Dzsibuti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dzsibuti Köztársaság
جمهورية جيبوتي
(Dzsumhúrija Dzsíbútí)
République de Djibouti
Jamhuuriyadda Jabuuti
Gabuutih Ummuuno
Dzsibuti zászlaja
Dzsibuti zászlaja
Dzsibuti címere
Dzsibuti címere
Nemzeti himnusz: Djibouti
LocationDjibouti.svg

Fővárosa Dzsibuti
é. sz. 11° 48′ 00″, k. h. 42° 25′ 60″
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Ismail Omar Guelleh
Miniszterelnök Abdoulkader Kamil Mohamed
Hivatalos nyelv arab, francia
Beszélt nyelvek szomáli, afar
függetlenség Franciaországtól
kikiáltása 1977. június 27.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint956 985 fő (2017)[1] +/-
Rangsorban162
Becsült958 920[2] fő (2018)
Rangsorban162
Népsűrűség39 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület23 000 km²
Rangsorban 147
IdőzónaEAT (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Dzsibuti frank (DJF)
Nemzetközi gépkocsijel DJ
Hívószám 253
Segélyhívó telefonszám
  • 17
  • 18
  • 19
Internet TLD.dj
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Type E
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Dzsibuti Köztársaság témájú médiaállományokat.

Dzsibuti a Vörös-tenger partján fekvő kelet-afrikai ország. Északon Eritrea, nyugaton és délen Etiópia, délkeleten pedig Szomália határolja. Dzsibutival szemben, a Vörös-tenger túloldalán található Jemen. Területe Magyarország területének kb. 1/4-e.

Földrajz[szerkesztés]

Dzsibuti domborzati térképe
Forêt de Day Nemzeti Park - Goda-hegység

Domborzat[szerkesztés]

Az Ádeni-öböl végében, illetve a Báb el-Mandeb szoros partján fekvő ország Kelet-Afrikában. Földünk egyik legforróbb területe. A tengerparti sivatagos, félsivatagos alföld lépcsőzetesen emelkedik a száraz fennsíkokat közrezáró kelet-afrikai vulkanikus hegyek láncáig. Legmagasabb pontja: Mussa Ali (2022 m), legmélyebb az Assal-tó mélyedése (-155 m).

Vízrajz[szerkesztés]

Sivatagi jellege miatt jelentős nagyságú lefolyástalan területek vannak az országban. E medencék mélyén alakultak ki legnagyobb tavai: az Assal-tó és az Abbé-tó.

Éghajlat[szerkesztés]

Az ország éghajlata szubtrópusi és a legforróbbak között van a világon. Átlaghőmérséklete 30 °C és nem ritka a 40 °C-os meleg.[3]

Az évi csapadék mennyisége átlagosan 100–300 mm között van. Az ország belsejében az eső ritka vendég.

Dzsibutivárosban a januári középhőmérséklet 27 °C. Áprilistól növekszik a hőmérséklet és júliusban elérheti 45 °C-ot is.

Veszélyforrások[szerkesztés]

Földrengések; aszály; az Indiai-óceánból származó alkalmi ciklonális zavarok heves esőzéseket és gyors áradásokat okoznak.

Vulkanizmus: korlátozott vulkáni tevékenység; az Ardoukoba (298 m) utoljára 1978-ban tört ki; az etióp határ mentén fekvő Manda-Inakir történelmileg is aktív.

Környezet - aktuális kérdések: Savasodás - a talaj és a víz pH-értékének csökkenése a savas kicsapás és általában csapadék általi lerakódás miatt; ez a folyamat megzavarja az ökoszisztéma tápanyagáramát, és semlegesebb vagy lúgosabb körülményektől függően elpusztíthatja az édesvízi halakat és növényeket (lásd savas eső). Savas eső - jellemző, hogy káros kén-dioxidot tartalmaz.

További környezeti kérdések:

Nem elegendő ivóvízkészlet; vízszennyezés; korlátozott szántó; erdőirtás (a mezőgazdaság és a fa tüzelőanyag-felhasználásával fenyegetett erdők); elsivatagosodás; veszélyeztetett fajok.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

A kevés csapadék miatt az ország nagy részét tüskebokros szavannák, sivatagok és félsivatagok képezik. Akácia, boróka, tuja, vadfüge és olajfa csak az 1200 m feletti területeken található. A Moussa Ali lejtőin krisztustövis- és pozsgás erdők nőnek. A fauna jellemzői: gazellák, antilopok, zebrák, sakálok, hiénák. Az Abbé-tó környékén nagy számban élnek egyiptomi íbiszek, pelikánok, rózsás flamingók.

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

  • Forêt de Day természetvédelmi terület

Természeti világörökségei[szerkesztés]

Történelem[szerkesztés]

A mai Dzsibuti területén a 7. és 10. század alatt arab szultánok uralkodtak. Afrikában itt terjedt el először az iszlám. Az ország csak a Szuezi-csatorna megnyitása után, 1869-ben keltette fel a franciák figyelmét, akik Francia Szomáliföld néven gyarmatosították.

1977-ben Dzsibuti Köztársaság néven függetlenné vált, de az afar törzsek három évig tartó lázadása után a békefolyamat csak 1994-ben kezdődhetett meg.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Az országgyűlés épülete

Vegyes jogrendszer, amely elsősorban a francia polgári törvénykönyvre (1997-i állapotra), az iszlám vallási törvényekre (családjogi és öröklési kérdésekben) és a szokásjogra épül.

Választójog: 18 éves kor után.

Zászló[szerkesztés]

Két egyenlő, világoskék (felső) és világoszöld vízszintes sáv, fehér, egyenlő szárú háromszöggel, amely az emelőoldalon piros, ötágú csillagot tartalmaz középen; a kék a tengert és az eget, valamint a szomáliai népet jelenti; a zöld jelképezi a földet és az afar népet; a fehér a békét jelenti; a vörös csillag felidézi a függetlenségért folytatott harcot és az egységet képviseli.

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Az ország elnöki köztársaság. Az 1981-es alkotmánymódosítás óta Dzsibuti egypárti állam volt 1992-ig, amikor új alkotmányt fogadtak el.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Az államfőt 6 évre választja a nép. Ő a kormány feje is. A törvényhozó hatalom az öt évre választott, 65 fős parlament; a képviselők valamennyien még a 2003-as választáson is az egységpárt (RPP) soraiból kerültek a törvényhozásba. A jogrendszer az iszlám jogot követi. Az ország tagja az ENSZ-nek és az Arab ligának is.

Politikai pártok[szerkesztés]

Elnökök[szerkesztés]

Az országnak eddig 2 elnöke volt:

  • Hassan Gouled Aptidon 1977. június 27. – 1999. május 8.
  • Ismail Omar Guelleh 1999. május 8. óta

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Dzsibuti hadseregének a katonái (2008)

Dzsibuti régiói a következők:

Dzsibuti régiói

Védelmi rendszer[szerkesztés]

A fegyveres erők létszáma a Nemzeti Biztonsági Erőkkel együtt 4800 fő. A szárazföldi csapatok kb. 70 páncélozott járművel és néhány ágyúval és aknavetővel rendelkeznek. A légierőt hat repülőgép és öt helikopter alkotja. A haditengerészetben két őrhajó és négy parti őrhajó van rendszeresítve. A csak 23 ezer négyzetkilométer területű, jórészt sivatagos Dzsibutiban van amerikai, francia, továbbá 2011 óta japán, 2017-től pedig kínai támaszpont is.[4]

Terrorizmus[szerkesztés]

al-Shabaab: megbüntetni Dzsibutit az Afrikai Unió szomáliai missziójában való részvételért; arra kényszeríteni Dzsibutit, hogy vonja ki csapatait Szomália műveleti területeiről: minimális operatív jelenlétet tart fenn; utoljára 2014-ben hajtott végre támadást Dzsibutiban (2019-es adatok).

Főbb települések[szerkesztés]

Dzsibutiváros
Fővárosi utcakép
Dzsibuti városai
Rangsor Név Lakosság [mikor?] Régió
Latin
betűkkel
Arab
betűkkel
1. Dzsibutiváros جيبوتي 623 891 Dzsibutiváros
2. Ali Sabieh على صبيح 40 074 Ali Sabieh
3. Tadjoura تاجورة 22 193 Tadjoura
4. Obock أوبوك 17 776 Obock
5. Dichil دخيل 12 043 Dikhil
6. Arta ارتا 6025 Arta
7. Holhol ? 3519 Ali Sabieh
8. Dorra ? 1873 Tadjoura
9. Galafi ? 1849 Dikhil
10. Loyada ? 1646 Arta
11. Alaili Dadda ? 1456 Obock

Népesség[szerkesztés]

Képek
'Through the Looking Glass,' NMCB5 experiences African culture 111001-F-UE958-446.jpg
'Through the Looking Glass,' NMCB5 experiences African culture 111001-F-UE958-236.jpg
Get your money ready (145486014).jpg
Dzsibuti népességének növekedése[5]
Év Népesség (ezer fő)
1960 84
1970 160
1980 359
1990 588
2000 723
2010 831
2017 (jún.) 911

Általános adatok[szerkesztés]

  • A fővárosban, Dzsibutivárosban több mint félmillió fő él. Összes népessége: 910 ezer fő (2017 jún).[5]
  • A teljes népességből városi: 77,3% (2015-ben) ill. 78,8% (2017-ben, 718 000 fő)[5]
  • Születéskor várható élettartam: 63,2 év; férfiak: 60,7 év; nők: 65,8 év (2016-os becslés)[6]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]

A szomáli issza néphez tartozik a népesség 60%-a, afar nemzetiségű 35%. Az afarokat más néven danakiloknak is hívják. A lakosság 1%-a francia, 5% olasz, 2% egyéb.[7]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

A főváros kikötőjének egy része

Általános adatok[szerkesztés]

Gazdasága: fejletlen agrárország. Az ország gazdaságának legfőbb bevételi forrását a szolgáltatási tevékenységek jelentik, ugyanis az ország stratégiai földrajzi helyzete révén Észak-Afrika szabadkereskedelmi övezete, valamint jelentős mélyvízi kikötő a Vörös-tengeren. Dzsibutiváros kikötője igen jelentős tranzitforgalmat bonyolít le. Az ország rá van utalva a külföldi hitelekre, és az utóbbi években külső adósságállománya jelentősen megnőtt.

A GDP összetétele szektoronként (2016): mezőgazdaság: 2,9%, ipar: 20,8%, szolgáltatások: 76,3% [6] Az ország bruttó nemzeti összterméke (GDP) a Világbank várakozásai szerint 7%-kal nőhet 2018-ban, ezzel a növekedési ütemmel az adott évben a világ hat leggyorsabban fejlődő gazdaságai közé tartozik.[8]

Dzsibuti lakóinak háromnegyede a fővárosban él; a fennmaradó többnyire nomád pásztor. A kevés csapadék és kevesebb mint 4% szántó a növénytermesztést kis mennyiségű gyümölcsre és zöldségre korlátozza, és az élelmiszerek nagy részét importálni kell.

Dzsibuti mind a régió tranzitkikötőjeként, mind nemzetközi átrakó és üzemanyagtöltő közponként nyújt szolgáltatásokat. Az import, az export és az újrakivitel a kikötői tevékenység 70%-át teszi ki Dzsibuti konténerterminálján. A re-export elsősorban a tengerparttal nem rendelkező szomszédos Etiópia kávéjából áll.

Dzsibuti kevés természeti erőforrással és kevés iparral rendelkezik. Az ország ezért nagymértékben függ a külföldi segítségtől a fizetési mérlegének támogatásához és a fejlesztési projektek finanszírozásához. A közel 40%-os hivatalos munkanélküliségi ráta - az ifjúsági munkanélküliség közel 80% - komoly problémát jelent. Az infláció 2014-2017-ben szerény 3% volt, az alacsony nemzetközi élelmiszerárak és a villamosenergia-tarifák csökkenése miatt.

Dzsibuti a dízelolaj által termelt villamos energiára támaszkodik; az importált élelmiszerek és víz az átlagfogyasztókat kiszolgáltatottá teszik a globális áremelkedések számára, bár 2015 közepén Dzsibuti új jogszabályt fogadott el az energiaágazat liberalizálása érdekében. A kormány hangsúlyozta a közlekedés és az energia infrastruktúrájának fejlesztését, Dzsibuti pedig - külföldi partnerek, különösen Kína segítségével - megkezdte a kikötői kapacitás növelését és korszerűsítését. 2017-ben Dzsibuti megnyitotta történelmének két legnagyobb projektjét, a Doraleh kikötőt és Dzsibuti-Addisz-Abeba vasutat, amelyet Kína finanszírozott a "Belt and Road Initiative" részeként, ami növeli az ország képességét arra, hogy kamatoztassa stratégiai helyét.

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Területének csak mintegy 4%-a hasznosítható mezőgazdasági termelésre, főleg időszakos állattenyésztésre: az ország csak komoly nehézségek árán tudja előteremteni az élelmiszert.[3]

  • Fő termények: gyümölcsök, zöldségek.
  • Fő tenyésztett állatok: kecske, juh, teve.[6]

Ipar[szerkesztés]

Jelentősebb iparágak: építőipar, élelmiszeripar, bőrfeldolgozás[6]

Kereskedelem[szerkesztés]

Főbb kereskedelmi partnerek 2015-ben:[6]

  • Import: Kína 41,8%, Szaúd-Arábia 14,2%, Indonézia 5,9%, India 4,3%
  • Export: Szomália 79,7%, USA 5,4%, Jemen 4,6%, Arab Emírségek 4%

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

  • halászat, áruraktározás

A felhasznált energia 100%-át fosszilis alapanyagból állítják elő.

Közlekedés[szerkesztés]

Képek és térképek
Dzsibutiváros
A Djibouti-Ambouli nemzetközi repülőtér a magasból
Utak és települések
Főútvonalak
  • Közutak hossza: 2890 km
  • Vasútvonalak hossza: 97 km. 1435 mm-es nyomtáv. Az ország fővárosának vasúti pályaudvara az afrikai kontinens legkeletibb vasúti állomása.
  • Repülőterek száma: 3 db, 3000 m-nél hosszabb kifutópályával 1 repülőtér rendelkezik.
Dzsibutivárosban található a Djibouti-Ambouli nemzetközi repülőtér.
  • Kikötők száma: 1

Kommunikáció[szerkesztés]

Dzsibuti városában megfelelő a telefonos ellátottság, csakúgy, mint a mikrohullámú csatlakozás az ország külterületeire. Dzsibuti egyike azon kevés országoknak, amelyekben a nemzeti távközlési hálózat, a Dzsibuti Telekom (DT), monopóliummal rendelkezik az összes távközlési szolgáltatással kapcsolatban, ideértve a vezetékes vonalakat, a mobil-, az internet- és a szélessávú szolgáltatásokat is.

Kultúra[szerkesztés]

Képek a kultúráról
Iskolaterem a diákokkal
Táncosok
'Through the Looking Glass,' NMCB5 experiences African culture 111001-F-UE958-413.jpg
Gyarmati épület
Mecset
Porte de Dikhil.JPG
Place Bernard à Dikhil.JPG

A francia és az arab hódítás és befolyás érzékelteti hatását.

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

Az ország metrikus rendszert használ. A háztartási elektromos hálózat 220V, 60 Hz-es, kétpólusú, kerek dugóval.

A környező korallszigetek a könnyűbúvárok paradicsoma.

Oltás[szerkesztés]

Javasolt oltások Dzsibutiba utazóknak:

Malária ellen gyógyszer van. (Nagy a kockázata a fertőzésnek).

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés]

Dzsibutinak eddig még nincs olimpiai bajnoka. A játékok során csak egyetlen érme van az országnak. Az 1988-as szöuli olimpián Houssein Ahmed Salah férfi maratonon bronzérmes lett.

A Dzsibuti labdarúgó-válogatott eddig még nem ért el kiemelkedő eredményeket.

Ünnepnapok[szerkesztés]

  • június 27.: a függetlenség napja

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Djibouti
A Wikimédia Commons tartalmaz Dzsibuti témájú médiaállományokat.