Dél-Szudán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dél-szudáni Köztársaság
Republic of South Sudan
Dél-Szudán zászlaja
Dél-Szudán zászlaja
Dél-Szudán címere
Dél-Szudán címere
Nemzeti mottó: „Igazság, Szabadság, Jólét!”
Nemzeti himnusz: Dél-Szudán himnusza
South Sudan in its region (undisputed).svg

Fővárosa Juba[1][2]
é. sz. 4° 51′, k. h. 31° 36′
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Salva Kiir Mayardit
Hivatalos nyelv angol
Beszélt nyelvek dinka, nuer, bari és más nyelvek
függetlenség Szudántól
autonómia 2005. január 9-től
kikiáltása 2011. július 9-től

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, IMF
Népesség
Népszámlálás szerint 8 260 490 fő (2008)[3] +/-
Rangsorban 74
Becsült 11 793 000 fő (2014. július)
Rangsorban 74
Népsűrűség 13,3 fő/km²
GDP
Egy főre jutó 1221,35 USD
Földrajzi adatok
Terület 619 745 km²
Rangsorban 44
Időzóna EAT (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Dél-szudáni font (SSP)
Hívószám 249
Internet TLD .sd
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-szudáni Köztársaság témájú médiaállományokat.

Dél-Szudán vagy teljes nevén Dél-szudáni Köztársaság[4] (angolul: Republic of South Sudan[5]) kelet-afrikai ország, egyben a kontinens legújabb állama, mely 2011. július 9-én vált függetlenné[6] Szudántól, amelynek 2005 óta autonóm tartománya volt. 2011. január 9. és január 15. között népszavazást tartottak az országrész függetlenedéséről, és a szavazatok túlnyomó részének átszámolása szerint[7] a résztvevők 99%-a a déli országrész függetlensége mellett voksolt.[1][8] Az ENSZ 2011. július 14-én, 193. tagországként vette fel tagjai közé.[9][10] 2011. július 28-án tagja lett az Afrikai Uniónak is.[11]

Északon Szudánnal, keleten Etiópiával, délen Kenyával, Ugandával és a Kongói Demokratikus Köztársasággal, nyugaton a Közép-afrikai Köztársasággal határos. Fővárosa Juba, amely az ország Középső-Egyenlítő államában található.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Szudán és a környező országok

Szudán sivatagos északi részével szemben Dél-Szudán területét esőerdők, mocsarak és füves puszták tarkítják.[1][2] Fő folyója a Fehér-Nílus, mely hosszában szeli át az országot; a főváros, Juba is a folyó mentén fekszik.[2] A Fehér-Nílus középső része igen elmocsarasodott, ez a Szudd. Neve az arab szadd (akadály) szóból származik. A mocsárvidék egyike a világ legnagyobb vizes élőhelyeinek, valamint a legnagyobb a Nílus-medencében.[12] Kiterjedése változó, átlagosan több mint 30 000 km² a területe, de ez az esős évszakban elérheti a 130 000-et is.[13] Az ország fontosabb folyóihoz tartozik még a Bahr el Ghazal (jelentése: gazellák tengere), és a Sobat is, mely a Fehér-Nílus legdélebbre fekvő mellékfolyója. A Bahr el Ghazal a Szudd-mocsárvidéken folyik keresztül, és szintén a Fehér-Nílusba torkollik 716 km megtétele után.[14] A 354 km hosszú Sobat a fehér színű hordalékáról lehet még nevezetes, melyet áradásokkor nagy mennyiségben rak le. A Fehér-Nílus neve is innen eredeztethető.[14]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország műholdas képe

A niloták (dinkák, nuerek, shillukok stb.) a 10. század előtt érkezett meg Szudán területére. A 15. és 19. század közötti törzsi vándorlás Bahr el Ghazalból hozta ezeket a népeket a mai területükre. A 16. században érkező, jelenleg harmadik legnagyobb népcsoportnak számító zandék hozták létre Dél-Szudánban a legnagyobb kiterjedésű államot. A 18. században az avungarák érkezetek a területre és hamar fennhatóságot szereztek a zandék felett, amelyet a britek 19. századi érkezéséig meg is tudtak tartani.[15] A földrajzi akadályoknak köszönhetően az iszlám nem tudott a területen elterjedni, ami lehetővé tette az itt élő népeknek, hogy megtartsák vallási és kulturális örökségüket, illetve vallási és politikai intézményeiket.

A zandéknak a 18. században problémás kapcsolatuk volt több más törzzsel is, például a morókkal, a mundukkal, a pöjulukkal és több kis csoporttal Bahr el Ghazalban, főleg királyuk, Gbudwe terjeszkedési politikája miatt. A 19. században a franciák, a belgák és a mahdisták ellen küzdöttek szabadságuk megtartása érdekében. Az Iszmáíl pasa irányítása alatt lévő Egyiptom először az 1870-es években kísérelte meg a terület gyarmatosítását, megalapítva az Equatoria tartományt a déli területeken. A tartomány első kormányzója 1869-ben Samuel Baker lett, majd 1874-ben Charles George Gordon váltotta, akit Emin pasa követett 1878-ban. Az 1880-as években kitörő Mahdi-felkelés azonban destabilizálta a születő tartományt, így az 1889-ben megszűnt. A terület 1899 után brit igazgatás alá került, Szudán többi részével együtt.

A gyarmatosítók által nem sokkal korábban egyesített Szudán ötven évnyi brit és egyiptomi uralom után 1956-ban lett független. A meglévő ellentétek azonnal polgárháborúhoz vezettek a kormány és a déli területek között.[1] Dél-Szudánban 1955 és 1972, majd 1983 és 2005 között polgárháború dúlt. Az utóbbi során számos déli felkelő csoport, amelyek közül a legnagyobb a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (Sudan People's Liberation Army, SPLA) harcolt a szudáni kormány és egymás ellen. A második polgárháború több mint 2 millió halálos áldozatot követelt, valamint több mint 4 milliónyian menekültek el.

2005-ben a kormány és a lázadó csoportok nemzetközi nyomásra békemegállapodást kötöttek.[1] Ezután Dél-Szudán autonóm tartomány lett. Megkezdődött az újjáépítés, és a menekültek elkezdtek visszatérni. A 2005-ös békemegállapodás rendelkezett arról, hogy Dél-Szudán népszavazáson dönthet a függetlenségről vagy az autonóm státus fenntartásáról.[1][2]

Dél-Szudán a 2011. januári függetlenségi referendum után, 2011. július 9-én kikiáltotta függetlenségét Szudántól. A referendumon az ország lakosságának 98,83%-a szavazott a függetlenség mellett.[16] A függetlenség nem veszélytelen, hisz a határvidékek kőolajmezői mindkét Szudán számára kecsegtetőek. 2011 nyarától a határvidékeket, mint például Abyeit, 7000 ENSZ békefenntartó fogja ellenőrizni. Velük együtt 900 rendőr és szakértők is érkeznek majd az országba.[17] Dél-Szudán legalább hét fegyveres csoporttal áll harcban, amelyet súlyosbítanak a törzsi összecsapások is. Az ENSZ becslései alapján eddig 800-an haltak meg az országban a harcok során, amelyek az ország 10-ből 9 államára kiterjednek.[18] Az SPLA a lázadók elleni harc során többször égetett fel falvakat, becstelenített meg nőket és lányokat, illetve kínzott meg és végzett ki civileket.[19]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salva Kiir Mayardit, Dél-Szudán első elnöke

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011. január 9-én egy hétig tartó népszavazás kezdődött az országrész függetlenedéséről, melyen az érvényesség érdekében a 3,8 millió regisztrált választó legalább 60%-ának részt kellett vennie.[1][2] Miután a referendum január 15-én véget ért, 3,2 millió szavazatot adtak le.[8] A szavazáson a függetlenségpártiak győztek, így 2011. július 9-én kikiáltották Dél-Szudán függetlenségét. Bár Szudán elsőként ismerte el az új államot, a szétválás békés lebonyolítása egyelőre bizonytalan, mivel számos vitás kérdés még lezáratlan, beleértve az olajbevételek elosztását és a pontos határvonalak kijelölését is.[1]

A helyzetet viszont bonyolítja, hogy Dárfúr és Abyei tartományok is pályáznak a függetlenségre. Ez utóbbiban vannak olyanok, akik Szudánhoz, mások Dél-Szudánhoz kívánnának tartozni. Abyei határos valamennyi szétváló területtel, s Dél-Szudán olajkitermelésének egy jelentős hányada erről a kicsiny területről való. Abyei hovatartozásáról a békemegállapodás szerint külön népszavazás kellett volna döntsön a dél-szudáni népszavazással egyidejűleg, ezt azonban elhalasztották, mivel a felek nem tudtak megállapodni arról, hogy ki rendelkezzen szavazati joggal.[1][2] Abyeit májusban észak-szudáni csapatok szállták meg, hogy kikényszerítsék a megállapodást az olajjövedelmek megosztásáról. A Dél-Szudánt vezető Salva Kiir Mayardit a többségi nemzetet alkotó dinkák közül származik, viszont a dinkák vezető szerepét a többi nemzetiség sérelmezi.[20]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dél-szudáni kormány elnöke Salva Kiir Mayardit. A 2010. áprilisi szudáni választásokon a déli szavazók 93%-a választotta elnökké, de megfigyelők szerint ebben csalások és kényszerítés is szerepet játszottak.[21]

Külkapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dél-Szudánt (sárga) elismerő államok (sötétzöld)

Szudán még a függetlenné válás előtt bejelentette, hogy Dél-Szudán függetlenedése után követséget nyit a fővárosban, Jubában.[22] Egyiptom volt a második olyan ország, amely szándékát fejezte ki az állam elismerését illetően.[23] Norvégia, Izrael és az Amerikai Egyesült Államok szintén a függetlenség kikiáltása előtt jelezték hasonló szándékukat.[24][25][26] Az olajiparban érdekelt Kína pedig már 2010 végén konzulátust nyitott Jubában.[21]

Az Afrikai Unió 2011. február 8-i nyilatkozatában közzé tette, hogy Dél-Szudánt szívesen veszi fel tagjai közé 54. tagállamként, miután független országgá válik.[27] Az ország 2011. július 28-án csatlakozott a szervezethez, annak 54. tagjaként.[11] Az állam helye az Arab Ligában is biztosított, amennyiben csatlakozni kíván,[28] de választhatja a megfigyelői státust is.[29] Összes 77 ország küldöttei, köztük XVI. Benedek pápa hivatalos vatikáni küldöttsége és Martonyi János magyar külügyminiszter vettek részt a függetlenségi ünnepségen. Az eseményen megjelent Omar el-Basír szudáni elnök is, aki elismerte az új államot.[30][31] Szeptember 8-án megállapodás született Szudán és Dél-Szudán között arról, hogy a vitatott Abyei régióból mindkét fél kivonja csapatait, helyükre pedig etióp békefenntartók kerülnek.[32]

Az ország viszonya Szudánnal még nem teljesen tisztázott. Omar el-Besir az Európai Unióhoz hasonló konföderációt ajánlott fel Dél-Szudánnak, valamint bejelentette, hogy az észak- és dél-szudáni kettős állampolgárság engedélyezett lesz,[33] habár utóbbit később visszavonta.[34] Az ország 2011. július 14-én az ENSZ 193. tagja lett.[9]

Dél-Szudán 10 tagállama 3 történelmi régióba sorolható:
  Bahr el Ghazal
  Egyenlítő
  Felső-Nílus

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országot 10 tagállam alkotja:

  1. Nyugat-Bahr el Ghazal (Western Bahr el Ghazal)
  2. Észak-Bahr el Ghazal (Northern Bahr el Ghazal)
  3. Unity
  4. Felső-Nílus (Upper Nile)
  5. Warrap
  6. Jonglei
  7. Tavak (Lakes)
  8. Nyugat-Egyenlítő (Western Equatoria)
  9. Középső-Egyenlítő (Central Equatoria)
  10. Kelet-Egyenlítő (Eastern Equatoria)

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek
Photo taken by Rahul Ingle, May 2012 (7205568676).jpg
Falusi diákok 2010 júliusában az USAID által finanszírozott dél-szudáni interaktív rádiósoktatáson
Kisiskolás gyerekek
Gyerekek egy közkútnál
Photo taken by Rahul Ingle, May 2012 (7205012420).jpg
Cattle Herders at Cattle Camp in Rumbek, South Sudan.jpg
Mingkaman, Lakes State (13124780853).jpg
Falusi kunyhók
Turu Payam - Maiwut.jpg
Térképek
Vallási megoszlás. Világoskék: animista, piros: keresztény, sötétzöld: muzulmán, világoszöld: animista és muzulmán, lila: animista és keresztény
Etnikai megoszlás
Nagyobb települések

Az egészségügyi viszonyokat jellemzi, hogy minden tizedik gyermek nem éri meg az egyéves kort[2] és az átlagos várható élettartam mindössze 42 év.[20]

Szudán északi részén is sok déli származású, de északra vándorolt vagy már ott született ember él.[1] A vándorlás mindenesetre az elmúlt hónapokban már megindult, mivel sokan félnek attól, hogy északon zaklatásnak lennének kitéve. 2005 óta a délen élő északiak száma is csökkent.[35] A 2005-ös polgárháború véget érte óta mintegy 2 millióan költöztek vissza északról, és 2010 októbere óta körülbelül 360 ezer ember érkezett Dél-Szudánba. A függetlenség kikiáltása újabb vándorlási hullámot indított el északról, amiben sok ott született is megtalálható.[17]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Szudán fővárosa Juba,[1][2] más fontosabb városok Malakal, Bur/Bor, Rumbik/Rumbek és Waw/Wau.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legtöbb lakosa fekete-afrikai; a főbb népek a dinkák, a nuerek és a sillukok, de összesen több mint 200 etnikai csoport lakja a területet.[2]

A lakosság jelentős része animista vagy keresztény (Észak-Szudánt ezzel szemben többnyire muszlim szudániak lakják). A sokszínű népességet az elszakadási törekvések időlegesen egységbe kovácsolták, de a függetlenedés után ez az egység könnyen megbomolhat.[1][2]

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Szudánban nincs megfelelő egészségügyi ellátás.[1]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek
Kis üzlet belseje Juba-ban
Utcakép Jubában (2014)
A Crown Hotel, Juba
Híd a Fehér-Nílus fölött Jubában
Cattle Wau Sudan.jpg
Sudan Juba cattle on street.jpg

A lakosság jelentős része földművelésből és állattartásból él. A nomád pásztorkodás az országhatárokon is átível.[1]

Szudán kőolajkészleteinek többsége Dél-Szudán északi határvidékén található (az olajkitermelés 80%-a a déli tartományokban történik[2]), azonban az exporthoz szükséges csővezetékek és olajfinomítók (beleértve Port Sudan kikötőjét) északon vannak, ami kölcsönös gazdasági függőséget jelent.[1] A 2005-ös egyezmény az olajbevételek megosztását átmenetileg 50-50%-ban határozza meg, de a népszavazás utáni időszakra vonatkozóan nincsen megállapodás. Szudán olajiparának 40%-a egyébként kínai tulajdonban van.[21] A déli kormányzat saját csővezeték kiépítését tervezi a kenyai Mombasa kikötőjéig.[1]

Az országrész népessége az évtizedes polgárháborúk során rendkívül elszegényedett: a népesség több mint fele (az ENSZ becslése szerint 90%-a[36]) naponta kevesebb mint 1 dollárból él. Ezzel Dél-Szudán a világ legszegényebb országainak egyike.[1]

Infrastruktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wauba tartó vonat, amelynek a tetején is utasok ülnek

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Szudánban összesen mintegy 100 km az aszfaltozott utak hossza. Még Jubában is többnyire földutak jelentik a közlekedési infrastruktúrát.[1] Esős időszakban az utak szinte járhatatlanok, csak több órával az eső után szabad közlekedni. A vasútvonal felújítását is tervezik, a legújabb tervek szerint pedig Wauból Jubán keresztül Kapoteába építenének egy teljesen új vasútvonalat, hiszen ez elengedhetetlen lépés az olajipar fejlesztésének lehetőségeit tekintve.

Az országban négy nemzetközi légikikötő található; Jubában, Malakalban, Wauban és Rumbekben. Ezek közül a jubai repülőtér a legforgalmasabb, közvetlen összeköttetésben áll Entebbével, Nairobival, Kairóval, Addisz-Abebával és Kartúmmal.[37]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek
Falusi gyermekek iskolai oktatáson
Mezőgazdasági terményt szállítanak a Fehér-Níluson
Törzsi táncosok
Római katolikus mise
Hagyományos kunyhó
South Sudan 005.jpg
Village in South Sudan.jpg
Tetovált asszony

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országrész intézményrendszere rendkívül fejletlen; nincs például elegendő iskola.[1] A legszegényebb térségekben a gyerekek 1%-a sem végzi el az általános iskolát. Széles körű az írástudatlanság.[2][38] Az országban két felsőoktatási intézmény működik, a Szudáni Katolikus Egyetem, valamint a Jubai Egyetem.[39]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Szudánban eléggé fejletlen a sport. Válogatott szinten csak a labdarúgóik játszanak, habár azok is amatőrként.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Iván András: Új ország születhet Dél-Szudánban (magyar nyelven). Index, 2011. január 9. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  2. ^ a b c d e f g h i j k l Southern Sudan votes on independence (angol nyelven). BBC News, 2011. január 9. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  3. Discontent over Sudan census. AFP, 2009. május 21. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  4. Az ország rövid és hosszú magyar nevét az FNB tájékoztatása alapján közöljük, a bizottság várható döntését megelőlegezve. Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó hivatalos e-mailt archiváltuk, szövegét az OTRS-eléréssel rendelkező szerkesztők a 2011071110003399 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba az OTRS-eléréssel rendelkezők valamelyikével!
  5. South Sudan becomes world's newest nation. Forbes.com. [2011. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  6. Népszabadság: Új ország születik a semmiből, 2011. július 9.
  7. http://www.bbc.co.uk/news/world-africa-12070034
  8. ^ a b Közeleg Dél-Szudán elszakadása (magyar nyelven). Index, 2011. január 16. (Hozzáférés: 2011. január 16.)
  9. ^ a b South Sudan admitted to U.N. as 193rd member. Reuters
  10. Élet és Tudomány, 2013. 9. sz. 281.o.
  11. ^ a b South Sudan Becomes African Union's 54th Member. Voice of America News, 2011. július 28. (Hozzáférés: 2011. július 28.)
  12. Gaudet, J.J., and A. Falconer, 1983
  13. Sutcliffe, J.V., Parks, Y.P.. IAHS Special Publication No 5. (1999) 
  14. ^ a b Bahr al-Ghazal. Encyclopædia Britannica Online Library Edition. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2008. január 21.) Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> elem, „brit” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  15. Metz, Helen Chapin, ed. Sudan: A Country Study. The Turkiyah, 1821–85 Washington: GPO for the Library of Congress, 1991.
  16. Martell, Peter: BBC News - South Sudan becomes an independent nation. BBC, 2011. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  17. ^ a b Hivatalosan is Dél-Szudán a világ legfiatalabb országa. Kárpátalja.ma, 2011. július 10. (Hozzáférés: 2011. július 13.)
  18. South Sudan army kills fighters in clashes”, Al Jazeera English, 2011. április 24. (Hozzáférés ideje: 2011. április 26.) 
  19. Sudan: Transcending tribe”, Al Jazeera English (Hozzáférés ideje: 2011. április 30.) 
  20. ^ a b A robbanás szélén áll Afrika óriása (origo.hu)
  21. ^ a b c Válás szudáni módra (magyar nyelven). Népszabadság, 2010. december 29. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  22. Sudan: Khartoum Opens Embassy in Juba as South Approaches Separation. Sudan Tribune, 2011. március 19. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  23. Egypt says will recognize new South Sudan state. Jerusalem Post (Reuters), 2011. március 27. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  24. Norway vows to recognize south Sudan independence | Radio Referendum. Radioreferendumsudan.org. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  25. Israel to recognize South Sudan as independent state. Haaretz. (Hozzáférés: 2011. július 8.)
  26. U.S to recognize South Sudan as a sovereign, independent state in July 2011, 8 February 2011, GOSSMISSION USA.
  27. The African Union Applauds the Success of the Referendum in Southern Sudan. au.int, 2011. február 9. (Hozzáférés: 2011. április 2.)
  28. South Sudan “entitled to join Arab League””, 2011. június 12. (Hozzáférés ideje: 2011. július 8.) 
  29. El-Husseini, Asmaa. „Hoping for the best”, 2011. július 7. (Hozzáférés ideje: 2011. július 8.) 
  30. magyar diplomácia
  31. Magyarország napokon belül elismeri Dél-Szudánt, 2011. július 9. (Hozzáférés: 2011. július 13.)
  32. Szudán és Dél-Szudán megállapodott, hogy kivonják katonáikat Abyeiből. Honvedelem.hu, 2011. szeptember 10. (Hozzáférés: 2011. szeptember 11.)
  33. Will Ross. „Southern Sudan votes on independence”, BBC, 2011. január 9. (Hozzáférés ideje: 2011. április 2.) 
  34. South Sudan becomes an independent nation”, BBC News, 2011. július 9. (Hozzáférés ideje: 2011. július 9.) 
  35. Will Ross: Southern Sudan prepares to wave 'Bye bye Khartoum' (angol nyelven). BBC News, 2011. január 7. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  36. Mary Harper: Southern Sudan unveils plans for animal-shaped cities (angol nyelven). BBC News, 2010. augusztus 18. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  37. [1] Szudán és Dél-Szudán repülőterei (angol nyelven)
  38. Tim Brown: South Sudan education emergency. (Hozzáférés: 2011. július 10.)
  39. [2] Katolikus egyetem Jubában (angol nyelven)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a South Sudan című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.