Kunmadaras

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kunmadaras
A főtér a községházával, a Református Általános Iskolával, mögötte a református templom tornyával
A főtér a községházával, a Református Általános Iskolával, mögötte a református templom tornyával
Kunmadaras címere
Kunmadaras címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
MegyeJász-Nagykun-Szolnok
JárásKarcagi
Jogállás nagyközség
Polgármester Guba László Albert (Fidesz - KDNP)[1]
Irányítószám 5321
Körzethívószám 59
Népesség
Teljes népesség5306 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség35,3 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület153,55 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kunmadaras (Magyarország)
Kunmadaras
Kunmadaras
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 25′ 41″, k. h. 20° 47′ 38″Koordináták: é. sz. 47° 25′ 41″, k. h. 20° 47′ 38″
Kunmadaras (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Kunmadaras
Kunmadaras
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén
Kunmadaras weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kunmadaras témájú médiaállományokat.

Kunmadaras nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok megye Karcagi járásában. Magyarország legnagyobb területű nagyközsége.

Fekvés[szerkesztés]

A Nagykunság egyik települése a 34-es számú főútvonal mentén. Vasúton a Karcag–Tiszafüred vonalon közelíthető meg. Budapesttől közúton 160 km-re, vasúton 180 km-re helyezkedik el. Keletről a Hortobágyi Nemzeti Park határolja.

Története[szerkesztés]

A községháza

A honfoglalás előtt szkíták, szarmata jazigok, hunok, avarok, bolgárok, sőt a római birodalmi időkben római zsoldosok is eljutottak a vidékre, és hosszabb-rövidebb ideig be is népesítették azt.

A honfoglalás idején Kunmadaras környékén kabar nemzetségek folytattak nomád életet, akik a 9. század végén az előre nyomuló magyarokkal együtt jöttek az országba, és Hohat (más források szerint Ohat) vezér vezetésével Kunmadarastól északra fekvő területeken telepedtek le. Szálláshelyük központjának nevét Ohat-puszta ma is jelzi. Állattenyésztéssel, halászattal foglalkoztak.

A közvetlenül a honfoglalás után, a 10. században az Üllő nemzetség birtokába került, e birtoklás tényét őrzi a Kunmadaras déli határán elterőlő Kis-Üllő és Nagy-Üllő lapos. Később, egy 1270-ből származó oklevél tanulsága szerint a Tomaj nemzetség birtokába került, mely a kunmadarasi határ déli részéig is lenyúlt, magában foglalva a Kis- és Nagy-Üllőt, és a Nagymező fábiánkai részét. IV. Béla a tatárok elől menekülő kipcsak törzseknek adott letelepedési engedélyt, de a magyarok ellenszenvel viseltettek irántuk, és nekik támadtak, s a kipcsak nemzetség Bulgáriába távozott. A bevonuló tatár seregek felégették Gergelyt és Gacsát, melyek soha többé nem épültek újjá. Kunmadaras mai területének szomszédságába, a dúlás után IV. Béla kipcsak Olas (vagy Ohat) nemzetségét költöztette [3]

A község létezésének első írásos emléke 1393-ból származik. Eszerint Madaras György jászkapitány birtokába adta a területet Luxemburgi Zsigmond. Innen ered a település elnevezése.[4] 1437-ben meghal Zsigmond király, s így a királyi védelem is megszűnt, s Erzsébet királyné Pohárnok istvánt nevezte ki, mint a földesúri hatóság, s elrendelte, hogy mindenfélejövedelmet az ő kezéhez szolgáltassanak. Visszaéléseinek az 1444. évi országgyűlés határozata vetett véget, melyet követően Madaras falu visszakerült Madaras György leszármozotjai kezébe. 1505-ben éhínség, 1511-ben pestis járvány ütötte fel a fejét.

A lakosság élethelyzetének nehezedésével elterjett egyféle anti-feudális nézet, s az 1430-as években a Tiszántúlon, így Madarason is virágzott a huszitizmus és a madarasiak részvétele a Dózsa György-féle parasztfelkelésben is valószínűsíthető, mivel a fő sereg útvonalába esett. A felkelés leverését és II. Lajos halálát követő zűrzavaros állapot kedvezett a faluközösségeknek, és a Ferdinánd és Szapolyai János közötti ellenségeskedést kihasználva sikerült visszaszerezniük a Mátyás által adományozott szabadságjogaikat is (pl. a bíráikat maguk választhatták).[5]

Török portyázók rabszíjra fűzött foglyokat visznek

1571-ben török kézre került, majd Eger eleste után a törököket támogató krimi tatár martalóc csapatok felégettek több falut is, mint Fábiánka, Kápolnás és Kunmadaras. (Fábiánka soha többé nem épült újjá, Kápolnás fél évszázadig lakatlan maradt, csak Madarason maradt folytonos a lakosság). A madarasiak ekkoriban vagy a mocsaras lápos vidéken kerestek természetes védelmet maguknak, vagy törökök által védett településekre költöztek, amelyek mentesek voltak a török harácstól. A török pusztítás és a német zsoldosok rablásai a Nagykunság lakosságát bújdosásra kényszerítette. Thököly Imre a labancok fő fészkei ellen indított támadásait, Karcag, és Madaras is támogatta, majd Thököly török segítséggel Bécs ellen fordult, ám a török hadak Bécs alatt súlyos vereséget szenvedtek, ezt követő években a török csapatokat kiűzik az országból. 1697-ben még II. Musztafa kísérletet tesz az ország visszafoglalására, de igyekvése kudarcba fullad. A visszafoglalásban résztvevő Maros-Tiszaközi tatárok Karcag felől törtek rá a falura, és mindent felégettek, 1698-1710 között a lakosság nagy része Rakamazra költözik.[6]

A törökök kiűzése után a Habsburg ház új szerzeménynek tekintette a szabad privilégiumokkal rendelkező Nagykunságot. A Német Lovagrend Pentz Jakabot bízza meg a lakosság és anyagi javak összeírásával, mely elég siralmas képet mutatott. Ez képezte később az eladás tárgyát., s az eladási tárgyalások három évig folytak. Madaras, Karcag, és Hegyes lakossága ellenállt az eladási procedúrának, de nem sikerült érvényt szerezniük az akaratuknak, Madaras és a Nagykunság nagyrésze szétoszlott a nádasokban, onnan járt haza az életbe nmaradáshoz szükséges munkák elvégzésére, de nem volt hajlandó a Lovagrend hűbéruralmát elfogadni. [7]

A Rákóczi-szabadságharc idején, 1704. június 28-án és 1705 május 24-én a szerb csapatok újra felperzselték Madarast. A szabadságharc bukása után a lakosság visszatért és 1711-ben megkezdődött a falu újjáépítése, bővítése. Új templom és iskolák épültek.[8]

1745-ben hosszas tárgyalások után Mária Terézia engedélyezte, ha a Jászkunság kifizeti az általa meghatározott váltságdíjat, visszahelyezi őket szabadságukba. Ez összesen 20.780 forintot jelentett (Madarasért 9.700, Kápolnásért 7.000 és Fábiánkáért 4.000 forint) 1786. április 18-án 104 család, 490 fős lélekszámmal elindult Bácskába, karcagi és jászkiséri lakosokkal egyetemben, hogy megalapítsa Ómorovicát (mai nevén: Bácskossuthfalvát. [9]

A település 1811-ben mezőváros lett, amit meg is őrzött 1872-ig, a megye rendszer kialakulásáig.[9]

Az első és második világháború számos madarasit ragadott el. Az első világháború 276 kunmadarasi hősi halottat számlál (neveiket az 1923-ban felállított, községháza előtt található emlékmű örökíti meg). A második világháborúban elhunytak száma is százon fölül van, ha hozzátesszük az elhunyt 95 deportált magyar zsidót az áldozatok száma meghaladja kétszázat. [9]

1944-ben a német hadsereg egy repülőteret épített a falu határában, amit a háború végétől a szovjet hadsereg vett birtokba. A kunmadarasi repülőtérhez 1951-ben egy új felszállópályát építettek a Magyar Légierő igényei szerint. A repülőtéren 1956 és 1991 között szovjet csapatok állomásoztak; Vándor Károly Légierő társbérletben című könyve szerint egyike volt azon katonai létesítményeknek, amikben a hidegháború idején atomfegyvert tároltak.[10]

Népesség, népcsoportok[szerkesztés]

Kunmadaras népessége: 1990-ben 6134 fő, 2001-ben 5989, és 2011-ben 5722, 2018-ban pedig 5306 fő állandó lakosa volt.

2011-ben 14 év alatti lakosság 1136 fő, 15-39 éves korig 1833 fő, 40-59 éves korig 1456 fő, 60-69 éves korig 570 fő és 70 éves kor felett 458 fő.[11]

2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[12]

2011-ben 4741 fő vallotta magát magyarnak, 1076 fő cigány nemzetiségűnek és 11 fő német nemzetiségűnek.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Kunmadaras népessége: 1990-ben 6134 fő, 2001-ben 5989, és 2011-ben 5722, 2018-ban pedig 5306 fő állandó lakosa volt.

2011-ben 14 év alatti lakosság 1136 fő, 15-39 éves korig 1833 fő, 40-59 éves korig 1456 fő, 60-69 éves korig 570 fő és 70 éves kor felett 458 fő.[13]

2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[14]

2011-ben 4741 fő vallotta magát magyarnak, 1076 fő cigány nemzetiségűnek és 11 fő német nemzetiségűnek.

2011-ben a vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 9,9%, református 32%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 32,6% (23,4% nem nyilatkozott).[15]

Nevezetességei[szerkesztés]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Református templom (Kálvin út 4.)
  • Műemlék jellegű népi lakóház (Bibó István út 1.)
  • Eklektikus stílusban épült Községháza és az első világháborús emlékmű
  • Kunmadarasi-puszta, Kunkápolnási mocsár (a Hortobágyi Nemzeti Park része)
  • Második világháborús emlékmű (az iskola előtt)
  • Az 1946-os pogrom áldozatainak emlékműve
  • Jézus Szíve katolikus kápolna (Rendőr utca)
  • Kun kapu
  • Kopjafa a kunok betelepítésének emlékére
  • 1848-49 emlékmű (a református templom udvarán)
  • Székely-kapu két faragott paddal (a posta előtt)

Híres emberek[szerkesztés]

  • Gelei József, focista (1938– ) (MTK), tizenegyszeres válogatott, olimpiai bajnok
  • Bódi Klára csipkekészítő, népi iparművész
  • Birkás István (1947–2018), festő, szobrász
  • Elek Lívia (1954– ), képzőművész, illusztrátor (2006-ban Ferenczy Noémi-díj)
  • Gyarmati Imre (1934–1997) sakkmester
  • Barna Márta (1955– ) filmesztéta, filmkritikus, író, költő, szakíró.
  • Sipos János (1991– ) , rövidtávfutó, többszörös magyar bajnok síkfutó itt élt gyermekkorában.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kunmadaras települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2014. október 12.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 3. (Hozzáférés: 2018. szeptember 4.)
  3. Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 7-8. old.
  4. Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 10-15. old.
  5. Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 19-23. old.
  6. Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 29-38. old.
  7. Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 36-38. old.
  8. Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 38-41. old.
  9. a b c Palágyi Béla. „Hét évszázadára emlékezett Kunmadaras”, Új Néplap, 1991. november 2. 
  10. Tóth-Szenesi Attila. „A Néma Szektorban tárolták az atomtölteteket”, Index, 2004. május 14. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 22.) 
  11. [1]
  12. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  13. [2]
  14. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  15. Kunmadaras Helységnévtár

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Kunmadaras
A Wikimédia Commons tartalmaz Kunmadaras témájú médiaállományokat.