Kongói Köztársaság
_-_COG_-_UNOCHA.svg)
A Kongói Köztársaság (franciául: République du Congo), vagy más néven Kongó-Brazzaville független köztársaság Közép-Afrikában, túlnyomórészt a Kongó-medencében helyezkedik el. Északnyugaton Kamerun, északkeleten a Közép-afrikai Köztársaság, keleten és délen a Kongói Demokratikus Köztársaság, délnyugaton Angola Cabinda exklávéja és egy rövid szakaszon az Atlanti-óceán, illetve nyugaton Gabon határolja. Fővárosa és legnagyobb városa Brazzaville. A hivatalos nyelv a francia, továbbá két nemzeti nyelv van, a bantu nyelvekbe tartozó kituba és lingala. A legmagasabb pontja az 1020 m magas Mont Nabemba, a leghosszabb folyója a Kongó, amely az Ubangival természetes határt képez a Kongói Demokratikus Köztársasággal.
Az ország Francia Egyenlítői-Afrika része volt egészen 1960. augusztus 15-én, amikor megalakult a független Kongói Köztársaság. 1969-ben egy marxista-leninista állam jött létre Marien Ngouabi vezetésével. Az első többpárti parlamenti választást 1992-ben rendezték meg, de a demokratikus átalakulást megszakította az 1997-ben kezdődő kongói köztársasági polgárháború, amivel az 1979 óta a Kongói Munkáspártot vezető Denis Sassou Nguesso került újból hatalomra, így 1997 óta ő az ország egyetlen elnöke.
Földrajz[szerkesztés]
Az országnak viszonylag kicsi tengerpartja van (170 km), viszont észak felé messze benyúlik a szárazföldbe (1200 km). Az ország legnagyobb területeit lapos fennsíkok és mocsaras völgyek teszik ki. A természetes növénytakarója változatos, a szárazabb déli területeken a szavanna, míg az északi, csapadékosabb területeken az esőerdő a jellemző.[9]
Domborzat[szerkesztés]
Délnyugatra egy tengerparti síkság fekszik, középen a Mayombé hegység emelkedik ki a kristályos kőzeteivel, az ország belsejében egy fennsík található.
Vízrajz[szerkesztés]
Keleti határát két nagyobb folyó, a Kongó és az Ubangi jelenti.
Éghajlat[szerkesztés]
Egyenlítő menti helyzete miatt a hőmérséklet egész évben egyenletes. A nappali hőmérséklet általában 24 °C, miközben a levegő páratartalma magas. Éjjel 16–21 °C-ra hűl a levegő. Az éves csapadékmennyiség a parti síkságon 1000 mm körüli, az ország központi vidékén 2000 mm-t meghaladja. Időben viszont nem egyenletesen oszlik el: a legszárazabb hónap június és augusztus, a legesősebb november.
Környezeti problémák[szerkesztés]
A főbb környezeti problémák közé tartozik a járművek kibocsátása miatti levegőszennyezés, főleg a nyers, kezeletlen szennyvízből származó vízszennyezés és az erdőirtás.
A faipar és más iparágak veszélyeztetik a környezetet, amelyekről viszont az állam nem tud lemondani. Súlyosbítja a helyzetet a hatékony kormányzat hiánya, a döntések átláthatatlan módja.[10]
Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]
Az ország legnagyobb része a trópusi esőerdők zónájába esik. A síkságokon nagyon nehezen járható mocsarak alakultak ki, amelyek védelmet nyújtanak ritka állatoknak is. Ilyen például a gorilla.
Nemzeti parkjai[szerkesztés]
- Conkouati-Douli Nemzeti Park
- Nouabalé-Ndoki Nemzeti Park
- Ntokou-Pikounda Nemzeti Park
- Odzala-Kokoua Nemzeti Park
- Ogooué-Leketi Nemzeti Park
Természeti világörökségei[szerkesztés]
Az UNESCO világörökség-listáján egy terület van, a Sangha-folyó menti három nemzeti védettségű terület, amely három ország területét és nemzeti parkjait foglalja magában, a Kongói Köztársaság Nouabalé-Ndoki Nemzeti Parkját, Kamerun Lobéké Nemzeti Parkját és a Közép-afrikai Köztársaság Dzanga-Ndoki Nemzeti Parkját.[11]
Történelem[szerkesztés]
A térség legrégebbi lakói a pigmeusok. A bantu vándorlás idején bantuk váltották fel, olvasztották be őket. A bakongó nép egy bantu csoport, amely a mai Angola, Gabon és Kinshasa-Kongó egy részén is letelepült. Több bantu királyság épített ki kereskedelmi kapcsolatokat a Kongó folyó vízvidékével, a legnevezetesebbek: Kongó, Loangó, Teke. Az európaiakkal a kereskedelmi kapcsolat a 15. század végétől kezdve gyorsan kiépült – a belső területeken foglyul ejtett rabszolgákkal kereskedtek. A partvidék a transzatlanti rabszolga-kereskedelem kiindulópontja volt. Ez a kereskedelem a korai 19. századig folyt és végül aláásta a bantu királyságok erejét.
A köztársaság a Franciaország által kormányzott Közép-Kongó helyén jött létre, amikor 1960-ban kivívta a függetlenséget. Az új állam negyed évszázados kísérlete a marxizmussal 1990-ben – a közép-európai kommunista rezsimek bukásával egyidőben – véget ért, 1992-ben demokratikus úton választott kormányt iktattak be. 1997-ben egy rövid polgárháború után a korábban marxista Denis Sassou-Nguesso elnök került hatalomra.
Politika és közigazgatás[szerkesztés]
Az ország félelnöki rendszerű köztársaság.
A parlament két kamarás, egy 72 fős Szenátusból és egy 151 fős Nemzetgyűlésből áll.[12]
Az országot a Freedom House 2022-es jelentése a »nem szabad« kategóriába sorolta.[12]
Az elnököt közvetlenül választják, öt évre. A 2002-es alkotmány két mandátumra korlátozta az elnököt, és 70 éves korhatárt írt elő.[12] A Denis Sassou Nguesso elnök által javasolt 2015-ös alkotmányos népszavazás azonban megszüntette ezeket a korlátozásokat, lehetővé téve számára, hogy újra induljon. A népszavazást széleskörű tiltakozások követték és csalással vádolták.[12]
Denis Sassou-Nguesso elnök évtizedek óta szinte megszakítás nélkül megőrizte hatalmát az ellenzék súlyos elnyomásával.[12] Sassou Nguesso két legjelentősebb ellenfele a 2016-os elnökválasztás után börtönbüntetést kapott.[12] 2021-ben Sassou Nguesso a negyedik elnöki ciklusát nyerte meg, miután 1997-ben visszatért a hatalomba. Ekkor Sassou Nguesso a szavazatok 88,4 százalékát szerezte meg, egy ellenzéki csoport bojkottjával, a szavazók megfélemlítésével és az internet leállásával megzavart választáson.[12]
A korrupció és a több évtizedes politikai instabilitás hozzájárult a gyenge gazdasági teljesítményhez és a szegénység magas szintjéhez.[12] Gyakran jelentenek a biztonsági erők által elkövetett visszaéléseket, de csak ritkán vizsgálják ki őket.[12]
Közigazgatási beosztás[szerkesztés]
A Kongói Köztársaság közigazgatási területi felosztásának két szintje van, területi szinten a legnagyobb egység a megye (département), amelynek az alegysége a kerület. Az ország 12 megyére van osztva, amelyekből 2 városi terület, a főváros, Brazzaville és a második legnagyobb város, Pointe-Noire. A megyék tovább vannak osztva 86 kerületre. További 6 önkormányzati város van, amelyekbe beletartozik Brazzaville és Pointe-Noire is.
| Megye | Főváros | Népesség (fő) | Terület (km2) |
|---|---|---|---|
| Bouenza | Madingou | 309 063 | 12 265 |
| Brazzaville | Brazzaville | 1 373 382 | 100 |
| Cuvette | Owando | 156 044 | 48 250 |
| Cuvette-Ouest | Ewo | 72 999 | 26 600 |
| Kouilou | Hinda | 91 955 | 13 650 |
| Lékoumou | Sibiti | 96 393 | 20 950 |
| Likouala | Impfondo | 154 155 | 66 044 |
| Niari | Dolisie | 231 271 | 25 942 |
| Plateaux | Djambala | 174 591 | 38 400 |
| Pointe-Noire | Pointe-Noire | 715 335 | 44 |
| Pool | Kinkala | 236 595 | 33 955 |
| Sangha | Ouesso | 85 738 | 55 800 |
Külkapcsolatok[szerkesztés]
33 országnak van kongói köztársasági diplomáciai külképviselete, továbbá az Európai Uniónak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Az ország az Afrikai Unió, a Frankofónia tagja. Határvitája a Kongói Demokratikus Köztársasággal van a határaikul szolgáló Kongó folyó mentén, aminek nagy részén a gyarmati korszak hagyatékaként nincs meghatározva a folyón lévő szigetek hovatartozása.
Védelmi rendszer[szerkesztés]
Népesség[szerkesztés]
Általános adatok[szerkesztés]
| Lakosok száma | 1 013 581 | 1 190 424 | 1 418 556 | 1 695 348 | 2 020 333 | 2 383 283 | 2 797 572 | 3 283 719 | 3 876 475 | 5 260 750 |
| 1960 | 1966 | 1972 | 1978 | 1984 | 1990 | 1996 | 2002 | 2008 | 2017 |
Legnépesebb települések[szerkesztés]
| Kép | Rang | Város | Megye | Népesség | Rang | Város | Megye | Népesség | Kép |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Brazzaville |
1. | Brazzaville | Brazzaville | 1 373 382 | 11. | Bouansa | Bouenza | 19 064 | 
Dolisie |
| 2. | Pointe-Noire | Pointe-Noire | 715 334 | 12. | Gamboma | Plateaux | 18 514 | ||
| 3. | Dolisie | Niari | 83 798 | 13. | Mossaka | Cuvette | 15 112 | ||
| 4. | Nkayi | Bouenza | 71 620 | 14. | Mindouli | Pool | 14 541 | ||
| 5. | Impfondo | Likouala | 33 911 | 15. | Oyo | Cuvette | 14 295 | ||
Pointe-Noire |
6. | Ouésso | Sangha | 28 179 | 16. | Makoua | Cuvette | 14 240 |
Nkayi |
| 7. | Madingou | Bouenza | 25 713 | 17. | Loudima | Bouenza | 14 130 | ||
| 8. | Owando | Cuvette | 24 736 | 18. | Mossendjo | Niari | 13 238 | ||
| 9. | Sibiti | Lékoumou | 22 951 | 19. | Bétou | Likouala | 11 240 | ||
| 10. | Loutété | Bouenza | 19 212 | 20. | Djambala | Plateaux | 10 652 |
Etnikai megoszlás[szerkesztés]
A lakosság döntő többsége, 90%-a bantu. Általában alacsonyabb termetű, robusztus, fekete bőrű emberek.
A feketék főbb csoportjai: [14]
- az ország névadói a kongók, 52% az arányuk, két fő csoportjuk, a ba-kongó és a vili-kongó.
- a második legnagyobb csoport a teke, aránya 17%.
- a mbosik 12%-nyi arányt érnek el.
- kisebb csoport még a mbeték 5%-os aránnyal;
- további csoportok: 3–3% punuk és szangák; 2% maka, 4% egyéb kisebb csoportok tagjai.
A lakosság mindössze 2-3% pigmeus,[15] ők a terület igazi őslakói, akik a bantuk térhódítása miatt az őserdőbe húzódtak vissza, sokuk még ma is vadászatból és gyűjtögetésből él. A pigmeusok rendkívül alacsony termetűek, eredetük nem ismert, de nem rokonai az afrikai feketéknek.[16] [17]
Ezenkívül, van még kb. 1%-nyi fehér (európai) lakosa is az országnak, a francia gyarmatosítók utódai.
Az országban számos libanoni bevándorló is él, akik a francia uralom idején költöztek ide.[18]
Nyelvi megoszlás[szerkesztés]
- hivatalos: a francia,
- közvetítőnyelv: kituba (kongói) vagy monokutuba,
- további főbb nyelvek: kikongo, lingala és sok helyi nyelv és nyelvjárás.
A lakosság nagy része Pointe-Noire és a déli Brazzaville közötti vasútvonal mentén koncentrálódik, ahol a kituba (a kikongón alapuló kreol nyelv) az elsődleges nyelv. A lingala az ország ritkán lakott északi felében domináns.
Vallási megoszlás[szerkesztés]
A lakosság 30%-a római katolikus, 55%-a egyéb keresztény (főleg protestáns, afrikai egyházak követője), 15% egyéb (hagyományos afrikai vallású, muszlim, nem vallásos stb.)[19][20]
Szociális rendszer[szerkesztés]
Gazdaság[szerkesztés]
Általános adatok[szerkesztés]
A francia gyarmati múlt, majd a függetlenné válás után bekövetkezett szocialista gazdaságpolitika és az 1997–1998 évi polgárháború miatt elmaradott, a külföld felé eladósodott ország. Afrikai viszonylatban közepesen fejlett, ország elsősorban kőolajexportja révén emelkedik ki a környezetéből.[21] Agrár-ipari ország. A modern ipari szektor mellett a mezőgazdaság és a kézműipar emelkedik ki.
Gazdasági ágazatok[szerkesztés]
- A GDP összetétele szektoronként 2014-ben:[20] mezőgazdaság: 3,3%, ipar: 74,4%, szolgáltatások: 22,3%
- Munkanélküliségi ráta (2012-ben): 53%. A népesség 46,5%-a él szegénységi küszöb alatt.[20]
Mezőgazdaság[szerkesztés]
Fő termények: manióka (tápióka), cukornád, rizs, kukorica, földimogyoró, zöldségfélék, kávé, kakaó.[20]
Ipar[szerkesztés]
Fő ipari ágazatok: kőolaj-kitermelés, cementgyártás, faipar, sör-, cukor-, pálmaolaj-, szappan-, lisztgyártás, cigarettaipar.[20]
Természeti erőforrásokban gazdag, de ásványkincsei nagyrészt kiaknázatlanok. Az utóbbi években új kőolajlelőhelyeket fedeztek fel, elsősorban a part menti tengeren. Az olaj az állam bevételének mintegy 90%-át adja. Egyre nagyobb hangsúly kerül az ásványi kincsek kiaknázására is; a legfontosabbak a magnézium, kálisó, arany, de található még réz, ólom, cink is.
Kereskedelem[szerkesztés]
- A legfontosabb exportcikkek: kőolaj, fűrészáru, furnér, cukor, kakaó, kávé, gyémánt
- Importjában építőanyagok, gépek, élelmiszer, vegyipari termékek szerepelnek.
Fő kereskedelmi partnerek 2013-ban:[20]
- Export:
Kína – 53,8%, 
Egyesült Államok – 11,1%, 
Ausztrália – 9,4%, 
Franciaország – 5,3% - Import: Kína – 19%, Franciaország – 18,7%,
Olaszország – 6,2%, Egyesült Államok – 5,5%, 
India – 5,1%, 
Belgium – 4,5%
Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]
Közlekedés[szerkesztés]
A közlekedési infrastruktúra fejletlen. Úthálózatának mintegy 1/10-e szilárd burkolatú (2007-ben).
Vasút[szerkesztés]
Két vasútvonala: Pointe Noire-Brazzaville és Monte Belo-Mbinda.
Az országban belül jelentős a hajózás, a hosszú hajózható folyószakaszoknak köszönhetően. Fő kikötői: Pointe Noire és Brazzaville.
Nemzetközi forgalmú repülőterek ugyancsak ebben a két városban találhatók.[21] Belföldön a nagyobb városok között (Brazzaville, Pointe Noire, Owendo, Ouesso, Dolisie stb.) is választhatjuk a repülőt. A helyi légitársaságok – Régional Express, Air Atlantic, Aero Service, Congo Airways, TAC) az ország mintegy tíz repülőterén elérhetők.[22]
Kultúra[szerkesztés]
Oktatási rendszer[szerkesztés]
Kulturális intézmények[szerkesztés]
Tudomány[szerkesztés]
Művészetek[szerkesztés]
Média[szerkesztés]
Hagyományok, néprajz[szerkesztés]
Gasztronómia[szerkesztés]
Volt francia gyarmatként francia kulináris hatásokkal is találkozni az országban. A nagyobb városokban francia pékségek, éttermek, kávézók és cukrászdák akadnak, s többnyire libanoniak vezetik őket. Nem ritkák az indiai és kínai éttermek sem. Tapasztalhatók még arab és ázsiai kulináris hatások a gasztronómiában. Az autochton ételek alapja a kecske- és baromfihús, valamint a hal.[18]
A folyók bővelkednek halakban; az édesvízi halak a fő fehérjeforrást képezik. A piacokon különféle sózott halakat kapni. Alapvető növényi élelemforrása a tápióka. Elterjedt nyugati-afrikai tésztaféle a fufu, amelynek alapja a tápióka és kukorica, s amelyet gyakran esznek kecskepörkölthöz.[18]
Fontos zöldség a főzőbanán, amelyet sütve esznek, ezzel helyettesítve a burgonyát.[18]
A szeszesitalok között a legelterjedtebb a pálmabor.[18]
Turizmus[szerkesztés]
Az országba érkezőknek rendőrségi, egészségügyi és vámügyi formanyomtatványt kell kitölteniük, valamint az útlevélen és vízumon kívül rendelkezniük kell a visszautazást igazoló jeggyel.
Egészségmegőrzés: malária, sárgaláz, tífusz, kolera, hepatitisz.
Sport[szerkesztés]
Az ország legnépszerűbb sportja a labdarúgás. A kongói labdarúgó-szövetséget 1962-ben alapították, és 1964 óta tagja a FIFA-nak. A kongói labdarúgó-válogatott legjobb eredménye az 1972-es afrikai nemzetek kupáján elért első helyezés volt, azonban labdarúgó-világbajnokságra még nem sikerült bejutnia. További népszerű sport még a kosárlabda és a tenisz.[23]
A Kongói Köztársaság az olimpiai játékokon 1964 óta két kivétellel mindegyik évben képviseltette magát, de még egy érmet sem sikerült szereznie. A legjobb eredményt eddig Franck Elemba érte el súlylökésben, amivel negyedik helyezést ért el a 2016. évi nyári olimpiai játékokon.
Az ország nemzeti és egyben legnagyobb stadionja a 60 000 fő befogadására alkalmas Stade Municipal de Kintélé, ami 2015-re készült a 2015. évi Afrikai játékok megrendezése alkalmából.
Ünnepek[szerkesztés]
| Dátum | Elnevezés | Helyi név | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Január 1. | Újév | Jour de l'An | |
| Mozgóünnep | Húsvét | Pâques | |
| Mozgóünnep | Húsvéthétfő | Lundi de Pâques | |
| Május 1. | A munka ünnepe | Fête du Travail | |
| Mozgóünnep | Mennybemenetel | Ascension | |
| Mozgóünnep | Pünkösd | Pentecôte | |
| Június 10. | A nemzeti függetlenség tanácskozásának emléknapja | Fête de la Commémoration de la Conférence Nationale Souveraine | |
| Augusztus 15. | Függetlenség napja | Fête Nationale | |
| November 1. | Mindenszentek | Toussaint | |
| December 25. | Karácsony | Noël |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ World Population Review
- ↑ World Population Review 2022
- ↑ Archivált másolat. [2020. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 17.)
- ↑ https://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2019/01/weodata/weorept.aspx?pr.x=80&pr.y=5&sy=2019&ey=2024&scsm=1&ssd=1&sort=country&ds=.&br=1&c=634&s=NGDPD,PPPGDP,NGDPDPC,PPPPC&grp=0&a=
- ↑ Archivált másolat. [2020. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 15.)
- ↑ https://data.worldbank.org/indicator/SI.POV.GINI?locations=CG
- ↑ http://uis.unesco.org/en/country/cg
- ↑ Probáld F. 2002
- ↑ Archivált másolat. [2009. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- ↑ http://whc.unesco.org/en/list/1380
- ↑ a b c d e f g h i Republic of the Congo: Freedom in the World 2022 Country Report (angol nyelven). Freedom House. (Hozzáférés: 2022. augusztus 16.)
- ↑ https://www.citypopulation.de/Congo.html/
- ↑ A Világ országai, Nyír-Karta Bt. 2008
- ↑ „Les pygmées du Congo en "danger d'extinction"”, 2011. augusztus 5.. [2017. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2017. november 5.)
- ↑ Genetic Affinities of the Andaman Islanders, a Vanishing Human Population
- ↑ Discerning the Origins of the Negritos, First Sundaland People: Deep Divergence and Archaic Admixture
- ↑ a b c d e Republic of Congo Food and Drink (World Travel Guide)
- ↑ Archivált másolat. [2017. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 17.)
- ↑ a b c d e f Archivált másolat. [2020. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 17.)
- ↑ a b Szlávik Tamás: Országok lexikona, 2007.
- ↑ Huber Péter: Kongó, 2006
- ↑ https://www.topendsports.com/world/countries/congo-republic.htm
Források[szerkesztés]
- Erdősi Ferenc. Afrika közlekedése. Pécs: Publikon Kiadó (2011). ISBN 978-615-5001-32-1
- ↑ Probáld F. 2002.: Probáld Ferenc: Egyenlítői Afrika államai. In: U.ő (szerk.): Afrika és a Közel-Kelet földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2002. Második kiadás. 160-161.
További információk[szerkesztés]
- A kormány hivatalos weboldala (franciául)
- A Konzuli Szolgálat tájékoztatója a Kongói Köztársaságról (magyarul)
.svg){kind=small}
