Mezőgazdaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Indonéz földműves
Édesburgonya
Paradicsom

A mezőgazdaság a termelőszféra azon ágazata, amely magába foglalja a földművelést (növénytermesztést) és az állattenyésztést. A mezőgazdasági termelés folyhat önellátó, tőkés illetve kollektív keretek között. A mezőgazdasági termékeket önellátásra és eladásra lehet termelni.

A Föld mezőgazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Befolyásoló tényezők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utóbbi évtizedekben a Föld lakossága, és ezzel egyidejűleg az igényeik is robbanásszerű növekedésnek indultak. A mezőgazdaságnak lépést kell tartania ezzel a növekedéssel, hogy biztosítsa a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszer és nyersanyag előállítást. A termelékenységet a természeti adottságok és a társadalmi berendezkedés egyaránt befolyásolja.

A búza a legnagyobb területen termesztett növény, mérsékelt éghajlatot igényel

Természeti feltételek:

Társadalmi tényezők:

  • termelőerők fejlettségi szintje
  • munkaerő szakképzettsége
  • beruházási lehetőségek
  • a termelési térség és a fogyasztópiac egymáshoz viszonyított helyzete
  • táplálkozási szokások
  • gépesítés

Termelési típusok, ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tulajdonviszony szerint a földterületek lehetnek:

  • magántulajdonban
    • A magántulajdonban lévő föld művelése
      • családi
      • feudális
      • tőkés termelés keretein belül folyhat.
  • közös tulajdonban
    • A közös föld lehet
      • ősi földközösségi
      • szövetkezeti
      • állami tulajdonban

A termelés módja és a tulajdonviszony alapján átmeneti típusú gazdálkodás is kialakul, melyben a bérleti rendszer a jellemző.

A mezőgazdaság két alapvető ágazata a növénytermesztés és az állattenyésztés.

Növénytermesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bangladesi rizsmunkás

Lásd még: Haszonnövények listája

Gabonatermelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gabonaféléknek nevezzük tágabb értelemben azokat a növényeket, melyeket lisztes magjukért termesztünk. Szűkebb értelemben a Gramineae családba tartozó növények a gabonafélék. A legnagyobb jelentőségű gazdasági növények, mivel az emberiség táplálékának alapját képezik. A világ gabonatermeléséből a búza (225 951 e ha*), a rizs (146 455 e ha*)és a kukorica (129 664 e ha*) részesedése a legjelentősebb. *FAO, 1989

  • Búza: Triticum aestivim L. Könnyen alkalmazkodik a különböző ökológiai feltételekhez. Az északi félgömb mérsékelt éghajlati övében termesztik, elsősorban kenyérnövényként. Az éghajlati adottságoktól függően termesztenek őszi, illetve tavaszi búzát. Egyre jelentősebbek a durumbúzák, melyek lehetnek tavaszi, illetve járó típusúak. Hazánkban a búza termésátlaga 5,1 t/ha**.
  • Rozs: Secale cereale L. A hűvösebb, csapadékosabb éghajlatot kedveli, gyengébb minőségű talajban is megterem, valamint a hideget, és a hosszabb telet is jobban bírja, mint a búza. Termésátlaga, Termésminősége elmarad a búzától, ennek oka egyrészt a poliploidizáció hiánya. Termésátlaga Magyarországon 2,7 t/ha**.
  • Tritikále: A búza és a rozs keresztezéséből kialakított állandósult hibrid, nevét is e két növény tudományos nevének összevonásából kapta. Általában takarmánygabona-növénynek termesztik. Magyarországi termésátlaga 1,8 t/ha körül alakul.
  • Árpa: Hordeum vulgare L. A legkülönbözőbb éghajlati adottságú területeken is termesztik. Két fő változata az őszi és a tavaszi árpa. Az őszi árpát főleg takarmányozási céllal termesztik, míg a tavaszi árpának az emberi táplálkozásban van vitathatatlan jelentősége, a sörgyártás egyik alapanyaga. Termésátlaga hazánkban 4,2 t/ha körül alakul.
  • Zab: Avena sativa L. Fontos táplálékunk, emellett takarmányozásban is fontos szerepet játszik. Jó biológiai értékű, magas E-vitamin tartalmú. Szalmáját is takarmányként használják. Gyakran termesztik keverék-zöldtakarmányként borsóval, bükkönnyel párosítva. Termésátlaga 3,1 t/ha**.
  • Kukorica: Zea mays L. Nagy energia-tartalmú takarmánynövény. Etetik abraktakarmányként, de silózva, kukoricaszilázsként is. A gabonafélék közt legnagyobb a terméspotenciálja. Melegigényes növény. Napjainkban legjelentősebb a hibridtermesztés. Termésátlaga 7 t/ha**. ** KSH 2004
  • Rizs: szubtrópusi és trópusi monszunterületeken termesztik. Két fajtát különböztetünk meg vízi (vízigénye a tenyészidőszakban óriási) és hegyi rizst. A hegyi rizst a magasabb fekvésű területeken termesztik, öntözést nem igényel. A rizs növekedése alatt nagy meleget, érés idején szárazságot igényel. A rizs termesztése nagyon munkaigényes folyamat.

Ipari növények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cukorrépa

Elsősorban cukor, olaj, és textil tartalmú növényeket termesztenek.

  • Cukorrépa, cukornád: a világon a legjelentősebb termesztett, cukortartalmú növények, egyes területeken (Ázsia, Afrika) cukorcirokból is állítanak elő cukrot. A cukorrépa a mérsékelt éghajlati övezetre jellemző, hő és csapadék igénye a cukornádhoz viszonyítva csekély. A cukorrépa mélyén gyökerező tulajdonsága miatt az alsóbb (1-2 méter közötti) talajrétegek vízkészletéből is sokat képes felhasználni, ezért a jó víztartóképességű, mélyrétegű talajokon nagy vízigényéhez képest kevésbé aszályérzékeny. Többéves szárazság esetén, szárazságtűrő tulajdonsága ellenére, öntözést igényel, mivel csak a felső talajrétegben felgyülemlett vizet tudja hasznosítani.
  • Burgonya: A burgonya az Andokból származik, az amerikai őslakosság már több mint 5000 éve termeszti. A 16. században eleinte dísznövényként termesztették. Az 1700-as évektől egyre népszerűbb lett, felfedezték a benne rejlő értékeket. Többek között káliumot, fehérjét, vasat, magnéziumot és C- valamint B-vitamint tartalmaz. A burgonya az emberiség egyik legfőbb tápláléka, szinte minden országban termesztik. Magyarországon II. József magyar király uralkodása idején kezdték termeszteni és az 1815-ben bekövetkezett éhínség alatt terjedt el széles körben.

Egyéb elnevezései: kolompír csucsor, kolompér, krumpli, pityóka, péra, kukujo, körömpe

Olajtartalmú növények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napraforgók Észak-Dakotában

Az olajtartalmú növényeket a különböző éghajlati adottságoknak megfelelően termesztik.

  • Szója: trópusi, monszun és kontinentális területeken termesztik.
  • Napraforgó: kontinentális területeken terjedt el.
  • Olajfa: a mediterrán térségben terjedt el.
  • Földimogyoró: trópusi és szubtrópusi területeken terjedt el.
  • Olajpálma: egyenlítői területekre jellemző.
  • Repce:

Textilipari növények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyapot

A textilipari növények közül a len, a kender, a juta és a gyapot a legjelentősebbek.

  • Gyapot: Fény- és hőigénye nagy, a trópusi területek kivételével mindenhol eredményesen termeszthető. Legjelentősebb termelők: Kína, Kazahsztán és az Egyesült Államok. A legjobb minőségű gyapotot Egyiptom termeli.
  • Len: mérsékelt éghajlatú, hűvös, csapadékos övezetekre jellemző. Vékony, egyenes szárú, kb. 60 cm magas egynyári növény. Eredete ismeretlen, de az egész szubtrópusi és mérsékelt övben termesztik. Szárából vászonkészítésre alkalmas rostot, magjából lenolajat készítenek.
  • Kender: mérsékelt éghajlatú, száraz, meleg területeken termesztik. Eredetileg Ázsia középső részén honos, de a világ más részein is elterjedt. Kb. 1,5 méter magas, de van 6 méterre megnövő fajtája is (óriáskender). Általában rostjai miatt termesztik. Levele összetett, tenyeres szerkezetű, általában 3-7 levélkéből áll. A nemesebb fajták tápanyagban gazdag talajon termeszthetők sikerrel.
  • Juta: Ázsiában termesztik , kb. 3,5 méter magas egynyári növény Ázsiában honos, szárát áztatás és verés után szálaira bontják és csomagolóanyagnak, zsákok készítésére használják.

Élvezeti növények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi növények felhasználása, alkalmazása évezredes múltra tekint vissza. Az ember évezredek óta használja ezeket a természetes, növényi szereket, kellemes ízük, illatuk és élénkítő hatásuk miatt. Ezeknek a szereknek az elkészítése évszázadokon keresztül nagyon szigorú szertartásokhoz volt kötve (japán és angol teaszertartás, török kávészertartás). A felsorolt növények közös hatása, hogy fokozzák az agyi keringést, ezáltal csökkentik a szellemi fáradtságot, de (kisebb fokban) a testi fáradtság érzetet is. Fokozzák a kombinációs készséget, a beszédképességet, javítják az általános közérzetet. Fokozzák a gyomorsavelválasztást, ezáltal könnyebbé teszik az emésztést.

A legfontosabb élvezeti növények:

Teaföld Malajziában

A tea négy fő fajtáját azok feldolgozása alapján csoportosítjuk. A Camellia sinensis egy örökzöld cserje, melynek levelei – ha leszedésük után nem kerülnek gyorsan megszárításra – hamarosan elkezdenek elhervadni és oxidálódni. Ez a folyamat emlékeztet az árpa erjedésére, amennyiben a keményítő átalakul cukrokká; a levelek folyamatosan barnulni kezdenek, ahogy a klorofill lebomlik és tanninok keletkeznek. A feldolgozás következő lépése az oxidációs folyamat megállítása egy előre meghatározott ponton úgy, hogy hevítéssel eltávolítják a levelekből a nedvességet. A fermentáció kifejezést használták ezen folyamatra (valószínűleg a borkedvelők kezdeményezésére), és ez a kifejezés megmaradt annak ellenére, hogy valódi fermentáció nem történik.

Ez a néhány sor a tea szócikkéből származik, lásd még: tea.

Kakaóbab
  • Kakaó: A kakaónak különleges története van, a dél-amerikai indiánok pénzként és italnak elkészítve egyaránt használták. Európába 1650 körül került be a teával egy időben. Ekkor még rendkívül drága csemegének számított, arannyal kellett fizetni érte. A 19. század elején létesítették az első ültetvényeket a nyugat-afrikai Aranyparton. A kakaó iránti láz egyre nőtt Európa-szerte, lassan kifizetődőbb volt az ültetvények gondozása, mint az aranybányászat. A világ legnagyobb kakaótermelője Ghána. A 19. század elején már szinte minden trópusi vidéken megkezdték a kakaóültetvények létesítését. A 17. századig csak italként fogyasztották.
Egy csésze kávé
  • Szőlő: lásd még: bor
  • Dohány: A dohány ma az emberiség által legkedveltebb pszichoaktív szer. Amerikából származik, már az indiánok is ismerték. A portugálok által terjedt szét a világban, az 1600-as évek közepére egész Európában elterjedt. A dohány tartalmazza az egyik legerősebb függőséget kiváltó anyagot, a nikotint. A nikotin több súlyos betegség kiindulópontja, a már kialakult betegséget súlyosságát fokozza, ennek ellenére Európában az 1500-as években még orvosságként alkalmazták. A nikotin kis mennyiségben élénkítő hatást gyakorol a szervezetre, azonban kis mennyiségű felhasználása is kockázatokkal jár. A dohányos nem csak a maga, hanem a környezete egészségét is rombolja. Mára, miután felismerték a dohányzás egészség károsító hatását, több országban részlegesen betiltották.
  • Drogok:

A drogokról további információ a kábítószer szócikkben található.

Takarmánynövények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megtermelt gabona 40%-át az állatok takarmányozására fordítják. A legfontosabb takarmánynövény a kukorica; a szemes kukorica sertés- és baromfitenyésztésnél fontos, a siló kukorica a szarvasmarhák téli takarmányozásához nélkülözhetetlen. A világtermelés több mint felét az Egyesült Államok és Kína adja. A hűvösebb területeken az árpa és a zab a legfontosabb szemestakarmány. A szója termesztési területe egyre jobban növekszik. Az istállózó állattartás terjedésével növekszik a szálastakarmányok, például a lucerna szerepe. Egyre jelentősebb a legelő- és rétgazdálkodás, mivel a Föld állatállományának kétharmada természetes legelőkön legel.

Gyepgazdálkodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyepek hasznosítása hagyományosan kétféleképpen történik (terjedőben van azonban egy harmadik, energetikai hasznosítás is, lásd energiafű):

A világ szárazföldi területeinek kb. egynegyede legelő.

Magyarországon Szent György-naptól (április 24.) behajtásig, Szent Mihály-napig (szeptember 29.) – kedvező időjárás esetén tovább is – legelőről biztosítható a jószág napi tömegtakarmánya. A téli tömegtakarmány a mélyebb fekvésű, jobb vízellátású kaszálókon állítható elő.

Egyéb területek (mezőgazdaság)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége

Állattenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Húsmerinó juhok

A különféle állatfajokat az ember évezredek óta saját hasznára nevelte. Ezeket a háziasított állatokat többféleképpen tudta hasznosítani. Századunkban az állatállomány száma nagymértékben növekedett. A Föld egyes területein gyorsan bekövetkezett életszínvonal-emelkedés egyre jobban befolyásolta az állattenyésztést is. Egyre jobban elterjedtek az iparszerű állattenyésztő telepek. Az állattenyésztés legfontosabb célja a hús-, tej-, és tojástermelés, valamint a textil- és bőripar számára fontos nyersanyag biztosítása. Hosszú évszázadokon keresztül az állattenyésztés a növénytermesztés egyik kisegítő ágazata volt, a munkákat állati erővel végezték. Napjainkban is elválaszthatatlan e két tevékenység, a növénytermesztést segíti az állattenyésztés, például trágyázás, és fordítva például takarmánynövény-termesztés. Mára a mezőgazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazatává vált. Az állattenyésztés legfontosabb célja az állati termék előállítás . A haszonállatokat anyagi nyereség reményében tenyésztik.

Háziállatok: A háziállatokat két csoportra oszthatjuk: az egyik részük haszonállat, ezek megélhetést biztosítanak, védelmünkről gondoskodnak, segítségünkre vannak, vagy a pénzkeresést szolgálják. A háziállatok másik részét kedvtelésből tartjuk. Haszonállatok például: szarvasmarha, juh, sertés, , tyúk, lúd stb.

Szarvasmarha-tenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyartarka
Chicagói marhatenyészet 1947-ben

A gazdasági állatfajok közül a szarvasmarha-tenyésztés (Bos taurus) hazánkban és világviszonylatban is igen nagy jelentőségű. Egyik legfontosabb nemzetgazdasági feladata a lakosság tejjel és tejtermékekkel való ellátása. Magyarországon a tej- és tejtermék fogyasztás a környező európai országokéhoz viszonyítva mérsékeltebb. Az egy főre jutó hazai tejfogyasztás 163,5 kg/év (KSH, 2007). A szarvasmarha-tenyésztés második legfontosabb haszna a hústermelés, amely hazánkban főleg az exportlehetőségek kihasználása miatt nagy jelentőségű. Az egy főre jutó hazai marhahús-fogyasztás 3,3 kg/év (KSH, 2007). A szarvasmarha-tenyésztés az elsősorban emberi táplálékként hasznosított tej- és hústermelés mellett fontos ipari nyersanyagokat is előállít. Napjainkra mintegy 400 szarvasmarhafajtát tenyésztettek ki. A hasznosítás iránya szerint megkülönböztetünk tejtermelő (például holstein-fríz, jersey stb.), hústermelő (például hereford, charolais stb.) és vegyes hasznosítású (például magyartarka, brown swiss stb.) fajtákat. Napjainkban is jelentős őshonos fajtánk a magyar szürke szarvasmarha.

A világ legnagyobb szarvasmarha-állománya (kb. 200 millió) Indiában van. A vallási előírások miatt a hasznuk azonban minimális. Az Egyesült Államok és Ausztrália szarvasmarha-tenyésztése elsősorban a hústermelést szolgálja. Brazíliában van a világon a második legnagyobb szarvasmarha-állomány. Latin-Amerikában még Mexikó és Argentína szarvasmarha-állománya számottevő. A latin-amerikai országokban jelentős a húsexport, és a marhabőr hasznosítása is igen fontos. Az Alpok térségében és Észak-Európában a legelőkön és réteken alapuló szarvasmarha-tenyésztés a jellemző, de fontos a hústermelés is. A KSH 2009. december 1-jei összeírása szerint a szarvasmarhák száma hazánkban 700 ezer, ebből a tehénállomány 312 ezer. Dél- és Kelet-Ázsiában a hagyományos legeltetésen alapuló szarvasmarha-tartás fő célja az állati erő hasznosítása. A fejlettebb országok metropoliszai és települései körül mindenhol a világon meghonosodott a tejtermelő szarvasmarhák tenyésztése.

Sertéstenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szőke mangalica

A sertéstenyésztés (Sus scrofa f. domestica) elsősorban a mérsékelt éghajlatú területeken terjedt el: Európa, Egyesült Államok és Ázsia egy részén. Általában jelen van a nagy népsűrűségű területeken is. Afrikában és a Közel-Keleten szinte teljesen ismeretlen. A forró éghajlatú övezetekben sem tenyésztik. A világ sertésállományában egyre fontosabb szerephez jutnak a hússertések. A zsírjukért tenyésztett sertések száma csökken, a sertéstenyésztésben kitett arányuk is csökkent az elmúlt években. Jelentősebb fajták: magyar nagy fehér hússertés, magyar lapály, duroc, pietrain stb. Hibridek előállításával számos (főleg külföldi) cég foglalkozik. A sertések száma 3,2 millió volt 2009 decemberében, az anyakocák száma 226 ezer. A hazai sertéshús-fogyasztás 28 kg/fő/év (KSH, 2007). A világ nagy kukoricatermelő körzeteiben szinte mindenhol fellelhető a sertéstenyésztés. Egyes térségekben a burgonya a sertések legfontosabb takarmánya. Nyugat-Európában a lefölözött tej és a szemestakarmányok jelentik a legfontosabb takarmányozási formát. Észak-Európában árpán és burgonyán tartják a sertéseket.

Juhtenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Texel Juhász Pál tenyészetéből

A juhok (Ovis aries) tenyésztésére a nagy kiterjedésű száraz és félszáraz területek kiválóan alkalmasak. Ezeken a területeken más állatok számára nem kedvezőek a legelők. A juhtenyésztés céljai a hús-, tej-, és a gyapjútermelés. A világ legnagyobb juhállománya Ausztráliában található. Ausztráliában elsősorban a gyapjáért tenyésztik az állatokat. Az állandóan szabadban tartott állatok gyapja igen jó minőségű. A gyengébb minőségű legelőkön – mint például Kazahsztán – tartott juhok száma is igen jelentős. A Dél-afrikai Köztársaság és Argentína juhállománya a nyersgyapjú termelés és az export szempontjából emelhető ki. Nagy-Britanniában és Spanyolországban a gyapjútermelés, valamint a juhhús és a fiatal bárányhús fogyasztása a jellemző. Magyarországon a juhtenyésztés elsődleges célja a vágóbárány-előállítás. A juhok száma 1 millió 200 ezer, amelyből az anyajuhok száma 968 ezerre tehető (2009. december 1.).

Kecsketenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Házikecske

Egyetlen gazdasági állatfaj sem termel olyan sokféle terméket viszonylag kis és szerény befektetéssel, mint a kecske (Capra hircus). Olyan területeket (meredek kopárok, ugarok, beszántás előtti területek) is képes hasznosítani, melyet más haszonállat nem. A kecske a testtömeghez viszonyított tejtermelésben az élen áll (8-10x). Húsa megfelel a korszerű konyha követelményeinek. Szőre, bőre bőr-, illetve szövőipari nyersanyag. Trágyája sem elhanyagolható.

Bővebb információ a házikecske lapon található.

Lótenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A (Equus caballus) közel hatezer éve társa az embernek.

A ló evolúciója 70 millió év alatt ment végbe. A vadló az amerikai kontinensen kihalt, csak az eurázsiai kontinensen maradt fenn.

Az ember és a vadló első találkozása ugyanúgy a vadász és a zsákmány találkozása volt, mint a többi állat esetében. A ló háziasítására az i. e. 4. évezredben került sor. Kezdetben békés célra használták az lovakat, teherszállításra, igásállatként, illetve hátaslóként. Az újabb történelemformáló korszakot a lovasnomád népek jelentették, a lovas harcászat elterjesztésével. A lovassportok ugrásszerű fejlődésével a fejlett országokban mára döntően a sportló lett a lótenyésztés célja, noha a fejlődő világban a lovak legtöbbje ma is gazdasági munkát végez. Egyes lovasnomád múltú népeknél napjainkban is fejik a lovat, a ló húsa pedig egyik-másik nyugati országban a gazdagok asztalára is kerül. A magyar ló történetét négy korszakra szokták osztani: a honfoglalás korabeli magyar ló kora, az arab ló hatásának korszaka, a spanyol ló divatja és az angol telivér korszaka.

A lófajtákat többféle szempont alapján csoportosíthatjuk. A melegvérű lófajták közül például nemzetközileg elterjedtek az arab ló és az angol telivér, magyar fajták a kisbéri félvér, gidrán, nóniusz. Hidegvérű lófajták például a belga-ardenni ló, a magyar hidegvérű ló, a muraközi ló, a percheron. Az ember környezetének védelme, az erdők egészségének megőrzése, megújulásának biztosítása a hidegvérű lófajták reneszánszát hozta. További csoportot képeznek a pónifajták: shetland póni, welsh póni stb.

A különböző statisztikai adatok szerint a világ lóállománya 60-65 millió. A KSH 2009. december 1-jei összeírása szerint Magyarország lóállománya 61 ezerre tehető.

A ló rokon fajai[1] közül a háziszamarat tenyésztik, amely az afrikai vadszamár háziasított változata. A ló és a háziszamár hibridje az öszvér. A világ háziszamár-állománya 40 millióra, az öszvérek állománya 15 millióra tehető.

Baromfitenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Toulouse-i lúd

A baromfi szó gyűjtőfogalom, amelybe a tenyésztett szárnyas állatokat soroljuk: tyúk (Gallus domesticus), pulyka (Meleagris gallopavo), gyöngytyúk (Numida meleagris), lúd (Anser anser f. domectica), házikacsa (Anas platyrhynchos f. domestica), pézsmakacsa (Cairina moschata f. domestica), galamb (Columba domestica), páva (Pavo cristatus) és fürj (Coturnix coturnix).

Vallási megkötések a tojás és csirkehús fogyasztását sehol nem korlátozzák. Az egy főre eső hazai baromfihús-fogyasztás 29 kg/év, tojásfogyasztás 270 db/év (KSH, 2007). A világ tyúkállománya meghaladja a 11 milliárdot. A tyúkállomány 40%-a Ázsiában található, majd Észak- és Közép-Amerika, Európa és a volt Szovjetunió utódállamai követik a sorban. A tyúkfélék száma 32,1 millió, a libaállomány 1,4 millió, a kacsaállomány 3,7 millió, a pulykaállomány 3 millió volt Magyarországon 2009. december 1-jén (KSH). A házityúk származása polifiletikus, eredetét négy vadtyúkfajra vezetik vissza. A fajták közvetlen árutermelés szempontjából háttérbe szorultak, napjainkban hibridek előállításában játszanak szerepet.

Nyúltenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Német tarka óriás

A házinyúl (Oryctolagus cuniculus f. domestica) hasznosítása többirányú: hústermelés, gereznája értékes, szőre feldolgozható és a házinyulat kedvtelésből is tartják. A házinyúl-tenyésztés jelentőségét elsősorban hústermelése határozza meg. A világ legjelentősebb nyúlhústermelő országai: Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Ukrajna, Kína, stb. Magyarország a 23. helyen áll. A nyúlhús fogyasztását elsősorban a tradíciók, a szokások és vallási előírások (tiltások) határozzák meg. A házinyúl az üregi nyúltól (Oryctolagus cuniculus) származik, a mezei nyúl (Lupus europaeus) más faj. A legrégebbi üregi nyúltól származó csontlelet 6 millió éves, Spanyolország területén, Andalúziában találták. A háziasítás kezdete a 18. századra tehető. A nyúlfajtákat a kifejlett kori testtömeg alapján is csoportosíthatjuk. A másik csoportosítás a szőrzet hosszúsága alapján történik. Nagy testű v. óriás fajták a magyar óriás, belga óriás, stb., középnagy testű fajták a pannon fehér, debreceni fehér, új-zélandi fehér stb. Ebben a csoportosításban megkülönböztetünk még kis testű és törpe fajtákat is. Ismertebb nyúlhibridek: hyplus, hycole, hyla, zika stb.

Prémesállat-tenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csincsilla

Más haszonállatfajokkal szemben a prémesállat-tenyésztés egyedüli célja a prémelőállítás. A szőrmés bőr nem hétköznapi viselet, luxuscikknek tekinthető. Az állatvédők leggyakrabban a prémes állatok tenyésztése ellen emelik fel a szavukat. Bár vitathatatlan, hogy a prém nem alapvető szükséglet, de az is vitathatatlan, hogy több állatfajt a tenyésztése mentett meg a kipusztulástól. A legismertebb és legjelentősebb prémes állatok: nyérc (Mustela vison), ezüstróka (Vulpes vulpes), sarki- v. kékróka (Alopex lagopus), csincsilla (Chinchilla laniger) és nutria (Myocastor coypus).

Általában két nagy csoportra, a növényevőkre (csincsilla, nutria) és a húsevőkre (rókák, nyérc, prémgörény, nyestkutya stb.) osztjuk őket. A nemes csincsilla az Andok magas hegyvidékéről származik, a nutria Dél-Amerika vízben gazdag élőhelyein, folyók, tavak, tiszta vizű mocsarak területein őshonos. A nyérc az Észak-Amerikában élő kanadai nyérc háziasított változata, a ma már védett európai nyérc csak rokona, de nem őse. A nutria húsa emberi fogyasztásra is alkalmas, bár a hosszú fogú, nagyméretű patkányra emlékeztető állat nem "étvágygerjesztő". A világon a nyérctenyésztés a legelterjedtebb.

Halászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svéd halászhajó

Napjainkban az édesvízi és a tengeri halászat aránya egyre inkább eltolódik a tengeri halászat felé. A folyók, tavak halállományát általában gondosan újratelepítik, más a helyzet a tengerek, óceánok esetében, ezeknek egyelőre csak a hasznosítása a jellemző. A halászati tilalom jelenleg csak a veszélyeztetett fajokra terjed ki, azonban több ország ezt a tilalmat nem tartja be. A kifogott halmennyiség drasztikusan növekszik. A 20. század elején kb. 5 millió tonna volt a kihalászott mennyiség, az 1990-es években már meghaladta a 100 millió tonnát. Az óceánok halban leggazdagabb területeit halpadoknak nevezik. Ezeken a területeken a halaknak és táplálékuknak egyaránt kedvezőek az életfeltételek.

Ilyen:

  • A szárazföld közvetlen környezete, ide a folyók sok hordalékot szállítanak.
  • Sarkvidéki területek: a víz oxigénben gazdag, sok apró élőlény például plankton él a vízben, melyek a halaknak táplálékul szolgálnak.
  • Hideg és meleg tengeráramlások találkozási helyei.

A világ legnagyobb zsákmányát Kína, Japán és Oroszország halássza ki, a világon kifogott mennyiségnek több mint egyharmadát.

Minimum művelésű mezőgazdálkodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az úgynevezett minimum művelésű mezőgazdálkodás alapvetően abban különbözik a hagyományostól, hogy a mezőgazdasági munkálatok során a lehető legkevesebbet forgatják a talajt. Egy, az Európai Unió környezetvédelmi forrása (LIFE Environment) által támogatott program keretei között Szentgyörgyvár és Dióskál határában is működik egy talajvédő művelésű agrárgazdálkodás. A kíméletes módszerrel művelt területeken nincs jelentős terméskiesés, sokkal több madár figyelhető meg, mint a hagyományos művelésű parcellákon, és sokkal több a talaj egészségét jelző földigiliszta.[2][3][4] A permakultúra is a talaj mind kevesebb bolygatását célozza.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mezőgazdaság témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a mezőgazdaság címszóra a Wikiszótárban!

Agrárinformatika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Növénytermesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

növénytermesztés cikkek

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Állattenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Online állattenyésztés tanácsadás

állattenyésztés cikkek

Állatvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]