Jászdózsa

	Jászdózsa
	Légi felvétel Jászdózsáról
	; Jászdózsa címere
	; Jászdózsa címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Megye	Jász-Nagykun-Szolnok
Járás	Jászapáti
Jogállás	község
Polgármester	Dr. Szerencsés István (Független)
Irányítószám	5122
Körzethívószám	57
	Népesség
Teljes népesség	2122 fő (2017. jan. 1.)
Népsűrűség	50,4 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	42,86 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Jászdózsa Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 47° 34′ 00″, k. h. 20° 01′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 00″, k. h. 20° 01′ 00″
	Jászdózsa Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén
	Jászdózsa weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Jászdózsa témájú médiaállományokat.

Jászdózsa község Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Jászapáti járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Jászság északi részén, Heves megyével határosan, a Tarna két partján helyezkedik el.

Megközelíthető közúton a Jászberényt Jászárokszállással összekötő útról, vagy a 31-es főútról Jászjákóhalma után letérve, vagy Tarnaörs felől érhető el. A közúti tömegközlekedést a KMKK Zrt. járatai látják el. Jászdózsa megállóhely a MÁV Vámosgyörk–Újszász–Szolnok-vasútvonalán érhető el. A megállóhely Jászárokszállás vasútállomás és Jászapáti vasútállomás között található.

Története[szerkesztés]

Első írásos előfordulása 1433-ban, egy oklevélen fordul elő. Régebbi neve Dósa, a helyiek által „Daósa”-nak / „Dausa”-nak kiejtve. A név eredete tisztázatlan.

A mai község valószínűleg eredetileg nem jász „szállás”, nem jász település volt, de az idők során és a török megszállás alatt beleolvadt egy Négyszállás nevű jász település,^[3] melynek régészeti nyomait az 1980-as években a „berényi föld” nevű határrészen, a falutól néhány kilométerre tárták fel.

A törökök kiűzése után Dósa és Jászberény sokáig pereskedett a területért, amit végül Jászberénynek itéltek.^[4] Az ásatás kincsei a szolnoki Damjanich Múzeumban találhatóak.

Ebben az irányban Négyszállás néven ma egy tanyabokor található kis kápolnával a Jászberény-Jászárokszállás összekötő úton. A terület a Tarna, az Ágói-patak (helyiek által „Kotró” néven is ismert), a Szarvágy patak és más vízfolyások által szétszabdalt, erdős, mocsaras, időnként elöntött vidék volt. Utolsó maradványa a községtől északra található Pap-erdő. A megtelepedések a területen található magasabban fekvő részeken történtek. Ezek a feltöltések/töltődések ellenére a falu arculatán még mindig megtalálhatóak, például a Bába-tó egy régi Tarna holtág maradványa. Későbbiekben a folyószabályozással, lecsapolásokkal az egész környéket mezőgazdasági művelésbe vették. Belvizes években azonban megmutatja a víz, hogy merre folyt régen a Tarna, hol voltak folyások és pangó vizek.

Műholdképen elég jól felismerhető, hogy egykor hogyan nézhetett ki ez a táj.^[5]

A falu életébe nagy változást hozott az 1963. márciusi árvíz.^[6] A megáradt Tarna elöntötte a mélyebben fekvő területeket. Sok ház romba dőlt, jelentős károk keletkeztek. Az árvíz után sok új ház épült, a töltést megemelték, körgátat építettek, a falun átfolyó Tarnát új mederbe terelték. Felette új vasbeton gerenda hidat építettek 1979-ben. A régi vashidat^[7] is kicserélték, a pálya új nyomvonalat kapott. Új vasútállomás^[8] épült a falu északi részén, emiatt a régi állomás^[9] elárvult, előtte ma autók futnak, a házban sörfőzde működik. A leválasztott öreg Tarna meder a horgászok paradicsoma lett.

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.^[10]

Nevezetességei[szerkesztés]

Artézi kút,^[11] amely a község főterén áll. Közadakozásból építették 1902-ben, a négykaros diszkút 1905-re készült el. Azóta többször fel lett újítva, a legutóbbi rongálást 2013.07.06-ra hozták helyre. Vizét természetes ásványvíznek minősítették 2003-ban, ami nátrium-kalcium-hidrogénkarbonátos, jelentős jodid tartalommal.

Kőhíd,^[12] amely ötlyukú 1811-13 között épült, mára műemlék. Tervezte Magurányi József, kivitelezte a gyöngyösi Rábl Károly kőműves mester. Szélessége 6,65méter, hossza a szárnyfalakkal együtt 40 méter. Teherbírása 10 tonna. Az ismertebb hortobágyi kilenclyukú hidat 20 évvel előzte meg.

Római katolikus templom,^[13] amely 1777-82 között épült, Szent Mihály tiszteletére szentelt, műemléki védettségű, késő barokk stílusú. Freskóit 1793-ban Farenzon Ferenc festette. A falu központjában található. Búcsú minden szeptember utolsó vasárnapján.