Libéria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Libériai Köztársaság
Republic of Liberia (angolul)
Libéria zászlaja
Libéria zászlaja
Libéria címere
Libéria címere
Nemzeti mottó:
The Love of Liberty Brought Us Here
(A szabadság szeretete hozott ide minket)
Nemzeti himnusz:
All Hail, Liberia, Hail! (Az egyetértés)
LocationLiberia.svg

Fővárosa Monrovia
é. sz. 6° 31′ 60″, ny. h. 9° 45′ 00″
Államforma unitárius elnöki alkotmányos köztársaság
Vezetők
Elnök George Weah
Alelnök Jewel Taylor
Hivatalos nyelv angol
Függetlenség az Egyesült Államoktól
Libériai függetlenségi nyilatkozat 1847. július 26.
Jelenlegi alkotmány 1986. január 6.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint4 731 906 fő (2017)[1] +/-
Becsült4 818 977[2] fő (2018)
Népsűrűség40,43 fő/km²
GDP2019-es becslés[3]
Összes3,221 milliárd USD
PPP: 6,468 milliárd USD
Egy főre jutó704 USD
PPP: 1413 USD
HDI (2018) Növekedés0,465[4] (176.) – alacsony
Gini-index (2018) 35,3[5]
Írástudatlanság 57,04[6]
Földrajzi adatok
Terület111 369 km²
Rangsorban 102.
Víz13,5%
IdőzónaGMT (UTC)
Egyéb adatok
Pénznem Libériai dollár (LRD)
Nemzetközi gépkocsijel LB
Hívószám 231
Segélyhívó telefonszám
  • 9-1-1
  • 114
Internet TLD.lr
Villamos hálózat 120 V/240 V, 60/50 Hz (nem egységes)[7][8][9]
Elektromos csatlakozó A, B, C és F típus
Közlekedés iránya jobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Libériai Köztársaság témájú médiaállományokat.

Libéria térképe

Libéria, hivatalos nevén Libériai Köztársaság (angolul: Republic of Liberia), egy független ország Nyugat-Afrikában. Az országot északnyugaton Sierra Leone, északon Guinea, keleten Elefántcsontpart, délen és délnyugaton az Atlanti-óceán határolja. Fővárosa és legnagyobb városa Monrovia. A területe 111 369 km2, a népessége körülbelül 4,9 millió fő. A hivatalos nyelve az angol, ezen kívül még 31 őshonos nyelvet beszélnek az országban.

Földrajz[szerkesztés]

Libéria domborzati térképe

Nyugat-afrikai ország.

Domborzat[szerkesztés]

A tengerpart 550 km hosszú. Az Atlanti-óceán mocsaras, mangroveerdőkkel benőtt partja mentén széles parti síkság található. Az ország nagy része a 200–400 m magas, hullámos felszínű, folyók által felszabdalt Guineai-küszöbön terül el. Északi részén hegységek fekszenek: Nimba-, Wologisi-hegység. Legmagasabb pontja a Wutibih (1381 m).

Vízrajz[szerkesztés]

A folyók Guinea felől délnyugatra, az Atlanti-óceánba tartanak. Legjelentősebb folyók: Saint John, Saint Paul.

Éghajlat[szerkesztés]

Trópusi éghajlatú vidék. A hőmérséklet egész évben magas, az éves ingadozás kevés. Az esős évszak nyárra esik. A téli száraz évszakban Afrika belseje felől fúj a poros, száraz, forró harmattan szél. Az éves csapadékmennyiség délről észak felé csökken. Egészen északon már nem elég zárt erdők felnövekedéséhez, itt szavanna alakult ki.

Az éves csapadékmennyiség Monroviában (illetve a tengerpart mentén) mintegy 4500 mm, ezzel az egyik legcsapadékosabb afrikai fővárosnak számít (a másik Freetown Sierra Leonéban).

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

A polgárháború az emberek mellett a természetnek is ártott. Amikor összeomlik a rend, éheznek az emberek, nem érdekli őket, hogy a vadászzsákmány védett-e vagy sem.

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

A kb. tucatnyi nemzeti erdő mellett egy nagy nemzeti parkot jelöltek ki: Sapo Nemzeti Park.[10] Kiterjedt trópusi esőerdő, ahol megtiltottak minden emberi tevékenységet.

Történelme[szerkesztés]

Antropológiai kutatások szerint Libéria térségének lakossága legkésőbb a 12. századra, de inkább régebbre megy vissza. A mende nyelvű népek nyugat felé terjeszkedtek, délre, az Atlanti-óceán felé szorítva számos kisebb etnikai csoportot. Ezek a népmozgások összefüggtek a régi szudáni Mali Birodalom 1375-ös bukásával, később a Szonghai Birodalom 1591-ben bekövetkezett bukásával. Ezen kívül hatott a belső vidékek elsivatagosodása, amely lakóit elköltözésre kényszerítette. Ezek az újonnan érkező emberek ismerték a pamutfonalat, a szövést, a vasmegmunkálást, rizst és szorgumot termesztettek, társadalmi és politikai intézményeiket a Mali és a Szonghai Birodalomtól örökölték.

Az ország partvidéke a 15. századtól vált ismertté a portugál hajósok előtt, akik 1461-ben fedezték fel és Bors-partnak nevezték el. A 16-18. század között a kikötőket folyamatosan rabszolga-kereskedők dúlták fel. Libéria ismert történelme tulajdonképpen az Amerikai Egyesült Államokban kezdődött, amikor ott a rabszolgaság megszüntetését követően az 1816-ban alapított Amerikai Kolonizációs Társaság az USA-ban felszabadított néger rabszolgákat letelepítette a területre. A felszabadított rabszolgák Afrikába történő visszatelepítésére a példát Anglia szolgáltatta, amikor 1787-ben Sierra Leonében megalapította Freetownt. Az első visszatelepülőket Libériába egy fehér misszionárius, Jehudi Ashmun vezette; 1821-ben érkeztek meg a Mesurado-fokra s egy évvel később várost alapítottak melyet James Monroe amerikai elnök tiszteletére Monroviának neveztek el. Libéria a bevándorlók telepeinek egyesítése által alakult meg 1847. július 26-án, amely sokáig Nyugat-Afrika egyedüli független állama volt.

A telepesek szemében Afrika az ígéret földje volt, de nem integrálódtak az afrikai társadalomba. Afrikában ők az "amerikaiak". Az állam szimbólumai - a zászló, a jelszó, a címer - és a kormányzat formái az alapítók amerikai hátterét idézik. Az amerikai libériaiak vallásgyakorlata, szokásai és kultúrája a polgárháború előtti amerikai Dél viszonyaiban gyökereztek. Ezek az eszmék közvetítésükkel nagy hatást gyakoroltak a bennszülött afrikaiakra. Az új nemzet, ahogy ők felfogták, a telepes közösség és a hozzájuk asszimilálódó afrikaiak egybefejlődése. A partvidéki "amerikaiak" és a belső vidékek "bennszülöttei" közötti örökös ellenségeskedés visszatérő témája az ország történetének. Az amerikai-libériai kisebbség többnyire sikeresen törekedett a dominanciára és arra, hogy önmagukra mint a bennszülöttek megmentőire tekintsenek. Az ország neve az újlatin nyelveken és a latinban "a szabadság földje" jelentéssel bír, a hazáé, ahol nincs rabszolgaság.

Történelme során Libéria élvezte az Amerikai Egyesült Államok támogatását, nem hivatalos együttműködését. Libéria kormányzata, amelynek mintája az Amerikai Egyesült Államoké volt, formájában demokratikus volt, de lényegében nem. 1877 után az True Whig Party monopolizálta a politikai hatalmat az országban, a választott tisztségek elosztása a párton belül dőlt el, a választás lényegében kinevezéssé silányult. Az egymást követő kormányoknak két problémával kellett küzdeni: egyik a szomszédos gyarmati hatalmak, Nagy-Britannia és Franciaország nyomása, a másik a pénzügyi bizonytalanság - mindkettő veszélyeztette az ország szuverenitását. Libéria független tudott maradni Afrika gyarmatosításakor, de kiterjedt területeket vesztett, amelyeket Nagy-Britannia és Franciaország annektált. Gazdasági fejlődését hátráltatta a libériai árucikkek piacvesztése a 19. század végén és a túlzott eladósodás miatti hitelképtelenség. A hiteltörlesztés tőkét vont el a gazdaságtól.

Két jelentős esemény mozdította ki Libériát az elszigeteltségből. Az első 1926-ban volt: nagy koncessziós területet kapott az amerikai tulajdonú Firestone Plantation Company; ez lett az első lépés a libériai gazdaság (korlátozott) modernizálásában. A másik fontos esemény a második világháború volt, amikor az Amerikai Egyesült Államok műszaki és gazdasági segítséget nyújtott Libériának, elősegítendő a gazdasági fejlődést és társadalmi változásokat.

Az ország 1945-től tagja az ENSZ-nek.

Amerikai katonák Monrovia kikötőjében (2003)

1980-ban Samuel Doe őrmester katonai puccsal megdöntötte az addig stabil államrendet. 1985-ben választási győzelmével megerősítette hatalmát. 1990-ben Charles Taylor, Doe korábbi munkatársa gerilláival támadást intézett a főváros ellen. Doe-t meggyilkolták. Taylorék 1991-ben fegyverszünetet kötöttek Prince Johnsonnal, aki szintén aspirált az elnöki székre, s átmeneti elnöknek Amos Sawyert nevezték ki. 1992-ben azonban újra harcok kezdődtek. 1993-ra az ország szinte ketté szakadt, keleten Taylorék, nyugaton Johnsonék irányítottak. 2003 közepén végül az Egyesült Nemzetek Szervezet által kiküldött afrikai békefenntartó csapatok elfogták Taylort, Nigériába szállították és megkezdődött a békés állapotok helyreállítása.

Járőröző fegyveresek (2006)

Taylor távozása után 2003 végén ideiglenes kormány alakult. Elsődleges feladata a tisztességes és békés választások előkészítése volt. A békefenntartó csapatok védelme alatt Libériában sikeresen megtartották a 2005 őszi elnökválasztást. Október 11-én 23 jelölt indult, legesélyesebbnek George Weah kru nemzetiségű, nemzetközi hírű labdarúgó számított. Az első fordulóban egyik jelölt sem szerezte meg a szükséges többséget, a második fordulóba Weah és Ellen Johnson-Sirleaf jutott. A november 8-án tartott második fordulót döntő fölénnyel Ellen Johnson-Sirleaf nyerte, egy Harvardon végzett közgazdász. Mindkét forduló békés és rendezett volt, a libériaiak ezrei vártak türelmesen, hogy leadhassák szavazatukat.

Az Amnesty International 2006. évi összefoglalója a libériai helyzetről: "Az erőszak elszórt kitörései továbbra is veszélyeztetik a békét. A korábbi lázadó harcosok erőszakkal is tiltakoznak lefegyverzésük és leszerelésük ellen, mivel akkor jövedelem nélkül maradnak. Lassú a haladás a rendőrség, a bírósági és büntetőbíróság rendszer megreformálásában, gyakori az erőszak a bűnelkövetőkkel szemben. Elfogadták a Független Emberjogi Országos Bizottság és az Igazság és Megbékélés Bizottsága felállításáról szóló törvényeket. 200 000-nél több belföldi és külföldre távozott menekült tért vissza otthonába, de a föld és tulajdon feletti vita gyakran okoz etnikai feszültséget. Az Egyesült Nemzetek Szervezet ismét szankciókat vezetett be a gyémánt- és fakereskedelem terén. A fegyveres konfliktus idején elkövetett bűnök büntetlenül maradtak."

2006-tól Ellen Johnson Sirleaf az ország elnöke, aki a Nobel-békadíjat is kiérdemelte az évek során. A 2017. decemberében megtartott elnökválasztást George Weah nyerte meg nagy fölénnyel Joseph Boakai eddigi alelnökkel szemben és lett Libéria 25. elnöke, aki 2018. január 16-án lép hivatalba.[11]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Libéria Kongresszusi épülete, Monrovia

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

1847 óta Libéria köztársaság. 1984-ben új alkotmányt kapott, az amerikai modellt vették át. Libéria elnöki köztársaság.

Az ország elnökét 6 évre választják, aki az államfő, a kormányfő és a katonai főparancsnok. A parlament 2 kamarás. A felsőháznak a neve a szenátus (15 képviselő) és az alsóháznak a képviselőház (64 képviselő). A fehéreknek nincs szavazati joguk.

Politikai pártok[szerkesztés]

  • National Patriotic Party (NPP) – kormánypárt
  • Unity Party (UP) – ellenzék
  • Liberia Action Party (LAP)
  • Liberian People's Party (LPP)
  • Liberia Unification Party (LUP)
  • National Democratic Party of Liberia (NDPL)
  • True Whig Party (TWP)
  • United People's Party (UPP)

Elnökök[szerkesztés]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Libéria közigazgatási területi felosztásának három szintje van, területi szinten a legnagyobb egység a megye (county), amelynek alegysége a kerület (district), amelynek a legkisebb egysége a törzs (clan). A legújabb megye, Gbarpolu 2001-ben alakult.

Libéria megyéi
Megye Főváros Népesség (fő) Terület (km2)
Bomi kerület Tubmanburg 82 036 1942
Bong megye Gbarnga 328 919 8772
Gbarpolu megye Bopolu 83 758 9689
Grand Bassa megye Buchanan 224 839 7936
Grand Cape Mount Robertsport 129 055 5162
Grand Gedeh megye Zwedru 126 146 10 484
Grand Kru megye Barclayville 57 106 3895
Lofa megye Voinjama 270 114 9982
Margibi megye Kakata 199 689 2616
Maryland megye Harper 136 404 2297
Montserrado megye Bensonville 1 144 806 1909
Nimba megye Sanniquellie 468 088 11 551
River Gee megye Fish Town 67 318 5113
Rivercess megye Rivercess 65 862 5594
Sinoe megye Greenville 104 932 10 137

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Libériai asszonyok

Népességének változása[szerkesztés]

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Libéria legnagyobb városai népesség szerint (2008)[12]
Kép Rang Város Megye Népesség Rang Város Megye Népesség Kép
Downtown Monrovia 3348917715 67a2002529.jpg
Monrovia
1. Monrovia Montserrado 1 021 762 11. Voinjama Lofa 15 269
Queen's Theatre - Ganta - Liberia - 2011.jpg
Ganta
2. Gbarnga Bong 56 986 12. Tubmanburg Bomi 14 576
3. Buchanan Grand Bassa 50 245 13. Sagleipie Nimba 13 790
4. Ganta Nimba 42 077 14. Greenville Sinoe 13 370
5. Kakata Margibi 34 608 15. Sanniquellie Nimba 11 854
BuchananLiberia.jpg
Buchanan
6. Zwedru Grand Gedeh 25 349 16. Karnplay Nimba 5 585
City of Kakata, photograph of main road near BWI, May 2012.jpg
Kakata
7. Harbei Margibi 25 309 17. Zorzor Lofa 5 577
8. Harper Maryland 23 517 18. Fish Town River Gee 3 566
9. Pleebo Maryland 23 464 19. Robersport Grand Cape Mount 3 515
10. Foya Lofa 20 569 20. Barclayville Grand Kru 3 108

Nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Hivatalos nyelv az angol, de a többség a saját törzsi nyelvét használja. Kb. 20 nyelv jellemző.

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Népek: bennszülött törzsek (95%) és az elsősorban az USA-ból, továbbá Kongóból és a karibi térségből visszatelepített volt rabszolgák (5%).

A lakosság hihetetlenül heterogén. Az uralkodó etnikum mindössze négy százaléknyi kleol, vagy más nevén americo-libériai. A helyi népek közül a legjelentősebbek a kpellék tizenkilenc százalékkal, a baszák tizenhárom százalékkal, a grebok tíz százalékkal, a kruk hét százalékkal, a dzsolák vagy dzsok szintén hét százalékkal. A még mindig fennmaradó negyvennégy százalék, számtalan kisebb szudáni nép között oszlik meg. Pl. mandinka, gio stb. [13]

Vallási megoszlás[szerkesztés]

A 2008-as népszámlálás adatai szerint libéria népességének 85,5%-a keresztény, 12,2%-a muszlim, 1,5% vallástalan, 0,5% hagyományos vallások követője, 0,3% pedig egyéb vallást követ.[14]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Ebola[szerkesztés]

2014 februárjában Guineában, Sierra Leonéban, és Libériában megjelent az ebola vírus, 6 hónap alatt csaknem hétszáz embert ölve meg. Ennek a járványnak a mortalitása 2014 augusztusáig 55-60%-os volt. Miután júliusban Libériából repülőgépen a nigériai Lagosba hurcolták a vírust, a libériai kormány azonnal lezárta a határait, és megtiltott minden tömegrendezvényt és sporteseményt.[15][16]

A vírus elleni küzdelmet a lakosság hozzáállása nehezíti. Egyrészt nem akarják, hogy a hozzátartozók kórházba kerüljenek, mert akkor nem temethetik el őket a szokásoknak megfelelően - megcsókolják a halottak arcát, amivel nagy eséllyel fertőződnek - másrészt rettegnek az orvosoktól, mert azt hiszik, ők hozzák az ebolát, és fertőzik meg az embereket.

A vírus megölte a betegséggel foglalkozó első számú orvost is, Samuel Brisbane-t,[17] valamint két amerikai állampolgár, köztük egy orvos is megfertőződött.[18]

Gazdaság[szerkesztés]

Monrovia központjának egy utcaképe

A legkevésbé fejlett országok közé tartozik: a polgárháborúk teljesen tönkretették az ország gazdaságát, infrastruktúráját, a szolgáltatási tevékenységek szinte teljesen megszűntek. 1997-től kezdve ugyan már kimutatható némi gazdasági fellendülés, az off-shore tevékenység vette kezdetét. Jelenleg a pénzmosás egyik nemzetközi központjának számít, sőt az illegális fegyver-, kábítószer- és gyémántkereskedelem nyugat-afrikai központja is. A GNP értéke nem hivatalos, de a becsült érték 3 630 millió USD. Az egy főre eső évi USD értéke sem hivatalos, a becsült érték 1100 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 60%, ipar 10%, szolgáltatás 30%. Az ENSZ már 2001-ben embargót hirdetett a libériai gyémántra. Az újabb polgárháború még inkább tönkretenné gazdaságát. Az illegális kereskedelem rendkívül magasfokú, így a tényleges kereskedelmi adatok „messze állnak” a valós helyzettől. Az értékes trópusi fák és a gyémánt majd teljes egésze csempészet útján kerül ki Libériából.

Általános adatok[szerkesztés]

A liberális adózás miatt Libériának van a világon a második legnagyobb kereskedelmi flottája,[19] a hajók azonban szinte kizárólag külföldi tulajdonban vannak.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Saját fogyasztásra elsősorban rizst, maniókát, jamszgyökeret és főzőbanánt termesztenek. Exportra - főként amerikai kézben lévő nagy ültetvényeken - nyerskaucsukot termelnek, valamint kávét, kakaót és pálmamagot. A faállomány gazdag trópusi nemesfában.

Ipar[szerkesztés]

Az 1950-es évektől külföldi vállalatok vasércet bányásznak. Kis mennyiségben van arany és gyémánt is. A nagyobb gyárakban vegyipari termékeket állítanak elő (kaucsukfeldolgozás, kőolaj-finomítás), a kisebb üzemekben (élelmiszer-, textil-, fémipar) főleg fogyasztási cikkeket gyártanak.

Villamos áram[szerkesztés]

A 2003-ban véget ért polgárháború a villamos áram előállításában és továbbításában használt infrastruktúra nagy részét tönkretette. 2019-ben országos szinten az elektromos áramhoz való hozzáférés 12%-os, ami világviszonylatban igen alacsony. Még a fővárosban, Monroviában is mindössze a lakosság 20%-a fér hozzá az elektromos áramhoz.[20]

2019-es adatok szerint:

  • Rendelkezésre álló villamos teljesítmény: 126 MW
  • Elektromos áram nélküli háztartások száma: 832 000

Végrehajtott fejlesztések:

  • Mt. Coffee vízerőmű helyreállítása (+88 MW)
  • 77 km villamos hálózat megépítése
  • Három, megújuló energiát használó projekt megvalósítása vidéken:
    • napenergia
    • gumifa biomassza technológia
    • pálmaolajból üzemanyag előállítása

Az elektromos áram szolgáltatása Monroviában ütemezetten, minden nap órákig szünetel.[21]

A villamos hálózat a lakossági fogyasztók szempontjából nem egységes. Az állami tulajdonú Liberia Electricity Corporation vállalat 110 V, 60 Hz-es hálózati áramot szolgáltat Monroviában, a jövedelmekhez képest magas áron. Sokan magántulajdonú dízelgenerátorokat üzemeltetnek, amik 230 V, 50 Hz-es áramot állítanak elő, ezek a generátorok egymástól függetlenül üzemelnek, nincsenek összekapcsolva, nem alkotnak hálózatot.

Mivel az elektromos áram ára magas, a biztonságos ellátást veszélyezteti az áram szabálytalan vételezése, azaz ellopása, mivel ez további áramkimaradásokat okoz.[22]

Kereskedelem[szerkesztés]

Főbb árucikkek 2014-ben:[23]

  • Export: gumi, faanyag, vas, gyémánt, kakaó, kávé
  • Import: üzemanyag, vegyszer, gépek, berendezések, iparcikk; élelmiszerek

Főbb partnerek 2014-ben:[23]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Libéria vasúti térképe

Az úthálózat 10 600 km, ebből 657 km aszfaltozott. Az országban lévő legtöbb vidéki út csupán földút, ami az esős évszak idején gyakran járhatatlan.

A közúti közlekedés a jobb oldalon történik. Kiépített szilárd út a főváros, Monrovia útjain kívül Bo (Waterside), Tubmanburg, Ganta és Buchanan felé létezik.

A három vasútvonal 429 km hosszú és az ércbányákat köti össze a tengeri kikötőkkel Monroviában és Buchananban. Monrovia mellett működik az egyetlen nemzetközi repülőtér. Összesen 29 kisebb repülőtér van az országban, ebből kettőnek van szilárd burkolata.

Kultúra[szerkesztés]

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Felnőttoktatás vidéken. A képen felnőtt tanulók, akik a polgárháború miatt kimaradtak az iskolából

Általános tankötelezettség 6-tól 16 éves korig van; a felnőtt lakosság körülbelül fele analfabéta. Nagyobbrészt a férfiak tanulnak meg írni-olvasni (63%), a nőknél ez az arány 34%.(2017)[24]

1862-től Monroviában egyetem működik (kezdetben Liberia College néven, majd mint University of Liberia), ami 1951-től ad ki diplomát.

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Kulturálisan nem elfogadott viselkedésnek számít bal kézzel üdvözölni valakit, vagy bal kézzel egy tárgyat átnyújtani a másiknak, mert a bal kéz tisztátalannak számít a székelés után végzett tisztálkodás miatt, amit bal kézzel végeznek.

Gasztronómia[szerkesztés]

Társadalmilag nem elfogadott, hogy ételt lefedés nélkül árusítsanak, mivel a legyek az ételt megfertőzhetik, ha szabadon bele tudnak repülni. Hasonló okból étkezés közben is letakarják az ételt tartalmazó edényeket.

Az ételek receptje gyakran tartalmaz lime-ot, mivel úgy tartják, hogy annak tartalma egyes betegségek kialakulását meg tudja akadályozni.

Turizmus[szerkesztés]

Tengerpart, Monrovia

Libéria kevéssé van felkészülve a turizmusra. Monrovia kivételnek számít. A beutazáshoz és az ott-tartózkodáshoz vízum szükséges, amit előzetesen kell megszerezni és a beérkezés után 48 óra elteltével meghosszabbítani.

Az országba való belépés előtt sárgaláz elleni védőoltással kell rendelkezni, és ezt igazolni is szükséges.

Sport[szerkesztés]

Az ország leghíresebb sportolója az 1995-ös aranylabdás labdarúgó George Weah.

Média[szerkesztés]

  • Újságok: Patriot, New Liberia (pro Regierung), Inquirer, News, Democrat (Opposition)
  • Rádióadók: ELBC (állami), Star Radio (nemzetközi), Radio Veritas (katolikus), DC 101,1 (magán)
  • Televízió: DC TV (magán)

Ünnepek[szerkesztés]

Dátum Elnevezés Helyi név Megjegyzés
Január 1. Újév New Year's Day
Február 11. Fegyveres erők napja Armed Forces Day
Mozgóünnep Díszítés napja Decoration Day A sírok feldíszítésének ünnepe. Március második szerdáján tartják.
Március 15. J. J. Roberts születésnapja J. J. Roberts' Birthday Libéria első elnökének Joseph Jenkins Roberts-nek az emléknapja.
Mozgóünnep Böjt és imádság napja Fast and Prayer Day Április második péntekén tartják
Május 14. Az egyesítés napja National Unification Day
Július 26. A függetlenség napja Independence Day
Augusztus 24. A zászló napja Flag Day
Mozgóünnep Hálaadás Thanksgiving November első csütörtökén tartják.
November 29. William Tubman születésnapja William Tubman's Birthday Libéria leghosszabb ideig szolgáló elnökének születésnapja.
December 25. Karácsony Christmas

Források[szerkesztés]

  • Ayodeji Olukoju: Culture and Customs of Liberia, GREENWOOD PRESS, ISBN 0–313–33291–6

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. Világbank-adatbázis
  3. https://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2019/01/weodata/weorept.aspx?pr.x=42&pr.y=10&sy=2019&ey=2024&scsm=1&ssd=1&sort=country&ds=.&br=1&c=668&s=NGDPD,PPPGDP,NGDPDPC,PPPPC&grp=0&a=
  4. http://www.hdr.undp.org/sites/default/files/hdr2019.pdf
  5. https://data.worldbank.org/indicator/SI.POV.GINI?locations=LR
  6. https://countryeconomy.com/demography/literacy-rate/liberia
  7. POWER PLUGS AND SOCKETS OF THE WORLD: Liberia
  8. Voltage, Frequency and Plug/Outlet Type in Liberia
  9. WhatPlug: Liberia
  10. Archivált másolat. [2009. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 4.)
  11. Libéria: a Milan korábbi aranylabdása lett az elnök”, Nemzeti Sport, 2017. december 27. (Hozzáférés ideje: 2017. december 27.) 
  12. http://citypopulation.de/Liberia.html
  13. Navigátor Világ Atlasz Kossuth II. 2011.
  14. Archivált másolat. [2012. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 21.)
  15. Már most az elmúlt negyven év legdurvább járványa
  16. Ebola-járvány – nagy a baj, Libéria lezárja a határait
  17. Ebola kills senior doctor in Liberia. [2014. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 30.)
  18. U.S. doctor infected with Ebola in Liberia
  19. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  20. usaid: ENERGY SECTOR OVERVIEW
  21. Liberia Electricity Corporation
  22. Liberia electricity crisis: 'About 60% of power stolen' - 5 December 2018
  23. a b https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/li.html
  24. world-factbook