Oroszok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Oroszok
1. sor: Doni Dmitrij • Rettegett Iván • Alekszandr Szergejevics Puskin • Pjotr Iljics Csajkovszkij • I. Nagy Péter • Mihail Vasziljevics Lomonoszov • Dmitrij Ivanovics Mengyelejev 2. sor: Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkij • Mihail Jurjevics Lermontov • Lev Ivanovics Jasin • Alekszandr Vasziljevics Szuvorov • Anton Pavlovics Csehov • Ivan Petrovics Pavlov • Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 3. sor: Jurij Alekszejevics Gagarin • Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij • Lev Nyikolajevics Tolsztoj • Anna Pavlovna Pavlova • Szergej Pavlovics Koroljov • Alekszandr Nyevszkij • Fjodor Ivanovics Saljapin
Teljes lélekszám
140 millió
Lélekszám régiónként
Régió
 Oroszország116 millió[1]
 Ukrajna8,3 millió[2]
 Kazahsztán4,5 millió
 Németország3,5 millió[3][4]
 Amerikai Egyesült Államok3 072 756
 Izrael938 500
 Üzbegisztán809 530
 Fehéroroszország706 992
 Kanada622 445 (2016)
(orosz származásúak, nem beleértve az oroszországi németeket)
 Lettország487 250
 Kirgizisztán352 960
 Brazília340 000
 Észtország322 700
 Argentína300 000
 Franciaország290 000
 Moldova201 218
 Egyesült Királyság150 000
 Türkmenisztán129 000
 Litvánia125 000
 Olaszország120 459
 Azerbajdzsán119 300
 Finnország90 801
 Ausztrália67 055
 Törökország50 000
 Lengyelország40 000
 Románia36 397
 Csehország35 759
 Tádzsikisztán35 000
 Dél-Korea30 098
 Grúzia26 453
 Magyarország21 518
 Svédország20 187
 Kína15 609
 Bulgária15 595
 Örményország14 660
 Görögország13 635
 India6000-15 000
 Dánia7686
 Új-Zéland5979
 Ciprus4952
Nyelvek
Orosz
Vallások
ortodox 15-20%, más keresztények 2%, nagy a vallástalanok aránya
Rokon népcsoportok
más szláv népek, különösen a keleti szlávok, (belaruszok, ukránok, ruszinok)
A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszok témájú médiaállományokat.

Az oroszok az ukránokkal és a belaruszokkal együtt a keleti szláv népek csoportjába tartoznak. Elsősorban Oroszországban és a környező államokban élnek, de jelentős diaszpórát alkotnak a világ számos országában.

Magyarul gyakran hivatkozunk ilyen néven Oroszország minden lakójára, tekintet nélkül arra, hogy melyik nemzetiséghez tartoznak. Régies magyar elnevezésük a muszka (a Moszkva szóból), és népiesen használják még a ruszki elnevezést is, amely kissé pejoratív. A 2002-es felmérés szerint Oroszország lakóinak 80%-a orosz.[5]

Történetük[szerkesztés]

A szlávok először az i. sz. első évezred közepén szerepeltek a bizánci és arab/perzsa írott forrásokban.

A történettudomány eddig eredményei szerint a szlávok kialakulása az indoeurópai népek családján belül az Elba és a Dnyeper folyók, valamint a Balti-tenger és Kárpátok által határolt területen ment végbe. Szétvándorlásuk a 6-8. században zajlott le. Ezt a folyamatot csak a népszaporulattal magyarázni nem lehet, abban nagy szerepet játszottak a népvándorlás hullámai, például az avarok mozgása is. Görög források szerint a szlávok az avarok szövetségesei voltak. A kor egyik fő írott forrása, a valószínűleg 1113-ban írt Elmúlt idők krónikája (Повести временных лет, óorosz kezdőszavainak a történettudományban bevett rövidítésével PVL), amit kijevi Barlangkolostorban készítettek, viszont úgy emlékezik meg az egyik szláv csoportról, a dulebek törzséről, hogy az avarok megszégyenítő, alantas szolgáltatásokra kényszerítették őket, például velük húzatták szekereiket, és elhurcolták őket, amerre vitt az útjuk.

A keleti szlávok az őshazának tartott lakóhelyekről szintén a 6-7. század táján indultak el. A vándorlás spontán módon és kisebb csoportokban történhetett. Lassan vették birtokba a földművelésre alkalmas részeket, új letelepedési pontjaik nem alkottak etnikailag összefüggő területeket. A Pripjaty folyótól északra csak a 8. század során jutottak el. Sűrűbb telepeik a Dnyeper középső folyása, a Deszna és a Szejm folyók környékén, azaz a Rusz későbbi központi területein alakultak ki.

Más részeik később, a 10. században jutottak el a Nyugati-Bug irányába, a mai Pszkov és Novgorod környékére. A különböző csoportok között egészen az államszervezésig nem jött létre szorosabb kapcsolat.

A kis, néhány családból álló csapatok a folyók közelében, egy-egy kiemelkedő területen telepedtek le; délen földbe mélyített, északon pedig fából készített házakat építettek. A terület nagyon gyér népsűrűségű volt, az új telepesek érkezése nem feltétlenül okozhatott összecsapásokat. A térségben a balti és a finnugor népek egyes csoportjai éltek, de ezek sem alkottak összefüggő etnikai tömböt; életmódjuk főleg halász-vadász jellegű volt, ez is csökkentette a konfliktusok szükségszerűségét. A szláv, balti és finnugor csoportok elkülönültsége egészen a 12. századig fennmaradt. A nyelvtudomány ki tudja mutatni ezekben a nyelvekben az akkori egymás mellett élés nyomait, az egymástól átvett szavakat.

A szláv lakóterület déli sávja mentén viszont, a lovas nomád sztyeppei népekkel szemben megerősített telepeket kellett létrehozniuk. A kazárok, rövig ideig a magyarok is adóztatták a földművelő szlávokat.

A 7-10. század közötti időben – későbbi források alapján – már lehetséges a keleti szláv tömbön belül differenciálni. A PVL krónika a következő törzsneveket ismeri: poljanok, szeverjanok, ulicsok, tivercek, drevljanok, dregovicsok, krivicsek, radimicsek, szlovének, fehér horvátok. Kijev környékén a poljanok – mezei lakók – lakták, nevüket a nyugati szláv polanokhoz (a lengyelek ősei) hasonlóan a lakóhelyükről kapták. Tőlük északra voltak a szeverjánok – északiak – szálláshelyei. A Novgorod környékén letelepülő szlovén törzs neve sokfelé előfordul a szlávok lakta területen, így a Balkánon is (szlovének). Ez a szó egyébként később a szlávok összefoglaló elnevezése is lett. Valószínűleg ebben az északi régióban is a szláv jelleg hangsúlyozása miatt kapták ezt a nevet, amely megkülönböztette őket a helyi finnugor és balti törzsektől, valamint a később megjelenő normannoktól. A különböző források által említett törzsekről azonban még nagyon keveset tudunk. Gyakran előfordul, hogy különböző elnevezések ugyanazokra a csoportokra vonatkoztak különböző időkben. A 12. század folyamán a törzsnevek jelentőségüket vesztették, helyettük a népcsoportokat a települési központok alapján különböztették meg: kijeviek, halicsiak, szmolenszkiek.

Az északi régióban, az Urálban és a Baltikumban már az időszámítás kezdete körüli időktől éltek a finnugor népcsoport finn ágához tartozó népek, mint a merja és muroma nép. Ez utóbbiak a 11. században már beolvadtak az oroszokba. A muromák nevét a Murom helynév őrizte meg.

A keleti szlávok északkeleti terjeszkedésük során a 12. század végén érték el a Volgai Bolgárországot, a térségben létező első államalakulatot. Ennek lakói a török etnikumú csuvasok voltak. Itt kerültek kapcsolatba a keleti szlávok a mordvin, cseremisz népekkel is.

A Novgorod környéki szlávok finn népcsoportokat (pl. vótok) asszimilálva terjeszkedtek tovább a Fehér-tengerig, a Pecsora torkolatvidékéig, sőt eljutottak az Urálig is.

A keleti szlávok fokozatos terjeszkedésével párhuzamosan a 9. században megjelentek a térségben a vikingek vagy normannok, akiket errefelé varégoknak neveztek.

A varégok csoportjai, felfegyverzett távolsági kereskedők, a folyók mentén hatoltak át a térségen a Balti-tengertől a Fekete- és a Kaszpi-tengerig. Ehhez hajóikat néhány esetben szárazföldön kellett átemelni a folyók felső szakaszai között, de a kor technikájával ez megoldható volt. Kereskedelmi útjaik mentén, a folyók partján telepeket létesítettek, ahol fegyveres erővel biztosították maguknak az útvonal és környéke feletti ellenőrzést, raktáraik védelmét. Először a későbbi Novgorod környékén telepedtek le, ahol elágazott a volgai és a dnyeperi útvonal.

A skandinávok megjelenése a térségben katalizátorként hatott a gazdasági, társadalmi, politikai fejlődésre, ahogyan az Novgorod történetén is közvetlenül megfigyelhető. A varégok alkották a térségbeli új állam, a Kijevi Rusz uralkodó rétegét, adták fegyveres erejét. Az első orosz uralkodóház, a Rurik-dinasztia is tőlük származtatta magát. Etnikailag azonban a szláv többség körében gyorsan elszlávosodtak és a sokféle finnugor és török népelem után maguk is hozzájárultak az orosz nemzeti etnikum kialakulásához.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (2002 census)
  2. (2001 census). [2010. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 21.)
  3. Migration und Integration. [2019. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  4. Regarding Upcoming Conference on Status of Russian Language Abroad. Russian Ministry of Foreign Affairs. [2015. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 24.)
  5. CIA - The World Factbook - Russia

Források[szerkesztés]

  • Oroszország története. Egyetemi tankönyv. Pannonica Kiadó, 2001. Szerkesztette: Szvák Gyula. Szerzők: Font Márta, Krausz Tamás, Niederhauser Emil, Szvák Gyula. (Az orosz nép kialakulásával is foglalkozó első részt – 5–123. oldal – Font Márta írta.)