Dél-Szudán

Hivatkozások szerkesztése
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dél-szudáni Köztársaság
Republic of South Sudan
Dél-Szudán zászlaja
Dél-Szudán zászlaja		 Dél-Szudán címere
Dél-Szudán címere
Nemzeti mottó: „Igazság, Szabadság, Jólét!”
Nemzeti himnusz: South Sudan Oyee!
Fővárosa Juba[1][2]
Koordináták: é. sz. 7°, k. h. 30°
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Salva Kiir Mayardit
Hivatalos nyelv angol
Beszélt nyelvek dinka, nuer, bari és más nyelvek
függetlenség Szudántól
autonómia 2005. január 9.
kikiáltása 2011. július 9.
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint12 575 714 fő (2017)[3]
Rangsorban75
Becsült11 480 000 [4] fő (2022)
Rangsorban75
Népsűrűség18 fő/km²[5]
GDP
Egy főre jutó1221,35  USD
Földrajzi adatok
Terület619 745 km²
Rangsorban 44
IdőzónaEAT (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Dél-szudáni font (SSP)
Hívószám 249
Segélyhívó telefonszám 911
Internet TLD.sd
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-szudáni Köztársaság témájú médiaállományokat.

Dél-Szudán vagy teljes nevén Dél-szudáni Köztársaság[6] (angolul: Republic of South Sudan[7]) kelet-afrikai ország, egyben a kontinens legújabb állama, mely 2011. július 9-én vált függetlenné[8] Szudántól, amelynek 2005 óta autonóm tartománya volt. 2011. január 9. és január 15. között népszavazást tartottak az országrész függetlenedéséről, és a szavazatok túlnyomó részének átszámolása szerint[9] a résztvevők 99%-a a déli országrész függetlensége mellett voksolt.[1][10] Az ENSZ 2011. július 14-én, 193. tagországként vette fel tagjai közé.[11][12] 2011. július 28-án tagja lett az Afrikai Uniónak is.[13]

Északon Szudánnal, keleten Etiópiával, délen Kenyával, Ugandával és a Kongói Demokratikus Köztársasággal, nyugaton a Közép-afrikai Köztársasággal határos. A legkevésbé fejlett országok egyike.

Földrajz[szerkesztés]

Dél-Szudán és a környező országok

Szudán sivatagos északi részével szemben Dél-Szudán területét trópusi erdők, mocsarak és füves puszták tarkítják.[1][2] Fő folyója a Fehér-Nílus, mely hosszában szeli át az országot; a főváros, Juba is a folyó mentén fekszik.[2] A Fehér-Nílus középső része igen elmocsarasodott, ez a Szudd. Neve az arab szadd (akadály) szóból származik. A mocsárvidék egyike a világ legnagyobb vizes élőhelyeinek, valamint a legnagyobb a Nílus-medencében.[14] Kiterjedése változó, átlagosan több mint 30 000 km² a területe, de ez az esős évszakban elérheti a 130 000-et is.[15] Az ország fontosabb folyóihoz tartozik még a Bahr el Ghazal (jelentése: gazellák tengere), és a Sobat is, mely a Fehér-Nílus legdélebbre fekvő mellékfolyója. A Bahr el Ghazal a Szudd-mocsárvidéken folyik keresztül, és szintén a Fehér-Nílusba torkollik 716 km megtétele után.[16] A 354 km hosszú Sobat a fehér színű hordalékáról lehet még nevezetes, melyet áradásokkor nagy mennyiségben rak le. A Fehér-Nílus neve is innen eredeztethető.[17]

Történelem[szerkesztés]

Az ország műholdas képe
Lásd még: Szudán történelme

A nilóták (dinkák, nuerek, shillukok stb.) a 10. század előtt érkezett meg Szudán területére. A 15. és 19. század közötti törzsi vándorlás Bahr el Ghazalból hozta ezeket a népeket a mai területükre. A 16. században érkező, jelenleg harmadik legnagyobb népcsoportnak számító zandék hozták létre Dél-Szudánban a legnagyobb kiterjedésű államot. A 18. században az avungarák érkezetek a területre és hamar fennhatóságot szereztek a zandék felett, amelyet a britek 19. századi érkezéséig meg is tudtak tartani.[18] A földrajzi akadályoknak köszönhetően az iszlám nem tudott a területen elterjedni, ami lehetővé tette az itt élő népeknek, hogy megtartsák vallási és kulturális örökségüket, illetve vallási és politikai intézményeiket.

A zandéknak a 18. században problémás kapcsolatuk volt több más törzzsel is, például a morókkal, a mundukkal, a pöjulukkal és több kis csoporttal Bahr el Ghazalban, főleg királyuk, Gbudwe terjeszkedési politikája miatt. A 19. században a franciák, a belgák és a mahdisták ellen küzdöttek szabadságuk megtartása érdekében. Az Iszmáíl pasa irányítása alatt lévő Egyiptom először az 1870-es években kísérelte meg a terület gyarmatosítását, megalapítva az Equatoria tartományt a déli területeken. A tartomány első kormányzója 1869-ben Samuel Baker lett, majd 1874-ben Charles George Gordon váltotta, akit Emin pasa követett 1878-ban. Az 1880-as években kitörő Mahdi-felkelés azonban destabilizálta a születő tartományt, így az 1889-ben megszűnt. A terület 1899 után brit igazgatás alá került, Szudán többi részével együtt.

A gyarmatosítók által nem sokkal korábban egyesített Szudán ötven évnyi brit és egyiptomi uralom után 1956-ban lett független. A meglévő ellentétek azonnal polgárháborúhoz vezettek a kormány és a déli területek között.[1] Dél-Szudánban 1955 és 1972, majd 1983 és 2005 között polgárháború dúlt. Az utóbbi során számos déli felkelő csoport, amelyek közül a legnagyobb a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (Sudan People's Liberation Army, SPLA) harcolt a szudáni kormány és egymás ellen. A második polgárháború több mint 2 millió halálos áldozatot követelt, valamint több mint 4 milliónyian menekültek el.

2005-ben a kormány és a lázadó csoportok nemzetközi nyomásra békemegállapodást kötöttek.[1] Ezután Dél-Szudán autonóm tartomány lett. Megkezdődött az újjáépítés, és a menekültek elkezdtek visszatérni. A 2005-ös békemegállapodás rendelkezett arról, hogy Dél-Szudán népszavazáson dönthet a függetlenségről vagy az autonóm státus fenntartásáról.[1][2]

Dél-Szudán a 2011. januári függetlenségi referendum után, 2011. július 9-én kikiáltotta függetlenségét Szudántól. A referendumon az ország lakosságának 98,83%-a szavazott a függetlenség mellett.[19] A függetlenség nem veszélytelen, hisz a határvidékek kőolajmezői mindkét Szudán számára kecsegtetőek. 2011 nyarától a határvidékeket, mint például Abyeit, 7000 ENSZ békefenntartó ellenőrizni. Velük együtt 900 rendőr és szakértők is érkeztek az országba.[20] Dél-Szudán vezetése legalább hét fegyveres csoporttal áll harcban, amelyet súlyosbítanak a törzsi összecsapások is. Az ENSZ becslései alapján eddig 800-an haltak meg az országban a harcok során, amelyek az ország 10-ből 9 államára kiterjednek.[21] Az SPLA a lázadók elleni harc során többször égetett fel falvakat, becstelenített meg nőket és lányokat, illetve kínzott meg és végzett ki civileket.[22]

Az ENSZ adatai szerint (2017 közepéig) több tízezer halálos áldozata van az évek óta zajló belső háborúknak, és mintegy két és fél millióan menekültek el az országból; közülük egymillióan a szomszédos Ugandában találtak ideiglenes menedéket.[23]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Salva Kiir Mayardit, Dél-Szudán első elnöke

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

2011. január 9-én egy hétig tartó népszavazás kezdődött az országrész függetlenedéséről, melyen az érvényesség érdekében a 3,8 millió regisztrált választó legalább 60%-ának részt kellett vennie.[1][2] Miután a referendum január 15-én véget ért, 3,2 millió szavazatot adtak le.[10] A szavazáson a függetlenségpártiak győztek, így 2011. július 9-én kikiáltották Dél-Szudán függetlenségét. Bár Szudán elsőként ismerte el az új államot, a szétválás békés lebonyolítása egyelőre bizonytalan, mivel számos vitás kérdés még lezáratlan, beleértve az olajbevételek elosztását és a pontos határvonalak kijelölését is.[1]

A helyzetet viszont bonyolítja, hogy Dárfúr és Abyei tartományok is pályáznak a függetlenségre. Ez utóbbiban vannak olyanok, akik Szudánhoz, mások Dél-Szudánhoz kívánnának tartozni. Abyei határos valamennyi szétváló területtel, s Dél-Szudán olajkitermelésének egy jelentős hányada erről a kicsiny területről való. Abyei hovatartozásáról a békemegállapodás szerint külön népszavazás kellett volna döntsön a dél-szudáni népszavazással egyidejűleg, ezt azonban elhalasztották, mivel a felek nem tudtak megállapodni arról, hogy ki rendelkezzen szavazati joggal.[1][2] Abyeit májusban észak-szudáni csapatok szállták meg, hogy kikényszerítsék a megállapodást az olajjövedelmek megosztásáról. A Dél-Szudánt vezető Salva Kiir Mayardit a többségi nemzetet alkotó dinkák közül származik, viszont a dinkák vezető szerepét a többi nemzetiség sérelmezi.[24]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

A dél-szudáni kormány elnöke Salva Kiir Mayardit. A 2010. áprilisi szudáni választásokon a déli szavazók 93%-a választotta elnökké, de megfigyelők szerint ebben csalások és kényszerítés is szerepet játszottak.[25]

Külkapcsolatok[szerkesztés]

Bővebben: Dél-Szudán külkapcsolatai és Dél-Szudán nemzetközi elismertsége
A Dél-Szudánt (sárga) elismerő államok (sötétzöld)

Szudán még a függetlenné válás előtt bejelentette, hogy Dél-Szudán függetlenedése után követséget nyit a fővárosban, Jubában.[26] Egyiptom volt a második olyan ország, amely szándékát fejezte ki az állam elismerését illetően.[27] Norvégia, Izrael és az Amerikai Egyesült Államok szintén a függetlenség kikiáltása előtt jelezték hasonló szándékukat.[28][29][30] Az olajiparban érdekelt Kína pedig már 2010 végén konzulátust nyitott Jubában.[25]

Az Afrikai Unió 2011. február 8-i nyilatkozatában közzé tette, hogy Dél-Szudánt szívesen veszi fel tagjai közé 54. tagállamként, miután független országgá válik.[31] Az ország 2011. július 28-án csatlakozott a szervezethez, annak 54. tagjaként.[13] Az állam helye az Arab Ligában is biztosított, amennyiben csatlakozni kíván,[32] de választhatja a megfigyelői státust is.[33] Összesen 77 ország küldöttei, köztük XVI. Benedek pápa hivatalos vatikáni küldöttsége és Martonyi János magyar külügyminiszter vettek részt a függetlenségi ünnepségen. Az eseményen megjelent Omar el-Basír szudáni elnök is, aki elismerte az új államot.[34][35] Szeptember 8-án megállapodás született Szudán és Dél-Szudán között arról, hogy a vitatott Abyei régióból mindkét fél kivonja csapatait, helyükre pedig etióp békefenntartók kerülnek.[36]

Az ország viszonya Szudánnal még nem teljesen tisztázott. Omar el-Besir az Európai Unióhoz hasonló konföderációt ajánlott fel Dél-Szudánnak, valamint bejelentette, hogy az észak- és dél-szudáni kettős állampolgárság engedélyezett lesz,[37] habár utóbbit később visszavonta.[38] Az ország 2011. július 14-én az ENSZ 193. tagja lett.[11]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Az országot 2015-ig 10 tagállam alkotta:

  1. Nyugat-Bahr el Ghazal (Western Bahr el Ghazal)
  2. Észak-Bahr el Ghazal (Northern Bahr el Ghazal)
  3. Unity
  4. Felső-Nílus (Upper Nile)
  5. Warrap
  6. Jonglei
  7. Tavak (Lakes)
  8. Nyugat-Egyenlítő (Western Equatoria)
  9. Középső-Egyenlítő (Central Equatoria)
  10. Kelet-Egyenlítő (Eastern Equatoria)

2017 után, több változtatás nyomán, már 32 tagállama van az országnak.

A korábbi 10 tagállam 3 történelmi régióban:
  Bahr el Ghazal
  Egyenlítő
  Felső-Nílus
Dél-Szudán 32 tagállama 2017 után
10 tagállam és 3 tört. régió
2015-ig 		32 tagállam (angol neveiken)
2017 óta

Népesség[szerkesztés]

Népességének változása[szerkesztés]

Képek
Falusi diákok 2010 júliusában az USAID által finanszírozott dél-szudáni interaktív rádiósoktatáson
Falusi diákok 2010 júliusában az USAID által finanszírozott dél-szudáni interaktív rádiósoktatáson
Gyerekek egy közkútnál
Gyerekek egy közkútnál
Falusi kunyhók
Falusi kunyhók

A szétvált Szudán északi részén is sok dél-szudáni származású, de északra vándorolt vagy már ott született ember él.[1] A visszavándorlás mindenesetre a háború után megindult, mivel sokan féltek attól, hogy északon zaklatásnak lennének kitéve. 2005 óta a délen élő északiak száma is csökkent.[39] A 2005-ös polgárháború véget érte után mintegy 2 millióan költöztek vissza északról, és 2010 októbere óta további több százezer ember érkezett Dél-Szudánba. A függetlenség kikiáltása újabb vándorlási hullámot indított el északról, amiben sok ott született is megtalálható.[20]

Térképek
Vallási megoszlás. Világoskék: animista, piros: keresztény, sötétzöld: muzulmán, világoszöld: animista és muzulmán, lila: animista és keresztény
Vallási megoszlás. Világoskék: animista, piros: keresztény, sötétzöld: muzulmán, világoszöld: animista és muzulmán, lila: animista és keresztény
Nagyobb települések
Nagyobb települések

Népességének növekedése 1970 és 2017 között :

Dél-Szudán népességének változása[40]
Év Népesség (millióban) Népsűrűség (fő/km²) Városi lakosság
1970 3,6 M 6
1980 4,7 M 8 8,5%
1990 5,7 M 9 13,3%
2000 6,7 M 11 16,4%
2010 10,0 M 17 17,6%
2017 13,1 M 21 18,9%
Juba

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Város Népesség
(2008. ápr.)[41]		 Korábbi
tagállam
Juba 230 200 Középső-Egyenlítő
Wau (Woof) 118 300 Nyugat-Bahr el Ghazal
Malakal 114 500 Felső-Nílus
Yei 111 300 Középső-Egyenlítő
Yambio 105 900 Nyugat-Egyenlítő

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Legtöbb lakosa fekete-afrikai; a főbb népek a dinkák, a nuerek és a sillukok, de összesen több mint 200 etnikai csoport lakja a területet.[2]

A sokszínű népességet az elszakadási törekvések időlegesen egységbe kovácsolták, de a függetlenedés után ez az egység könnyen megbomolhat.[1][2]

Vasárnapi római katolikus mise

Vallás[szerkesztés]

A lakosság jelentős része keresztény vagy animista.

A Pew 2010-es felmérése alapján a lakosság 60,5%-a volt keresztény, közel 33%-a hagyományos afrikai vallású, a maradék többnyire muszlim.[42]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Dél-Szudánban nincs megfelelő egészségügyi ellátás.[1] Az egészségügyi viszonyokat jellemzi, hogy (2010-ben) minden tizedik gyermek nem éri meg az egyéves kort.[2]

Gazdaság[szerkesztés]

Dél-Szudán a világ egyik legelmaradottabb országa. A lakosság jelentős része földművelésből és állattartásból él. A nomád pásztorkodás az országhatárokon is átível.[1]

Szudán kőolajkészleteinek többsége Dél-Szudán északi határvidékén található (az olajkitermelés 80%-a a déli tartományokban történik[2]), azonban az exporthoz szükséges csővezetékek és olajfinomítók (beleértve Port Sudan kikötőjét) északon vannak, ami kölcsönös gazdasági függőséget jelent.[1] A 2005-ös egyezmény az olajbevételek megosztását átmenetileg 50-50%-ban határozza meg, de a népszavazás utáni időszakra vonatkozóan nincsen megállapodás. Szudán olajiparának 40%-a egyébként kínai tulajdonban van.[25] A déli kormányzat saját csővezeték kiépítését tervezi a kenyai Mombasa kikötőjéig.[1]

Az országrész népessége az évtizedes polgárháborúk során rendkívül elszegényedett: a népesség több mint fele (az ENSZ becslése szerint 90%-a[43]) naponta kevesebb mint 1 dollárból él. Ezzel Dél-Szudán a világ legszegényebb országainak egyike.[1]

Főbb mezőgazdasági termények: cirok, kukorica, rizs, köles, búza, gumiarábikum, cukornád, mangó, papaja, banán, édesburgonya, napraforgó, gyapot, szezámmag, manióka. [44]

Infrastruktúra[szerkesztés]

2015 körül a villamos energiát többnyire a költséges dízel generátorok termelik. A vízvezeték ritka az országban. [44]

Wauba tartó vonat, amelynek a tetején is utasok ülnek

Közlekedés[szerkesztés]

Közút[szerkesztés]

Dél-Szudánban 2015 körül összesen mintegy 200 km az aszfaltozott utak hossza.[44] Még Jubában is nagyrészt földutak jelentik a közlekedési infrastruktúrát.[1] Esős időszakban az utak szinte járhatatlanok, csak több órával az eső után szabad közlekedni.

Vasút[szerkesztés]

Bővebben: Dél-Szudán vasúti közlekedése

A vasútvonal felújítását is tervezik, a legújabb tervek szerint pedig Wauból Jubán keresztül Kapoteába építenének egy teljesen új vasútvonalat, hiszen ez elengedhetetlen lépés az olajipar fejlesztésének lehetőségeit tekintve.

Légi közlekedés[szerkesztés]

Az országban négy nemzetközi légikikötő található; Jubában, Malakalban, Wauban és Rumbekben. Ezek közül a jubai repülőtér a legforgalmasabb, közvetlen összeköttetésben áll Entebbével, Nairobival, Kairóval, Addisz-Abebával és Kartúmmal.[45]

Kultúra[szerkesztés]

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Az országrész intézményrendszere rendkívül fejletlen; nincs például elegendő iskola.[1] A legszegényebb térségekben a gyerekek 1%-a sem végzi el az általános iskolát. Széles körű az írástudatlanság.[2][46] Az országban két felsőoktatási intézmény működik, a Szudáni Katolikus Egyetem, valamint a Jubai Egyetem.[47]

Gasztronómia[szerkesztés]

Szudáni nő kisrát készít

Az ételek többsége cirok- és kukoricaalapú. Használnak továbbá jamszgyökeret, burgonyát, zöldségeket, hüvelyeseket (lencsét, babot, földimogyorót), húsokat (birka, kecske, baromfi, hal), okrát, valamint különféle gyümölcsöket. A húst főzik, sütik vagy pedig szárítják.[48]

Jelentős az arab kulináris hatás.[49]

A nemzeti étel a kisra, amely cukorcirokból vagy búzából készülő palacsintaszerű, fermentált kenyér.[50][51]

Az italok közül a legáltalánosabb a kávé és a hibiszkusztea.

Társadalom[szerkesztés]

Fekete-Afrika szintjén és világszinten is itt az egyik legmagasabb a szabadban való ürítés. A 2010-es évek végén az emberek több mint 40%-a a szabadban végzi el kis és nagy dolgait.[52]

Sport[szerkesztés]

Dél-Szudánban eléggé fejletlen a sport. Válogatott szinten csak a labdarúgóik játszanak, habár azok is amatőrként.

Lásd még: Dél-szudáni labdarúgó-szövetség és Dél-szudáni labdarúgó-válogatott

Olimpia[szerkesztés]

Bővebben: Dél-Szudán az olimpiai játékokon

Egészségügyi kockázatok[szerkesztés]

Nagy az ebola veszély.[53]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Iván András: Új ország születhet Dél-Szudánban (magyar nyelven). Index, 2011. január 9. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  2. ↑ a b c d e f g h i j k Southern Sudan votes on independence (angol nyelven). BBC News, 2011. január 9. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  3. ↑ Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  4. ↑ Worldometers
  5. ↑ Worldometers 2020
  6. ↑ Az ország rövid és hosszú magyar nevét az FNB tájékoztatása alapján közöljük, a bizottság várható döntését megelőlegezve. Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó e-mailt archiváltuk, szövegét az önkéntes ügyfélszolgálatot ellátó szerkesztők a 2011071110003399 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba a hozzáféréssel rendelkező önkéntesek valamelyikével!
  7. ↑ South Sudan becomes world's newest nation. Forbes.com. [2011. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  8. ↑ Népszabadság: Új ország születik a semmiből, 2011. július 9.
  9. ↑ http://www.bbc.co.uk/news/world-africa-12070034
  10. ↑ a b Közeleg Dél-Szudán elszakadása (magyar nyelven). Index, 2011. január 16. (Hozzáférés: 2011. január 16.)
  11. ↑ a b South Sudan admitted to U.N. as 193rd member. Reuters. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 14.)
  12. ↑ Élet és Tudomány, 2013. 9. sz. 281. o.
  13. ↑ a b South Sudan Becomes African Union's 54th Member. Voice of America News, 2011. július 28. [2011. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 28.)
  14. ↑ Gaudet, J.J., and A. Falconer, 1983
  15. ↑ Sutcliffe, J.V., Parks, Y.P.. IAHS Special Publication No 5. (1999) 
  16. ↑ Bahr al-Ghazal. Encyclopædia Britannica Online Library Edition. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2008. január 21.)
  17. ↑ Sobat River. Encyclopædia Britannica Online Library Edition. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2008. január 21.)
  18. ↑ Metz, Helen Chapin, ed. Sudan: A Country Study. The Turkiyah, 1821–85 Washington: GPO for the Library of Congress, 1991.
  19. ↑ Martell, Peter: BBC News - South Sudan becomes an independent nation. BBC, 2011. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  20. ↑ a b Hivatalosan is Dél-Szudán a világ legfiatalabb országa. Kárpátalja.ma, 2011. július 10. [2011. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 13.)
  21. ↑ „South Sudan army kills fighters in clashes”, Al Jazeera English, 2011. április 24. (Hozzáférés ideje: 2011. április 26.) 
  22. ↑ „Sudan: Transcending tribe”, Al Jazeera English (Hozzáférés ideje: 2011. április 30.) 
  23. ↑ Megérkezett az egymilliomodik menekült Ugandába (Euronews.com, 2017-08-17. Hozzáférés: 2017-08-18)
  24. ↑ A robbanás szélén áll Afrika óriása (origo.hu)
  25. ↑ a b c Válás szudáni módra (magyar nyelven). Népszabadság, 2010. december 29. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  26. ↑ Sudan: Khartoum Opens Embassy in Juba as South Approaches Separation. Sudan Tribune, 2011. március 19. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  27. ↑ Egypt says will recognize new South Sudan state. Jerusalem Post (Reuters), 2011. március 27. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  28. ↑ Norway vows to recognize south Sudan independence | Radio Referendum. Radioreferendumsudan.org. [2011. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  29. ↑ Israel to recognize South Sudan as independent state. Haaretz. (Hozzáférés: 2011. július 8.)
  30. ↑ U.S to recognize South Sudan as a sovereign, independent state in July 2011, 8 February 2011, GOSSMISSION USA.
  31. ↑ The African Union Applauds the Success of the Referendum in Southern Sudan. au.int, 2011. február 9. [2012. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 2.)
  32. ↑ „South Sudan “entitled to join Arab League””, 2011. június 12.. [2011. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. július 8.) 
  33. ↑ El-Husseini, Asmaa. „Hoping for the best”, 2011. július 7. (Hozzáférés ideje: 2011. július 8.) 
  34. ↑ magyar diplomácia[halott link]
  35. ↑ Magyarország napokon belül elismeri Dél-Szudánt, 2011. július 9. [2011. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 13.)
  36. ↑ Szudán és Dél-Szudán megállapodott, hogy kivonják katonáikat Abyeiből. Honvedelem.hu, 2011. szeptember 10. (Hozzáférés: 2011. szeptember 11.)[halott link]
  37. ↑ Will Ross. „Southern Sudan votes on independence”, BBC, 2011. január 9. (Hozzáférés ideje: 2011. április 2.) 
  38. ↑ „South Sudan becomes an independent nation”, BBC News, 2011. július 9. (Hozzáférés ideje: 2011. július 9.) 
  39. ↑ Will Ross: Southern Sudan prepares to wave 'Bye bye Khartoum' (angol nyelven). BBC News, 2011. január 7. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  40. ↑ http://www.worldometers.info/world-population/south-sudan-population//
  41. ↑ http://www.citypopulation.de/SouthSudan.html
  42. ↑ http://www.pewforum.org/
  43. ↑ Mary Harper: Southern Sudan unveils plans for animal-shaped cities (angol nyelven). BBC News, 2010. augusztus 18. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  44. ↑ a b c https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/od.html
  45. ↑ [1] Archiválva 2011. július 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Szudán és Dél-Szudán repülőterei (angol nyelven)
  46. ↑ Tim Brown: South Sudan education emergency. [2011. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 10.)
  47. ↑ [2] Archiválva 2011. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Katolikus egyetem Jubában (angol nyelven)
  48. ↑ Eating and sleeping - South Sudan - Africa - Destinations | Bradt Travel Guides (bradtguides.com). [2016. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  49. ↑ South Sudanese culture[halott link]
  50. ↑ Sudanese Kisra – Sorghum Crepes
  51. ↑ Miguel de la Guardia – Salvador Garrigues: Handbook of Mineral Elements in Food. 2015–05–06. ISBN 978-1-118-65436-1 Hozzáférés: 2022. február 11.  
  52. ↑ Nearly a Billion People Still Defecate Outdoors. Here’s Why. (angol nyelven). Magazine, 2017. július 25. (Hozzáférés: 2022. augusztus 10.)
  53. ↑ [3]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a South Sudan című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dél-Szudán&oldid=26453886”