Tádzsikisztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tádzsik Köztársaság
Ҷумҳурии Тоҷикистон
(Dzsumhurii Todzsikiszton)
 Tádzsikisztán zászlaja
Tádzsikisztán zászlaja
 Tádzsikisztán címere
Tádzsikisztán címere
Nemzeti mottó: nincs
Nemzeti himnusz: Szurudi milli
LocationTajikistan.svg

Fővárosa Dusanbe
é. sz. 38° 33′, k. h. 68° 48′
Államforma elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Emomali Rahmon
Miniszterelnök Okil Okilov
Hivatalos nyelv tádzsik nyelv
Függetlenség Szovjetuniótól
Kikiáltás 1991. szeptember 9.
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 98
Becsült 8 104 000 fő (2013. október)
Rangsorban 98
Népsűrűség 56 fő/km²
GDP 2006
Összes 2,811 milliárd (139)
PPP: 10 510 milliárd
Egy főre jutó 522 (159)
PPP: 1494
HDI (2007) 0,673 (122) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 143 100 km²
Rangsorban 95
Víz 0,3%
Időzóna TJT (UTC+5)
Egyéb adatok
Pénznem tádzsik szomoni (TJS)
Nemzetközi gépkocsijel TJ
Hívószám 992
Internet TLD .tj

Tádzsikisztán térképe

Magyarországnál másfélszer nagyobb területű köztársaság Közép-Ázsiában. A volt Szovjetunió egyik legdélebben fekvő utódállama 1991-ben lett független.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tádzsikisztán domborzati térképe
Az Aláj-hegység egy része, előtérben a Jiptik-völgy

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területét a Zeravsán-Aláj és a Pamír hegyvidékei és az általuk közrezárt medencék uralják. Az ország területét hegyek borítják (a terület fele 3000 m magasság felett fekszik), csupán északnyugaton és délnyugaton fordulnak elő kisebb síkságok. Az országot alkotó hegyvonulatok:

Legmagasabb pontja a Ismail Samani-csúcs (korábban Kommunizmus-csúcs), 7495 méteres magassággal.

A Pamírban található Fedcsenko-gleccser Ázsia leghosszabbja 71 kilométeres hosszával.[1]

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegyi folyók (Pangh, Vahs) gleccserekből kapják és Közép-Ázsia lefolyástalan vidékeire szállítják vizüket.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata mérsékelt égövi kontinentális. A nagy magasság miatt gyakori a kemény hideg. A csapadék mindenütt kevés, de a zárt völgyekben félsivatagi körülmények uralkodnak.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sivatagi sólyom, az ország nemzeti madara

Természeti világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenleg nincsen UNESCO által elismert természeti világörökség Tádzsikisztánban, de az ország már pályázott erre a címre a Pamírral.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I.e. 4000 óta folyamatosan lakott a mai Tádzsikisztán területe. A történelem során különböző birodalmak területe volt, legtovább a Perzsa Birodalomé.

A Gúrida Birodalom kiterjedése 1200 körül

Az i.e. 4. század végétől az i.e. 2. század első negyedéig a terület a Baktria része volt. A kínai Han-dinasztiával kapcsolatok épültek ki az i.e. 2. században, akik követet küldtek Baktriába, hogy derítse fel a Kínától nyugatra eső területeket.

A 7. században arabok hozták az iszlámot amit a kínaiak próbáltak meggátolni, de vereséget szenvedtek (tallaszi csata). Később iráni Számánida Birodalom része lett. Azután Horezm államához tartozott. A 13. században betörtek a mongolok. Ezt követően a buharai kánsághoz tartozott egészen a 19. század végéig, az orosz fennhatóság kezdetéig.

Az 1917-es orosz forradalom után Közép-Ázsiában baszmacsoknak nevezett gerillák harcoltak a bolsevikokkal. Függetlenné kívántak válni - eredménytelenül. Négyéves háborúban a túlerőben lévő bolsevikok győztek, közben mecseteket és falvakat égettek fel és keményen elnyomták a lakosságot. A szovjet hatóságok szekularizációs kampányt indítottak, üldözték a muszlim, a zsidó és a keresztény vallásgyakorlást, bezárták a mecseteket, templomokat és zsinagógákat.

1924-ben Üzbegisztán részeként megszervezték a Tádzsik Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. 1929-ben a Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaság önállóan lett a Szovjetunió tagállama. Üzbegisztánban maradtak olyan városok, amelyek lakossága azelőtt tádzsik többségű volt: Szamarkand és Buhara. Az életszínvonal, az oktatás színvonala és az iparosodottság elmaradt a többi szovjet tagállam szintjétől. Az 1980-as években a Szovjetunióban az itteni háztartások voltak legkevésbé képesek megtakarítani, a magasabb jövedelmi csoportokba az itteni háztartások tartoztak legkisebb arányban, itt volt a legkevesebb egyetemi végzettségű ember 1000 fő közül. Az 1980-as évek végén a tádzsik nacionalisták több jogot kezdtek követelni. 1990-ig nyíltan nem jelent meg semmiféle mozgalom. A következő évben a Szovjetunió összeomlott, Tádzsikisztán kikiáltotta függetlenségét.

Szinte azonnal polgárháború tört ki, különböző frakciók harcoltak egymással.[2] Ezeket a frakciókat leginkább arról lehetett megkülönböztetni, hogy melyik családhoz hűek. Ekkoriban a nem muszlim lakosság, főleg az oroszok és a zsidók menekültek az országból az üldözés és a fokozódó szegénység elől, jobb életkörülményeket remélve Nyugaton vagy más volt szovjet köztársaságban. 1992-ben Emomali Rahmanov került hatalomra és azt máig kezében tartja. A polgárháború idején ő is részt vett az etnikai tisztogatásokban. 1997-ben tűzszünet lépett életbe Rahmanov és ellenzéke, az Egyesült Tádzsik Ellenzék között. 1999-ben békés körülmények között tartottak választásokat. Ez az választás az ellenzék szerint nem volt tisztességes. Rahmanovot a szavazatok hatalmas többségével újraválasztották. Dél-Tádzsikisztánban orosz csapatok állomásoztak 2005 nyaráig, őrizték az afgán határt. A 2001. szeptember 11-i támadás óta amerikai és francia csapatok is állomásoznak az országban.

Az ország délkeleti részén található Gorno-Badahsán autonóm területet síita törzsek lakják. Az iszlám fundamentalizmus talaján álló erők célja a Tádzsikisztántól független iszlám állam kikiáltása.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország elnöke, Emomalii Rahmon

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országot két tartomány (вилоят [vilojat], ill. ولایتها;) Hatlon, Szugd; egy autonóm tartomány (вилояти мухтор/vlojati muhtor ill. ولایت مختار) Hegyi-Badahsán és egy fővárosi körzet (Ноҳияҳои тобеъи умҳур ill. ناحیه های تابع جمهوری) Nohijahoi tobei Dzsumhurij alkotja.

Tádzsikisztán közigazgatása
  1. Szugd
  2. Fővárosi körzet (Nohijahoi tobei Dzsumhuri)
  3. Hatlon
  4. Hegyi-Badahsán (autonóm tartomány)

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros, Dusanbe egy része
Mecset a fővárosban

A népesség zöme a hegyvidékeket felszabdaló folyóvölgyekben él.

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Népesség: 8 104 000 fő (2013. októberi becslés)
  • Népsűrűség: 51,1 fő/km²
  • Népességnövekedés: 2,19% (2006 becslés)
  • Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 62 év, nők 68 év (2006 becslés)
  • Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 37,9%, 15-64 éves 57,4%, 65 év feletti 4,8% (2006)
  • Városi lakosság aránya: 32,2% (1999)
  • Írástudatlanság: 2,3% (1999)

Legnépesebb városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tádzsikisztán legnépesebb etnikai csoportja a tádzsik, mely az ország lakosságának 79,9%-át teszi ki, beleszámítva ebbe a mintegy 135 ezer pamírit, akik a tádzsik etnikumon belül külön etnográfiai csoportot alkotnak. (A pamíriakat nem számítva a tádzsik etnikum aránya 77,6%.) További jelentős etnikai csoportok az üzbégek (15,3%), az oroszok (1,1%) és a kirgizek (1,1%), valamint 2,6%-nyi egyéb nemzetiségű lakos.[3] Tádzsikisztán nemzeti kisebbségeit két nagy csoportra szokás osztani. Az egyik csoportot az orosz hódítást és a szovjet megszállást megelőzően is a jelenlegi Tádzsikisztán területén elő etnikai csoportok alkotják, ezek az üzbégek és a kirgizek. A másik csoport az orosz, majd szovjet uralom alatt betelepültek alkotják, ezek főként oroszok. Az 1992–1997 közötti polgárháború során az orosz lakosság nagyobb része elköltözött. A polgárháború a többi nemzetiség esetében nem okozott jelentős változásokat.

Az ország alkotmánya szerint a hivatalos nyelv a tádzsik. Az orosz nyelv az etnikai csoportok közti érintkezés nyelve. Az alkotmány 2. cikkelye garantálja a nemzeti kisebbségek szabad nyelvhasználatát.

Az ország lakosságának 85%-a szunnita muszlim, 5%-a síita muszlim, 10% egyéb vallású.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Piackép. Az előtérben egy asszony kenyérfélét árul.

Földje ásványkincsekben (kőszén, kősó, higany) és vízenergiában gazdag, de szénhidrogénekben szegény. Mezőgazdaságát a gyapot monokultúrája jellemzi, öntözött területeken. Említésre méltó a nagy hagyományokkal rendelkező selyem- és pamutipar. A Pamír vidéke az Afganisztánból Európába irányuló, illegális kábítószer-szállítmányok átrakóhelye.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az A377-es jelű út Pandzsakent és Dusanbe között

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008-ban az oktatásra fordított kiadás a GDP 3,5% volt. [4] Egy UNICEF által támogatott felmérés szerint, a lányok körülbelül 25 %-a képtelen a szegénység és nemi diszkrimináció miatt a kötelező elemi iskolai oktatásban részt venni [5], bár általánosságban az írni-olvasni tudás aránya relatíve magas Tádzsikisztánban.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tádzsikisztán témájú médiaállományokat.
Wikihírek
Wikihírekhez kapcsolódó kategória:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  2. Az elfelejtett háború - Tádzsikisztán 1992-1997. KatPol blog, 2009. május 2. (Hozzáférés: 2009. május 4.)
  3. A 2000-es népszámlálás adatai szerint.
  4. International Human Development Indicators. Részletes országadatok, 2012. február 22. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
  5. http://www.unicef.org/media/media_27308.html angol nyelvű UNICEF sajtóhír