Tiszalúc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiszalúc
Légifelvétel
Légifelvétel
Tiszalúc címere
Tiszalúc címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás Szerencsi
Jogállás nagyközség
Polgármester Majdanics László (FideszKDNP)[1]
Irányítószám 3565
Körzethívószám 46
Népesség
Teljes népesség 5064 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 109,92 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 44,88 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tiszalúc (Magyarország)
Tiszalúc
Tiszalúc
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 02′ 12″, k. h. 21° 03′ 47″Koordináták: é. sz. 48° 02′ 12″, k. h. 21° 03′ 47″
Tiszalúc (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Tiszalúc
Tiszalúc
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Tiszalúc weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszalúc témájú médiaállományokat.

Tiszalúc nagyközség Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Szerencsi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nagyközség, mely a Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely/Nyíregyháza-vasútvonal mentén, Miskolctól 20 km távolságra, a Harangod mező délkeleti részén található, a Takta holt-tiszai torkolatánál. A település a 37-es főútról közelíthető meg a legjobban, de eljuthatunk ide a 36-os és a 35-ös főútról is.

A községet északról Taktaharkány, keletről a Tisza (azon túl Tiszadob), délről Kesznyéten, Girincs és Köröm, nyugatról pedig Hernádnémeti, Bőcs és Berzék határolják. Tengerszint feletti magassága 124,24 méter, legmagasabb része a Messzelátó domb 156 m, legalacsonyabb helye a Vadvizes és a Sárrét 96 m. A nagyközség megközelítése közúton illetve vasúton lehetséges.'

Története[szerkesztés]

Tiszaluc és környéke ősidők óta lakott hely volt. Határában a kőkorszak korai szakaszából, Kr. e. 5000-ből származó sírokat tártak fel a régészek. A rézkor középső szakaszában pedig már valóságos falu alakult ki ezen a területen. A régészeti kutatások az tigazolják, hogy a bronzkorban a község határában lévő Sarkad-pusztán emelkedő Danka-dombon sáncokkal megerősített, várszerű erődítmény állt. Az erődítményben lakott a közösség vezetőrétege, a falu pedig a domb lábánál terült el. A település létezésére Anonymus Gesta Hungarorum című munkában is utal, amikor a magyarok honfoglalásáról írott fejezetben már név szerint említi a helyet: Árpád vezér küldöttei: Ősbő meg Velek a Tisza folyón, a Lucz-révnél átúsztattak.

A település 'Élő-Tisza' partján alakult ki. A szeszélyesen kanyargó folyószakasz a Tisza-mente egyik legárvízveszélyesebb szakasza volt. Innen zúdultak le az áradások az Alföld felé. A Tisza-szabályozása után a nagyközség szerepe a víziközlekedés szempontjából háttérbe szorult.

Árpád-kori település. Nevét már 1219-ben említette oklevél, melyből megtudjuk, hogy az ispotályosoknak ott már ekkor szegényházuk volt.

1261-ben pedig említették, hogy ekkor a luczi vámnak egy része az egri püspöké volt.

1290-ben a királyi peczérek földje volt, melyet Simon fia Tamás kapott adományba.

1373-ban Luczot az aurániai perjel elcserélte a Czudar családdal, amely a falut 1440-ig birtokolta.

1392-ben a Bogátradvány nemzetségből származó Luczi fia, Simon birtoka volt.

1405-ben az Isépi, Cselei és a Dobi családoké volt.

1435-ben a Dobi és a Monaki családok voltak birtokosaiként említve. Ekkor már népes hely lehetett, mivel ekkor már Felső és Alsó jelzőkkel két szomszédos község viselte e nevet.

1440-ben a Czudarok a maguk részét a Rozgonyiaknak adták zálogba, és ugyanezt teszik 1450 körül a Monakiak is, ekkor a Ruszkai Kornisok lettek zálogos urai.

1492-ben Beatrix királyné Felsőluczot visszabocsátotta Monaki Mihály birtokába.

1567-ben a törököktől elpusztított helyek között volt említve.

1598-ban, a mikor a török hódoltsághoz tartozott, a törökön kívül Monaky Ferencz, István és Péter és Rákóczi Zsigmond adóztatták.

1603-ban I. Rudolf király Rákóczi Zsigmondnak újabb adományt adott a birtokra.

1644-ben itt a kuruc és labanc seregek között véres csata volt. 1711-ben a Rákócziak többi birtokaival együtt a Udvari Kamara foglalta el, míg Alsólucz 1732-ben Szirmay Tamásé és Fáy Gáboré lett.

1774-ben Szendrői Török József az ura. Később azután Alsólucz Rákóczi-jogon a gróf Aspremontoké, a felsőluczi puszta pedig a Monakiak révén az Andrássyaké lett. Az Aspremont-féle részt azután a gróf Erdődyek kapták, a 20. század elején gróf Erdődy Györgynek és gróf Andrássy Gézának volt itt nagyobb birtokuk s az előbbinek, az ide tartozó Sarkad-pusztán, csinos emeletes úrilaka is épült.

Kuruczvölgyi dűlőjéről azt tartja a hagyomány, hogy 1707-ben itt táborozott csapataival II. Rákóczi Ferenc.

1750-ben az egész község leégett, az 1600 körül épült református templommal együtt.

A Lányi Sándor vezette Tisza felmérés (1833-1846) alapján Széchenyi István ezen a vidéken indította meg ünnepélyes keretek között a szabályozási munkálatokat 1846. augusztus 27-én. Erre emlékeztet a folyó tiszadobi oldalán felállított emlékmű.

A 20. század elején Zemplén vármegye Szerencsi járásához tartozott.

1910-ben 2758 lakosából 2747 magyar volt. Ebből 814 római katolikus, 1660 református, 18 izraelita volt.

Népcsoportok[szerkesztés]

A település lakosságának 96%-a magyar, 4%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[3]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Híres lakók[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Holt-Tisza
  • Tájház
  • Petőfi szobor
  • Világháborús emlékmű
  • 1956-os emlékmű
  • Trianon tér
  • Református templom
  • Katolikus templom

Források[szerkesztés]

  1. Tiszalúc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A nemzetiségi népesség száma településenként

Külső hivatkozások[szerkesztés]