Bronzkor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bronzkori leletek (Damjanich János Múzeum, Szolnok).

A bronzkor egy régészeti korszak, a civilizáció fejlődésének azon szakasza, amikor a legtöbbet fejlődött a fémmegmunkálás. A természetes módon felszínre került érctartalmú ásványokból a réz és ón kiolvasztásával, majd ötvözésével állították elő a bronzot. A rezet és bronzot ettől a kortól kezdve módszeresen és széles körben alkalmazták. A bronzkor a világ bizonyos területein a rézkort követte, míg máshol az úgynevezett háromkorszak-rendszer része (újkőkor-bronzkor-vaskor). Egyes területeken ugyanakkor nem volt bronzkor, például Fekete-Afrika legnagyobb részén az újkőkort közvetlenül a vaskor követte.

Ázsia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bronzművesség eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bronz megmunkálásának legkorábbi emlékei az i. e. 4. évezred közepére tehető majkop kultúrából származnak a Kaukázus környékéről. Innen a technológia gyorsan terjedt Ázsia délebbi területei felé.

Délnyugat-Ázsia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A délnyugat-ázsiai bronzkor három fő korszakra osztható (az időpontok csak közelítőlegesek):

  • Korai bronzkor (i. e. 3500-2000 körül)
  • Középső bronzkor (i. e. 2000-1600 körül)
  • Késő bronzkor (i. e. 1600-1200 körül)

Minden fő korszak további, rövidebb szakaszokra osztható.

A bronzkohászat a Kaukázus után először Anatóliában, a mai Törökországban fejlődött ki. Az Anatóliai-felföld hegységei gazdag réz- és ónlelőhelyeket rejtettek. A rezet Cipruson, Egyiptomban a Negev-sivatagban, Iránban és a Perzsa-öböl környékén is bányászták. Az itteni réz azonban gyakran arzénnal keveredett, és a bronzelőállításhoz szükséges ón iránti kereslet is folyamatosan növekedett. Így Anatólián belül és azon túl is hosszú kereskedelmi útvonalak jöttek létre. Az értékes rezet és ónt tengeren is szállították a Közel-Kelet nagy birodalmaiba, mint például Mezopotámiába és az ókori Egyiptomba.

A korai bronzkorban látványos előrelépés volt a települések szervezett városállamokká fejlődése és az írás feltalálása (az uruki periódusban, az i. e. 4. évezredben). A középső bronzkori vándorlások nagymértékben átformálták a Közel-Kelet (azaz Délnyugat-Ázsia nagy része és Egyiptom) politikai térképét: megjelentek az amoriták, hettiták, hurriták, hükszoszok és valószínűleg az izraeliták ősei is. A késői bronzkort az erős birodalmak és az általuk leigázott államok versengése jellemezte (Egyiptom, Asszíria, Babilónia, Hettita Birodalom, Mitanni Királyság). Az égei civilizációval kiterjedt kapcsolatokat tartottak fenn (Ahhijava, Alasija), ahol a fő szerepelt a rézkereskedelem játszotta. Ez a korszak a nagy közel-keleti birodalmak összeomlásával zárult.

A vasat már a késő bronzkori Anatóliában elkezdték megmunkálni. A vaskorba történő átmenetet i. e. 1200 körül a Közel-Keleten inkább politikai változások idézték elő, semmint a vas megmunkálásában kialakult új fejlesztések.

Közép-Ázsia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Ázsia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indiában a bronzkor az indus-völgyi civilizáció létrejöttével egy időben, i. e. 3300 körül kezdődött (lásd Meluhha).

Délkelet-Ázsia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A thaiföldi Ban Csiangban) talált bronzleletek ugyancsak i. e. 2100 körülre datálhatók.[1]

Kelet-Ázsia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kínai bronzkor i. e. 2100 körül kezdődött a Xia-dinasztia korában. A kora kínai, Sang-dinasztia korabeli Erlitoui kultúrában és Sanxingdui kultúrában bronzból készült edényeket használtak a rituálékhoz, illetve földművelő szerszámokat és fegyvereket.[2]

A középső mumuni agyagedény-korszak kultúrája a Koreai-félsziget déli részén fokozatosan átvette a bronztermékek készítését i. e. 700–600 körül, azt követően, hogy Liaoning-stílusú bronztőröket és más bronztárgyakat cseréltek a félsziget egész területén (i. e. 900–700 körül). A bronznak nagy jelentősége volt a szertartásoknál és halotti áldozatoknál i. sz. 100-ig.

Észak-Afrika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelet-Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délkelet-Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Égei bronzkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Krétán talált bronzkori rézöntvény.

A legnagyobb égei-tengeri bronzkori birodalom, a minószi civilizáció kezében tartotta egész Európa bronzkori kereskedelmét. A hajózás ismerete hatalmas mértékben fejlődött, amihez fogható csak a 18. században következett be, a hosszúsági fokok meghatározási módszerének felfedezésével. A minosziak nagy kiterjedésű kereskedelmi útvonalakat építettek ki. Ezeken az útvonalakon ónt és faszenet szállítottak Ciprusra, ahol rezet bányásztak, melyet az ónnal ötvözve bronzot állítottak elő. A bronztárgyakat ezután távoli területekre exportálták. Néhány mediterrán bronztárgy óntartalmának izotópanalízise kimutatta, hogy a felhasznált ón akár olyan messzi térségekből is származhatott, mint a Brit-szigetek.

Vitatott kérdés, hogy miként ért véget a bronzkereskedelem korszaka a térségben. Tény, hogy a terület egész kereskedelmének irányítását a hanyatló minoszi birodalomtól egy ekkor kialakuló másik nagy égei-tengeri királyság, a mükénéi kultúra vette át. Bizonyíték van arra is, hogy számos minoszi kliensállam népességének nagy részét elvesztette nagymértékű éhínség és/vagy járványok miatt, ami a kereskedelmi hálózat összeomlására utal. A jól működő kereskedelem ugyanis korábban csökkentette az ilyen éhínségeket és betegségeket (a megfelelő táplálkozás révén). A Minoszi Birodalom fő gabonaforrása, a Fekete-tenger északi területe szintén hirtelen veszítette el lakosságának nagy részét, és valószínűleg ezért csökkenhetett ezen a területen a földművelés mértéke.

A korszak nagy hiányosságának tekinthető, hogy még nem ismerték az elszámolás fejlettebb módszereit. Számos kutató úgy gondolja, hogy a Minoszi Birodalom és más ókori birodalmak jobban igényelték a luxuscikkeket, mint az alapvető szükségleteket kielégítő árukat, és ez a gazdaságtalan kereskedelem okozta az éhínségeket.

A legújabb kutatások megcáfolták azt a teóriát, miszerint a ciprusi erdők kiirtása okozta a bronzkereskedelem végét. Ezek köztudottan a késői időkig léteztek, és kísérletekkel kimutatták, hogy a késői bronzkor bronztermeléséhez szükséges faszén kizárólag helyi előállítása kevesebb mint ötven év alatt kiirtotta volna azokat.

Egy másik elmélet szerint a vasszerszámok általánosan elterjedtté váltak, a fő igény az ónkereskedelemre megszűnt és a kereskedelmi hálózat funkciója elveszett. Így akikor később a Minoszi Birodalom különálló kolóniái aszálytól, éhínségtől, háborútól vagy ezen három tényező együttesétől szenvedtek, már nem férhettek hozzá a birodalom távoli élelemforrásaihoz, amelyek megmenthették volna őket.

Az elméletek egy másik csoportja Théra (a mai Szantorini szigete) vulkánjának kitöréséhez köti mindezt, mely röviddel a bronzkor vége előtt történt. Théra körülbelül 40 mérföldre, északra fekszik Krétától, mely akkoriban a Minoszi Birodalom fővárosa volt. Néhány tudós úgy gondolja, hogy a Théra felől érkezett cunami pusztította el a krétai városokat. Mások azt mondják, hogy a cunami a krétai flottát saját kikötőjében puszította el, amely ezek után döntő csatákat veszített a mükénéi hajóhaddal szemben, úgyhogy az addigi gyarmat elfoglalta a birodalmat.

Mindezen a teóriák külön-külön nem meggyőzőek, ám mindegyikben van valami igazság, ezek együttese lehet a magyarázat, hogy miért is ért véget ebben a régióban a bronzkor és a nagy civilizációk.

Közép-Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közép-európai bronzkor az i. e. 3. évezred közepétől az i. e. 8. század közepéig tartott. A bronzkor kezdete, egyrészt itt is, akárcsak Nyugat-Európában, a harang alakú edények kultúrája vagy rövidebben a Harangedényes kultúra elterjedéséhez köthető. Másrészt a Duna-mentén balkáni hatásra is megjelent a bronzművesség a nagyrévi kultúrában. A Duna vonalát követő északnyugati és délkeleti eredetű hagyományok találkozásának szemléletes példáját mutatja a Békásmegyeren feltárt temetőrészlet. Poroszlai Ildikó szerint a szinte egész Európát behálózó kapcsolatrendszer hátterében valószínűleg a fémnyersanyagok iránti igény, azok kereskedelme és cseréje állott. [3]

Fontosabb közép-európai bronzkori kultúrák:

Kora bronzkor

Kultúra Elterjedés Fontosabb lelőhelyek
Vučedoli-Zóki kultúra Balkán félsziget északi területei, Dél-Dunántúl, Magyar Alföld a Nyírségig Vukovár (Valkóvár)-Vuĉedol, Somogyvár-Kupahalom, Zók-Várhegy, Makó
Somogyvár-Vinkovci kultúra A vučedoli-kultúra területén, de északon a Fertő-tó vidékéig Vinkovci
Nagyrévi kultúra Közép-Duna-menti löszvidék, Tiszazug Dunaföldvár-Kálvária, Bölcske, Baracs, Dunaújváros,Tószeg, Nagyrév-Zsidóhalom, Tiszaug, Kulcs, Vác
Harangedényes kultúra Marokkó északi részétől Szicílián és a brit szigeteken át Lengyelországig és a Csepel-szigetig Budapest környékén: (Albertfalva, Békásmegyer, Budakalász, Csepel-sziget, Szigetszentmiklós, Tököl)
Glina III. - Schneckenberg csoport az Al-Duna és Olténia vidéke
Gyula - Roşia csoport Erdélyben a Kőrösök mentén
Makó kultúra
Nyírség kultúra
Perjámosi kultúra
Aunjetitzi kultúra Nebra (Németország)
Gáta-Wieselburg kultúra Gattendorf (Lajtakáta), Zsennye
Ottományi kultúra
Hatvani kultúra Hatvan-Strázsahegy, Verseg, Jászdózsa-Kápolnahalom,Vác-Csöröghegy,
Kisapostagi kultúra Kisapostag, Vörs-Tótok dombja

Középső bronzkor

Kultúra Fontosabb lelőhelyek
Litzen-kerámia
Mészbetétes edények kultúrája Kaposvár, Mosonszentmiklós, Ménfőcsanak
Vatyai kultúra
Gyulavarsándi kultúra
Késő vattinai kultúra
Füzesabonyi kultúra
Hévmagyarádi kultúra
Halomsíros kultúra
Čaka kultúra Čaka (Cseke)
Koszideri kultúra
Szeremlei kultúra

Késő bronzkor

Kultúra Fontosabb lelőhelyek
Lausitzi kultúra
Urnamezős kultúra Velem-Szentvid
Pilinyi kultúra Piliny, Ópályi, Forró, Aranyos
Kijatycei kultúra Gyermely
Csorva kultúra Csorva
Gáva kultúra Gávavencsellő

Kárpát-medence[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bronzkori fegyverek Erdélyből

A területen belül a Kárpát-medencében mutatkoztak meg a korai bronzkor első jelei. A bronzkor első ismert Kárpát-medencei kultúrája a harangedényes kultúra vándorló népe volt a i. e. 3. évezred közepétől. Ezután a mai Magyarország keleti részén, a Körös mellékfolyói mentén alakult ki a makói kultúra (Makó-Kosihy-Čaka-kultúra). Ezt a Kárpát-medence nyugati felében a Somogyvár-Vinkovci-kultúra, az Alföldön pedig az ottományi kultúra és a gyulavarsándi kultúra követte. Erdélyben a Schneckenberg-kultúra terjedt el. Egyedinek számít a kizárólag a Kovászna megyei Zaboláról ismert zabolai kultúra, amely egy egyébként ismeretlen, nagyállattartó, vándorló népességhez köthető.

A középső bronzkor (i. e. 2. évezred első fele) legfontosabb Kárpát-medencei kultúrái: a Dunántúlon a zóki kultúra és az úgynevezett mészbetétes díszű edények kultúrája, az Alföldön a nagyrévi kultúra, hatvani kultúra, perjámosi kultúra, vatyai kultúra és a különlegesen szép edényeiről ismert szeremlei kultúra, valamint az erdélyi csomortáni kultúra és Wietenberg-kultúra. A Kárpát-medencei középső bronzkor végét (i. e. 15-14. század) koszideri periódusnak is nevezik Dunaújváros Kosziderpadlás lelőhelye után, ahol az úgynevezett koszideri kincseket találták.

A középső bronzkor alapjában békés korszak volt, így a Kárpát-medencében élő népek hosszabb egy helyben lakásra tudtak berendezkedni. Ezt az ásatásokon felszínre került többrétegű falvak, az úgynevezett tellek (a korábbi kultúrák romjainak egymás fölé rétegződésével keletkező dombok) bizonyítják. A tell-telepek középső bronzkori rétege arra mutat, hogy e településeken hosszú évszázadokon át minden törés nélkül folytatódott az élet. A nagy sírszámú temetőkben nem ritka, hogy több száz, sőt néha több mint 1000 sír is előkerül (például Budatétény). Mind a településtörténeti adatok (hosszú idejű egy helyben élésre utaló tell-települések), mind a nagy sírszámú temetők arra utalnak, hogy a korszakban igen jelentős demográfiai robbanás zajlott le: a népesség száma a korábbiakhoz képest megsokszorozódott. A Kárpát-medence népei jelentős kulturális kapcsolatokat tartottak fenn a mükénéi kultúra régióival, mint ahogy azt a jellegzetes mükénéi típusú fegyverek, ékszerek, bronzedények, valamint a kerámia díszítőmotívumai mutatják.

Lásd még:

Az Alpok és a mai német–cseh–lengyel területek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közép-Európa északabbi és nyugatabbi részén később kezdődött a bronzkor, az aunjetizti kultúra megjelenésével (i. e. 18-17. század), amely számos kisebb csoportra oszlott, mint a straubingi és az adlerbergi kultúrák. Ez a népesség a Kárpát-medencébe is eljutott (hatvani kultúra). Néhány nagyon gazdag temetkezési hely leletei, mint például a Leubingen környékén talált aranyból készült temetkezési ajándékok, megnövekedett társadalmi rétegződésre mutatnak. A Kárpát-medencével ellentétben azonban ezen területek temetkezési helyei ritkák és kisméretűek.

A késői bronzkor egységes közép-európai kultúrái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A késői bronzkort (i. e. 2. évezred második fele) állandó népmozgások, valamint az ezzel együtt járó etnikai-kulturális változások jellemzik. A Kárpát-medencei kultúrákat és az aunjetizti kultúrát a késő bronzkori halomsíros kultúra harcias, lótartó törzsei követték (i. e. 17-13. század), akiket a tumuluszokban (halomsírok) történő temetkezés jellemzett. A halomsíros kései bronzkor fejlődősének csúcsát Dél-Németországban (Riegsee-bronzok), a Kárpát-medence északkeleti részében (Rimaszombat-Aranyos típusú raktárleletek), valamint Észak-Itáliában (Peschiera-bronzok) tapasztaljuk. A halomsíros kultúra fejlődésének végső szakasza egyben Európa őstörténetének sorsfordulója. az egymástól többé-kevésbé elszigetelten élő bronzkultúrák kora végérvényesen lejárt, s helyüket a hatalmas területre kiterjedő, egyetlen nagy kultúrkörhöz tartozó urnamezős kultúra veszi át. A halomsíros bronzműves központok kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkeztek. Feltehetően e kereskedelem is alapvető szerepet játszott az urnamezős kultúra kialakulásában[4].

Az utolsó nagy közép-európai kultúra az urnamezős kultúra volt (i. e. 12-9. század). A halomsíros kultúrával lényegében rokon urnamezős kultúrát az égetéses rítus szerinti urnába temetkezés jellemezte. Ide tartozik a Kelet-Németországban és Lengyelországban kialakult lausitzi kultúra (i. e. 14-6. század), amely a vaskorban is folytatódott. Az urnamezős kultúra az ekkor Svédországból induló és a Jütland-félszigeten, valamint az Elba és Morva folyók mentén déli irányba haladó, a nyugat-magyarországi velem-szentvidi bronzműves központ érintése után az Adriai-tenger északi partjáig húzódó borostyánkőút révén kapcsolódott az Észak-, illetve Dél-Európához[5]. Az sem kizárt, hogy a borostyánkő ismerete és gyógyító erejébe vetett hit a lausitzi kultúra területéről kivándorolt csoportokkal terjedt el délen, egészen a késő mükénéi városállamokig vagy hogy ezek csoportok már korábban, Odera menti őshazájukból való elvándorlásuk előtt kereskedelmi kapcsolatban álltak a mükénéi városállamokkal és a bronzfegyverek mellett egyik fő árucikkük éppen a görögök által elektronnak nevezett borostyánkő volt[6]. A Csákánydoroszlón és Velemben előkerült, árucsere alapjául szolgáló bronzöntvények („előpénz”) és az egész Európában egyedülálló, Góron talált öntőforma alapján a régészek a magyarországi Vas megye területét a késő bronzkori Közép-Európa kiemelkedő jelentőségű fémművesközpontjának tartják.[7]

A közép-európai bronzkort a vaskori hallstatti kultúra követte (i. e. 8-5. század). Csak Erdély tért el Közép-Európa többi részétől, mivel ez a terület az al-dunai és balkáni kultúrákkal szerves egységben fejlődött. A szarvasmarhatartó Noua-kultúra legnagyobb kiterjedése idején elfoglalta egész Erdélyt. Tárgyi emlékeik, kő- és bronzedényeik gazdagabbak mint más egykorú kultúrák hagyatéka.

Dél-Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugat-Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy-Britannia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy-Britanniában a bronzkor körülbelül i. e. 2100 és i. e. 700 közé tehető. A népvándorlás során a kontinensről új népek jutottak el a szigetekre. A Stonehenge körüli kora bronzkori temetők csontvázain végzett legújabb izotópos fogzománckutatások azt mutatják, hogy a bevándorlók közül néhány a mai Svájc területéről jött. A harangedényes kultúra népe egészen más viselkedésformákkal rendelkezett, mint a korábbi neolitikus ember és a kulturális változás is jelentős volt. Az átalakulás azonban valószínűleg békés lehetett, minthogy a legtöbb korábbi kultikus temetkezőhelyet (henge) láthatóan elfogadták az újonnan jövők. A gazdag Wessex-i kultúra ebben az időben fejlődött ki Dél-Angliában.

A bronzkor során az időjárás rosszabbra fordult. A korábbi meleg és száraz időjárást sokkal nedvesebb éghajlat váltotta fel, és a népesség a hegyekben lévő könnyen védhető helyekről az alacsony fekvésű völgyekbe kényszerült. Az alföldeken hatalmas haszonállattelepek fejlődtek ki, melyek megjelenése hozzájárult a gazdasági növekedéshez és ösztönözte a növekvő erdőirtást. A Deverel-Rimbury kultúra, amely a középső bronzkor második felében kezdett kialakulni (kb. i. e. 1400 – i. e. 1100), jól alkalmazkodott ezekhez a változásokhoz.

Cornwall volt a fő ónforrás, nemcsak a mai Nagy-Britannia területe, hanem Európa jelentős része számára is. A rezet – többek között – az észak-walesi Great Orme bányából szerezték be. A társadalmi csoportok alapvetően törzsi jellegűek voltak, ám az egyre növekvő társadalmi összetettség és hierarchia jelei egyértelműek.

A temetkezési kultusz (mely eddig a periódusig gyakran közösségi volt) egyre inkább egyénre szabott lett. Míg a neolitikumban a nagy közös sírkamrákat vagy sírdombokat használtak temetkezési helyül, a kora bronzkori ember különálló tumuluszokba, vagy néha kővel fedett sírüregekbe temetkezett.

Észak-európai bronzkor (i. e. 1500–500)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Németországban, Dániában, Svédországban és Norvégiában a bronzkori telepesek rengeteg jellegzetes és csodálatos tárgyat készítettek, mint például a Dániában felfedezett lúra (lur) kürtök. Néhány nyelvész úgy gondolja, hogy a germán nyelvek őse ezen a területen alakult ki az i. e. 2. évezredben. A germán törzsek kialakulása az észak-európai vaskorban fejeződhetett be.

Oscar Montelius ezt a kort I.-VI. periódusra osztja. Montelius V. periódusa más régiókban már a vaskorba esik.

Lásd még: Trundholmi kocsi

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bronze from Ban Chiang, Thailand: A view from the Laboratory
  2. The Golden Age of Chinese Archaeology - NGA
  3. Ezredfordulón 142. old.
  4. Kőszegi Frigyes: A történelem küszöbén. Kossuth Könyvkiadó, 1984. 119-120. old.
  5. Kees Bakker: A borostyánkőút mentén Európa hatszor született. (http://www.keesbakker.com/essays/R1.html)
  6. Kőszegi Frigyes: I.m. 150-151. old.
  7. Pénzrendszer a bronzkorban?

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pernicka, E., G.A. Wagner, et al. "Early Bronze Age Metallurgy in the Northeast Aegean." in Troia and the troad: scientific approaches. Berlin, London: Springer; 2003.; 143–172. oldal; ISBN 3-540-43711-8
  • Ezredfordulón: Magyar régészet az ezredfordulón, Főszerkesztő: Visy Zsolt, Felelős szerkesztő: Nagy Mihály, Budapest (2003). Hozzáférés ideje: 2012. december 28. 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bronzkor témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a bronzkor címszóra a Wikiszótárban!
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap