Szaúd-Arábia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szaúd-Arábiai Királyság
المملكة العربية السعودية
al-Mamlaka al-Arabijja asz-Szaúdijja
Szaúd-Arábia zászlaja
Szaúd-Arábia zászlaja
Szaúd-Arábia címere
Szaúd-Arábia címere
Nemzeti himnusz: Aash Al Maleek
Saudi Arabia in its region.svg

Fővárosa Rijád
é. sz. 23° 43′ 00″, k. h. 44° 07′ 00″
Államforma Abszolút monarchia
Vezetők
Király Szalmán bin Abd al-Azíz Ál Szaúd
Hivatalos nyelv arab
Egyesítés 1932. szeptember 23.

Tagság ENSZ, IMF, OIC, Arab Liga, OPEC
Népesség
Népszámlálás szerint 28 828 870 fő (2013)[1]
Rangsorban 44
Becsült 29 994 272[2] fő (2013. július)
Rangsorban 44
Népsűrűség 12 fő/km²
GDP
Összes 307,77 milliárd USD (22)
Egy főre jutó 11 650 USD
Földrajzi adatok
Terület 2 149 690 km²
Rangsorban 14
Időzóna UTC+03:00 (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Szaúdi riál (SAR)
Nemzetközi gépkocsijel SA
Hívószám 966
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 937
  • 999
  • 9-1-1
Internet TLD .sa
Villamos hálózat
  • 220 volt
  • 230 volt
Elektromos csatlakozó BS 1363
Közlekedés iránya jobb
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szaúd-Arábiai Királyság témájú médiaállományokat.

Szaúd-Arábia (arabul: المملكة العربية السعودية) ország az Arab-félszigeten. Az ország nevének első része Abdel-Aziz ibn Szaúd, az első király nevét őrzi, akinek családja továbbra is uralja az államot. Fővárosa Rijád (4,6 millió lakos 2008-ban).

Földrajz[szerkesztés]

Földrajzi képek
A Tuwaiq-hegység látképe a főváros, Rijád közelében
Tájkép a Hidzsázban
Tevék az Ad-Dahna sivatagban, az ország középső részén
Öntözött területek műholdas képe Tabuk régiójában (ÉNy-Arábia)
A Rab el-Háli homoksivataga
A Szarawat-hegység képe Taif közelében (Nyugat-Arábia)
A Najrán vádi az ország déli részén
Tájkép a Aszir-hegységben

Domborzat[szerkesztés]

Felszínének központja az északról és délről kő- és homoksivatagokkal övezett Nedzsd kopár fennsíkja. A félsivatagi sztyeppvidéket keletről – Földünk kőolajban leggazdagabb vidéke – a Perzsa-öböl menti síkság határolja. A fennsíkot nyugatról a Vörös-tenger árkára meredeken leszakadó hegyvidék kíséri. Gazdaságának alapja hatalmas kőolajvagyona. A Föld legjelentősebb készleteivel rendelkezik és az első számú exportőr is.

Vízrajz[szerkesztés]

Az egész, nagy kiterjedésű országban nincs egyetlenegy állandó vízfolyás vagy természetes tó sem. Az időnként előforduló felhőszakadások vizét vádik vezetik le.

Éghajlat[szerkesztés]

Az ország legnagyobb részére a szélsőségesen meleg és száraz időjárás jellemző. Így nyáron előfordul az 50 °C feletti hőmérséklet is, az eddig mért legmagasabb hőmérséklet 51,7 °C volt. Télen fagy és hó is előfordulhat a belsőbb területeken illetve a magasabb hegyekben, de ezek a természeti jelenségek egy évtized alatt csak egy-kétszer tapasztalhatók. Az eddig mért legalacsonyabb hőmérséklet az ország területén −12 °C volt. Az átlagos téli hőmérséklet januárban 8-20 °C között mozog az ország olyan belsőbb városaiban mint Rijád, és 19-29 °C között a Vörös-tenger partján fekvő Dzsiddában. Az átlagos nyári hőmérséklet júliusban pedig 27-43 °C Rijádban és 27-38 °C Dzsiddában. Az éjszaka az ország belsőbb, sivatagos területein még nyári időszakban is csípősen hűvös, mivel napnyugta után a homok hamar kiadja magából a meleget. Az átlagos évi csapadék mennyisége alacsony (100 mm körüli a legtöbb régióban), de a hirtelen felhőszakadások, akár kisebb árvizeket is okozhatnak. Az átlagos évi csapadékmennyiség Rijádban 100 mm és majdnem kizárólag január és május között esik, Dzsiddában 54 mm, ami jellemzően november és január között hullik le.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

A sivatagok növényzete gyér, szárazságtűrő fűfélék és cserjések fordulnak elő. Az oázisokban apró termetű madarak élnek. A némileg hűvösebb és csapadékosabb hegyekben kőszáli kecske, vadmacska, pávián, farkas és hiéna él. A tengerekben a korallzátonyok élővilága gazdag.

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Történelem[szerkesztés]

A Közel-Kelet domborzata és az ősi karavánutak (F: KT)
Abdul Aziz Ibn Szaúd, Szaúd Arábia első királya

Noha a területnek, amelyen az állam ma megtalálható, ősi történelme van, a Szaúd család eredete 1744-re vezethető vissza. Ekkor ugyanis Mohamed ibn Szaúd, Diriyah város uralkodója egyesítette erőit Muhammad ibn Abd-al-Wahhab vallási vezetővel. Az így létrejött szövetség képezi az alapját a mai dinasztiának, amely Szaúd-Arábiát irányítja. Az alapítást követő 150 év a Szaúd dinasztia számára hullámzó sikereket hozott amint a Szaúdi uralkodók Egyiptommal, az Oszmán Birodalommal és más helyi dinasztiákkal versengtek a félsziget feletti uralomért.

A mai állam létrejötte Abdul Aziz Ibn Szaúd nevéhez köthető, aki mint a fundamentalista vahabita szekta feje, megszerezte az uralmat Nedzsd (1914), majd Hidzsáz (1925) felett, Szaúd-Arábia néven egyesítve a területeket.

1938-ban fedezték fel az ország óriási kőolaj-készletét. A nagyszabású kitermelés 1946-ban indult. Azóta a kőolaj Szaúd-Arábia nemzetközi befolyásának az alapja.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

A királyi tanácsadó testület (Súra) fő ülésterme

A szaúdi állam abszolút monarchia, amelynek legfontosabb intézménye maga a Szaúd dinasztia, amelyben a hatalom férfi ágon öröklődik. Az országnak nincs alkotmánya, sem választott kormánya (nem tartanak általános választásokat), így ezek hiányában a királyi jogkört hivatalosan nem korlátozza más, mint az iszlám szent könyve, a Korán (amely betölti az alkotmány funkcióját) és az iszlám jogrendje, a Saría.

Ugyanakkor a királynak döntései során egyetértésre kell jutnia a vallási vezetőket tömörítő ulemával, a jellemzően az uralkodói család tagjaiból álló Miniszterek Tanácsával. Emellett Fahd király a 20. század végén felállított egy - jelenleg 150 fős - királyi tanácsadó testületet a Súrát, amellyel a király szintén konzultál fontosabb döntései előtt.

Az állam irányítására vonatkozóan az egymást követő uralkodók saját szabályokat állítanak fel. A társadalom elismert tagjai több alkalommal szót emeltek már az állam demokratizálásáért,[3] az alkotmányos monarchiáért, a választójog bevezetéséért, de idáig ez az igény süket fülekre talált az uralkodóknál, rosszabb esetben rosszallást és börtönbüntetést vont maga után.

Királyok[szerkesztés]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Iszlám jogrendszer, a saríára épülő igazságszolgáltatás. Bár a rabszolgatartást hivatalosan már 1962-ben eltörölték, de ma is létező jelenség; ezt külföldi nyomásra titkolni próbálják. A szaúdi jogrendszer szerves részét képezi a halálbüntetés, amit időnként nyilvános lefejezésekben testesítenek meg. A tavalyi évben közel száz esetről lehet tudni.

Politikai pártok[szerkesztés]

Az országban a pártok működése tilos.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés]

SaudiArabiaNumbered.png

Az országot 13 régió (mintaka, tbsz. manátik) alkotja:

  1. al-Báha
  2. al-Dzsauf
  3. al-Hudúd as-Simálijja („az északi határ”)
  4. al-Madína al-Munavvara (Medina)
  5. al-Kaszím
  6. ar-Rijád
  7. al-Mintaka as-Sarkijja („a keleti tartomány”)
  8. Aszír
  9. Háil
  10. Dzsázán
  11. al-Makka al-Mukarrama
  12. Nadzsran
  13. Tabúk

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Az ország népsűrűségi térképe (fő/km²).
Maszdzsid an-Nabaví mecset, az iszlám egyik szent helye Medinában

Általános adatok[szerkesztés]

Az ország népességét 2008 júliusában több mint 28 millió főre becsülték,[4] amely magában foglal több mint öt és félmillió bevándorlót illetve vendégmunkást. A '60-as évekig a lakosság többsége nomád volt, de a robbanásszerű gazdasági fejlődés és a vele járó településszerkezeti változások, településfejlesztések következtében mára 95% letelepedett. A rabszolgatartást 1962-ben törölték el. A születési ráta 2008-ban 28,85 fő, míg a halálozási ráta 2,49 fő ezer lakosra vetítve. Néhány városban és sűrűn lakott oázisban a népsűrűség meghaladja az 1000 főt négyzetkilométerenként. Az emberek 86%-a városban lakik.

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Etnikai megoszlás[szerkesztés]

A lakosság körülbelül 90%-a arab. A 2000-es évek elején további körülbelül 10% dél-ázsiai származású. Ezen kívül az országban élnek még európai és afrikai munkások is. A legnagyobb számban vendégmunkások a következő országokból érkeztek a szaúdi királyságba: India, Banglades, Fülöp-szigetek, Pakisztán, Egyiptom, Jemen, Indonézia, Srí Lanka, Szudán, Törökország. 1990-ben 800 000 jemeni vendégmunkást utasítottak ki az országból, ezzel büntetve Jement az Irak elleni háborút ellenző hozzáállása miatt. Megközelítőleg 240 000 palesztin él az országban, akik nem kaphatnak állampolgárságot, hogy ne veszítsék el identitásukat és a lehetőséget, hogy a későbbiekben visszatérjenek szülőföldjükre.

Vallási megoszlás[szerkesztés]

A vallás tekintetében az állampolgárok 100%-a muszlim. A szaúdi törvény előírja, hogy minden állampolgárnak muszlimnak kell lennie. [5]

Hivatalos statisztikák szerint az állampolgárok kb. 85%-a szunnita, 15%-a síita. [6] Az ahmadik (kadiánik) követőinek száma ismeretlen.

2001-es adat alapján mintegy 1,5 millió indiai dolgozott az országban, akiknek nagy része hindu. [7] Becslések alapján mintegy 1 millió keresztény vendégmunkás is van az országban. [8]

Nyelv[szerkesztés]

Hivatalos nyelve az arab.

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Abdulláh király üzleti negyed építés alatt Rijádban (2010)

Szaúd-Arábia gazdasága az olajra alapul: az állami bevételek 75, az exportbevételek 90%-a[9] ebből származik. Az olajipar állítja elő a GDP 45%-át. Szaúd-Arábia a világ legnagyobb kőolaj-kitermelője és -exportőre;[9] becslések szerint az országban található a Föld olajtartalékainak 24%-a.[10]

Általános adatok[szerkesztés]

Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) tagja. Új pénznemet terveznek bevezetni a halídzsit.

Az állami költségvetés a kőolaj-kitermeléstől való egyoldalú függés miatt nagy mértékben ki van téve az olajár-ingadozásnak. Ennek következménye, hogy 2015-ben az alacsony olajár miatt a költségvetés hiánya 15%-ra emelkedett.[9]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

A társadalmi össztermék megoszlása ágazatonként: mezőgazdaság 1,0%; ipar 75,7%; kereskedelem, szolgáltatás, hírközlés 9,4%; egyéb 13,9%.

Mezőgazdaság[szerkesztés]

A területek csak kis százaléka művelhető, mégis a lakosság túlnyomó része földműves. Az öntözetlen földeken rövid tenyészidejű növényeket tudnak termeszteni, amelyek a nyári aszály előtt betakaríthatók. Ilyen a búza, árpa, szőlő, mandula, pisztácia de a szikesedés miatt a földeket pihentetni kell. Az öntözött földeken nagyobb a lehetőség. Nedves szubtrópus növények is termeszthetők, mint például a citrusfélék, de az öntözetlen területek növényei is megteremnek kisebb kockázattal, s nagyobb termésátlaggal.

Ipar[szerkesztés]

Kőolajfinomító

Feldolgozóipar: kőolaj-finomítás, cement- és műtrágyagyártás, vaskohászat, acélgyártás, elektromos gépgyártás, élelmiszeripar, üveg-, kerámia-, bőr- és háziipar. Az ország legnagyobb ipari vállalata a rijádi székhelyű Saudi Arabian Basic Industries Corporation,[11] mely főként kémiai alapanyagokat, műanyagokat és műtrágyát gyárt. Bányászata a kőolajra és a földgázra épül. Egyéb termékek: gipsz, márvány, tengeri só.

Kereskedelem[szerkesztés]

Szaúd-Arábia iparcikkekből és közszükségleti cikkekből behozatalra szorul. Kiviteli cikkek: kőolaj, kőolajtermékek, néhány mezőgazdasági termék. Legfontosabb kereskedelmi partnerei: USA, Japán, Franciaország, Olaszország, Németország, Nagy-Britannia, Hollandia, Szingapúr, Koreai Köztársaság.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Képek
Fahd király útja Rijádban
A Medina út Dzsidda városában
Vonat megy át a sivatagon a Dammám-Rijád vonalon
Kétnyelvű útjelző táblák
റിയാദ്-ദമ്മാം-ദേശീയപാത.jpg
Az ország főútvonal-hálózata

Vasúti közlekedés[szerkesztés]

Szaúd-Arábia vasúthálózata 1378 km. Építés alatt van egy új nagysebességű vasútvonal, a Haramain HSR, mely várhatóan 2015-ben nyílik meg.

Közúti közlekedés[szerkesztés]

Közúthálózata 151 470 km.

Légi közlekedés[szerkesztés]

Az országban 71 repülőtér van.

Vízi közlekedés[szerkesztés]

Az ország 12 kikötővel rendelkezik.

Kultúra[szerkesztés]

Egy nikábot viselő asszony
Képek
A Jenadriyah-fesztivál résztvevői
Egy férfi ihramban (a mekkai zarándokok fehér viseletében)
Mina sátorvárosa a mekkai zarándoklat idején
Zarándokok a mekkai Nagy Mecset közepén álló Kába-szentély körül
Zarándokok Mekkában
Al-Masjid al-Nabawi (mecset) Medinában
Al-Masjid al-Nabawi (mecset) belseje
Minaretek Mekkában
Egy szaúdi a vendégeit kínálja arab kávéval
Falafel, tipikus szaúdi étel
Kabsa
Szaúdi asszony
Szaúdi férfi táncol
Esküvői női viselet a Hidzsázban
King Abdullah University (egyetem) épületei, Thuwal
Jenadriyah 27 (13).JPG
Diriyah óvárosának renovált mecsete
A Díra-tér Rijádban
A modern és hagyományos épitészet ötvözése (International Medical Center)

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Szaúd Arábia területén van a muszlimok legfontosabb zarándokhelye, Mekka városa, benne a Kába-szentély. Az évi zarándoklat óriási tömegeket mozgató esemény.

Kulturális világörökségi helyszínek[szerkesztés]

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Az országban generációról generációra örökítik tovább a hagyományokat, mint a nemzet legfőbb kultúrkincsét. Így elsősorban az építészetben láthatjuk viszont, ahogy a hagyományos díszítőelemeket nagyszerűen beépítik és alkalmazzák a korszerű építéstechnológiákban.

A hagyományos építészet négy fő típusával találkozhatunk, amelyek egy-egy régióhoz kötődnek, így a Nedzsd, Hidzsáz, Aszír és az Arab-öböl partvidékének építészeti jellegzetességei.

Időszámítás[szerkesztés]

Az országban az iszlám Hidzsra időszámítást alkalmazzák, amely 622. júl. 16-án kezdődött. Így 2015 az iszlámban az 1436–1437-es évnek felel meg.

Gasztronómia[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

A Szaúd-Arábiába érkező külföldi látogatók legnagyobbrészt vallási zarándokokból állnak. 2012-ben 14,3 millió látogató érkezett a királyságba, ezzel a 19. leglátogatottabb ország a világon.[13]

2015 elején az ország egyéni turista vízumot nem ad ki. Turistavízum igénylése csak utazási irodán keresztül lehetséges, csoportos úton, minimum 4 fővel. Aki nem muszlim, Mekkába és Medinába nem utazhat be.[14]

Sport[szerkesztés]

Média[szerkesztés]

Televíziók[szerkesztés]

  • Saudi TV 1
  • Saudi TV 2
  • Ekhbariya TV
  • Al Ryadiah TV
  • Al Majd TV

Újságok[szerkesztés]

  • Arab News
  • Jazirah
  • Madinah
  • Arabia Online
  • Asharq al Awsat
  • Saudi Gazette
  • Al Eqtisadiah
  • Itidal
  • Al Saudia Al Yawm
  • Al – Watan

Ünnepek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Világbank-adatbázis
  2. http://www.cdsi.gov.sa/english/ Kingdom of Saudi Arabia – Central Department of Statistics & Information. 2012.
  3. [1] Kitekintő - Alkotmányos monarchiát követeltek Szaúd-Arábiában]
  4. [2] CIA - The World Factbook: Saudi Arabia]
  5. http://www.state.gov/j/drl/rls/irf/2004/35507.htm
  6. "The World Factbook". 2012. Central Intelligence Agency. Retrieved 22 April 2014.
  7. http://indiandiaspora.nic.in/diasporapdf/chapter4.pdf
  8. House, Karen Elliott (2012). On Saudi Arabia : Its People, past, Religion, Fault Lines and Future. Knopf. p. 235.
  9. ^ a b c Pósa Tibor: Csődközelben Szaúd-Arábia, a világ legnagyobb kőolaj-kitermelője és -exportőre (magyar nyelven). Magyar Idők, 2016. január 17. (Hozzáférés: 2016. január 20.)
  10. [3]
  11. Saudi Basic Industries Corporation (SABIC)
  12. [4] Tájékoztató a Világörökség Bizottság 32. üléséről (2008. július 11.)]
  13. http://www.economist.com/news/middle-east-and-africa/21607898-can-kingdom-attract-more-visitors-wish-you-were-here
  14. http://konzuliszolgalat.kormany.hu/azsia?szaud-arabia

Források[szerkesztés]

  • BODOLÓCZKI Linda: Vallás: megy vagy marad? a szaúd-arábiai királyság napjainkban, Szocháló, 2003 Tél
  • G. Heck–M. Wöbcke: Arabische Halbinsel - Dumont Reiseverlag, 2007. - ISBN 978 3 7701 76 434
  • Encyclopedia Britannica Hungarica ver. CD/2005.
  • Rozvány György: Szaúd-Arábia, 2007.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szaúd-Arábia témájú médiaállományokat.