet Székháza – a Rimaművek költségén – ünnepélyes keretek között 1924. október 19-én került megnyitásra, mely igen jelentős eseménynek számított a település akkori életében. Az épület vidéki viszonylatban hatalmas méretével – 40 m széles, 63 m hosszú – és korszerű felszereltségével tűnt ki.Nagyságát figyelembe véve a hazai színházak között a hatodik helyen állt. A színpadnyílás 80 méter széles, nézőtere eredetileg 840 személyes volt. Terveit a gyár műszaki igazgatóságán Zorkóczy Samu vezetésével Marschzalkó Béla építész, dr. Finály István főmérnök, Nahlik Béla és ifj. Finály Lajos mérnökök készítették.[19]
A második világháború után a részvénytársaság a Vasas Szakszervezetnek adta át az épület tulajdonjogát és az ott lévő összes ingóvagyonát. Az intézmény a Liszt Ferenc Művelődési Központ (LFMK) nevet kapta, s hamarosan pezsgő kulturális élet bontakozott ki az épületben. (A helyiek mind a mai napig Olvasó néven emlegetik a házat.)
Tiszti Kaszinó[szerkesztés]Az Ózdi Tiszti Kaszinó épülete a századfordulós Ózd központját képező Gyár utca és az egyénien ívelt Tisztisor (ma Bajcsy-Zsilinszky utca) közötti területre, a Törzsgyár közvetlen szomszédságába települt. A város jelentős középületeit tartalmazó épületsor első tagja. A bejárati homlokzata északra, a Gyár utcára néz, síkja az utcavonaltól hátrahúzva áll, ami egykor parkosított tér elhelyezésére adott lehetőséget. A hátsó épületrész mögötti ligetes részen egykor kerthelyiség, illetve különféle szaletlik elhelyezésére is lehetőség nyílott.A területre bevezető utak vonalvezetése ma is változatlan (kivéve az Ív úti átkötést), továbbra is a városszövet egyéni kialakítású része. A Kaszinó épületének kiemelt szerepe megmaradt, illetve növekedett is azáltal, hogy nyugati oldalán dísztér létesült (ma: Október 23. tér). Az épületegyüttes közvetlen környezete megváltozott, reprezentatív jellegét elvesztette (többnyire autóparkolásra használják), de a hátsókert ligetes jellege megmaradt.[20]A gyári tisztviselők számára 1884-ben - Jedech nevű építész tevei alapján - épült az eklektikus stílusú kaszinó. Itt alakították ki a tiszti étkezőt, olvasót, tánctermet, biliárdszobát, valamint a vendégszobákat. Az épület mai formáját az 1938-as átalakítás után nyerte el, ám külső arculatán nem változtattak. A kaszinó legpompásabb termét, az ún. Tükörtermet rejtett világítással és mennyezeti stukkódíszítéssel látták el. 1945-ig használták kaszinóként, a második világháborút követő szocialista érában az épületben a Technika Háza, a MTESZ Klub, műszaki könyvtár és a kohászati üzemek egyes irodái működtek hosszabb-rövidebb ideig. Napjainkban, a felújított épületben oktatási intézmény - az Erkel Ferenc Zeneiskola működik. Az épülettömb másik részében, az Október 23. térre néző oldalán a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bólyai János Katonai Műszaki Kar volt található. Az egykori táncterem - kiválóan alkalmas konferenciák megrendezésére, ünnepi összejövetelek lebonyolítására, s minden év tavaszán otthont ad az Ózdi Napok nyitóprogramjának, az ünnepi képviselő-testületi ülésnek. A felújított Kaszinóban talált otthonra a Zeneiskola is.[21]Az épület a helyi felsőoktatás egyik helyszíne, hiszen itt a Miskolci Egyetem Ózdi Kihelyezett Tagozata előadásait vezénylik le, de korábban - ahogy följebb volt említve - itt volt a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Kar kihelyezett levelező tagozata 2007-2010 között.
Urban legend a szoborhoz: amikor áthelyezték a város területén a buszpályaudvart, a szobor az új állomás felé mutatott, így kitalálták, hogy a nőalak a tájékozódást segíti, utat mutat a megállóban várakozóknak. Vagy valami ilyesmi, nem egyszerű megfogalmazni értelmesen. Próbálták humorral feloldani az emlékmű eredeti jelentését, valahogy.[22] Az Október 23. teret a Gyár út, és a Munkás út veszi közbe, tehát részben forgalomtól elzárt terület, de a közeli fogászati klinika és a valamikori Ózdi Kohászati Üzemek közelsége miatt, parkolót alakítottak ki. Az 1990 es évek elején a gyár bezárása előtti időszakra jellemző volt hogy a munkások a téren tüntettek a gyári vezetés ellen, a nagyszámú leépítések miatt. Tulajdonképpen a tér északi oldala a valamikori gyár - ma már Ózdi Ipari Park - egyik bejáratával összekapcsolódik.
Helyi média[szerkesztés]
Sport[szerkesztés]Egyesületek[szerkesztés]
Létesítmények[szerkesztés]
Oktatás[szerkesztés]Felsőoktatás[szerkesztés]
Gimnáziumok[szerkesztés]
Szakközépiskolák, szakképzők[szerkesztés]
Ismert emberek[szerkesztés]
Kapcsolatok[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
_2.jpg)
