Jászfelsőszentgyörgy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jászfelsőszentgyörgy
Római katolikus (Szent György-) templom
Római katolikus (Szent György-) templom
Jászfelsőszentgyörgy címere
Jászfelsőszentgyörgy címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
MegyeJász-Nagykun-Szolnok
JárásJászberényi
Jogállás község
Polgármester Zelenai Tibor Károlyné (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám 5111
Körzethívószám 57
Népesség
Teljes népesség1906 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség47,81 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület39,28 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Jászfelsőszentgyörgy (Magyarország)
Jászfelsőszentgyörgy
Jászfelsőszentgyörgy
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 30′ 32″, k. h. 19° 47′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 32″, k. h. 19° 47′ 26″
Jászfelsőszentgyörgy (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Jászfelsőszentgyörgy
Jászfelsőszentgyörgy
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén
Jászfelsőszentgyörgy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jászfelsőszentgyörgy témájú médiaállományokat.

Jászfelsőszentgyörgy község Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Jászberényi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Jász-Nagykun-Szolnok megye északnyugati részén, a Jászság nyugati határán, a Zagyva jobb partján terül el. Szomszédos Jászberény, Szentlőrinckáta, Tóalmás és Nagykáta határaival.

Nevének etimológiája[szerkesztés]

Jászfelsőszentgyörgy az önkormányzattal rendelkező települések között a leghosszabb településnévvel rendelkező település Magyarországon. A település neve 20 írásjegyet, 16 betűt, 5 szótagot tartalmaz.[3]

A „felső” előtag arra utal, hogy a másik Szentgyörgy nevű falunál (Jászalsószentgyörgynél) a Zagyva felsőbb szakaszán („felül”) fekszik. A Szentgyörgy utótagot pedig templomának védőszentje után kapta.

Megközelítése[szerkesztés]

Közúton a 31-es főútról Szentmártonkáta, illetve Jászberény felől; a 32-es főútról Pusztamonostor-Szentlőrinckáta felől érhető el.

A közúti tömegközlekedést a Volánbusz autóbuszai végzik, de érintik a települést a Volánbusz jászsági járatai is.

Vasútvonal nem vezet át a településen. A legközelebbi vasútállomás Pusztamonostoron, vagy Jászberényben, a MÁV 82-es számú, Hatvan-Szolnok közötti vonalán található.

Története[szerkesztés]

Első írásos említése 1331-ből származik, Scentgyurg alakban. Ekkor a váci káptalan birtoka volt. A 14. század végén, a 15. század elején kerülhetett a jászok birtokába, és vált jász kiváltságú településsé.

A török időkben magyar részről az egri várhoz adózott, míg török közigazgatási beosztása a következő volt: a budai (majd 1596 után az egri) vilajet hatvani szandzsákjának jászberényi náhijéjébe tartozott. A jászberényi palánkvár török katonái birtokolták.

A település részt vett a Rákóczi-féle szabadságharcban is.

A redemptiókor saját magán kívül még Szentlászló puszta egy részét is megváltotta.

A község erején felül vett részt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban is.

Az első világháborúban részt vett 204 lakosából 86-an haltak hősi halált.

A második világháborúban 1944. november 15-én foglalták el a szovjet csapatok a németektől .

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Ménkű Miklós (független)[4]
  • 1994–1998: Ménkű Miklós (független)[5]
  • 1998–2002: Ménkű Miklós (független)[6]
  • 2002–2006: Rimóczi Sándor (független)[7]
  • 2006–2010: Zelenai Tiborné (független)[8]
  • 2010–2014: Zelenai Tibor Károlyné (független)[9]
  • 2014–2019: Zelenai Tibor Károlyné (független)[10]
  • 2019-től: Zelenai Tibor Károlyné (Fidesz-KDNP)[1]

A helyi önkormányzat címe: 5111 Jászfelsőszentgyörgy, Fő út 57., telefonszáma 57/520-020, faxszáma 57/520-021; e-mail címe: jaszfelsoszgyorgy1@invitel.hu. A község hivatalos honlapja http://www.jaszfelsoszentgyorgy.hu, hivatalos újságja a Felsőszentgyörgyi Hírek. A településen cigány nemzetiségi önkormányzat is működik.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 90%-a magyar, 10%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,7%-a magyarnak, 28,2% cigánynak, 0,2% németnek mondta magát (7,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).

Vallás[szerkesztés]

A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság nagy többsége, kb. 91%-a római katolikus vallású. Református kb. 2%, görögkatolikus kb. 0,5%,. Más egyházhoz vagy felekezethez tartozik, vagy nem válaszolt, vagy nem tartozik egyetlen egyházhoz sem kb. 6,5%.[12]

2011-ben a vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,6%, református 2,3%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 7,8% (12,9% nem nyilatkozott).[13]

Római katolikus egyház[szerkesztés]

Az Egri Főegyházmegye (érsekség) Jász-Kun Főesperességének Jászberényi Esperesi Kerületébe tartozik, mint önálló plébánia. Plébániatemplomának titulusa: Szent György vértanú.

Református egyház[szerkesztés]

A Dunamelléki Református Egyházkerület (püspökség) Délpesti Református Egyházmegyéjéhez (esperesség) tartozik. Nem önálló egyházközség. Református vallású lakosai a Jászberényi Református Anyaegyházközséghez tartoznak, mint szórvány.

Evangélikus egyház[szerkesztés]

Az Északi Evangélikus Egyházkerület (püspökség) Dél-Pest Megyei Egyházmegyéjének (esperesség) Szolnoki Evangélikus Egyházközségéhez tartozik, mint szórvány.

Gazdaság[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

A település termőföldjeinek kb. 50%-át a Felsőszentgyörgyi Mezőgazdasági Szövetkezet műveli, amely főleg gabonát, napraforgót, kukoricát, cukorrépát, vetőmagot és mákot termeszt.

A másik 50%-a magántermelők kezében van, akik főleg paprikát, káposztaféléket, burgonyát termesztenek.

Szolgáltatások[szerkesztés]

A községben több élelmiszer- és vegyesbolt, illetve mezőgazdasági és kertészeti bolt működik.

A településen van még orvosi és fogorvosi rendelő, védőnői szolgálat és gyógyszertár is.

Természeti értékek[szerkesztés]

A település határának egy része, 204 ha a Zagyva-Hajta Természetvédelmi Területhez tartozik, amely a Hortobágyi Nemzeti Park fennhatósága alatt áll.

Nevezetességei[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Baksay Árpád színész, operaénekes
  • Gaál Gábor író, irodalomtörténész - itt töltötte gyermekéveit
  • Didi L'amur-zenész
  • Török Sándor nótaköltő

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Jászfelsőszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 3. (Hozzáférés: 2018. szeptember 4.)
  3. Melyik a leghosszabb magyar településnév? (magyar nyelven) (HTML). Startlap Wiki. (Hozzáférés: 2016. július 11.)
  4. Jászfelsőszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. Jászfelsőszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 26.)
  6. Jászfelsőszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  7. Jászfelsőszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  8. Jászfelsőszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 24.)
  9. Jászfelsőszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  10. Jászfelsőszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. március 24.)
  11. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  12. [1]
  13. Jászfelsőszentgyörgy Helységnévtár

Források[szerkesztés]

  • Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4568-3
  • Soós Imre (szerk.): Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése Budapest, Szent István Társulat, 1985.

További információk[szerkesztés]