Selyemút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Selyemút
Világörökség
Ősi szárazföldi (piros) és tengeri (kék) útvonalak
Ősi szárazföldi (piros) és tengeri (kék) útvonalak
Adatok
OrszágKazahsztán, Kína, Kirgizisztán
Típuskulturális világörökségi helyszín
KritériumokII, III, V, VI
Felvétel éve2014
Elhelyezkedése
é. sz. 30° 35′ 38″, k. h. 61° 19′ 40″Koordináták: é. sz. 30° 35′ 38″, k. h. 61° 19′ 40″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Selyemút témájú médiaállományokat.

A kínai selyemárukat az Ázsián átvezető karavánutakon szállították a kereskedők Európába, ahol igen nagy becsben tartották titokzatos kelmét. A selyemút elnevezés kereskedelmi útvonalak olyan történelmi hálózatára használatos, amely Kelet-, Dél- és Nyugat-Ázsiát, a mediterrán térségen keresztül Európával és Észak-Afrikával kötötte össze. Kínából, Chang`an-ból (népszerű magyar átírással: Csang-an, mai nevén Xi`an (Hszian) indult, Anatólia területén és a Földközi-tenger térségén haladt keresztül. A selyemúton folytatott kereskedelem fontos szerepet játszott olyan nagy civilizációk fejlődésében, mint Kína, Egyiptom, Perzsia, Arábia, India, Róma és Bizánc.

Kutatások szerint az egymást követő hullámokban bekövetkezett pestis járványok terjedése a selyemúton keresztül történt. A kór egy Közép- és Belső-Ázsiában honos rágcsálón, a futóegéren (Rhombomys opimus) megtelepedő bolhán keresztül jutott Európába. A bolha a selyemút mentén közlekedő karavánokkal együtt utazott nyugat felé.[1][2][3]

A selyemút (németül „Seidenstraße”, „Seidenstraßen”) elnevezést először Ferdinand von Richthofen német geográfus használta 1877-ben. [4] [5]

2014-ben az út kazahsztáni, kínai és kirgizisztáni szakaszát az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.[6]

Története[szerkesztés]

A Görög-baktriai Királyság elhelyezkedése

I. e. 327-ben Szogdiát meghódította Nagy Sándor, majd Baktriával összevonva birodalma egyik szatrapiájává tette. Az évi adó fizetésére kötelezett szatrapia (tartomány),[7] körülbelül azon a területen feküdt, ahol napjainkban Afganisztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán van. Később, a hellenizmus korában a Görög-Baktriai Királyság része lett mintegy egy évszázadra. A hellenizmus idején fellendült a városi kultúra, a greko-baktriai uralkodók sok új várost is alapítottak nemcsak Baktriában, hanem Szogdiában is. Ez sok indiai kereskedőt és kézművest vonzott ide, akik a prákrit nyelvek egyik északnyugat-indiai nyelvjárását, a gandhári prákritot beszélték. A szogdok ezután kézműves, kereskedő, városi néppé váltak. [8] A greko-baktriai uralkodók felismerték a kereskedelem jelentőségét, ezért az i. e. 2. század első felében katonai hadműveleteket folytattak egészen Loulanig, hogy biztosítsák a Tarim-medencén keresztül vezető kereskedelmi utakat, amelyek a hamarosan megszülető selyemút egyik szárazföldi szakaszát képezték. [9] Az indiai kereskedők elsősorban az Amu-darjától délre tevékenykedtek, a szogdokra maradt a túloldal és a Kínával való kapcsolattartás. Erre utal, hogy a Ts'in Királyság neve a szogd Čin alakban terjedt el mint Kína neve. Az indiaiak ezt a szogdoktól később Cina alakban vették át. Az indiai kereskedők nyomában a buddhista misszionáriusok is megjelentek a Greko-baktriai Királyságban. [10]

Az északi útvonal főbb állomásai

Az útvonal közép-ázsiai részét a Han-dinasztia [11] nyitotta meg körülbelül i. e. 114-ben, elsősorban Zhang Qian [12] felfedezéseinek köszönhetően, habár kereskedelem korábban is folyt már ezen a területen. A középkor vége felé a tengeri kereskedelem élénkülésének köszönhetően a selyemút jelentősége hanyatlásnak indult. [13]

i. e. 100 után a hsziungnuktól korábban vereséget szenvedett jüecsik átkeltek az Amu-darja déli oldalára és megdöntötték a Greko-baktriai Királyságot. Egy ideig részfejedelemségekben éltek, majd i. sz. 10 után létrehozták a Kusán Birodalmat. Ezalatt a buddhizmus és a gandhári prákrit tovább terjedt Baktriában, a buddhista kolostorokban képzett írnokok miatt a görög és a baltriai nyelv mellett a gandhári prákrit lett a birodalom legfontosabb közigazgatási nyelve. Közben az i. e. 1. század első évtizedeiben a Han Birodalom kiterjesztette uralmát a Tarim-medencére. Ekkor már működött a selyemút északi és déli ága is, ahol a szogd és indiai kereskedőknek köszönhetően a szogdot és a gandhári prákritot használták közvetítő nyelvként. [14]

Volt a selyemútnak ugyanekkor egy északabbi ága a sztyeppe és az erdős sztyeppe vidékén is, amelynek jelentőségét a szogdok szintén felismerték. A Hsziungnu Birodalom területén megtalálhatók voltak a Bajkál-tó és az Ivolga folyó mellett, ahol többek között a nomádok által Kínából rabolt, vagy adóként kipréselt árukat közvetítették az egyes törzsek között. [15]

Az 5. században a bizánciak etióp kereskedők segítségével ki akarták szorítani a perzsákat az indiai kikötők selyemkereskedelméből, de nem jártak sikerrel, mivel az etiópoknak nem volt megfelelő tőkéje ehhez. [16]

Szamarkand, a selyemút fontos oázisvárosa

A középkorban a selyemúton három nyelv játszott fontos szerepet, a hvárezmi, a középperzsa majd újperzsa, és szír nyelv. A hvárezmi kereskedelem aranykora a 10. század volt Kelet-Európában, ezután a hvárezmi nyelv lassan eltörökösödött, de használatban maradt egészen a mongol hódításig. A szír nyelv, mint az arameus leszármazottja széleskörűen elterjedt a Közel-Keleten, és mint a nesztoriánus kereszténység nyelve a korai középkorban Közép- és Kelet-Ázsiában is, így a 2. századtól a selyemút fontos nyelve lett. [17]

A legtartósabb szerepet azonban a középperzsa majd újperzsa játszotta a selyemúton. Már az arab hódítás előtt megjelentek Szogdiában is, de az arab hódítás gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. A szogd gazdaság lehanyatlott, a szogdok szétszóródtak, elvándoroltak. A perzsák áttértek az iszlámra, átvették a szogdok szerepét a selyemkereskedelemben és nyelvük lett a „lingua franca” évszázadokra Nyugat- és Közép-Ázsiában. A kereskedelem mellett a diplomácia, az irodalom és a művelődés fő nyelve is ez lett a török és mongol udvarokban egészen a 17. századig. Jelentősége csak a latin európai szerepéhez mérhető. Emellett Kelet-Európában a hvárezmit a kun Kelet-Ázsiában a szogdot az ujgur nyelv váltotta fel a selyemúton. Mindkettő a kipcsakos típusú török nyelvek közé tartozott. [18]

Ezenkívül az európai kereskedők számára Kijev fontos kereskedelmi központ lett, ahonnan orosz kerekedők útján tartották a kereskedelmi kapcsolatokat a Mongol Birodalommal. Így a mongol és az orosz is közvetítőnyelv lett. Az örmények szétszóródásuk, valamint amiatt, hogy az örmény papok ismerték a török, arab és szír nyelvet is, szintén jelentőségre tettek szert. [19]

A selyemút részei[szerkesztés]

A selyemút nem volt kijelölt út, elhelyezkedése attól függött, hogy merre voltak ellenséges törzsek, hol volt éhínség, mely terület volt száraz. A kereskedelem, a biztonságos közlekedés is befolyásolta, milyen útvonalon haladtak a karavánok, de volt néhány bejáratott főbb útvonal.

Az időszámításunk szerinti első évszázadban rendszeresen használt útvonalak a következők voltak:

Szárazföldön[szerkesztés]

A több mint 8000 kilométeres selyemút évszázadokon keresztül a Kelet jelentős civilizációit kötötte össze a Nyugattal

Észak-Kína kereskedelmi központjától indulva nyugat felé, a szárazföldi selyemút északi és déli útszakaszokra bomlott, hogy elkerülje a Takla-Makán sivatagot és a Lop-nór vidéket.

Az északi útvonal északnyugati irányba haladt Kína Gansu tartományán keresztül, majd további három részre ágazott. Kettő ezek közül a hegyek vonulatát követte a Takla-Makán sivatagtól északra és délre, majd Kasgarnál újra egyesültek. A harmadik a Tien-san hegységtől északra haladt, Turpanon (Turfán), Talgaron és Almatin keresztül, ami ma Kazahsztán délkeleti része.

Az út Kashgartól nyugatra ismét két felé vált. Az egyik szakasz az Alai-völgyön lefelé Termez és Balkh felé haladt. A másik szakasz a Fergana-völgyben Kokandon keresztül nyugatra tartott, átszelte a Karakum sivatagot nyugati irányba Merv felé, majd rövidesen találkozott a déli útvonallal.

Abraham Cresques térképész Katalán Atlaszának részlete, Marco Polo fivéreivel 1260-ban a Pamír-hegységen átkelve jutottak el a selyemúton Kasgárba, majd a Góbi sivatagtól délre haladó ősi karavánutakon érték el Kambalukot, azaz Pekinget[20]

Az egyik útszakasz északnyugati irányba fordult az Aral-tótól és Kaszpi-tengertől északra és a Fekete-tenger felé haladt tovább.

Egy másik útvonal szintén Hszianból (Xi’an) indult és a Sárga-folyón keresztül nyugat felé tartott Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Fergana (ma Üzbegisztán), Perzsia (Irán), Irak felé, mielőtt elérte a Római Birodalom keleti határát.

A selyemút északi útvonalának karavánjai számos terméket juttattak el Kínába. Perzsiából datolyát, sáfrányt és pisztáciát, Szomáliából tömjént, aloét, mirhát, Indiából szantálfát, Egyiptomból üveget, és a világ egyéb drága és keresett cikkeit szállították. Visszafelé selymet, lakkozott árut és porcelánt hoztak. [21]

A déli útvonal leginkább egyetlen út volt, ami Észak-Indián keresztül Turkesztán-Horászán területén át, déli elágazásokkal a tengeren Mezopotámiáig és Anatóliáig folytatódott. Kínában dél felé haladt a Szecsuan-medencén keresztül és a hegyeken átkelve Északkelet-Indiába ért. Ez az útvonal Teaút néven is ismeretes. Az útvonal nyugatra fordult a Brahmaputra és Gangesz folyók síkságain keresztül, majd valószínűleg becsatlakozott a Grand Trunk Roadba Váránaszitól nyugatra. Észak-Pakisztánon és a Hindukus hegységen át Afganisztánra ért, és Mervtől nem messze becsatlakozott az északi útvonalba.

Ezek után viszonylag egyenes vonalban haladt nyugat felé Észak-Irán hegyein és a Szíriai sivatag északi csücskén át a Földközi-tenger keleti partvidékéig. A kereskedők a tengeren Itáliáig, a szárazföldön északra Anatóliáig, délre Észak-Afrikáig vitték tovább az árukat.

Tengeren[szerkesztés]

Egy másik ágon az áruk Herátból Szúzán át a Perzsa-öbölnél lévő Szpaszinu Kharaxig haladtak, illetve Petráig és Alexandriáig és egyéb Földközi-tengeri kikötőkig, ahonnan a hajók Rómáig vitték őket.

A selyemút működése[szerkesztés]

A kínai selyem az útvonal egyik legfőbb árucikke volt
A selyemgubókat vízben megfőzik és megpuhítják, így egy gubóból több száz méter selyemszál fejthető le, a kínaiak a selyemkészítés titkát hosszú évszázadokon át őrizték

A szárazföldi selyemúton karavánok közlekedtek, mert így az ellenséges törzsekkel, rablókkal szemben jobban meg tudták magukat védeni, továbbá így egyetlen utazás során több árut szállíthattak.

A selyemúton nemcsak selymet és számos egyéb fontos terméket szállítottak évezredeken keresztül, hanem kulturális és technológiai összeköttetést is biztosított a kontinensek között. Kereskedők, zarándokok, szerzetesek, katonák, nomádok és városlakók járták Kínától kezdve a Földközi-tengerig. [22]

A több mint 8000 kilométer hosszú útvonal lehetővé tette, hogy olyan luxuscikkek is eljussanak a világ egyik pontjáról a másikig, mint a selyem, a szatén, a pézsma, a rubin, a gyémánt, a igazgyöngy vagy a rebarbara. Habár a selyemút több ezer kilométeren ívelt át, kevés kereskedő járta az egész útvonalat. Jellemzőbb volt, hogy az árucikkek számos közvetítőn keresztül utaztak és a tényleges kereskedelem az útvonal fontos oázisvárosainak nyüzsgő piacain bonyolódott. [23]

Miután 234-ben a Szászánida Birodalom kiterjesztette uralmát a Kusán Birodalom nyugati részére és így ellenőrzése alá vonta a selyemút baktriai szakaszát, a szogdok megjelentek a selyemút déli szárazföldi ágán is, amely a Karakorum hegységen keresztül vezetett Gandhárába, és amelyen kínai selymet szállítottak Indiába. Ezután évszázadokra szogd nyelv uralta a selyemút közép-ázsiai szakaszát, a szogdok szállították a selymet és más árukat Hvárezmig, Parthiáig, a Szászánida Birodalomig és Gandháráig. [24]

Hvárezmből a helyi kereskedők vitték tovább Kelet-Európába. Iránban Mervben pártusok, később perzsák vették át az árut és vitték tovább Mezopotámia felé. Gandhárától indiaiak szállították az árukat a nyugat-indiai kikötőkig, ahol perzsa kereskedők rakták hajóra, és vitték Mezopotámiába, Ománba, Jemenbe és Etiópiába. A római birodalom határán szír és palmürai kerekedők vették át az árut, és szállították a Római Birodalomba. [25]

Az Új Selyemút kezdeményezés[szerkesztés]

Az „Egy övezet, egy út kezdeményezés” (One Belt, One Road – OBOR) tervét Hszi Csin-ping kínai elnök 2013-ban jelentette be. Két fő részből áll: a Selyemút Gazdasági Övezet és a 21. Századi Tengeri Selyemút programok. Magyarország az Új Selyemút egyik állomásaként a középső szárazföldi és a déli vasúti útvonalon helyezkedik el. Az utóbbi a Tengeri Selyemút egyik célállomásához, a görögországi Pireusz kikötőhöz csatlakozik és ezt az összeköttetést javítja a Budapest-Belgrád vasúti beruházás.[26]

Hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Selyemút témájú médiaállományokat.