Konibodom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Konibodom (Конибодом)
Konibodom,bazar.jpg
Közigazgatás
Ország Tádzsikisztán
Jogállás város
Alapítás éve9. század
Irányítószám 735900
Népesség
Teljes népesség50 400 fő (2016)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság410 m
Terület67 km²
IdőzónaUTC+5
Elhelyezkedése
Konibodom (Tádzsikisztán)
Konibodom
Konibodom
Pozíció Tádzsikisztán térképén
é. sz. 40° 17′, k. h. 70° 25′Koordináták: é. sz. 40° 17′, k. h. 70° 25′
Konibodom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Konibodom témájú médiaállományokat.

Konibodom (tádzsik nyelven: Конибодом) város Észak-Tádzsikisztán Sugd tartományában, a Fergána-völgy nyugati részén, a 2007. évi népszámláláskor 47 100 lakossal.

Éghajlata[szerkesztés]

A város éghajlata kontinentális, meleg, száraz-nyári éghajlattal (Köppen Dsa éghajlati besorolás). Az átlagos éves hőmérséklet 14 °C. Átlagos hőmérséklete 27,4 °C, a leghidegebb hónap január, átlagos hőmérséklete -0,6 °C. Az átlagos csapadékmennyiség 465,5 mm.

Nevének eredete[szerkesztés]

Kenibodom neve "mandula városa" jelentésű, és a területén korábban növekvő mandulafákra utal.

Története[szerkesztés]

Konibodom, részlet

A település helyén a 9. században Kond (Kend) nevű település állt, és abban az időben a számánidák királysága volt. A település a Selyemút egyik útvonala mellett épült, mely Hudzsand-tól keletre Marg'ilonon keresztül vezetett Kínába. Konibodomot mai nevén először 1463-ban említették a dokumentumokban.

Kanibodom 1842-ben sokat szenvedett Nasrullah Khan, Bukhara emírje (uralkodott 1827-1860) és Khan Madali a Kokandi Kánátság (uralkodott 1821-1842) uralkodója közötti harcok miatt, akik betörtek az emirátusba, és ekkor több ezer ember halt meg. Majd 1875-ben újabb csata volt Mahramban, a város nyugati részén, a Khujand felé vezető úton, amikor 10 000 kokandi lázadót győztek le Konstantin Petrovics orosz tábornok egységei. Ebben a harcban körülbelül 2000 tádzsik, üzbég és kirgiz vesztette életét. Ezt követően az oroszok még ugyanabban az évben meghódították Kanibodomot.

Gazdaság, városfejlődés[szerkesztés]

Minaret a városban

Az orosz Turkesztán részeként a várost gyors gazdasági fellendülés követte. 1905-ben egy orosz iskolát is nyitottak. 1899 óta a városnak vasútvonala is van, amely hosszirányban húzódik a Fergana-völgy, Szamarkand és Osch között.

Konibodom és Iszfara közelében épült olajlerakókhoz a "közép-ázsiai olajtársaság" (Sredneaziatskoye Neftianoe Tovarischestvo, SANTO) finomítót hozott létre. 1917-ben 1050 orosz munkást és mérnököt alkalmaztak a SANTA olajmezőkben.

1918-tól a fergána-völgy környéke a Turkesztán Autonóm Szovjet Köztársasághoz tartozott. 1924-ben Konibodom körzetét hozzáadták az Üzbég Szocialista Szovjet Köztársaság Kokand tartományához. 1925 áprilisában a Konibodom kerület bizonyos fokú autonómiát kapott, mielőtt 1929-ben beépítették a Fergána-völgy más területeivel együtt a Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaságba.

A közép-ázsiai Basmachi felkelését, amely az októberi forradalom alatt az orosz bolsevikok ellen irányult, 1925-ben letörték. Az 1920-as évek végén a mezőgazdaságot átszervezték a gyapot és gabonafélék termesztése került előtérbe. 1929-ben Konibodom és a SANTO olajmező dízelgenerátorai elkezdték a villamos energia termelést. Konibodom 1937 óta városi jogokkal is rendelkezik. 1959-ben megnyílt a Konibodom Technológiai Intézet, majd 1963-ban az Ura-Tjube Műszaki Iskola (Istaravsan). 1970-től nyílt meg az újonnan épített zene- és drámaszínház.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Minaret
  • Oim Medrese

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kamoludin Abdullaev, Shahram Akbarzadeh: Historical Dictionary of Tajikistan. Scarecrow Press, Lanham 2002, S. 208 f.
  • S. Frederick Starr (Hrsg.): Ferghana Valley: The Art of Central Asia. (Studies of Central Asia and the Caucasus) M.E. Sharpe, New York 2011, ISBN 978-0-7656-2998-2

További információk[szerkesztés]