Kunhegyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kunhegyes
Kunhegyes, református templom
Kunhegyes, református templom
Kunhegyes címere
Kunhegyes címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Jász-Nagykun-Szolnok
Járás Kunhegyesi
Jogállás város
Polgármester Szabó András (FIDESZ)[1]
Irányítószám 5340
Körzethívószám 59
Népesség
Teljes népesség 7653 fő (2014. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség 51,73 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 148,94 km²
Földrajzi nagytáj Alföld[3]
Földrajzi középtáj Közép-Tisza-vidék[3]
Földrajzi kistáj Tiszafüred–Kunhegyesi-sík[3]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kunhegyes (Magyarország)
Kunhegyes
Kunhegyes
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 22′ 13″, k. h. 20° 37′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 22′ 13″, k. h. 20° 37′ 51″
Kunhegyes (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Kunhegyes
Kunhegyes
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén
Kunhegyes weboldala

Kunhegyes város az Észak-Alföldi régióban, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Kunhegyesi járás székhelye.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alföldön, a Közép-Tiszavidéken, a Nagykunság északnyugati részén található, a Nagykunsági-főcsatorna közelében, a Kakat-ér mellett. Budapesttől 160 km-re, a Tisza-tótól (Abádszalóktól) kb. 15 km-re, a megye székhelyétől, Szolnoktól kb. 50 km-re fekszik. Szomszédos települések: Kunmadaras, Tomajmonostora, Abádszalók, Tiszagyenda, Fegyvernek.

Megközelíthetősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közúton elérhető a Fegyvernek (4-es főút) - Tiszafüred között vezető 34-es főúton. Szintén megközelíthető Abádszalókról egy mellékúton, illetve Tiszafüredet Tiszaszőlős - Tiszaszentimre - Tomajmonostorán át Kunhegyessel összekötő alsóbbrendű úton.

A közúti tömegközlekedést a Jászkun Volán Zrt. autóbuszai végzik. A környező településeken kívül közvetlenül elérhető Eger, Szolnok, Jászberény, Debrecen, Békéscsaba, Gyöngyös, Tiszafüred és Miskolc.

Vonattal elérhető a Kál-Kápolna–Kisújszállás-vasútvonalon.

Önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város képviselő-testülete (a polgármesterrel együtt) 9 főből áll.

  • Cím: 5340 Kunhegyes, Szabadság tér 1.
  • Tel.: (06) 59/530-500, (06) 59/530-620
  • Fax: (06) 59/326-057
  • E-mail: hivatal@kunhegyes.hu
  • Hivatalos honlap: www.kunhegyes.hu
  • Hivatalos újság: Kunhegyesi Híradó (havilap)
  • A településen Cigány Kisebbségi Önkormányzat is működik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1552-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést elsőként Hegyesegyháza néven Károly Róbert király Vácon, 1311. november 8-án kelt oklevelében említi. Idővel Hegyesegyháza nevéből az „egyház” szót elhagyták, és a helységet röviden Hegyesnek, utóbb a rajta átfolyó Kakat ér után Kakathegyesnek nevezték.

Hegyes nem volt kun község, noha a kunoknak is voltak itt birtokaik. E birtokokhoz a XIII. századi betelepülésük során adományok, családi kapcsolatok révén jutottak hozzá. Kunhegyes határát azonban különböző perek során mindig elkülönítették mind a kun, mind a magyar településekétől. 1552-től a község már a mai nevén szerepelt.

1552-1745[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kunok a Hegyes melletti Kolba(z)-szék települést ülték meg, azonban a XVIII. század elején az elvándorlások után oda már nagy számban nem tértek vissza. 1596-ban a törökök pusztították, lakói elmenekültek. 1629-től dokumentáltan újra lakják, de 1683-ban a tatár seregek pusztává tették az egész Nagykunságot, így lakosai ismét szétszéledtek.

A kunok és a hegyesiek 1698-ban kezdtek hazaszállingózni, tömeges visszatelepedésük 1701-ben történt. 1699 után, közvetlen a karlócai békekötést követően I. Lipót király a háborúk költségeinek fedezésére 500 000 rénes forintért a Jászságot és a Kunságot eladta a német lovagrendnek. Az addig önkormányzattal rendelkező jász-kun népet ezzel jobbágyságba süllyesztve (lásd még Kunkapitány). Az eladatás után a lakosság egy része a mocsarasabb területekre menekült.

A Rákóczi-szabadságharc idején újból népes község volt, jelentős bázisa a kuruc mozgalomnak. Rákóczi ugyanis ígéretet tett az önkormányzatuk visszaállítására (lásd még: Kunhegyes Rákóczi út). Kunhegyes és Madaras volt a csapatok fő táborhelye a vidéken. 1705-ben a rácok kirabolták és felgyújtották a községet. Lakóit Rákóczi rakamazi birtokaira telepítette. 1711-ben kezdődött meg a visszaköltözés. Ettől kezdve lakossága szemlátomást gyarapodott.

A megváltás kora (1745-1867)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1745-ben Mária Terézia királyi kiváltságlevelében a jász-kunok kérelmére megengedte, hogy földjeiket a német lovagrendtől, ill. az azt kezelő pesti invalidusoktól megválthassák, ez volt a Redemptio. A vételár igen magas volt, az ország akkori éves költségvetésével összemérhető. A redemptióban a lakosság kb. 2/3-a tudott részt venni, így a település virágzásnak indult. A megváltáshoz szükséges kölcsönöket a Hármas kerület kb. 1765-re tudta kifizetni.[4]

1786-ban II. József engedélyével a nagykun községek Hatkunság kezdeményezésére és összefogásával megkezdődött a már kezdetleges módon rekesztett Mirhó-fok elzárása. A Mirhó-fok a Tiszából eredő árvizek egyik kiindulópontja volt. A Nagykunság intenzív gazdasági fejlődését, mely főként állattenyésztésből és mezőgazdálkodásból állt, a rendszeres és kiterjedt árvizek nagyban hátráltatták. Ennek elzárása a Tisza-szabályozás első lépése volt. A környező települések közös erejéből történő gátépítés 1795-ben fejeződött be. A redemptusok és irredemptusok a XVIII. század második végére éles ellentétbe kerültek egymással. A gátépítések által felszabadult területek is a redemptio arányában kerültek kiosztásra, ill. közös tulajdonba. Ez idézte elő, hogy 1785-ben mintegy 211, főként irredemptus család költözött ki a kincstár bácskai birtokaira (Bácsfeketehegy, ma Feketics (Szerbia) és Velics).

1827-ben megnyílt az első gyógyszertár az úgynevezett felsőtizedben. A település első orvosa ekkor Német Benjámin községi kirurgus volt. A kéttornyú református templom terveit Hild József készítette 1839-ben. A város jelképévé vált templom az ország 2. legnagyobb református temploma a maga 1200 ülő- és közel 4000 állóhelyével. 1848-ban 560 gyalogost és 49 lovas nemzetőrt állított ki a város. Nemcsak katonákkal, hanem pénzzel és természetbeni juttatásokkal is segítették a szabadságharcot. A későbbiekben még 441 önkéntes katona vállalta a harcot.

A Hatkunság önállósága az 1867-es a kiegyezéskor szűnt meg, így a Hármaskerület volt Magyarország legutolsó nevesített önkormányzata (autonóm területe).

1867-1944[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1734-ben kezdték építeni az első községházát, amelynek helyén 1878-ban új városházát építettek Pum József királyi mérnök tervei alapján. 1879-ben már önálló egészségügyi kört képezett a város 3 orvosaés 1 gyógyszerésze. 1885-től Önkéntes Tűzoltó Egylet kezdte meg működését a településen.

Kunhegyes 1871-ben az új községi törvény alapján rendezett tanácsú várossá alakult, de a vele járó többlet adóteher miatt polgárai 1895-ben lemondtak erről a jogállásáról és nagyközséggé alakult. Ezzel egyidejűleg Kunhegyes a tiszai felső járás székhelye lett, és az is maradt egészen 1965-ig, az 1950 óta már Kunhegyesinek nevezett járás megszüntetéséig.

Az első világháborúban a kunhegyesiek jóformán minden fronton harcoltak. A katonák közül 373 elesett, 676 hadifogságba jutott. A háború ideje alatt a sebesültek részére a Függetlenségi Olvasókör szolgált kórházul.

1919. március 21-én Kunhegyesen is kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Mindez azonban csak április 30-áig tartott, mert a román hadsereg Kunhegyest megszállva tartotta 1920. február 18-áig.

1944-től[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Városháza

1944. október 9-én foglalták el az oroszok Kunhegyest, amelyet még a német páncélos ellentámadás érintett. Harcok a község belterületén nem folytak, így különösebb épületkárok nem keletkeztek. A II. világháború hozzávetőlegesen 400 áldozatot követelt a településről.

1946-ban társadalmi segítséggel az egészségházban szülőotthont létesítettek, ami már nem működik. 2005-ben Kunhegyes lakosainak egészségügyi ellátását 4 háziorvos, 1 szülész-nőgyógyász szakorvos, 1 tüdőgyógyász, 2 fogász, 1 gyermekgyógyász szakorvos biztosította. 1955-ben 40 férőhelyes bölcsődét nyitottak. Az 1956-os események idején az egyik tsz állatállományát széthurcolták, szobrokat rongáltak, de fegyveres harcok nem folytak Kunhegyesen. Az 1960-as évek elején megindult az erőteljes iparosodás, ennek következtében a község fokozatosan fejlődött annak 1989 utáni megszűnéséig.

1970-ben a települést nagyközséggé nyilvánították. Ma a Tiszafüredi kistérség tagja. Az 1970-es években Kunhegyes és Feketics hivatalosan is testvérvárosi kapcsolatot létesített. A közös múltra mindkét településen egy-egy kopjafa emlékeztet. 1983-ban megkezdték a szilárd burkolatú utak, 1984-ben a gázhálózat kiépítését. 1985-ben kezdődött az ivóvízhálózat rekonstrukciója.

A nagyközség 1986-ban ünnepelte fennállásának 700. évfordulóját. 1988-ban a BHG Híradástechnikai Vállalat crossbar telefonközpontot telepített Kunhegyesen, ezzel megkezdődött a telefonhálózat kiépítése. 1989-ben sikerült visszakapnia városi rangját. A városavató ünnepséget – melyen 4000 fős létszámmal vett részt a város lakossága, elszármazottak – a református templomban rendezték. 1995 végére a gázhálózat teljesen kiépült, és majdnem mindenütt elkészültek a szilárd burkolatú utak.

Az 1989 utáni évek változásai Kunhegyesre lakosságára negatív irányba hatottak. Az ipari munkahelyek drasztikus csökkenése folytán nőtt a munkanélküliség, az elvándorlás. A lakosság népessége az 1949-es 11104-ről 2007-re 8506 főre csökkent.

Kunhegyes város képviselőtestülete 2013 február 13-ai döntésével megszüntette a Bajcsy-Zsilinszky utca elnevezést, és az utcát Wass Albertre keresztelte át. Horthy Miklós nevét viseli ezentúl egy szovjet katonatisztről - aki a második világháborúban a településen hunyt el - elnevezett utca Kunhegyesen. A 20. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmáról szóló törvény értelmében a településen összesen tíz utca neve változott meg.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[5]

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kunhegyesi református templom

A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság kb. 37%-a református, illetve kb. 21,5%-a római katolikus vallású. Más egyházhoz (pl. görög katolikus vagy evangélikus) vagy felekezethez kb. 1% tartozik, míg nem válaszolt, ismeretlen vagy nem tartozik egyetlen egyházhoz sem kb. 40,5%.[6]

Római katolikus egyház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egri Főegyházmegye (érsekség) Jász-Kun Főesperességének Törökszentmiklósi Esperesi Kerületébe tartozik, mint önálló plébánia. Plébániatemplomának titulusa: Szentháromság. Filiaként hozzá tartozik a bánhalmai római katolikus temetőkápolna.

Református egyház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tiszántúli Református Egyházkerület (püspökség) Nagykunsági Református Egyházmegyéjébe (esperesség) tartozik, mint önálló anyaegyházközség.

Evangélikus egyház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Északi Evangélikus Egyházkerület (püspökség) Dél-Pest Megyei Egyházmegyéjében (esperesség) lévő Szolnoki Evangélikus Egyházközséghez tartozik, mint szórvány.

Természeti értékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori sóház, ma városi könyvtár
Nagykun lovas szobor a városháza előtti parkban
  • Az ország 2. legnagyobb református temploma: 1827-48 között épült, klasszicista stílusban, Hild József tervei alapján. A kéttornyos, háromhajós csarnoktemplom befogadó-képessége kb. 4000 fő.
  • Szent István szobra: Czupp Pál készítette 2000-ben.
  • A XX. század mártírjainak emlékműve: Győrfi Lajos alkotása (1993)
  • Sóház: 1739-ben épült, barokk stílusban. Jelenleg a Városi Könyvtár otthona.
  • Zsigmond Ferenc mellszobra: Papi Lajos alkotása.
  • Szegő Gábor mellszobra: Győrfi Lajos alkotása.
  • Nagykun lovas szobor: 1986-ban készítette Győrfi Lajos.
  • Kopjafa: A település fennállásának 700 éves évfordulójára állították fel Szelekovszky István alkotását.
  • Trianoni kereszt.
  • 1956-os emlékmű: Győrfi Sándor készítette 2006-ban.
  • Városháza: 1878-ban épült, eklektikus stílusban, Pum János tervei alapján.
  • Római katolikus (Szentháromság-) templom: 1830-36 között épült, klasszicista stílusban, Homályossy Ferenc tervei alapján.
  • Miseruha-gyűjtemény (Katolikus templom)
  • Néprajzi Gyűjtemény
  • Kunkapitány-ház: az 1880-as években épült.
  • Komlósi-féle szélmalom: A Nagykunság egyik legszebb szélmalma 1859-ben épült, téglából.
  • Kunhegyesi Szent István Termálfürdő

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város sportéletét a Kunhegyes Egységes Sportegyesület (KESE) fogja össze.

  • Labdarúgás: A focicsapat a Jász-Nagykun-Szolnok megyei bajnokság I. osztályában szerepel.
  • Röplabda: A férfi röplabdacsapat az NB II-ben szerepel.
  • Kézilabda: A női csapat a Jász-Nagykun-Szolnok megyei bajnokság I. osztályában szerepel.

Híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Báró Mészáros János (1737 - 1801): hadvezér
  • Lengyel Lajos (Kunhegyes, 1900. szeptember 24. – Budapest, 1968. március 24.): tanár, szótárszerkesztő
  • Ilosvai Varga Imre (1814 - 1866): a Jászkun Kerület főjegyzője, Kossuth Lajos Tiszántúli élelmezési kormánybiztosa, 1861-64 között nagykun kapitány
  • Zsigmond Ferenc (1883 - 1949): tanár, irodalomtörténész, akadémikus, az MTA tagja
  • Kádár Endre, Schwartz (Kunhegyes, 1886. december 9.) – Auschwitz, 1944. november) magyar író, a Nyugat első nemzedékéhez tartozott
  • Ilosvai Varga István (Kunhegyes, 1895 - Budapest, 1978): érdemes művész, a szentendrei festőiskola tagja
  • Szegő Gábor (Kunhegyes, 1895 - USA, 1985): matematikus, a konstruktív függvénytan megalapítója[7]
  • Angyal Zoltán (Kunhegyes,1985. március 21.) Stunt Rider,a 2007-es Stunt Rider Világbajnokság nyertese
  • Romanek János háromszoros magyar bajnok labdarúgó

Rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jászkun Citeratalálkozó
  • Legénybot Alkotótábor
  • Mihály-napi Sokadalom
  • Szélmalom Kerékpáros és Gyalogos teljesítménytúra
  • Horgászverseny
  • Strandröplabda Bajnokság
  • Konok Kunok Népi Játékok
  • Ikrek Hava - Ikrek Napja
  • Aratónap
  • Motorostalálkozó
  • Kun Kupa Nemzetközi Ifjúsági Labdarúgó-torna[8]

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 
  4. Bellon Tibor: Beklen
  5. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  6. http://portal.ksh.hu/pls/portal/!CP.hnt2.telep?nn=22567
  7. [1]
  8. http://www.iranymagyarorszag.hu/info/kunhegyes/

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kunhegyes témájú médiaállományokat.