Tádzsikisztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tádzsik Köztársaság
Ҷумҳурии Тоҷикистон
(Dzsumhurii Todzsikiszton)
Tádzsikisztán zászlaja
Tádzsikisztán zászlaja
Tádzsikisztán címere
Tádzsikisztán címere
Nemzeti mottó: nincs
Nemzeti himnusz: Szurudi milli
LocationTajikistan.svg

Fővárosa Dusanbe
é. sz. 38° 33′, k. h. 68° 48′
Államforma elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Emomali Rahmon
Miniszterelnök Okil Okilov
Hivatalos nyelv tádzsik nyelv
Függetlenség Szovjetuniótól
Kikiáltás 1991. szeptember 9.
Népesség
Népszámlálás szerint 8 610 000 fő (2015)
Rangsorban 98
Becsült 8 160 000 fő (2014. január)
Rangsorban 98
Népsűrűség 56 fő/km²
GDP 2006
Összes 2,811 milliárd (139)
PPP: 10 510 milliárd
Egy főre jutó 522 (159)
PPP: 1494
HDI (2007) 0,673 (122) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 143 100 km²
Rangsorban 95
Víz 0,3%
Időzóna TJT (UTC+5)
Egyéb adatok
Pénznem tádzsik szomoni (TJS)
Nemzetközi gépkocsijel TJ
Hívószám 992
Segélyhívó telefonszám 112
Internet TLD .tj
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Schuko
  • AS/NZS 3112
Közlekedés iránya jobb
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tádzsik Köztársaság témájú médiaállományokat.

Tádzsikisztán térképe

Magyarországnál másfélszer nagyobb területű köztársaság Közép-Ázsiában. A volt Szovjetunió egyik legdélebben fekvő utódállama 1991-ben lett független.

Földrajz[szerkesztés]

Tádzsikisztán domborzati térképe
Az Aláj-hegység egy része, előtérben a Jiptik-völgy

Domborzat[szerkesztés]

Területét a Zeravsán-Aláj és a Pamír hegyvidékei és az általuk közrezárt medencék uralják. Az ország területét hegyek borítják (a terület fele 3000 m magasság felett fekszik), csupán északnyugaton és délnyugaton fordulnak elő kisebb síkságok. Az országot alkotó hegyvonulatok:

Legmagasabb pontja a Iszmoilí Szomoní-csúcs (korábban Kommunizmus-csúcs), amelynek magassága 7495 méter.

A Pamírban található Fedcsenko-gleccser Ázsia leghosszabbja 71 kilométeres hosszával.[1]

Vízrajz[szerkesztés]

A hegyi folyók (Pangh, Vahs) gleccserekből kapják és Közép-Ázsia lefolyástalan vidékeire szállítják vizüket.

Éghajlat[szerkesztés]

Éghajlata mérsékelt égövi kontinentális. A nagy magasság miatt gyakori a kemény hideg. A csapadék mindenütt kevés, de a zárt völgyekben félsivatagi körülmények uralkodnak.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Sivatagi sólyom, az ország nemzeti madara

Természeti világörökség[szerkesztés]

Az UNESCO által elismert természeti világörökségi helyszín a Pamír.

Történelem[szerkesztés]

I. e. 4000 óta folyamatosan lakott a mai Tádzsikisztán területe. A történelem során különböző birodalmak területe volt, legtovább a Perzsa Birodalomé.

A Gúrida Birodalom kiterjedése 1200 körül

Az i. e. 4. század végétől az i. e. 2. század első negyedéig a terület a Baktria része volt. A kínai Han-dinasztiával kapcsolatok épültek ki az i. e. 2. században, akik követet küldtek Baktriába, hogy derítse fel a Kínától nyugatra eső területeket.

A 7. században arabok hozták az iszlámot, amit a kínaiak próbáltak meggátolni, de vereséget szenvedtek (tallaszi csata). Később az iráni Számánida Birodalom része lett. Azután a Horezm államához tartozott. A 13. században betörtek a mongolok. Ezt követően a buharai kánsághoz tartozott egészen a 19. század végéig, az orosz fennhatóság kezdetéig.

Az 1917-es orosz forradalom után Közép-Ázsiában baszmacsoknak nevezett gerillák harcoltak a bolsevikokkal. Függetlenné kívántak válni - eredménytelenül. Négyéves háborúban a túlerőben lévő bolsevikok győztek, közben mecseteket és falvakat égettek fel és keményen elnyomták a lakosságot. A szovjet hatóságok szekularizációs kampányt indítottak, üldözték a muszlim, a zsidó és a keresztény vallásgyakorlást, bezárták a mecseteket, templomokat és zsinagógákat.

1924-ben Üzbegisztán részeként megszervezték a Tádzsik Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. 1929-ben a Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaság önállóan lett a Szovjetunió tagállama. Üzbegisztánban maradtak olyan városok, amelyek lakossága azelőtt tádzsik többségű volt: Szamarkand és Buhara. Az életszínvonal, az oktatás színvonala és az iparosodottság elmaradt a többi szovjet tagállam szintjétől. Az 1980-as években a Szovjetunióban az itteni háztartások voltak legkevésbé képesek megtakarítani, a magasabb jövedelmi csoportokba az itteni háztartások tartoztak legkisebb arányban, itt volt a legkevesebb egyetemi végzettségű ember 1000 fő közül. Az 1980-as évek végén a tádzsik nacionalisták több jogot kezdtek követelni. 1990-ig nyíltan nem jelent meg semmiféle mozgalom. A következő évben a Szovjetunió összeomlott, Tádzsikisztán kikiáltotta függetlenségét.

Szinte azonnal polgárháború tört ki, különböző frakciók harcoltak egymással.[2] Ezeket a frakciókat leginkább arról lehetett megkülönböztetni, hogy melyik családhoz hűek. Ekkoriban a nem muszlim lakosság, főleg az oroszok és a zsidók menekültek az országból az üldözés és a fokozódó szegénység elől, jobb életkörülményeket remélve Nyugaton vagy más volt szovjet köztársaságban. 1992-ben Emomali Rahmanov került hatalomra és azt máig kezében tartja. A polgárháború idején ő is részt vett az etnikai tisztogatásokban. 1997-ben tűzszünet lépett életbe Rahmanov és ellenzéke, az Egyesült Tádzsik Ellenzék között. 1999-ben békés körülmények között tartottak választásokat. Ez a választás az ellenzék szerint nem volt tisztességes. Rahmanovot a szavazatok hatalmas többségével újraválasztották. Dél-Tádzsikisztánban orosz csapatok állomásoztak 2005 nyaráig, őrizték az afgán határt. A 2001. szeptember 11-i támadás óta amerikai és francia csapatok is állomásoznak az országban.

Az ország délkeleti részén található Gorno-Badahsán autonóm területet síita törzsek lakják. Az iszlám fundamentalizmus talaján álló erők célja a Tádzsikisztántól független iszlám állam kikiáltása.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Az ország elnöke, Emomalii Rahmon
Az elnöki palota

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Politikai pártok[szerkesztés]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés]

Az országot két tartomány (вилоят [vilojat], ill. ولایتها;) Hatlon, Szugd; egy autonóm tartomány (вилояти мухтор/vlojati muhtor ill. ولایت مختار) Hegyi-Badahsán és egy fővárosi körzet (Ноҳияҳои тобеъи умҳур ill. ناحیه های تابع جمهوری) Nohijahoi tobei Dzsumhurij alkotja.

Tádzsikisztán közigazgatása
  1. Szugd
  2. Fővárosi körzet (Nohijahoi tobei Dzsumhuri)
  3. Hatlon
  4. Hegyi-Badahsán (autonóm tartomány)

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Képek
A főváros, Dusanbe egy része
Tadzsik asszony a gyermekével
Tajikistan (2540308185).jpg
Tajikistan (1720730796).jpg
Tajikistan (160471406).jpg
Tajikistan-bazaar.jpg

A népesség zöme a hegyvidékeket felszabdaló folyóvölgyekben él.

Általános adatok[szerkesztés]

  • Népesség: 8 160 000 fő (2014. januári becslés)
  • Népsűrűség: 51,1 fő/km²
  • Népességnövekedés: 2,19% (2006 becslés)
  • Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 62 év, nők 68 év (2006 becslés)
  • Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 37,9%, 15-64 éves 57,4%, 65 év feletti 4,8% (2006)
  • Városi lakosság aránya: 32,2% (1999)
  • Írástudatlanság: 2,3% (1999)

Legnépesebb városok[szerkesztés]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]

Mecset a fővárosban

Tádzsikisztán legnépesebb etnikai csoportja a tádzsik, mely az ország lakosságának 79,9%-át teszi ki, beleszámítva ebbe a mintegy 135 ezer pamírit, akik a tádzsik etnikumon belül külön etnográfiai csoportot alkotnak. (A pamíriakat nem számítva a tádzsik etnikum aránya 77,6%.) További jelentős etnikai csoportok az üzbégek (15,3%), az oroszok (1,1%) és a kirgizek (1,1%), valamint 2,6%-nyi egyéb nemzetiségű lakos.[3] Tádzsikisztán nemzeti kisebbségeit két nagy csoportra szokás osztani. Az egyik csoportot az orosz hódítást és a szovjet megszállást megelőzően is a jelenlegi Tádzsikisztán területén élő etnikai csoportok alkotják, ezek az üzbégek és a kirgizek. A másik csoportot az orosz, majd szovjet uralom alatt betelepültek alkotják, ezek főként oroszok. Az 1992–1997 közötti polgárháború során az orosz lakosság nagyobb része elköltözött. A polgárháború a többi nemzetiség esetében nem okozott jelentős változásokat.

Az ország alkotmánya szerint a hivatalos nyelv a tádzsik. Az orosz nyelv az etnikai csoportok közti érintkezés nyelve. Az alkotmány 2. cikkelye garantálja a nemzeti kisebbségek szabad nyelvhasználatát.

Az ország lakosságának 85%-a szunnita muszlim, 5%-a síita muszlim, 10% egyéb vallású.

Az országban 2007 óta tilos nyilvánosan ünnepelni a születésnapokat, 2013 óta az újévi mulatságok sem engedélyezettek. 2015 óta tilos megünnepelni a karácsonyt az iskolákban.[4]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Képek
Piackép. Az előtérben egy asszony kenyérfélét árul
Munkások érkeztek a gyapotföldre
Talco.jpg

Földje ásványkincsekben (kőszén, kősó, higany) és vízenergiában gazdag, de szénhidrogénekben szegény. Mezőgazdaságát a gyapot monokultúrája jellemzi, öntözött területeken. Említésre méltó a nagy hagyományokkal rendelkező selyem- és pamutipar. A Pamír vidéke az Afganisztánból Európába irányuló, illegális kábítószer-szállítmányok átrakóhelye.

Kereskedelem[szerkesztés]

Főbb kereskedelmi partnerek (2012-ben):[5]

  • Export: Törökország 40,7%, Oroszország 10,6%, Irán 10%, Afganisztán 8,7%
  • Import: Oroszország 22,0%, Kazahsztán 15,2%, Kína 14,5%

Közlekedés[szerkesztés]

Az A377-es jelű út Pandzsakent és Dusanbe között

bár

Kultúra[szerkesztés]

Képek a kultúráról
Dusanbe operaháza és színháza
A Nemzeti Múzeum épülete
A Nemzeti Könyvtár
Abdullatif Medreseh.jpg
Hisor ősi kastélya
Tádzsik család a ramadán végét ünnepli
Hagyományos esküvő
Forgó táncos, Dusanbe
Egy férfi a nemzeti ételt, a plov-ot készíti
Asszonyok a hagyományos ruhában
Ifjú házaspárok

Oktatási rendszer[szerkesztés]

2008-ban az oktatásra fordított kiadás a GDP 3,5% volt.[6] Egy UNICEF által támogatott felmérés szerint a lányok körülbelül 25%-a képtelen a szegénység és nemi diszkrimináció miatt a kötelező elemi iskolai oktatásban részt venni,[7] bár általánosságban az írni-olvasni tudás aránya viszonylag magas Tádzsikisztánban[8].

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

Sport[szerkesztés]

Olimpia[szerkesztés]

Ünnepek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tádzsikisztán témájú médiaállományokat.
Wikihírek
Wikihírekhez kapcsolódó kategória:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  2. Az elfelejtett háború - Tádzsikisztán 1992-1997. KatPol blog, 2009. május 2. (Hozzáférés: 2009. május 4.)
  3. A 2000-es népszámlálás adatai szerint.
  4. Betiltják a karácsonyt a tádzsik iskolákban
  5. CIA World Factbook
  6. International Human Development Indicators. Részletes országadatok, 2012. február 22. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
  7. http://www.unicef.org/media/media_27308.html angol nyelvű UNICEF sajtóhír
  8. CIA World Factbook