Ón

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
50 indiumónantimon
Ge

Sn

Pb
   
               
               
                                   
                                   
                                                               
                                                               
   
50
Sn
Általános
Név, vegyjel, rendszám ón, Sn, 50
Elemi sorozat másodfajú fémek
Csoport, periódus, mező 14, 5, p
Megjelenés ezüstös β-ón (balra) és szürke α-ón (jobbra)
Sn-Alpha-Beta.jpg
Atomtömeg 118,710(7)  g/mol
Elektronszerkezet [Kr] 4d10 5s2 5p2
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 18, 4
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) (fehér) 7,265 g/cm³
Sűrűség (szobahőm.) (szürke) 5,769 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on 6,99 g/cm³
Olvadáspont 505,08 K
(231,93 °C, 449,47 °F)
Forráspont 2875 K
(2602 °C, 4716 °F)
Olvadáshő (fehér) 7,03 kJ/mol
Párolgáshő (fehér) 296,1 kJ/mol
Moláris hőkapacitás (25 °C) (white)
27,112 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 1497 1657 1855 2107 2438 2893
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet tetragonális
Oxidációs szám 4, 2
(amfoter oxid)
Elektronegativitás 1,96 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 708,6 kJ/mol
2.: 1411,8 kJ/mol
3.: 2943,0 kJ/mol
Atomsugár 145 pm
Atomsugár (számított) 145 pm
Kovalens sugár 141 pm
Van der Waals-sugár 217 pm
Egyebek
Mágnesség nincs adat
Elektromos ellenállás (0 °C) 115 nΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező (300 K) 66,8 W/(m·K)
Hőtágulási együttható (25 °C) 22,0 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd) (szobahőm.) (rolled) 2730 m/s
Young-modulus 50 GPa
Nyírási modulus 18 GPa
Kompressziós modulus 58 GPa
Poisson-tényező 0,36
Mohs-keménység 1,5
Brinell-keménység 51 HB
CAS-szám 7440-31-5
Fontosabb izotópok
Fő cikk: Az ón izotópjai
Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t.
112Sn 0,97% Sn stabil 62 neutronnal
114Sn 0,65% Sn stabil 64 neutronnal
115Sn 0,34% Sn stabil 65 neutronnal
116Sn 14,54% Sn stabil 66 neutronnal
117Sn 7,68% Sn stabil 67 neutronnal
118Sn 24,23% Sn stabil 68 neutronnal
119Sn 8,59% Sn stabil 69 neutronnal
120Sn 32,59% Sn stabil 70 neutronnal
122Sn 4,63% Sn stabil 72 neutronnal
124Sn 5,79% Sn stabil 74 neutronnal
126Sn mest. ~1 E5 év β- 0,380 126Sb
Hivatkozások

Az ón egy kémiai elem, vegyjele Sn, ami a latin stannum szóból származik, nyelvújításkori neve ónany.[1] Rendszáma 50. Szobahőmérsékleten ezüstfehér színű, jól kalapálható, hengerelhető, nyújtható nehézfém. Az áramot közepesen vezeti, nem mérgező. Több allotróp módosulata is létezik. 13,2 °C alatt az atomrácsos, gyémántrácsú szürke ón, 13,2 °C-tól 161 °C-ig a fémes, négyzetes rácsú fehér ón, 161 °C-tól olvadáspontjáig a rombos szerkezetű ón a stabil. Az átalakulás az allotróp módosulatok között spontán lassú, de beoltással felgyorsul, ez a jelenség az ónpestis. Olvadáspontja alacsony, 232 °C. Forráspontja 2362 °C. Savakban és lúgokban is oldódik, tehát amfoter elem.

Az ón hajlításakor sajátos hang (úgynevezett ónzörej[2]) hallható, amely a fémkristályok elmozdulása, és egymáshoz való súrlódása miatt keletkezik.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés]

Az ón a vegyületeiben +2 vagy +4 oxidációs számú lehet. A felületét összefüggő oxidréteg vonja be, ez csökkenti a reakciókészségét. Emiatt nehezen oxidálódik, ellenáll a korróziónak. Halogénekkel könnyen reakcióba lép. Magasabb hőmérsékleten ón-dioxiddá ég el.

Az ón amfoter fém, savakban és lúgokban is oldódik, a reakcióban hidrogén fejlődik:

Szulfátja és nitrátja ionos, a többi vegyülete inkább kovalens jellegű. A +2-es oxidációs számú ónvegyületek általában ionosabb jellegűek, mint a +4-es oxidációs számúak, például az ón(II)-klorid (SnCl2) ionosabb, mint az ón(IV)-klorid (SnCl4).

Előállítása[szerkesztés]

Az ónt általában az oxidjából, az ónkőből vagy kassziteritből (SnO2) állítják elő, amely az ón legfontosabb ásványa. Az SnO2-t szénnel redukálják:

Előfordulása[szerkesztés]

A kassziterit magmás utókristályosodás során keletkezik számos szulfidásvány társaságában. Magyarországon több bányában előfordult kísérő ásványként. A Kongói Demokratikus Köztársaságban nagy mennyiségben található ón bányászatához kapcsolódó erőszakos cselekedetekért egyes civil szervezetek az elektronikai vállalatokat teszik felelőssé, amennyiben illegálisan, fekete piacról szerzik be a termékeik előállításához szükséges alapanyagok egy részét.[3][4][5]

Felhasználása[szerkesztés]

Ma vaslemezek bevonására alkalmazzák, ez a fehér bádog. Az ónbevonat felszínén összefüggő oxidréteg alakul ki, amely gátolja a fém oxidálódását, vagyis a vaslemez rozsdásodását. Mivel vegyületei nem mérgezőek, gyakran készítik fehérbádogból a konzervdobozokat. Az ónnal olykor más fémeket is bevonnak, hogy azok korrodálódását meggátolja. Sok ötvözete van, rézzel ötvözve gyártják a bronzot, ólommal való ötvözete pedig a lágyforrasz (forrasztóón). Egykor papírvékony lemezzé hengerelve úgynevezett sztaniolpapírt is készítettek belőle (az elnevezés a fém latin nevére, a stannumra utal). Később a sokkal olcsóbb alufólia kiszorította a sztaniolpapírt a használatból. Az orgonasípokat is főként ónból készítik. Ugyancsak fontos felhasználása volt az ónfehér festék is, amelyet kerámia és üveg színezésére használtak. Színe kissé szürkéssárgás, úgynevezett "melegfehér".

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szőkefalvi-Nagy Zoltán; Szabadváry Ferenc: A magyar kémiai szaknyelv kialakulása. A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó, 1972. (Hozzáférés: 2010. december 3.)
  2. Műszeroldal: Az akusztikus emisszió[]
  3. What happening in the Congo? angol nyelvű forrás
  4. Conflict Minerals angol nyelvű rövidfilm a Youtube-on.
  5. Az elektronikai kütyük halálos ára

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]