Kunmadaras

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kunmadaras
A főtér a községházával, a Református Általános Iskolával, mögötte a református templom tornyával
A főtér a községházával, a Református Általános Iskolával, mögötte a református templom tornyával
Kunmadaras címere
Kunmadaras címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
MegyeJász-Nagykun-Szolnok
JárásKarcagi
Jogállás nagyközség
Polgármester Balogh Marianna (Új Esélyt Kunmadarasnak Egyesület)[1]
Irányítószám 5321
Körzethívószám 59
Népesség
Teljes népesség5306 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség35,3 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület153,55 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kunmadaras (Magyarország)
Kunmadaras
Kunmadaras
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 25′ 41″, k. h. 20° 47′ 38″Koordináták: é. sz. 47° 25′ 41″, k. h. 20° 47′ 38″
Kunmadaras (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Kunmadaras
Kunmadaras
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén
Kunmadaras weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kunmadaras témájú médiaállományokat.

Kunmadaras nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok megye Karcagi járásában. Magyarország legnagyobb területű nagyközsége.

Fekvés[szerkesztés]

A Nagykunság egyik települése a 34-es számú főútvonal mentén. Vasúton a Karcag–Tiszafüred vonalon közelíthető meg. Budapesttől közúton 160 km-re, vasúton 180 km-re helyezkedik el. Keletről a Hortobágyi Nemzeti Park határolja.

Története[szerkesztés]

A községháza

A honfoglalás előtt szkíták, szarmata jazigok, hunok, avarok, bolgárok, sőt a római birodalmi időkben római zsoldosok is eljutottak a vidékre, és hosszabb-rövidebb ideig be is népesítették azt.

A honfoglalás idején Kunmadaras környékén kabar nemzetségek folytattak nomád életet, akik a 9. század végén az előre nyomuló magyarokkal együtt jöttek az országba, és Hohat (más források szerint Ohat) vezér vezetésével Kunmadarastól északra fekvő területeken telepedtek le. Szálláshelyük központjának nevét Ohat-puszta ma is jelzi. Állattenyésztéssel, halászattal foglalkoztak.

A közvetlenül a honfoglalás után, a 10. században az Üllő nemzetség birtokába került, e birtoklás tényét őrzi a Kunmadaras déli határán elterőlő Kis-Üllő és Nagy-Üllő lapos. Később, egy 1270-ből származó oklevél tanúsága szerint a Tomaj nemzetség birtokába került, mely a kunmadarasi határ déli részéig is lenyúlt, magában foglalva a Kis- és Nagy-Üllőt, és a Nagymező fábiánkai részét. IV. Béla magyar király a tatárok elől menekülő kipcsak törzseknek adott letelepedési engedélyt, de a magyarok ellenszenvel viseltettek irántuk, és nekik támadtak, s a kipcsak nemzetség Bulgáriába távozott. A bevonuló tatár seregek felégették Gergelyt és Gacsát, amelyek soha többé nem épültek újjá. Kunmadaras mai területének szomszédságába, a dúlás után IV. Béla kipcsak Olas (vagy Ohat) nemzetségét költöztette[3]

A község létezésének első írásos emléke 1393-ból származik. Eszerint Madaras György jászkapitány birtokába adta a területet Luxemburgi Zsigmond. Innen ered a település elnevezése.[4] 1437-ben meghal Zsigmond király, s így a királyi védelem is megszűnt, s Erzsébet királyné Pohárnok istvánt nevezte ki mint a földesúri hatóságot, s elrendelte, hogy mindenféle jövedelmet az ő kezéhez szolgáltassanak. Visszaéléseinek az 1444. évi országgyűlés határozata vetett véget, melyet követően Madaras falu visszakerült Madaras György leszármozotjai kezébe.

1505-ben éhínség, 1511-ben pestisjárvány ütötte fel a fejét.

A lakosság élethelyzetének nehezedésével elterjett egyféle anti-feudális nézet, s az 1430-as években a Tiszántúlon, így Madarason is virágzott a huszitizmus és a madarasiak részvétele a Dózsa György-féle parasztfelkelésben is valószínűsíthető, mivel a fő sereg útvonalába esett. A felkelés leverését és II. Lajos halálát követő zűrzavaros állapot kedvezett a faluközösségeknek, és a Ferdinánd és Szapolyai János közötti ellenségeskedést kihasználva sikerült visszaszerezniük a Mátyás által adományozott szabadságjogaikat is (pl. a bíráikat maguk választhatták).[5]

Török portyázók rabszíjra fűzött foglyokat visznek

1571-ben török kézre került, majd Eger eleste után a törököket támogató krimi tatár martalóc csapatok felégettek több falut is, mint Fábiánka, Kápolnás és Kunmadaras. (Fábiánka soha többé nem épült újjá, Kápolnás fél évszázadig lakatlan maradt, csak Madarason maradt folytonos a lakosság). A madarasiak ekkoriban vagy a mocsaras lápos vidéken kerestek természetes védelmet maguknak, vagy törökök által védett településekre költöztek, amelyek mentesek voltak a török harácstól. A török pusztítás és a német zsoldosok rablásai a Nagykunság lakosságát bújdosásra kényszerítette. Thököly Imre a labancok fő fészkei ellen indított támadásait, Karcag, és Madaras is támogatta, majd Thököly török segítséggel Bécs ellen fordult, ám a török hadak Bécs alatt súlyos vereséget szenvedtek, ezt követő években a török csapatokat kiűzik az országból. 1697-ben még II. Musztafa kísérletet tesz az ország visszafoglalására, de igyekvése kudarcba fullad. A visszafoglalásban résztvevő Maros-Tiszaközi tatárok Karcag felől törtek rá a falura, és mindent felégettek, 1698-1710 között a lakosság nagy része Rakamazra költözik.[6] A törökök kiűzése után a Habsburg ház új szerzeménynek tekintette a szabad privilégiumokkal rendelkező Nagykunságot. A Német Lovagrend Pentz Jakabot bízza meg a lakosság és anyagi javak összeírásával, mely elég siralmas képet mutatott. Ez képezte később az eladás tárgyát., s az eladási tárgyalások három évig folytak. Madaras, Karcag, és Hegyes lakossága ellenállt az eladási procedúrának, de nem sikerült érvényt szerezniük az akaratuknak, Madaras és a Nagykunság nagyrésze szétoszlott a nádasokban, onnan járt haza az életbe nmaradáshoz szükséges munkák elvégzésére, de nem volt hajlandó a Lovagrend hűbéruralmát elfogadni. [7]

A Rákóczi-szabadságharc idején, 1704. június 28-án és 1705. május 24-én a szerb csapatok újra felperzselték Madarast. A szabadságharc bukása után a lakosság visszatért és 1711-ben megkezdődött a falu újjáépítése, bővítése. Új templom és iskolák épültek.[8]

1745-ben hosszas tárgyalások után Mária Terézia engedélyezte, ha a Jászkunság kifizeti az általa meghatározott váltságdíjat, visszahelyezi őket szabadságukba. Ez összesen 20 780 forintot jelentett (Madarasért 9700, Kápolnásért 7000 és Fábiánkáért 4000 forint)

1786. április 18-án 104 család, 490 fős lélekszámmal elindult Bácskába, karcagi és jászkiséri lakosokkal egyetemben, hogy megalapítsa Ómorovicát (mai nevén: Bácskossuthfalvát. [9]

A település 1811-ben mezőváros lett, amit meg is őrzött 1872-ig, a megyerendszer kialakulásáig.[9]

Az első és második világháború számos madarasit ragadott el. Az első világháború 276 kunmadarasi hősi halottat számlál (neveiket az 1923-ban felállított, községháza előtt található emlékmű örökíti meg). A második világháborúban elhunytak száma is százon fölül van, ha hozzátesszük az elhunyt 95 deportált magyar zsidót az áldozatok száma meghaladja kétszázat. [9]

1944-ben a német hadsereg repülőteret épített a falu határában, amit a háború végétől a szovjet hadsereg vett birtokba. A kunmadarasi repülőtérhez 1951-ben új felszállópályát építettek a Magyar Légierő igényei szerint. A repülőtéren 1956 és 1991 között szovjet csapatok állomásoztak; Vándor Károly Légierő társbérletben című könyve szerint egyike volt azon katonai létesítményeknek, amikben a hidegháború idején atomfegyvert tároltak.[10]

A kunmadarasi pogrom[szerkesztés]

A pogrom emlékműve Kunmadarason

A kunmadarasi pogrom antiszemita cselekménysorozat, amelyre a második világháború befejeződését követően került sor, 1946. május 21-én. Egy állítólagos spekuláns, illetve „árdrágító” ellen kitört, a piactéren kezdődő zavargásoknak három halálos áldozata volt, mindannyian a deportálásból hazatért, helyi zsidók voltak. Az események elfajulásában egy vérvádról szóló szóbeszéd is közre játszhatott, miszerint a helyi zsidók keresztény gyermekeket raboltak volna el. A lincselésben részt vevők közül a Népbíróság kilenc személyt ítélt el, néhányukat halálbüntetéssel sújtva, amit később a budapesti rendes bíróság börtönbüntetésre enyhített.[11] Az esemény irodalmi feldolgozása Závada Pál 2016-ban megjelent regénye, Egy piaci nap címmel.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Kovács Ferenc (FKgP)[12]
  • 1994–1998: Dr. Kemecsi Imre (független)[13]
  • 1998–2002: Márki Sándor (független)[14]
  • 2002–2006: Márki Sándor (független)[15]
  • 2006–2010: Márki Sándor (független)[16]
  • 2010–2014: Márki Sándor (független)[17]
  • 2014–2019: Guba László Albert (Fidesz-KDNP)[18]
  • 2019-től: Balogh Marianna (Új Esélyt Kunmadarasnak Egyesület)[1]

Népesség, népcsoportok[szerkesztés]

Kunmadaras népessége: 1990-ben 6134 fő, 2001-ben 5989, és 2011-ben 5722, 2018-ban pedig 5306 fő állandó lakosa volt.

2011-ben 14 év alatti lakosság 1136 fő, 15–39 éves korig 1833 fő, 40–59 éves korig 1456 fő, 60–69 éves korig 570 fő és 70 éves kor felett 458 fő.[19]

2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[20]

2011-ben 4741 fő vallotta magát magyarnak, 1076 fő cigánynak és 11 fő német nemzetiségűnek.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Kunmadaras népessége: 1990-ben 6134 fő, 2001-ben 5989, és 2011-ben 5722, 2018-ban pedig 5306 fő állandó lakosa volt.

2011-ben 14 év alatti lakosság 1136 fő, 15–39 éves kor között 1833 fő, 40–59 éves kor között 1456 fő, 60–69 éves kor között 570 fő és 70 éves kor felett 458 fő.[21]

2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[22]

2011-ben 4741 fő vallotta magát magyarnak, 1076 fő cigánynak és 11 fő német nemzetiségűnek vallotta magát.

2011-ben a vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 9,9%, református 32%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 32,6% (23,4% nem nyilatkozott).[23]

Nevezetességei[szerkesztés]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Református templom (Kálvin út 4.)
  • Műemlék jellegű népi lakóház (Bibó István út 1.)
  • Eklektikus stílusban épült Községháza és az első világháborús emlékmű
  • Kunmadarasi-puszta, Kunkápolnási mocsár (a Hortobágyi Nemzeti Park része)
  • Második világháborús emlékmű (az iskola előtt)
  • Az 1946-os pogrom áldozatainak emlékműve
  • Jézus Szíve katolikus kápolna (Rendőr utca)
  • Kun kapu
  • Kopjafa a kunok betelepítésének emlékére
  • 1848–49-es emlékmű (a református templom udvarán)
  • Székelykapu két faragott paddal (a posta előtt)

Híres emberek[szerkesztés]

  • Gelei József, focista (1938–) (MTK), tizenegyszeres válogatott, olimpiai bajnok
  • Bódi Klára csipkekészítő, népi iparművész
  • Birkás István (1947–2018), festő, szobrász
  • Elek Lívia (1954–), képzőművész, illusztrátor (2006-ban Ferenczy Noémi-díj)
  • Gyarmati Imre (1934–1997) sakkmester
  • Barna Márta (1955–) filmesztéta, filmkritikus, író, költő, szakíró.
  • Sipos János (1991–) , rövidtávfutó, többszörös magyar bajnok síkfutó itt élt gyermekkorában.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Kunmadaras települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 7.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 3. (Hozzáférés: 2018. szeptember 4.)
  3. Kormos László: Kunmadaras története – A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 7-8. old.
  4. Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 10-15. old.
  5. Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967, 19–23. old.
  6. Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 29–38. old.
  7. Kormos László: Kunmadaras története – A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967, 36–38. old.
  8. Kormos László: Kunmadaras története – A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 38–41. old.
  9. a b c Palágyi Béla. „Hét évszázadára emlékezett Kunmadaras”, Új Néplap, 1991. november 2. 
  10. Tóth-Szenesi Attila. „A Néma Szektorban tárolták az atomtölteteket”, Index, 2004. május 14. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 22.) 
  11. Kunmadaras: „kötélre a felbujtókkal!” – Pelle János, Neokohn.hu
  12. Kunmadaras települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  13. Kunmadaras települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  14. Kunmadaras települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 16.)
  15. Kunmadaras települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 16.)
  16. Kunmadaras települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 16.)
  17. Kunmadaras települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  18. Kunmadaras települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2014. október 12.)
  19. [1]
  20. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  21. [2]
  22. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  23. Kunmadaras Helységnévtár

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Kunmadaras
A Wikimédia Commons tartalmaz Kunmadaras témájú médiaállományokat.