Tádzsikisztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tádzsik Köztársaság
Ҷумҳурии Тоҷикистон
(Dzsumhurii Todzsikiszton)
Tádzsikisztán zászlaja
Tádzsikisztán zászlaja
Tádzsikisztán címere
Tádzsikisztán címere
Nemzeti mottó: nincs
Nemzeti himnusz: Szurudi milli
Tajikistan (orthographic projection).svg

Fővárosa Dusanbe
é. sz. 38° 33′, k. h. 68° 48′
Államforma elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Emomali Rahmon
Miniszterelnök Okil Okilov
Hivatalos nyelv tádzsik nyelv
Függetlenség Szovjetuniótól
Kikiáltás 1991. szeptember 9.
Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint8 921 343 fő (2017)[1] +/-
Rangsorban98
Becsült8 160 000 fő (2014. január)
Rangsorban98
Népsűrűség56 fő/km²
GDP2006
Összes2,811 milliárd (139)
PPP: 10 510 milliárd
Egy főre jutó522 (159)
PPP: 1494
HDI (2007) 0,673 (122) – közepes
Földrajzi adatok
Terület143 100 km²
Rangsorban 95
Víz0,3%
IdőzónaTJT (UTC+5)
Egyéb adatok
Pénznem tádzsik szomoni (TJS)
Nemzetközi gépkocsijel TJ
Hívószám 992
Segélyhívó telefonszám 112
Internet TLD.tj
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Schuko
  • AS/NZS 3112
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Tádzsik Köztársaság témájú médiaállományokat.

Tádzsikisztán térképe

Tádzsikisztán (tádzsikul: Тоҷикистон) független köztársaság Közép-Ázsiában, Magyarországnál másfélszer nagyobb területű ország. A Szovjetunió egyik legdélebben fekvő utódállama, mely 1991-ben lett független.

Történelem[szerkesztés]

I. e. 4000 óta folyamatosan lakott a mai Tádzsikisztán területe.

A történelem során különböző birodalmak területe volt, legtovább a Perzsa Birodalomé. Ennek hatása máig megmaradt: a tádzsik nyelv gyakorlatilag a perzsa nyelv egyik nyelvjárása, üzbég és orosz jövevényszavakkal bővülve.

A Gúrida Birodalom kiterjedése 1200 körül

Az i. e. 4. század végétől az i. e. 2. század első negyedéig a terület a Baktria része volt. A kínai Han-dinasztiával kapcsolatok épültek ki az i. e. 2. században, akik követet küldtek Baktriába, hogy derítse fel a Kínától nyugatra eső területeket.

A 7. században arabok hozták az iszlámot, amit a kínaiak sikertelenül próbáltak megakadályozni. A Tang-dinasztia (618-907) csapatai 751-ben vereséget szenvedtek a Talasz-folyó menti csatában (a mai Kirgizisztán és Kazahsztán határvidékén). A csata máig tartó következménye, hogy Kína elveszítette befolyását Közép-Ázsia felett.

Később az iráni eredetű Számánida Birodalom (819-999) része lett, majd Horezm (Hvárezm) államához tartozott.

A 13. században Dzsingisz kán vezetésével betörtek a mongolok, megsemmisítették Horezm államát és a lakosság jelentős részét lemészárolták. (Mongol hadjárat Horezm ellen 1219-1221.)

Ezt követően a terület a buharai kánsághoz tartozott egészen a 19. század végéig, az orosz fennhatóság („protektorátus") kezdetéig.

Az 1917-es orosz forradalom után Közép-Ázsiában baszmacsoknak nevezett gerillák harcoltak a bolsevikokkal. Függetlenné kívántak válni – eredménytelenül. Négyéves háborúban a túlerőben lévő bolsevikok győztek, közben mecseteket és falvakat égettek fel és keményen elnyomták a lakosságot. A szovjet hatóságok szekularizációs kampányt indítottak, üldözték a muszlim, a zsidó és a keresztény vallásgyakorlást, bezárták a mecseteket, templomokat és zsinagógákat.

1924-ben Üzbegisztán részeként megszervezték a Tadzsik Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. 1929-ben a Tadzsik Szovjet Szocialista Köztársaság önállóan lett a Szovjetunió tagállama. Üzbegisztánban maradtak olyan városok, amelyek lakossága azelőtt tádzsik többségű volt, a legjelentősebb Szamarkand és Buhara volt. Az életszínvonal, az oktatás színvonala és az iparosodottság elmaradt a többi szovjet tagállam szintjétől. Az 1980-as években a Szovjetunióban az itteni háztartások voltak legkevésbé képesek megtakarítani, a magasabb jövedelmi csoportokba az itteni háztartások tartoztak legkisebb arányban, itt volt a legkevesebb egyetemi végzettségű ember 1000 fő közül. Az 1980-as évek végén a tádzsik nacionalisták több jogot kezdtek követelni. 1990-ig nyíltan nem jelent meg semmiféle mozgalom. A következő évben a Szovjetunió összeomlott, Tádzsikisztán kikiáltotta függetlenségét.

Szinte azonnal polgárháború tört ki, különböző frakciók harcoltak egymással.[2] Ezeket a frakciókat leginkább arról lehetett megkülönböztetni, hogy melyik családhoz hűek. A polgárháború már az elején olyan szörnyű méreteket öltött, hogy Tádzsikisztán jóformán teljesen összeomlott és az ország számos helyén eluralkodott az anarchia, sőt az 1997-ig zajló harcok mintegy 100 ezer áldozatának többsége ebben az időszakban esett el. Ekkoriban a nem muszlim lakosság, főleg az oroszok és a zsidók menekültek az országból az üldözés és a fokozódó szegénység elől, jobb életkörülményeket remélve Nyugaton vagy más volt szovjet köztársaságban. 1992-ben Emomali Rahmanov került hatalomra és azt máig kezében tartja. A polgárháború idején ő is részt vett az etnikai tisztogatásokban. 1997-ben tűzszünet lépett életbe Rahmanov és ellenzéke, az Egyesült Tádzsik Ellenzék között. 1999-ben békés körülmények között tartottak választásokat. Ez a választás az ellenzék szerint nem volt tisztességes. Rahmanovot a szavazatok hatalmas többségével újraválasztották. Dél-Tádzsikisztánban orosz csapatok állomásoztak 2005 nyaráig, őrizték az afgán határt. A 2001. szeptember 11-i támadás óta amerikai és francia csapatok is állomásoznak az országban.

Az ország délkeleti részén található Gorno-Badahsán autonóm területet síita törzsek lakják. Az iszlám fundamentalizmus talaján álló erők célja a Tádzsikisztántól független iszlám állam kikiáltása.

Földrajz[szerkesztés]

Domborzat[szerkesztés]

Területét a Zeravsán-Aláj és a Pamír hegyvidékei és az általuk közrezárt medencék uralják. Az ország területét hegyek borítják; a terület 7%-a van 1000 m alatt, több mint fele 3000 m magasság felett fekszik,[3] csupán északnyugaton és délnyugaton fordulnak elő kisebb síkságok. Az országot alkotó hegyvonulatok:

Legmagasabb pontja a Iszmoilí Szomoní-csúcs (korábban Kommunizmus-csúcs), amelynek magassága 7495 méter.

A Pamírban található Fedcsenko-gleccser Ázsia leghosszabbja 71 kilométeres hosszával.[4]

Vízrajz[szerkesztés]

A hegyi folyók (Pangh/Pandzs, Vahs, Zaravsán) gleccserekből kapják és Közép-Ázsia lefolyástalan vidékeire szállítják vizüket.

Éghajlat[szerkesztés]

Éghajlata mérsékelt égövi kontinentális. A nagy magasság miatt gyakori a kemény hideg. A csapadék mindenütt kevés, de a zárt völgyekben félsivatagi körülmények uralkodnak.

Térképen[szerkesztés]

Műholdas kép
Tádzsikisztán (Tádzsikisztán)
Tádzsikisztán domborzati térképe


Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Topográfiai és éghajlati tagoltsága folytán növényvilága változatos.

Sivatagi sólyom, az ország nemzeti madara

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Magába foglalja a Pamír-hegység jelentős részét és itt található a harmadik legmagasabban fekvő hegyi ökoszisztéma a Himalája és a Karakorum-hegység után.

Természeti világörökség[szerkesztés]

Az UNESCO által elismert természeti világörökségi helyszín a Pamír.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Az ország elnöke, Emomalii Rahmon
Az elnöki palota

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Politikai pártok[szerkesztés]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Az országot két tartomány (вилоят [vilojat], ill. ولایتها;) Hatlon, Szugd; egy autonóm tartomány (вилояти мухтор/vlojati muhtor ill. ولایت مختار) Hegyi-Badahsán és egy fővárosi körzet (Ноҳияҳои тобеъи умҳур ill. ناحیه های تابع جمهوری) Nohijahoi tobei Dzsumhurij alkotja.

Tádzsikisztán közigazgatása
  1. Szugd
  2. Fővárosi körzet (Nohijahoi tobei Dzsumhuri)
  3. Hatlon
  4. Hegyi-Badahsán (autonóm tartomány)

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Tádzsikisztán alapító tagja a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetnek.

Népesség[szerkesztés]

Képek
A főváros, Dusanbe egy része
Tadzsik asszony a gyermekével
Tajikistan (2540308185).jpg
Писарбача.jpg
Tajikistan (160471406).jpg
Tajikistan-bazaar.jpg

A népesség zöme a hegyvidékeket felszabdaló folyóvölgyekben él.

Általános adatok[szerkesztés]

  • Népesség: 8 160 000 fő (2014. januári becslés)
  • Népsűrűség: 51,1 fő/km²
  • Népességnövekedés: 2,19% (2006 becslés)
  • Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 62 év, nők 68 év (2006 becslés)
  • Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 37,9%, 15-64 éves 57,4%, 65 év feletti 4,8% (2006)
  • Városi lakosság aránya: 32,2% (1999)
  • Írástudatlanság: 2,3% (1999)

Népességének változása[szerkesztés]

Legnépesebb városok[szerkesztés]

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Tádzsikisztán legnépesebb etnikai csoportja a tádzsik, mely az ország lakosságának 79,9%-át teszi ki, beleszámítva ebbe a mintegy 135 ezer pamírit, akik a tádzsik etnikumon belül külön etnográfiai csoportot alkotnak. (A pamíriakat nem számítva a tádzsik etnikum aránya 77,6%.) További jelentős etnikai csoportok az üzbégek (15,3%), az oroszok (1,1%) és a kirgizek (1,1%), valamint 2,6%-nyi egyéb nemzetiségű lakos.[5] Tádzsikisztán nemzeti kisebbségeit két nagy csoportra szokás osztani. Az egyik csoportot az orosz hódítást és a szovjet megszállást megelőzően is a jelenlegi Tádzsikisztán területén élő etnikai csoportok alkotják, ezek az üzbégek és a kirgizek. A másik csoportot az orosz, majd szovjet uralom alatt betelepültek alkotják, ezek főként oroszok. Az 1992–1997 közötti polgárháború során az orosz lakosság nagyobb része elköltözött. A polgárháború a többi nemzetiség esetében nem okozott jelentős változásokat.

Az ország alkotmánya szerint a hivatalos nyelv a tádzsik. Az orosz nyelv az etnikai csoportok közti érintkezés nyelve. Az alkotmány 2. cikkelye garantálja a nemzeti kisebbségek szabad nyelvhasználatát.

Mecset a fővárosban

Vallási megoszlás[szerkesztés]

Az ország lakosságának 85%-a szunnita muszlim, 5%-a síita muszlim, 10% egyéb vallású.

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Képek
Piackép. Az előtérben egy asszony kenyérfélét árul
Munkások érkeztek a gyapotföldre
Talco.jpg

Tádzsikisztán szegény, hegyvidéki gazdaságú ország. Itt az egyik legalacsonyabb az egy főre jutó GDP a szovjet utódállamok közül. Élelmiszerének mintegy 70%-át importálja. Mivel a munkalehetőségek igen korlátozottak Tádzsikisztán, több mint egymillió tádzsik állampolgár dolgozik külföldön – 90%-uk Oroszországban.[6]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Mezőgazdaságát a gyapot monokultúrája jellemzi, öntözött területeken. Területének kevesebb mint 7%-a szántóföld.[6]

Fő termények:[6] gyapot, gabona, gyümölcs, szőlő, zöldség;

Fő tenyésztett állatok: szarvasmarha, juh, kecske.

Ipar[szerkesztés]

Említésre méltó a nagy hagyományokkal rendelkező selyem- és pamutipar. Kiemelhető még az alumínium- és cementgyártás, a növényi olaj előállítása. Iparában főleg kis elavult gyárakban a könnyűipar és az élelmiszer-feldolgozás jellemző.[6]

Bányászat[szerkesztés]

Földje ásványkincsekben (kőszén, kősó, higany) és vízenergiában gazdag, de szénhidrogénekben szegény. További ásványkincsek: ezüst, arany, urán, volfrám.

Kereskedelem[szerkesztés]

Fő külkereskedelmi cikkek:[6]

  • Export: alumínium, villamos energia, gyapot, gyümölcsök, növényi olaj, textília
  • Import: kőolajtermékek, gépek és berendezések, élelmiszerek

Főbb kereskedelmi partnerek 2015-ben:[7]

Egyéb[szerkesztés]

A Pamír vidéke az Afganisztánból Európába irányuló, illegális kábítószer-szállítmányok átrakóhelye.

A 2008-as közép-ázsiai energiaválság a környező országok közül Tádzsikisztánt sújtotta legjobban.

Közlekedés[szerkesztés]

Az A377-es jelű út Pandzsakent és Dusanbe között

Kultúra[szerkesztés]

Képek a kultúráról
Dusanbe operaháza és színháza
A Nemzeti Múzeum épülete
A Nemzeti Könyvtár
Abdullatif Medreseh.jpg
Hisor ősi kastélya
Tádzsik család a ramadán végét ünnepli
Hagyományos esküvő
Forgó táncos, Dusanbe
Egy férfi a nemzeti ételt, a plov-ot készíti
Asszonyok a hagyományos ruhában
Ifjú házaspárok

Az országban 2007 óta tilos nyilvánosan ünnepelni a születésnapokat, 2013 óta az újévi mulatságok sem engedélyezettek. 2015 óta tilos megünnepelni a karácsonyt az iskolákban.[8]

Oktatási rendszer[szerkesztés]

2008-ban az oktatásra fordított kiadás a GDP 3,5% volt.[9] Egy UNICEF által támogatott felmérés szerint a lányok körülbelül 25%-a képtelen a szegénység és nemi diszkrimináció miatt a kötelező elemi iskolai oktatásban részt venni,[10] bár általánosságban az írni-olvasni tudás aránya viszonylag magas Tádzsikisztánban.[11]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

A helyi konyha sok közös vonást mutat az afganisztáni, iráni és üzbég specialitásokkal, sőt orosz befolyás is érte az idők során. A keleti konyhaművészetben sokfelé elterjedt piláf nevű étel itt is megtalálható, s plov (esetleg os) néven a tádzsikoknak is nemzeti étele. A tádzsik piláf vagy plov rizsből készül aprított sárgarépával és hússal, amit aztán növényi olajban vagy birkazsírban nyílt lángon, egy qazan nevű üstben sütnek meg. Az ételt ebben az edényben hagyományosan az asztal közepére helyezik és abból fogyasztják el közösen.

Egy másik igen jellegzetes tádzsik étel a kurutob, amit egy kurut nevű sós sajtból készítenek. A sajtból golyókat gyúrnak, majd megszárítják, utána vízbe áztatják és ráöntik egy pelyhes tésztafélére, a fatirra, amit vajjal vagy zsírral kennek előtte meg. Ezután olajjal, hagymával és zöldségekkel aranybarnára sütik nyílt lángon.

A kurutob fogyasztása kenyérrel.

Helyi péksüteménykülönlegesség a non nevű lepénykenyér, ami számos más területen jelen van Közép-Ázsiában, illetve Indiában. A hagyomány szerint, ha véletlenül földre esne, akkor az emberek már nem eszik meg, de nem fogyasztják el, hanem kihelyezik az ablakpárkányra, amit a madarak elcsipegetnek, vagy esetleg koldusok ehetik meg szabadon.

A reggeli Tádzsikisztánban hagyományosan a következőből áll: tea, lepénykenyér, kolbászszerű húskészítmény (vagy helyette vaj), tejföl, lekvár és tojás. A nyár folyamán sok bogyós termést, szőlőt, almát, őszibarackot és sárgabarackot fogyasztanak. A gyümölcsökből gyakran főznek kompótot.

Ebédre többféle tésztás, zöldség- és húsleves van, mint a surbo, piti, lagmon és ugro.

Egy-egy régiónak is megvannak a maga ételkülönlegességei, így a török eredetű manti (párolt húsgombóc), az orosz pelmenyi helyi variánsa a tusbera, a szintén török szambusza (töltött zsemle), illetve a beljasi, ami egy kovásztalan tésztaféle és darált hússal van töltve (úgyszintén egy orosz étel helyi változata).

A tejből készült ételek gyakran az előételek szerepét töltik be. Többféle joghurtot és kefirt állítanak elő, illetve van egy kajak nevű magas zsírtartalmú tejkrémjük.

Gyümölcsök tekintetében az első helyen a szőlő, dinnye, gránátalma, szilva, őszibarack, alma, füge és datolya állnak Tádzsikisztánban.

A tea szinte minden étkezésnél jelen van. Gyakran kínálják étkezés közben. A teát illik elfogadni, ugyanis a tádzsikok vendégszeretetük gesztusát fejezik ezzel ki. A teát forrón szolgálják fel fedett porcelánedényben, és kis csészékből isszák, amikhez nincs csészealj, sőt fogantyújuk sincs. A teát rendszerint cukorral ízesítik. Tádzsikisztánban komoly és régi hagyománya van a teaházaknak.

Turizmus[szerkesztés]

Sport[szerkesztés]

Olimpia[szerkesztés]

Ünnepek[szerkesztés]

dátum név helyi név megjegyzés
Jan 1 Újév - -
Febr 23 Fegyveres erők napja -
Marc 8 Nemzetközi nőnap - -
Marc 20 – 22 Perzsa újév Navruz -
Ápr 6 A nemzet vezetőjének napja[12] - -
Máj 1 A munka ünnepe - -
Máj 9 A győzelem napja[13] - II. vh. vége
Jún 27 Nemzeti Egység Napja - -
Szept 9 Függetlenség napja - 1991.
Nov 6 Az alkotmány napja - -
Nov 24 A zászló napja
változó Eid al-Fitr Eid-i-Ramazon ramadán vége
változó Eid ul-Adha 70 nappal a ramadán vége után

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Tajikistan
A Wikimédia Commons tartalmaz Tádzsikisztán témájú médiaállományokat.
Wikihírek
Wikihírekhez kapcsolódó kategória:
  • Tádzsikisztán.lap.hu (linkgyűjtemény)
  • Henri Alleg: Vörös csillag és zöld félhold. A szovjet kelet; ford. Konok István; Kossuth, Bp., 1988

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. Az elfelejtett háború - Tádzsikisztán 1992-1997. KatPol blog, 2009. május 2. (Hozzáférés: 2009. május 4.)
  3. Reader's Digest: Világjárók lexikona → Tádzsikisztán, 1995
  4. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  5. A 2000-es népszámlálás adatai szerint.
  6. a b c d e Archivált másolat. (Hozzáférés: 2017. október 2.)
  7. CIA World Factbook
  8. Betiltják a karácsonyt a tádzsik iskolákban
  9. International Human Development Indicators. Részletes országadatok, 2012. február 22. [2012. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
  10. http://www.unicef.org/media/media_27308.html Archiválva 2013. november 4-i dátummal a Wayback Machine-ben angol nyelvű UNICEF sajtóhír
  11. CIA World Factbook
  12. According to the proposed legislation, the public holiday would be called either President's Day or the Day of the Leader of the Nation.. (Hozzáférés: 2017. augusztus 30.)
  13. Tajikistan - National Holidays. (Hozzáférés: 2017. augusztus 30.)