Jászárokszállás

Jászárokszállás
Jászárokszállás a levegőből
Jászárokszállás címere Jászárokszállás zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Jász-Nagykun-Szolnok
Járás	Jászberényi
Jogállás	város
Polgármester	Antal Péterné Szerző Ildikó (független)
Irányítószám	5123
Körzethívószám	57
Népesség
Teljes népesség	7661 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	100,51 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	77,17 km²
Földrajzi nagytáj	Alföld
Földrajzi középtáj	Közép-Tisza-vidék
Földrajzi kistáj	Jászság
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Jászárokszállás Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 38′ 41″, k. h. 19° 58′ 43″47.6448, 19.9785
Jászárokszállás Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok vármegye térképén
Jászárokszállás weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jászárokszállás témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jászárokszállás város Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, a Jászberényi járásban.

Fekvése

A megye északi szélén fekszik, mint annak egyik legészakibb fekvésű települése, sík vidéken, Jászberénytől 17 kilométerre észak-északkeletre. Északi határában húzódik a Gyöngyös-patak.

A közvetlen szomszédos települések: észak felől Adács, kelet felől Visznek, délkelet felől Tarnaörs, dél felől Jászdózsa és Jászberény, délnyugat felől Jászágó, nyugat felől Csány, északnyugat felől pedig Atkár és Vámosgyörk.

Megközelítése

A térséget átszelő főutak elkerülik a várost, ami így csak mellékutakon érhető el: Gyöngyös és Jászberény felől a 3203-as, Pusztamonostor-Jászágó felől a 3231-es, Visznek felől a 3205-ös, Jászdózsa felől pedig a 32 134-es úton.

Vonattal a MÁV 86-os számú Vámosgyörk–Újszász–Szolnok-vasútvonalán érhető el, melynek egy megállási pontja van a város területén. Jászárokszállás vasútállomás a belterület déli szélén helyezkedik el, a 3203-as út vasúti keresztezése közelében, közúti elérését az abból kiágazó 32 329-es számú mellékút (települési nevén Nyárfa utca) teszi lehetővé.

Története

Középkori története

Jászárokszállás lokálpatrióta jegyzője, Kóczián Gyula (1847-1896) Jász – Árokszállás múltja és jelene című munkájában még úgy fogalmazott, hogy a „mai Árokszállás alapját a Szent László király által 1084-1085 évben idetelepített jászok vetették meg.” A későbbi szakirodalom ezt a tézist már nem fogadta el, helyette inkább a XIV. században keresték a város létrejöttének helyét. Kóczián egy térképre hivatkozva az 1313-at jelölte meg Árokszállás első írásbeli említésének, míg Fodor Ferenc egy 1356-os oklevelet említ, ahol is a település neve „Árukmelléke” néven fordul elő. Herbert János szerint viszont 1366-ból származik ez a bizonyos oklevél, amikor is Konth Miklós nádor eltiltotta az „Áruk mellékszállási” philisteusokat attól, hogy panaszos birtokaikat önhatalmúlag használják. Kiss József kutatásai szerint már 1291-ben létezett itt egy település Erdő – árka néven. Ha a tudomány maga sem képes dűlőre jutni az alapítás kérdésében, akkor tág tér nyílik a népmondáknak is, melyek a város alapítását azzal az avar királlyal kötik össze, akiről Tompa Mihály is népregét írt. Eszerint a település nevében előforduló „árok” arra az esztelen vállalkozásra utal, melybe Csörsz kezdett, hogy elnyerje Délibáb kezét. Az mindenesetre tényként állítható, hogy a XV. században már létezett a község, és megkezdődött az itt lakó jászok megtérítése is. Hunyadi Mátyás kiváltságlevele 1458-ban már említést tett Árokszállás plébániájáról. A Jászság legrégibb plébániáinak egyike ez alatta a ferencesek temetkezési kriptájával. Hogy nevezetes hely volt a középkornak ezen szakaszában, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Lazarus diák térképe (1528) is feltüntette. Állítólag még a német hadak elöl visszavonuló Szapolyai János király is éjszakázott itt.

Árokszállás története a török időkben

A község virágzó időszakát a török támadás döntötte romba. 1562. október 8-án százhuszonöt fős rác martalóc csapat rohanta meg Árokszállást: „a lakosságot nyomorgatták, kínozták, gerendába felkötve verték, testére gyertyát csepegtettek, a tüzet teknővel hordták rájuk, így kínozták Kántor Jánost, Torba Antal bíró anyját, kinek a lábait késsel is meghasogatták.” Csak Eger 1596-os bevétele után köszönthetett békésebb időszak a Jászságra, amikor a kettős főség helyett immár egyértelmű török fennhatóság alakult ki. A lakosságszám drasztikus csökkenését mutatja, hogy az 1567. évi összeírás már csak 19 telkes jobbágyot és 12 zsellért talált Árokszálláson. Ám még így is kegyesebb volt hozzá a sors, mint szomszédaihoz: Jászágót és Négyszállást ugyanis teljesen elpusztította a XVI. század, s maradék népei Árokszálláson kerestek menedéket. Ez a beáramlás az 1570-es években nagyban javította a település helyzetét, egy ebből az időszakból származó összeírás már 20 gazdát és 53 zsellért mutatott Árokszálláson, tehát a lakosságszám egy évtized alatt megkétszereződött. 1630-ban az elpusztult templom helyére új épült, melyet Szent István tiszteletére avattak fel. Az építkezéshez felhasználták az ágói templom romjait valamint a korábban átmentett értékeit is. A fokozatos gyarapodást jelzi, hogy 1683-ban Mahmut basa meghívta a város kereskedőit a szegedi vásárra. Másik érdekes adat, hogy ekkoriban Jászberény után a második legnépesebb község volt.

Árokszállás története az eladottság korában

„Herbert nem az egész Jászság, csupán egyik legérdekesebb – mert idegen bevándorlástól és idegen befolyástól legépebben megmaradt- jászközségnek…történetét írta meg” – írta Czettler Jenő Herbert János munkájáról a Trianon utáni időszakban, de mondatait szabadon vonatkoztathatjuk a XVIII. század elejére is. A Pentz–féle összeírás ugyanis a lakosság 56%-át helybeliként tartotta számon 1699-ben, ami azt jelenti, hogy az ősi népességet sikeresen meg tudta őrizni. „A község a rendes országút mentén fekszik, minek következtében nagyon sokat szenved az átvonuló katonaságtól. A Gyöngyös patakon jó erős hídja van. Temploma fallal körül van véve, szép helyen fekszik, de oly kicsi, hogy az öreg papnak - aki már 30 éve működik ott - meg van engedve naponkint kétszer olvasni misét. Van két serfőzőháza, egy lovas malma, postája az urasági épületben; ezt a gyöngyösi posta látja el; itt közvetíttetnek a levelek Felsőmagyarország és Erdély közt.” – írja Kageneck útinaplójába a század elején, s valóban a község a gyarapodás jeleit mutatta. Birtokában volt Ágó és Szentandrás puszta is, gazdag volt a juhállománya. Iparából kiemelkedett serfőzőháza és kétkerekű malma a Gyöngyös–patak vízén. Tehát mint meglehetősen jómódú község került 1702-ben a Német Lovagrend birtokába, akiknek I. Lipót adta el a Jászságot, hogy a spanyol örökösödési háborúhoz pénzt szerezzen. A berendezkedő Német Lovagrend kizsákmányolása az alapvetően királyhű községet Rákóczi mellé állította. A fejedelem oltalomlevelet adott ki Árokszállás részére, 1705 júniusában pedig személyesen is megjelent a községben. 1711-ben a Jászság ezrede nem jelent meg a szatmári békekötésen, a Nagymajténynál az árokszállási Kókay Márton ezredes vezetésével tették le a zászlót. 1714 nevezetes év Árokszállás történetében. Törökországi száműzetéséből hazatérve ekkor szállt meg itt XII. Károly svéd király. Érdekes színfoltja Jászárokszállás történetének az ekkor lezajlott boszorkányperek sorozata: 1710-ben egy táltos a hívőket kincsásásra buzdított Ágón, 1717 körül Terjék Jánosné ellen indítottak pert, 1728-ban pedig a Szegeden megégetettek között volt egy hatvanöt éves árok-szállási nő, bizonyos Dancsó Jánosné Hisel Borbála. Bár a több mint negyvenéves eladottságot mint Árokszállás legsötétebb évtizedeit jellemezték egyes szerzők, az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebben az időszakban vette fel a községi szervezetet (1725). Amikor az 1740-es években felmerült a redemptio, vagyis az önmegváltás gondolata, Árokszállás az elsők között tiltakozott az ezer huszár kiállítása ellen. Sokallták a rájuk eső összeget is, hiszen nem csak a városi földeket kellett megváltaniuk, de a hozzájuk tartozó Ágó és Kerekegyháza pusztákat is. A redemptioban végül 289 család vett részt: senki sem válthatott négy kötelnél több földet, ami körülbelül 200 holdnak felel meg. Ezt a maximális mennyiséget váltotta: Bohák Pál, Bódis Balázs, Bordás Ferenc, Dósa Márton, balatoni Farkas István, Faragó István, Kókai Já-nos, bócsi Melegh Imre, Nemoda Mátyás, Nagy Mátyás jászkapitány, kecskeméti Petess László, Terjék István és Tóth P. János.

Árokszállás története a XVIII – XIX. században

A község erejét jelzi, hogy – bár még tartott a redemptionális összegek visszafizetése – 1750-ben Szentandrás pusztát is megváltotta, 1756-ban városi jogokat is kapott Mária Teréziától három vásártartási joggal együtt. 1761-ben pedig – mivel a régi templom szűkösnek bizonyult – megkezdték a ma is fennálló barokk templom építését a Csörsz–árok helyén. Az építkezések megszervezésében a legnagyobb részt Tóth Adalbert (1706-1776) vállalta, akinek komoly érdemei voltak a helyi iskoláztatás megszervezésében is. „Népes szabad mezőváros a Jászságban, lakosai mind katolikusok, fekszik a gyöngyösi patak mentébe az országútjában… földje kiváltképpen termékeny, melyből és szarvasmarháknak neveléséből élnek számos lakosai” – fest hízelgő képet a község viszonyairól Vályi András 1796-ban. Az egyetlen jász község, amelyről ebből az időszakból nemcsak térkép, hanem egy metszett rajz is ránk maradt, éppen Árokszállás volt. Egy céhlevél díszítménye: mindez jelzi, hogy a földművelés mellett fontos szerepet kapott is a céhes ipar is. Mária Terézia 1762-ben erősítette meg azt az alapszabályt, mely közös céhekbe fogta a szabókat, szűcsöket és csizmadiákat. Közülük is legnagyobb számban a csizmadiák voltak képviselve, ők 1787-ben kiváltak ebből a közös céhből, hogy sajátot alapítsanak. 1805. december 3-án, mikor a Szent Koronát Kassára vitték, egy éjjel a város levéltárába volt elhelyezve: ezen az éjszakán az összes mesteremberek őrjáratokat tartottak a városban. Az iparosság növekvő létszámát mutatja, hogy 1847-ben a tízezres lélekszámból a keresők között az 540 gazda mellett már 331 mesterembert is találhatunk. Érdekes, hogy a redempció századik évfordulóján, 1845. május 20-án megtartott ünnepségen a redemptus elit mellett – Terjék Mátyás (1773-1856) főbíró vezetésével – mesteremberek is tiszteletüket tették. A hagyományosan királyhű Jászságban nem okozott nagy lelkesedést 1848, a redemptus leszármazottak közül kevesen vettek részt, sokan féltették már megszerzett jogaikat. A község meg is szenvedte a szabadságharc eseményeit, a Hatvanban táborozó Colloredo herceg 1849 februárjában komoly adókat vetett ki a jászárokszállási népre. Ezt elégelte meg a helyi származású jászkapitány, kecskeméti Pethes Mihály (1792-1878), aki egyezkedésbe kezdett az osztrákokkal. Ez Kossuth Lajos szemében megbocsáthatatlan vétségnek minősült, igaz a szabadságharc leverése után nem is került sor komoly megtorlásra a városban: a helyi események főszereplője, a kormánybiztos Mészely János (1810-1896) továbbra is hivatalt vállalhatott, 1872-ben főbíró is volt. A XIX. század második felében több pusztája is elszakadt Árokszállásnak: a sort Szentandrás kezdte 1855-ben, majd Kerekegyháza követte 1862-ben. A község megalapításában oroszlánrésze volt balatoni Farkas János (1824-1908) helyi közbirtokosnak. „A község alapítója Farkas János 1848-49-iki honvédszázados, földbirtokos. Azt a házat, mely az első települő számára épült, a község fennállásának 50. évfordulóján emléktáblával jelölték meg.” A veszteségek megmutatkoztak ugyan a népességszámban, a kulturális fejlődésnek azonban nem vetett gátat. 1861-ben elemi népiskola, 1863-ban „díszes városháza” épült.

Árokszállás mint rendezett tanácsú város (1879-1886)

Fontos esztendője volt az 1879-es évnek, hogy Jászárokszállás rendezett tanácsú várossá alakult. Első polgármestere Móczár Alajos (1819-1889) volt. A helyi reformerők – Csuka Ignác, Scipiades János, Dohnál Mátyás – küzdöttek a városi rang fenntartásáért, a leggazdagabb birtokosok – balatoni Farkas József és kecskeméti Pethes Antal – azonban túlzottnak találták a terheket. Küzdelmük 1886-ban azzal ért véget, hogy Árokszállás nagyközséggé alakult vissza. A vita azonban – a legtöbb résztvevő halála után – még 1911-ben is tartott.

Jászárokszállás története az I. világháborúig

Noha 1876-ban a Jászkun Kerület beolvadt Jász-Nagykun-Szolnok vármegyébe, és ezzel a kiváltságok elvesztek a jászok számára, a társadalmi rendben nem nagyon történtek változások. A redemptusok leszármazottai – immár mint parasztgazdák – nemcsak hogy „egyedül bírták a fekvőségeket”, de szinte egyedül „gyakorolhatták a politikai jogokat”. Ez a későbbiekben nem egy feszültség forrása lett. A tekintélyes, és redemptus értékeket felvevő iparosság mellett egyre nagyobb számban gyülemlett fel a nincstelen kubikosság. Jászárokszálláson alakult meg az ország második földmunkás-szövetkezete is, Boros Alajos (1879-1915) vezetésével. Képviselőtestületbe való bejutását viszont rendre megakadályozták, azon elv alapján, hogy „legnagyobb darab földet kell megválasztani”. „Gazdák! Ne zárkózzanak el Önök a munkás elől! Gondolják meg Önök, hogy milyen hasznos tagjai azok a társadalomnak” – igyekszik agitálni a Jászárokszállás és Vidéke 1909 novemberében, nem sok sikerrel. A nincstelen – gazda ellentét egyre jobban kiéleződött.

Árokszállás története az első világháború és a forradalmak idején

A világháborúban az árokszállásiak a 29. Honvéd és a császári és királyi 68. gyalogezred kötelékeiben vettek részt. A hősi halottak és az eltűntek számát körülbelül 400-ra becsülték, köztük a főjegyző fia, Bazsó Gábor százados. Magyar Béla mint közigazgatási jegyző helyi kórház felállításával szerzett érdemeket.

1916-ban kétszáz isztriai osztrák és 400 erdélyi menekült tartózkodott a községben, akiket a központi elemi iskolában szállásoltak el, és élelmezésüket a község ingyenesen végezte. Mint mezőgazdasági munkás 75 egykori hadifogoly is a községben tartózkodott. Velük kapcsolatban írta Kele József a Horthy-korszakban: „Az egész Jászságban legjobban meg volt kergülve a hazajött és a bolsevizmustól megmételyezett orosz hadifoglyokból és másünnen megbolondított fiatalságtól Jászfényszaru és Kisér. No meg Jászárokszállás is. Itten ők tobzódtak. A komoly parasztok azonban itten is elhúzódtak tőlük nemcsak, hanem hol nyíltan, hol pedig burkoltan elítélték, megvetették őket.”

Bár a proletárdiktatúrának négy halálos áldozata volt Árokszálláson – Torba Balázs, Bobák Imre, Gedei László kisgazdaifjak valamint Fodor István csendőrőrmester – nem lehet azt mondani, hogy pusztán az „aljanép” mozgolódása volt. Árokszállási születésű volt például Kolacsovszky Lajos (1891-1954), egy itteni tanító fia, aki a turistairodalomban ma is ismert személy. A berendezkedő Horthy-korszak azonban az ellenség mitizálásával ismét csak nem hozta meg a munkás – gazda ellentét megoldását.

Árokszállás története az első világháború után

1920-ban három, egyenként egytantermes, tanító lakással ellátott tanyai iskola épült, 1921-ben bevezették a villanyvilágítást szövetkezeti alapon. 1923-ban a Szent Vincés nővérek vezetésével leány polgári, 1924-ben állami polgári fiúiskola létesült. Ez volt az az év, amikor az I. világháborúra való megemlékezésként felállították a hősök szobrát.

A korszakban a város fejlődését az is elősegítette, hogy a magyar képviselőház alelnöke, Czettler Jenő (1879 –1953) helyi származású volt. Jászárokszállás meg is választotta díszpolgárának. A két világháború közötti időszak fontos helyi figurája volt Móczár Andor (1874-1928) is: tevékeny közéleti munkája és végrendeletében a városnak tett jótéteményei miatt a községi tanács egy teret nevezett el róla megemlékezésül. Határozott akarata volt, hogy vagyonából kórház létesüljön, ez azonban végül nem valósult meg. Igaz, a szocializmusban nem rájuk illett büszkének lenni. A „nemzetközi munkásmozgalomban is ismertté vált Solymosi Ignác” (1898 – 1938) emlékének 1972-ben emeltek szobrot.

A második világháború nagy pusztításokat okozott, kétszáznegyvenhét áldozata volt. A harcoknak már a civil lakosság is szemtanúja volt: 1944 szeptemberében bombatalálat érte Papp József tanyáját, s másfél hónappal később a front is elérte Árokszállást: a város fölött még légi csata is zajlott: egy gép az Aladi-, egy másik pedig a Móczár-tanyára zuhant.

A háború után megkezdődnek a téeszesítések. Öt téesz szerveződött, amiknek száma az egyesülések következtében 1964-re kettőre csökkent. 1963-ban megalapították az azóta is működő általános gimnáziumot, ebben az időszakban alakították ki a mai orvosi rendelőt is az akkori szülőotthon helyén (Móczár Andor – tér helyett már az Engels – téren), megkezdték a vezetékes ivóvízhálózat létesítését is. A gyors városiasodást jelzik, hogy egyre több utat burkoltak, hogy 1976-ban megnyílt első áruháza is.

Jelenleg Jászárokszállás a falusi turizmus fejlesztésével (barokk templom, termálvizes strand, „Árokszállási nyár rendezvénysorozat”) próbálja fenntartani a további fejlődést, amiben nagy szerepe van a sok száz embernek munkát biztosító gyárak (Carier (volt Lehel hűtőgépgyár árokszállási üzeme), Bundy, Rosenberger, Faurecia (korábban Arvin Meritor, előtte Zeuna Starker), Skycon, Weger) idetelepülésének is.

Nevezetességei, látnivalói

• Jászárokszállási 1699-ben átadott Külső Fogadó (Széchenyi út 104.)
• Jászárokszállási Szentháromság Római Katolikus Templom 1761 és 1767 között épült
• Városháza 1863-ban épült romantikus stílusban
• Csörsz Vezér Szálloda „Nagyfogadó” 1905 (Móczár Andor tér)
• Jász-ház 1882 - benne állandó néprajzi kiállítás (Széchenyi út 31.)
• Ipartestület épülete
• A Hősök szobra az első világháborúban elesett áldozatok emlékére 1924
• Jászárokszállási Termál- és Strandfürdő
• Kubikus szobor "Solymosi Ignác szobra" 1971
• II. világháborús emlékkő - Az országban elsőként Jászárokszálláson emeltek emlékművet a II. világháborúban elesett hősöknek nyílt téren 1988. október 29.
• Millenniumi Időkapu
• '56-os emlékmű
• Dolgozók Horgász Egyesülete Jászárokszállás, Alapítás éve:1948, http://www.peresto.hu , Elnök: Kaszab Zsolt
• Peres-laposi tó
• A jászárokszállási Faragó-malom
• Jászárokszállási Surányi-tó

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Szikra Ferenc (független)
• 1994–1998: Szikra Ferenc (FKgP-KDNP-MDF-Jászárokszállási Nyugdíjasok Egyesülete)
• 1998–2002: Gergely Zoltán (független)
• 2002–2006: Gergely Zoltán (független)
• 2006–2010: Gergely Zoltán (független)
• 2010–2014: Gergely Zoltán (független)
• 2014–2019: Gergely Zoltán (független)
• 2019–2022: Gergely Zoltán (független)
• 2022-től: Antal Péterné Szerző Ildikó (független)

A városban 2022. július 3-án azért kellett időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást tartani, mert a korábbi képviselő-testület 2020. szeptember 10-én, belső feszültségek miatt feloszlatta magát. A választást eredetileg még 2021. január 17-ére írták ki, de abban az időpontban már nem lehetett megtartani, a koronavírus-járvány kapcsán elrendelt korlátozások miatt, és új időpontot sem lehetett kitűzni azok feloldásáig.

Népesség

Lakosságszám
Év	Népesség	Átl. vált.(%)
1870	8 187	—
1880	8 953	0,89%
1890	9 517	0,61%
1900	10 264	0,76%
1910	11 286	0,95%
1920	11 930	0,55%
1930	12 226	0,25%
1941	12 218	−0,01%
1949	11 626	−0,62%
1960	11 131	−0,40%
1970	9 377	−1,71%
1980	9 522	0,15%
1990	8 694	−0,91%
2001	8 220	−0,51%
2011	7 929	−0,36%
2021	7 661	−0,34%

Népcsoportok

2001-ben a város lakossága 8 220 fő volt, 7 908 fő (98,19%) magyar, 121 fő (1,50%) cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

2011-ben a város lakossága 7 929 fő volt, 6 849 fő (95,64%) magyar, 263 fő (3,67%) cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

Testvérvárosa

• Żegocina, Lengyelország

Híres emberek

Itt született

• Balassa Jenő színművész 1859.
• Bordás György operaénekes 1937.
• Csányi Sándor bankár 1953.
• Czettler Jenő agronómus, országgyűlési képviselő 1879.
• Csuka István egri kanonok 1758.
• Donáth Ferenc történész, agrárközgaszdász 1913. szeptember 5-én
• balatoni Farkas János honvédszázados, Kerekegyháza alapítója 1824.
• Farkas Bálint operett énekes 1945. május 1-jén
• Ficzek György munkásmozgalmi vezető 1904.
• Ficzek Károly egri kanonok 1818.
• jász Faragó Sándor karikaturista, író 1888.
• Görbe János Kossuth-díjas színművész 1912. november 15-én
• Kaszab Anna színművésznő 1898. április 16-án
• Kolacsovszky Lajos író 1891. január 2-án
• Kovács Éva művészettörténész 1932. április 5-én
• Márkus József politikus, országgyűlési képviselő 1848.
• Pethes Imre színművész 1864.
• Pethes László politikus, író, országgyűlési képviselő 1885.
• Scipiades Elemér főorvos 1875.
• Solymosi Ignác munkásmozgalmi vezető 1898
• Szathmáry József festőművész 1953 Művészneve:Szathmáry József Maryjoz

Képgaléria

• 
• 
• 
• 

Források

Irodalom

• Kóczián Gyula: Jász – Árokszállás múltja és jelene (Jászberény, 1896)
• Herbert János: Jászárokszállás nagyközség monográfiája (1927)
• Dr. Kiss József: Jászárokszállás és barokk temploma a 18. században (Jászárokszállás, 1996)

Külső hivatkozások

• Jászárokszállás Önkormányzatának honlapja
• Jászárokszállási Dolgozók Horgász Egyesületének honlapja