Morvák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Morvák
Morvák népviseletben
Morvák népviseletben
Teljes lélekszám
1 000 000 (becslés)
Régiók
Morvák aránya Morvaország-Sziléziában a 2011-es csehországi népszámláláskor
Morvák aránya Morvaország-Sziléziában a 2011-es csehországi népszámláláskor
Lélekszám régiónként
Régió
 Csehország627 613 (2011)
 Szlovákia3286 (2011)
Nyelvek
cseh (úgynevezett írott cseh) és morva nyelv
Vallások
római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Morvák témájú médiaállományokat.

A morvák (régi magyar nevükön marótok) szláv népcsoport. Csehországban jól behatárolhatóan körülbelül 22 300 km² területen alkotnak többséget. A 2001-es népszámláláskor még csak 380 474 fő vallotta magát hivatalosan morvának, 2011-ben viszont már 522 474 személyt regisztráltak. A kulturális kötöttséget is figyelembe véve egymillió fő körül lehet számuk, fő városuk Brno. A morva nyelvet tartják a cseh nyelv egyik nyelvjárásának is, illetve külön nyelvnek is.

Nyelvük[szerkesztés]

Nyelvüket a csehek (néha a morvák egy része is) és nyelvészek a cseh egyik nyelvjárásának sorolják be, ezzel szemben más morvák és szakértők szerint a morva nyelv igenis létezik. Természetesen a morva külön nyelvvé való nyilvánítását csak a politika dönthetné el, viszont történeti dokumentumokból is látható, hogy megkülönböztették a morvákat a csehektől, illetve külön morva nyelvről is beszéltek. Példának okáért a szlovák és a cseh nyelv között is nagy a kölcsönös érthetőség és nem élesek a különbségek, ugyanez a helyzet áll fenn a morva és a cseh nyelv viszonyában is.

A cseh közvélemény és maguk a morvák is megosztottak identitásukat illetően, hiszen könnyen zavarba jöhetnek, ha rangsorolniuk kellene a ma élő morváknak, hogy elsősorban csehnek vagy morvának vallják magukat.

Történetük[szerkesztés]

Morvaország jelenlegi területén, a Morva (am. mocsaras víz) folyó mentén az 5. századig a germán kvádok éltek többségben, akiket a betelepülő szláv törzsek váltottak fel fokozatosan a 6. századtól kezdve, akiket azután a folyóról neveztek el. Ők is részei lehettek a 7. században Szamo fejedelemségének. A 7. század végétől az Avar Birodalom fennhatósága alatt éltek, egy avar helytartó, a tudun irányítása alatt. A frankok és avarok között a 8. század végén kitört háborúban a frankokat támogatták.[1]

Morva fejedelemségek[szerkesztés]

A frankok 796-os avarok feletti győzelmét követően a Frank Birodalom hűbéresei lettek. Először 822-ben vettek részt a morva követek (legationes Marvanorum) a frankfurti birodalmi gyűlésen. Első név szerint ismert fejedelmük I. Mojmír volt 833 körül, aki a szomszédos Nyitrai Fejedelemség éléről elűzte Pribinát és helyette unokaöccsét emelte ott a hatalomba.[1]

A frank befolyás ellensúlyozására bizánci térítőket hívtak be. Cirill és Metód tevékenysége nyomán önálló szláv nyelvű egyház jött létre, külön a morvák nyelvéhez igazodó írással. Morvaország fénykorát Szvatopluk (870-894) fejedelem alatt élte, aki országával együtt a római katolikus egyházhoz csatlakozott. Hatalmát kiterjesztette a környező szláv területekre: a Cseh-medencére és a Kárpát-medence északnyugati részére. Szvatopluk halálát követően fiai között harc indult a hatalomért és a magyarok, frankok együttes támadása elsöpörte államukat.[1]

Önálló államiságuk ezzel megszűnt és történelmük a Cseh Koronához kötötte őket, bár tartományi státuszuk, mint Morva Őrgrófság továbbra is fenn maradhatott. A Habsburg Birodalomban Morvaország egészen 1918-ig saját tartománygyűléssel és autonómiával rendelkezett.[2] Utoljára náci német megszállás mellett jött létre morva államszervezet, az 1939-45 közötti Cseh-Morva Protektorátus.

Neves morvák[szerkesztés]

Számos híres „csehet” adtak a történelemnek, például Comeniust, František Palackýt, Tomáš Garrigue Masarykot, Milan Kunderát, de magukénak gondolnak olyan „németül beszélő morvákat” is, mint például Sigmund Freudot, Oskar Schindlert, Johann Gregor Mendelt vagy Klapka György az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tábornoka, Komárom várkapitánya.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c szerk.: Kristó Gyula, Engel Pál, Makk Ferenc: Morvák, Korai magyar történeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9 
  2. Zahorán Csaba: Újra mozgolódnak a morvák. Közép Európai Szemle, 2006. február 20. [2009. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 4.)

Források[szerkesztés]

  • Magyar Larousse : Enciklopédikus szótár II. (H–M). Főszerk. Ruzsiczky Éva, Szávai János. Budapest: Akadémiai. 1992. ISBN 963-05-6421-1