Ugrás a tartalomhoz

Dominikai Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dominikai Köztársaság
República Dominicana
A Dominikai Köztársaság zászlaja
A Dominikai Köztársaság zászlaja
A Dominikai Köztársaság címere
A Dominikai Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Dios, Patria, Libertad
(„Isten, Haza, Szabadság”)
Nemzeti himnusz: Quisqueyanos valientes

FővárosaSanto Domingo
é. sz. 18° 28′, ny. h. 69° 54′Koordináták: é. sz. 18° 28′, ny. h. 69° 54′
ÁllamformaElnöki köztársaság
Vezetők
elnökLuis Abinader
alelnökRaquel Peña de Antuña
Hivatalos nyelvspanyol
FüggetlenségHaititól
Dátum1844. február 27.
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint10 403 761 fő (2013)[1]
Rangsorban85
Becsült11 000 000 [2] fő (2022)
Rangsorban85
Népsűrűség225 fő/km²[3]
GDP2005-ös becslés
Összes31 600 millió dollár (72)
PPP: 70 510 millió dollár
Egy főre jutó3653 dollár (85)
PPP: 8851 dollár
HDI (2004)0,751 (94) – közepes
Földrajzi adatok
Terület48 730 km²
Rangsorban130
Víz1,6%
IdőzónaAST (UTC-4)
Egyéb adatok
PénznemDominikai peso (DOP)
Nemzetközi gépkocsijelDOM
Hívószám1-809, +1-829
Segélyhívó telefonszám911
Internet TLD.do
Villamos hálózat110 volt
Elektromos csatlakozó
  • NEMA 1-15
  • NEMA 5-15
Közlekedés irányajobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Dominikai Köztársaság témájú médiaállományokat.

A Dominikai Köztársaság (spanyolul República Dominicana; magyar turisztikai forrásokban sokszor – helytelenül – csak Dominika-ként utalnak rá) spanyol nyelvű ország a Karib-tengeren. A Hispaniola nevű sziget keleti részét foglalja el, nyugatról Haiti határolja.

Terület szerint (Kuba után) az Antillák második legnagyobb országa, népesség alapján a harmadik (Kuba és Haiti után). A karibi és közép-amerikai régióban a legnagyobb gazdasággal rendelkezik.[4][5] A Karib-térség turisták által leglátogatottabb helye.[6]

Etimológia[szerkesztés]

A sziget Guzmán Domonkosról, a katolikus egyház szentjéről és a domonkos-rend alapítójáról kapta a nevét.[7] Ezt a nevet választotta Kolumbusz öccse, Bartolomé Colón, amikor a 15. század végén megalapította itt az első amerikai spanyol várost.

A történészek szerint három oka volt annak, hogy ezt a nevet választották. Az első ok az volt, hogy a várost Guzmán Domonkos ünnepén alapították; a második, hogy aznap vasárnap volt, a harmadik pedig, hogy a Kolumbusz fivérek apját is Domingónak hívták.

Ami a Domingo nevet illeti, az a latin Dominicus szóból származik,[8] amely jelentése „az Úré” (azaz a „tulajdonos”).[9]

1844-ben, amikor a területnek sikerült elszakadnia Haititől, az új nemzetet „Dominikai Köztársaság”-nak (la República Dominicana) nevezték el.

Földrajza[szerkesztés]

Az ország a Hispaniola-sziget keleti részén fekszik, amely a Nagy-Antillák második legnagyobb szigete. Északon az Atlanti-óceánnal, délen pedig a Karib-tengerrel határos. A szigeten nagyjából 2:1 arányban osztozik Haitivel; a két ország észak-déli határhossza 376 km.

Kuba után a második legnagyobb területű ország az Antillákon. A fővárosa és legnagyobb városa, Santo Domingo a déli parton található.

Az ország domborzati képe
Az ország műholdas képe

Domborzata[szerkesztés]

A Karib-tenger partja El Quemaíto közelében

Az ország több hegylánccal rendelkezik:

  • A legészakibb a Cordillera Septentrional ("Északi-Kordillera"), amely a haiti határ közelében fekvő Monte Cristi északnyugati parti városától a keleti Samaná-félszigetig terjed, az Atlanti-óceán partjaival párhuzamosan.
  • A Cordillera Central ("Központi-Kordillera") Dominikai Köztársaság legmagasabb hegyvonulata. Fokozatosan dél felé hajlik, és a karibi tengerparton, Azua város közelében fejeződik be. A Cordillera középső részén található a Karib-térség négy legmagasabb csúcsa: Pico Duarte (3098 méter),[10] La Pelona (3094 méter), La Rucilla (3049 méter) és Pico Yaque (2760 méter).
  • Az ország délnyugati sarkában, a Cordillera Central-tól délre két másik hegylánc található:
    • északabbra a Sierra de Neiba,
    • délen a Sierra de Bahoruco. Utóbbi a Haitiban fekvő Massif de la Selle folytatása.
  • Egyéb kisebb hegyláncok: a Cordillera Oriental ("Keleti-Kordillera"), a Sierra Martín García, a Sierra de Yamasá és a Sierra de Samaná.

A hegyláncok közötti völgyek nagyon különböznek abban, hogy mennyi csapadékot kapnak. A legtermékenyebb a Cibao-völgy a központi és az északi hegylánc között. Ez az ország fő mezőgazdasági vidéke. Szélesebb parti síkság csak a déli, karibi parton található a főváros, Santo Domingo környékén. Ezt eredetileg szavanna fedte, jelenleg a cukornádtermesztés fő tája.

Kevésbé termékeny a félszáraz San Juan-völgy, amely a Közép-Kordillerától délre fekszik és a Neiba-völgy, amely a Sierra de Neiba és a Sierra de Bahoruco között húzódik meg.

Catalina szigete

Szigetek[szerkesztés]

Sok kis tengeri sziget található a dominikai területeken. A part közelében található két legnagyobb sziget:

  • Saona délkeleten,
  • Beata (Isla Beata) délnyugaton.

A kisebb szigetek közé tartozik a Cayos Siete Hermanos, Isla Cabra, Cayo Jackson, Cayo Limón, Cayo Levantado, Cayo la Bocaina, Catalanita (Catalina), Cayo Pisaje és az Isla Alto Velo.

A Bayaguana-vízesés az ország északkeleti részén

Vízrajza[szerkesztés]

Négy nagyobb folyó vezeti le a hegyvidékek vizeit.

  • Yaque del Norte. A Cibao-völgy lefolyása, a Monte Cristi-öbölbe ömlik északnyugaton. Ez a Dominikai Köztársaság leghosszabb folyója.
  • Yuna. A Samaná-öbölbe ömlik északkeleten.
  • Yaque del Sur. Délen a Karib-tengerbe ömlik.
  • Artibonito, nyugat felé Haitiba folyik. Hispaniola sziget leghosszabb folyója.

Legnagyobb tava az Enriquillo-tó. Ez sóstó, egy nagyon száraz, lefolyástalan medencében. A tenger szintje alatt 40 méterre van a tó szintje. Ez a karibi térség legmélyebb pontja.

A part mentén több helyen lagúnák alakultak ki. Legjelentősebb közülük az édesvízű Laguna de Rincón és a félsós vízű Laguna de Oviedo.

Éghajlata[szerkesztés]

Éghajlati térkép Köppen osztályozásán

Éghajlata trópusi monszun. Az átlaghőmérséklet egész évben egyenletes, az alacsonyan fekvő területeken 20–30 °C közötti. A legmagasabb hegyek csúcsán januárban előfordulhat éjszakai fagy is.

Az északi parton az esős évszak novembertől januárig tart. Az ország többi részén májustól novemberig tart; Május a legcsapadékosabb hónap. A száraz évszak novembertől áprilisig tart; a március a legszárazabb hónap.[11]

Az átlagos éves csapadékmennyiség országosan 1500 mm, a Valle de Neiba egyes részein csak 350 mm, míg a Cordillera Oriental hegységben átlagosan 2740 mm. Az ország legszárazabb része délnyugaton fekszik.[11]

A trópusi viharok több mint 65 százaléka az ország déli részét sújtja, különösen a Hoya de Enriquillo mentén. A ciklonok szezonja június elejétől november végéig tart; néhány ciklon májusban és decemberben előfordul, de a legtöbb szeptemberben és októberben. A hurrikánok általában júliustól októberig fordulnak elő.[11]

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Képek
Del Este Nemzeti Park
Del Este Nemzeti Park
Samaná tartomány trópusi esőerdeje
Samaná tartomány trópusi esőerdeje
Baní homokdűnéi
Baní homokdűnéi
A nemzeti fa: nyugat-indiai vagy kubai mahagóni (Swietenia mahagoni)
A nemzeti fa: nyugat-indiai vagy kubai mahagóni (Swietenia mahagoni)
A nemzeti virág
A nemzeti virág
A cainito nevű fa (chrysophyllum cainito) gyümölcse
A cainito nevű fa (chrysophyllum cainito) gyümölcse
A pálmajáró (Dulus dominicus), az ország nemzeti madara
A pálmajáró (Dulus dominicus), az ország nemzeti madara
Hegyesorrú krokodil
Hegyesorrú krokodil
Hispaniolai orrszarvú leguán
Hispaniolai orrszarvú leguán
Jamaicai gyümölcsdenevér
Jamaicai gyümölcsdenevér

A csapadék megoszlását követve a trópusi erdőtől a szavannán át a félsivatagig minden előfordul.

Az országban élő őshonos szárazföldi emlősfajok 90%-át a denevérek teszik ki.[12]

A haiti határ közelében, az ország délnyugati részén található Enriquillo-tó ad otthont a legnagyobb amerikai (hegyesorrú) krokodil populációjának.

Szimbólumok[szerkesztés]

  • A nyugat-indiai vagy kubai mahagóni (Swietenia mahagoni) az ország „nemzeti fája”.[13]
  • A bayahíbe rózsa (Leuenbergeria quisqueyana) a nemzeti virága.
  • A pálmajáró (Dulus dominicus) az ország nemzeti madara.

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Az ország nemzeti parkok kiterjedt hálózatával rendelkezik.[14]

Természeti világörökségei[szerkesztés]

A 2010-es években nincs a Dominikai Köztársaságban olyan természeti táj, amely rajta lenne az UNESCO világörökség-listáján.

Környezeti problémák[szerkesztés]

A Santo Domingótól 19 kilométerre nyugatra fekvő Los Bajos de Hainát a Blacksmith Institute a világ tíz legszennyezettebb helye közé sorolta 2006 októberében az ólommérgezés miatt. Ebben a városban működött egy cella- és akkumulátor-újrahasznosító cég, amelyet 1999-ben be kellett zárni. A környékbeli gyerekek továbbra is magas ólomszinttel születnek.[15]

Történelem[szerkesztés]

Tainók[szerkesztés]

Hispaniola szigetét egy arawak nyelvű nép, a tainók lakták, akik 600 körül érkeztek és kiszorították a korábbi lakókat. A tainók főnökeik vezetésével falvakban laktak. 1492-ben öt törzsfőnök uralma alatt éltek. E főnökök területei elkülönültek egymástól. Hispaniola szigetének 1492-es lakosságszámáról egészen eltérő becslések vannak, 100 000-től 3 000 000-ig. Főleg földművelésből és halászatból éltek, de jelentős volt a vadászat és gyűjtögetés szerepe.

Spanyol uralom[szerkesztés]

Kolombusz és Hispaniola indiánjai

Kolumbusz Kristóf első útján szállt partra a szigeten 1492. december 5-én. 19 nappal később a Santa Maria zátonyra futott; Kolumbusz 39 emberrel elhagyta azt és megalapította La Navidad települést.

A kezdeti békés kapcsolatok után a tainók ellenálltak a hódításnak. A spanyolok elleni harc egyik korai vezetője egy asszony, Anacaona volt. Férje egy másik terület főnöke, Caonabo volt. Mindketten elszántan harcoltak az európaiak ellen; végül Anacaonát elfogták a spanyolok és népe előtt nyilvánosan kivégezték. A tainók mára majdnem teljesen kihaltak, leginkább a fertőző betegségek miatt, amelyekkel szemben védtelenek voltak.

A legtöbb túlélő szökött rabszolgákkal házasodott össze. Utódaik a zambók. Az indián lakosság csökkenése késztette Károly királyt beavatkozásra, és importengedélyeket bocsátott ki afrikai rabszolgákra. Az afrikai eredetűek és a mulattok (feketék és fehérek leszármazottai) többségbe kerültek a szigeten. A meszticek (indiánok és európaiak leszármazottai) kulturálisan spanyolok, számban felülmúlják a tisztavérű spanyol eredetűeket.

1496-ban Kolumbusz Kristóf testvére, Bartolomé felépítette Hispaniola déli részén, a mai Santo Domingo helyén Nueva Isabela várost. Ez egyike volt a legkorábbi spanyol településeknek és az Újvilág első állandó európai települése. A spanyolok Hispaniola szigetén ültetvényes gazdálkodást folytattak. A sziget ugródeszkául szolgált az Antillák meghódításához, majd valamivel később a dél-amerikai szárazföld leigázásához. Santo Domingo gyarmat évtizedeken át az újvilági spanyol hatalom főhadiszállása volt. Az aztékok és inkák birodalmának meghódítása után Hispaniola fontossága hanyatlott a spanyolok szemében. Francia kalózok telepedtek le a sziget nyugati részén, és 1697-ben Spanyolország átadta Hispaniola sziget egy részét Franciaországnak. Ott fejlődött Saint-Domingue (mai Haiti) gazdag francia gyarmata, amelynek lakossága a 18. század végén négyszeresen múlta felül Santo Domingo spanyol gyarmat lakosságát.

Francia uralom[szerkesztés]

1795-ben a francia forradalmi háborúk egyik következményeként Spanyolország Santo Domingót átadta Franciaországnak. Akkoriban a nyugati részen élő rabszolgák Toussaint Louverture vezetésével fellázadtak a franciák ellen. 1801-ben Toussaint Louverture elfoglalta Santo Domingót a franciáktól és kiterjesztette hatalmát az egész szigetre. 1802-ben Napóleon sereget küldött. Toussaint Louverture-t elfogták és Franciaországba küldték. De utódai és a sárgaláz ismét kiverték a franciákat Haitiből és az független lett. 1808-ban Napóleon spanyolországi inváziója után Santo Domingóban élő kreolok (európai származásúak) ismét felkeltek a francia uralom ellen: Nagy-Britannia (Spanyolország szövetségese) és Haiti hathatós támogatásával helyreállították Santo Domingóban a spanyol uralmat.

Átmeneti függetlenség és Haiti uralma[szerkesztés]

Tucatnyi évnyi rossz spanyol kormányzás és különböző csoportok elvetélt függetlenségi törekvései után José Núñez de Cáceres, aki korábban spanyol alkormányzó volt, kinyilvánította Haití Español (Spanyol Haiti) állam függetlenségét 1821. november 30-án, és kérte az új állam felvételét Simón Bolívar Nagy Kolumbiájába. De az új állam függetlensége rövid életű volt. Kilenc héttel később, 1822 februárjában megszállták a Jean-Pierre Boyer vezette haiti csapatok.

A rabszolgaságot először Toussaint Louverture tiltotta be, őt követve a haitiak is. Ezen kívül államosították a köztulajdont; a magántulajdon legnagyobb részét is, beleértve azoknak a földbirtokosoknak birtokát, akik az inváziótól való félelmükben elmenekültek; minden egyházi tulajdont; a korábbi uralkodó, a spanyol korona birtokait. Az oktatás minden szintje összeomlott; az egyetem bezárt, nyersanyaghiány lépett fel, a 16–25 éves dominikai férfiakat besorozták a haiti hadseregbe. Hatalmas adók sújtották a dominikai népet. Sok fehér menekült el Santo Domingóból Puerto Ricóba, Kubába (mindkettő spanyol uralom alatt állt), Venezuelába és máshova.

Boyer átalakította a dominikai gazdasági rendszert, nagyobb szerepet kapott a termény pénzként való használata a nagyobb ültetvényeken, megreformálta az adórendszert, megengedte a külkereskedelmet. Az új rendszert a dominikai farmerek széles körben ellenezték, bár az a cukor és kávé termelés felfutását hozta magával. Boyer csapatai, soraikban sok dominikaival, nem fizettek semmiért, raboltak, zsákmányoltak a dominikai civilektől. Végül is ezt megsínylette a gazdaság, így az adó még terhesebb lett. Ismételten fellázadtak azok a felszabadított dominikai rabszolgák, akiket dominikaiak és haitiak tovább dolgoztattak, kivonva őket Boyer hatalma alól. Sokágú – függetlenségi, ill. a spanyolok, a franciák, a britek vagy az amerikaiak felé tájékozódó – Haiti ellenes mozgalom létezett Boyer 1843-ban bekövetkezett megdöntéséig.

Függetlenség[szerkesztés]

1838-ban Juan Pablo Duarte La Trinitaria néven titkos társaságot alapított azzal a céllal, hogy elérje Santo Domingo függetlenségét bármilyen külső hatalom beavatkozása nélkül. Bár nem tartoztak az alapító tagok közé, Ramón Matías Mellának és Francisco del Rosario Sáncheznek (utóbbinak afrikai ősei voltak) döntő szerepe volt a függetlenségi harcban, és ma Duartéval együtt a Dominikai Köztársaság alapító atyáinak tekintik őket. 1844. február 27-én La Trinitaria tagjai kikiáltották az elszakadást Haititől. Támogatta őket Pedro Santana, egy gazdag marhatenyésztő, aki az újszülött köztársaság hadseregének tábornoka lett. Dominikában ő az „El Libertador”, a Felszabadító. A Dominikai Köztársaság első alkotmányát 1844. november 6-án fogadták el, az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya volt a mintája.

A következő évtizedeket önkényuralom, pártoskodás, gazdasági nehézségek, a kormányzás hirtelen változásai és a politikai ellenfelek száműzése töltötte ki. Az ország függetlenségét Haiti megújuló inváziós kísérletei veszélyeztették. Két ősellenség, Santana és Buenaventura Báez volt hatalmon többnyire, mindkettő önkényesen uralkodott. Santana Spanyolországhoz, Báez az Egyesült Államokhoz kívánta csatolni az új államot.

Önkéntes gyarmat és a köztársaság helyreállítása[szerkesztés]

1861-ben, miután erővel elhallgattatta vagy száműzetésbe kényszerítette ellenzékét, a politikai és gazdasági észszerűség ellenére Santana szerződést kötött a spanyol koronával és Dominika ismét gyarmat lett, az egyetlen latin-amerikai ország, amely ilyent tett. 1863-ban Santana ellenségei a köztársaság helyreállítására háborút kezdtek. Haiti hatóságai, attól való féltükben, hogy határaikon ismét megjelent a spanyol gyarmati hatalom, menedéket és utánpótlást nyújtottak a függetlenség helyreállításáért küzdő dominikai forradalmároknak. Az Egyesült Államok, amely maga is polgárháborúban állt, erőteljesen tiltakozott a spanyol akció miatt. Két év után a spanyol csapatok elhagyták a szigetet. A független köztársaságot 1863. augusztus 16-án kiáltották ki ismét.

A következő évekre ismét a politikai harc nyomta rá bélyegét; hadurak uralkodtak, mindennaposak voltak a katonai lázadások, az ország eladósodott. 1869-ben Báez előterjesztette tervét, ami szerint az ország csatlakozik az Egyesült Államokhoz, az pedig fizet másfél millió dollárt, enyhítve ezzel a Dominikai Köztársaság tartozásait. Ulysses S. Grant amerikai elnök támogatta ezt a tervet, de a Szenátus 1870. június 30-án egyetlen szavazatnyi többséggel elvetette. Grant elnök szándéka szerint a korábbi amerikai rabszolgák a Dominikai Köztársaságba mentek volna, ahol békében éltek volna, nem lettek volna kitéve a déli fehérek zaklatásának.

Báezt lemondatták 1874-ben, visszatért, majd jószántából távozott 1878-ban. Új generáció lépett a színre Santana (1864-ben halt meg) és Báez lelépésével. Az 1880-as években viszonylagos béke volt, a hatalmat Ulises Heureaux tábornok gyakorolta. Kezdetben népszerű volt. Országát súlyos adósságokba verte, amit saját céljaira és rendőrállamának fenntartására költött. Idővel egyre despotikusabb lett hatalma és fokozatosan egyre népszerűtlenebbé vált. 1899-ben meggyilkolták. Elnökségének korábban precedens nélküli nyugalmi időszaka kedvezett a gazdaságnak. A cukoripart modernizálták, az ország külföldi munkások és végleges bevándorlók célpontja lett, mind az Ó-, mind az Újvilágból.

1902-től ismét rövid életű kormányok sora következett, jelentéktelen emberek kerültek hatalomra. Végül államcsőd következett be és szembe kellett nézni azzal a veszéllyel, hogy Franciaország és más európai országok katonailag avatkoznak be a hiteltörlesztés biztosítására.

Amerikai beavatkozás és megszállás[szerkesztés]

Ebben a helyzetben Theodore Roosevelt amerikai elnök a beavatkozás mellett döntött. 1906-ban a Dominikai Köztársaság és az Egyesült Államok szerződést kötött arról, hogy a Dominikai Köztársaság 50 évre átadja pénzügyigazgatását az Egyesült Államoknak. Cserébe az Egyesült Államok hozzájárul, hogy a Dominikai Köztársaság bevételeiből csökkenti annak mérhetetlen eladósodottságát és garanciát vállal hitelei törlesztéséért.

1914-ben az Egyesült Államok a Dominikai Köztársaság extrém belső instabilitása láttán (képtelenek voltak elnököt választani) aggodalmát fejezte ki, is kijelentette, hogy Dominikában vagy megválasztanak valakit elnöknek, vagy az Egyesült Államok nevez ki valakit. Az október 25-én tartott elnökválasztásokon Juan Isidro Jimenes Pereyra lett az elnök. Győzelme ellenére Jimenes széles koalícióra törekedve sokpárti kormányt alakított. A kialakuló belső konfliktusok miatt gyenge lett a kormány, Jimenes elnök és megerősödő hadügyminisztere, Desiderio Arias birkózott a hadsereg és a kongresszus feletti ellenőrzésért, végül Jimenes ellen vádat emeltek az alkotmány és a törvények megsértéséért. Bár az amerikai követ katonai támogatást ígért neki, Jimenes 1916. május 7-én lemondott.

Az amerikai tengerészgyalogosok partraszállása (1916)

Arias formálisan sohasem lett elnök. Ekkoriban szállták meg az amerikai csapatok Haitit. Haiti akkori katonai adminisztrátora, William Caperton ellentengernagy, Santo Domingo tenger felől való lövetésével fenyegetve kikényszerítette Arias visszavonulását 1916. május 13-án.

Három nappal később, 1916. május 19-én szálltak partra az első amerikai tengerészgyalogosok. A legtöbb dominikai intézmény tovább működött a megszállás alatt. A törvények hatályosak maradtak. Harry S. Knapp ellentengernagy volt a katonai kormányzó, ő nevezte ki a dominikai kormányt, amelyet amerikai tengerésztisztekkel töltöttek fel. A megszállási időszakban cenzúrázták a sajtót és a rádiót, a nyilvános megszólalás lehetőségét korlátozták.

A megszállás végső mérlege igen pozitív. A tengerészgyalogosok helyreállították a rendet az ország legnagyobb részén (kivéve a keleti régiót); a költségvetést kiegyensúlyozták, az adósságokat visszafizették, a gazdaság fellendült. Az ország történetében először jó utak kötötték össze valamennyi régióját. Egy hivatásos katonai szervezet, a Dominikai Csendőrség vette át azon szedett-vedett csapatok helyét, amelyek csak a vég nélküli hatalmi harcot szolgálták. A legtöbb dominikainak azonban fájt a függetlenség elvesztése, a spanyol nyelv használatának visszaszorulása, aggódtak a köztársaság állapota miatt.

A megszállással szemben a legintenzívebb ellenállás a keleti tartományokban alakult ki. 1917-től 1921-ig az Egyesült Államok erői itt a „gavilleros” nevű partizánmozgalommal harcoltak. A partizánok a lakosság számottevő támogatását bírták és kihasználták jobb terepismeretüket. A mozgalom túlélte vezetőjének, Vicente Evangelistának fogságba esését és kivégzését, de fokozatosan elnyomta a megszálló erők elsöprő fölénye tűzerőben, annak légiereje (egy század, hat darab Curtis Jenny kiképző repülőgép) és a felkelők elleni harcban bevezetett gyakran brutális módszerek.

Az első világháború után az Egyesült Államok közvéleménye a dominikai megszállás ellen fordult. Woodrow Wilson elnök utóda, Warren G. Harding választási kampányában Haiti és a Dominikai Köztársaság megszállásának megszüntetését ígérte. 1921 júniusában az Amerikai Egyesült Államok Képviselőháza elé került a kivonulási terv. Eszerint Dominika hatályosnak tekinti az amerikai katonai kormány minden intézkedését, 2 500 000 dollár kölcsönné alakítják az amerikaiak által elvégzett közmunkákat és egyéb kiadásokat, amerikai tiszteket fogadnak a csendőrségbe – ma Guardia Nacional (Nemzeti Gárda) – és végül amerikai felügyelet alatt tartanak választásokat. Ezt a tervet a dominikai közvélemény túlnyomórészt negatívan fogadta. Viszont mérsékelt dominikai vezetők elfogadták tárgyalási alapnak. Végül megegyeztek, hogy egy ideiglenes elnök kerül hatalomra, amíg megszervezik a rendes választásokat. Sumner Welles főbiztos felügyelete mellett Juan Bautista Vicini Burgos lett az ideiglenes elnök 1922. október 21-én. Az 1924. március 15-én megtartott elnökválasztáson Horacio Vásquez Lajara győzött. Vásquez Szövetség Pártja (Partido Alianza) kényelmes többséget szerzett a Kongresszus mindkét házában. Július 13-ai hivatalba lépésével a köztársaság ellenőrzése ismét dominikai kézbe került. Hat évig jól kormányzott, a politikai és polgári jogokat tiszteletben tartották, a gazdaság gyorsan nőtt, a légkör békés volt.

Trujillo-éra[szerkesztés]

A Dominikai Köztársaság diktátora Rafael Leónidas Trujillo volt 1930-tól 1961-es meggyilkolásáig. Vaskézzel uralkodott, mindenféle ellenzéket üldözött. Uralma alatt számottevő gazdasági fejlődés következett be, de ennek hasznát a diktátor és rezsimjének támogatói fölözték le. Személyi kultusza alatt sok várost és tartományt családtagjairól neveztek át, beleértve a fővárost, Santo Domingót, aminek új neve Ciudad Trujillo (Trujillóváros) lett.

1937-ben Trujillo (aki maga is negyedrészt haiti eredetű volt), parancsot adott a hadseregnek, hogy a határ dominikai oldalán gyilkoljanak le minden haitit. Ennek az eseménynek neve: petrezselyem-mészárlás, illetve magában Dominikában El Corte (mészárlás). 1937. október 2-ának éjszakájától október 8-áig, nagyjából öt nap alatt különböző becslések szerint 17 000–35 000 haitit öltek meg. Bozótvágó késekkel fejezték le őket. Trujillo katonái minden sötét bőrű embert felszólítottak, hogy mondja ki a perejil (petrezselyem) szót. A haitiak, akik franciául vagy haiti kreol nyelven beszéltek, a szó „r” és "j" hangjait másképp ejtették, mint a spanyol anyanyelvű dominikaiak. A Trujillo által vezetett dominikai kormányt hosszú ideig támogatta Amerika, a katolikus egyház és a dominikai elit; a dominikai politikai ellenzék és 17 000 haiti halála után. Trujillót 1961. május 30-án Santo Domingóban gyilkolták meg.

Mario Vargas Llosa, Nobel-díjas perui író regényt írt a Trujilló-korszakról A kecske ünnepe címmel.[16]

Trujillo után[szerkesztés]

Juan Bosch demokratikusan választott baloldali kormánya 1963-ban lépett hivatalba, de egy év múlva megdöntötték. Tizenkilenc hónapos katonai uralom után Bosch-párti lázadás tört ki 1965-ben. A rend helyreállítására amerikai tengerészgyalogosok érkeztek, akikhez később az Amerikai Államok Szervezetének erői csatlakoztak. Egy évig maradtak. A felügyeletükkel tartott elnökválasztáson Joaquín Balaguer, Trujillo utolsó bábelnöke legyőzte Boscht.

Balaguer 12 évig maradt hatalomban. Hivatali idejében megsértették a polgári szabadságjogokat, hogy megakadályozzák a Kuba-barát és kommunista irányultságú pártok hatalomra kerülését, amelyek befolyása megnőtt az országban. Balaguer uralma alatt nőtt a szakadék a szegények és a gazdagok között.

1978-ban az elnökválasztáson a Dominikai Forradalmi Párt jelöltje, Antonio Guzmán Fernández legyőzte Balaguert. 1978-tól 1986-ig terjedő időszak a viszonylagos szabadság és az alapvető emberi jogok érvényesülésének ideje volt Dominikában. Balaguer 1986-ban ismét hatalomra került, újraválasztották 1990-ben és 1994-ben. A hazai és a nemzetközi közvélemény szerint ezek nem voltak tisztességes választások.

Fokozódott a nyomás Balaguerre, hogy mondjon le. Balaguer válaszul újabb elnökválasztást írt ki 1996-ra, ahol Bosch Dominikai Felszabadítási Pártja győzött. Elnökjelöltje Leonel Fernández volt. 2000-ben Hipólito Mejía nyerte az elnökválasztás első fordulóját a szavazatok 49,8%-ával. Az ellenzéki jelöltek, Danilo Medina és a nagyon idős Joaquín Balaguer visszaléptek a második fordulótól. 2004-ben Leonel Fernándezt ismét megválasztották a szavazatok 57%-ával, legyőzve a hivatalban lévő Mejíát.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

A Nemzeti Palota Santo Domingóban

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Az államforma köztársaság, a kormányforma elnöki rendszerű, az állam szerkezete: unitárius.[17]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

A Dominikai Köztársaság egy képviseleti demokrácia,[18] amelynek három hatalmi ága van: törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltatás. A Dominikai Köztársaság elnöke vezeti a végrehajtó hatalmat; végrehajtja a kongresszus által elfogadott törvényeket, kinevezi a kabinetet és a fegyveres erők főparancsnoka.

A nemzeti törvényhozás kétkamarás, 32 tagú szenátusból és a képviselőházból áll, 178 taggal.[19]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Régió terület (km²) lakosság népsűrűség
(fő/km²)
tartomány
Cibao Norte 5 532,03 1 446 047 261 Espaillat, Puerto Plata, Santiago
Cibao Nordeste 4 171,23 607 763 146 Duarte, Salcedo Salcedo, María Trinidad Sanchez, Samaná
Cibao Noroeste 4 879,60 390 982 80 Dajabón, Monte Cristi, Santiago Rodríguez, Valverde
Cibao Sur 4 475,76 703 898 157 La Vega, Monseñor Nouel, Sánchez Ramírez
El Valle 4 995,59 304 984 61 San Juan, Elías Piña
Enriquillo 7 102,58 342 759 48 Barahona, Bahoruco, Independencia, Padernales
Higuamo 5 216,88 569 751 109 Hato Mayor, Monte Plata, San Pedro de Macorís
Ozama 1400,79 2 731 294 1950 Santo Domingo, Distrito Nacional
Valdesia 5 445,27 973 970 179 Azua, Peravia, San Cristóbal, San José de Ocoa
Yuma 5 451,09 491 093 90 El Seibo, La Altagracia, La Romana
Összesen 48 670,82 8 562 541 176

Tartományok[szerkesztés]

Az ország tartományai

Politikai pártok[szerkesztés]

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Demográfia[szerkesztés]

Képek
A főváros, Santo Domingo egy képe
A főváros, Santo Domingo egy képe
Santo Domingo
Santo Domingo
Dominikai lányok
Dominikai lányok
Santo Domingo-i tanulók
Santo Domingo-i tanulók

Általános adatok[szerkesztés]

A 2010-es években a lakosság kb. 66%-a városokban él. A déli parti síkság és a Cibao-völgy az ország legsűrűbben lakott területe.[20]

Népességének változása[szerkesztés]

A népesség alakulása 1960 és 2013 között
Lakosok száma
3 311 788
4 022 212
4 780 283
5 559 298
6 381 602
7 099 011
7 977 966
8 799 298
9 615 015
10 403 761
1960196619721978198419891995200120072013
Adatok: Wikidata

Legnépesebb városok[szerkesztés]

Nyelv[szerkesztés]

Az országban a hivatalos nyelv a spanyol. A spanyol nyelv helyi változatát dominikai spanyolnak hívják, amely nagyon hasonlít a Karib-tenger többi spanyol népnyelvéhez és hasonlóságot mutat a spanyol kanári-szigetekivel.

A haiti kreol az ország legnagyobb kisebbségi nyelve, amelyet haiti bevándorlók és utódaik beszélnek.[21]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

A lakosság 73%-a mulatt, 16%-a fehér, 10%-a fekete, és 1%-a taíno, arawak indián.[22]

Az ország etnikai bevándorló csoportjai között nyugat-ázsiaiak vannak – főként libanoniak, szírek és palesztinok; a jelenlegi (2021) elnök, Luis Abinader libanoni származású.[23] Kelet-ázsiaiak, elsősorban etnikai kínaiak és japánok is megtalálhatók.[24] Az európaiakat leginkább a spanyol képviselik, de kisebb számú német születésű zsidó, olasz, portugál, brit, holland, dán és magyar lakosság is megtalálható.[24][25][26]

Vallási összetétel[szerkesztés]

Vallási megoszlás az Arda 2015-ös adatai alapján :[27]

  • 95,0% keresztény
  • 2,6% nem vallásos
  • 2,2% más vallású

A katolikusok aránya csökken, a protestánsoké és a vallástalanoké növekszik.[27]

2014-ben a lakosság 57%-a (5,7 millió) római katolikusnak, 23%-a (2,3 millió) protestánsnak vallotta magát.[28][29] A protestánsok jelentősebb részét teszik ki a pünkösdi-karizmatikusok, metodisták, az adventisták.[30] Kiemelhető vallási közösségek még a spiritiszták (2,2 %),[31] mormonok (1,3%).[32] [31]

2020-as adatok alapján a lakosság 52,5 %-a katolikus, 18,6 %-a evangelikál, 2,5 %-a pünkösdi, 0,9 %-a adventista, a maradék egyéb (mormon, Jehova Tanúja, metodista stb.)[33] A válaszadók 21,6 %-a vallási közösséghez nem tartozónak vallotta magát, de csak 0,4 % definiálta magát ateistaként.[33]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdasága[szerkesztés]

Képek
Szivargyártás, Santiago
Szivargyártás, Santiago
Turisták és a kikötő (a háttérben), Boca Chica
Turisták és a kikötő (a háttérben), Boca Chica
Piackép, Bayaguana
Piackép, Bayaguana
Mezőgazdasági táj
Mezőgazdasági táj
A levágott cukornád elszállításra vár
A levágott cukornád elszállításra vár
Utcai gyümölcsárus, Boca Chica
Utcai gyümölcsárus, Boca Chica
Dolgozók a Brugal szeszesitalgyárban
Dolgozók a Brugal szeszesitalgyárban
A Brugal gyára a magasból, Puerto Plata
A Brugal gyára a magasból, Puerto Plata

Általános adatok[szerkesztés]

Az elmúlt három évtized során a dominikai gazdaság, amely korábban a mezőgazdasági áruk (főleg cukor, kakaó és kávé) exportjától függött, a szolgáltatások, a feldolgozóipar, a mezőgazdaság, a bányászat és a kereskedelem változatosságára tért át. A 2010-es években a szolgáltatási szektor a GDP majdnem 60% -át teszi ki; a feldolgozóipar 22% -át. Az idegenforgalom, a telekommunikáció és a pénzügy a szolgáltató szektor fő elemei; azonban egyikük sem adja az egész 10%-át.[34]

A magas munkanélküliség és a jövedelmi egyenlőtlenség nagy kihívást jelent.[35] A nemzetközi migráció nagyban érinti a Dominikai Köztársaságot, mivel nagy migránsáradatot fogad és küld tovább. A tömeges illegális haiti bevándorlás és a haiti származású dominikaiak integrációja fontos kérdés.[36]

Nagy dominikai diaszpóra él főleg az Egyesült Államokban,[37] akik hozzájárulnak a gazdasági fejlődéshez, tekintélyes mennyiségű dollárt küldve haza.[35][38]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Az ültetvényeken cukornádat, a kisbirtokokon kakaót, kávét, dohányt és gyümölcsöket termesztenek.

Ipar[szerkesztés]

Ásványkincsekben (arany, ezüst, vasérc, platina) gazdag ország. Iparára a mezőgazdasági termékek részleges feldolgozása és az ércdúsítás jellemző.

Kereskedelem[szerkesztés]

  • Exporttermékek: nikkel, arany, ezüst, kávé, kakaó, dohány, cukor, bauxit.
  • Importtermékek: kőolaj, műszaki berendezések és alkatrészek, élelmiszerek, közszükségleti cikkek, gyapot, vegyszerek, gyógyszerek.

Főbb kereskedelmi partnerek 2017-ben :[39]

  • Export:  USA 50,3%, Haiti 9,1%, Kanada 8,2%, India 5,6%
  • Import:  USA: 41,4%, Kína 13,9%, Mexikó 4,5%, Brazília 4,3%

Turizmus[szerkesztés]

A turizmus a Dominikai Köztársaság gazdasági növekedésének egyik fontos eleme. A Dominikai Köztársaság a Karib-tenger legnépszerűbb turisztikai célpontja. Olyan projektek építésével, mint a Cap Cana, a Santo Domingo-i San Souci kikötő, a Casa De Campo és a Punta Cana-i Hard Rock Hotel & Casino, a Dominikai Köztársaság fokozott turisztikai aktivitásra számít az elkövetkező években.

Közlekedés[szerkesztés]

A DR-3-as gyorsforgalmi út
Santiago de los Caballeros egy útja

Közút[szerkesztés]

Három országos főútvonala van, amelyek minden nagyobb várost összekötnek. Ezek a DR-1, DR-2 és DR-3, amelyek Santo Domingóból indulnak az ország északi (Cibao), délnyugati (Sur) és keleti (El Este) része felé. Ezeken kívül még pár jelentősebb főút van.

Számozás Kezdete Vége Ismert mint:
DR-1 Santo Domingo San Fernando de Monte Cristi Autopista Juan Pablo Duarte
DR-2 Santo Domingo Comendador Carretera Sanchez
DR-3 Santo Domingo Punta Cana Autovia del Este
DR-4 Santo Domingo Higuey Carretera Mella
DR-5 Las Galeras Villa Bisonó Carretera Navarrete-Puerto Plata
DR-6 Santo Domingo San Cristóbal Autopista 6 De Noviembre
DR-7 Santo Domingo Sánchez, Samaná Carretera de Samana
DR-12 Bonao Constanza Carretera de Constanza
DR-13 Santo Domingo Yamasá Carretera de Yamasa

A Dominikai Köztársaságban két fő buszközlekedési szolgáltatás létezik: az egyik az állam irányítása alatt van, a másikat pedig magánvállalkozások irányítják.

Az ún. carros públicos vagy conchos magántulajdonban lévő személygépkocsik, amelyek naponta haladnak egy adott útvonalon, és az utasok bizonyos díjat fizetnek; bárhol megállnak. Ez a másik fő közlekedési mód a fővárosban, Santo Domingóban és más nagyobb városokban.

Vasút[szerkesztés]

A vasúti üzemeltetést egy állami és több magánüzemeltető végzi (főleg cukorgyárak esetében). Haitivel nincs vasúti kapcsolata.

Légi[szerkesztés]

Las Américas Nemzetközi Repülőtér-"A" terminálja Santo Domingo mellett

Repülőterek száma 2013-ban: 36, burkolt pályájú: 16.[40]

A nemzetközi forgalmú főbb repülőterek:

Vízi[szerkesztés]

Kikötők száma: 6

Főbb kikötők: Puerto Haina, Puerto Plata, Santo Domingo.[40]

Olajterminál: Punta Nizao. LNG terminál (import): Andres LNG terminál (Boca Chica). [40]

Telekommunikáció[szerkesztés]

Hívójel prefix HI
ITU zóna 11
CQ zóna 8

Kultúra[szerkesztés]

Képek a kultúráról
Karneváli jelmezben
Karneváli jelmezben
Merengue néptáncosok
Merengue néptáncosok
Santo Domingo katedrálisa (Santa María la Menor)
Santo Domingo katedrálisa (Santa María la Menor)
Santo Domingo óvárosának erődje
Santo Domingo óvárosának erődje

A dominikai nép kultúrájának és szokásainak európai kulturális alapja van, de mind afrikai, mind az őshonos tainói elemek befolyásolják.[41] Kulturális szempontból a Dominikai Köztársaság Spanyol-Amerika legeurópaibb országai közé tartozik Puerto Rico, Kuba, Közép-Chile, Argentína és Uruguay mellett.[41]

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

A kulturális világörökség része Santo Domingo gyarmatosítás korabeli óvárosa.

Művészetek[szerkesztés]

  • Építészet

A Dominikai Köztársaság építészete a különféle kultúrák keverékét képviseli. Az európai gyarmatosítók hatása országszerte a legjellegzetesebb. A díszes minták és a barokk szerkezetek jellemzik, főleg Santo Domingo fővárosában, amely az egész Amerika első európai székesegyházának, kastélyának, kolostorának és erődjének adott otthont, a város gyarmati övezetében, az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított területen.[42][43]

  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet

Zene[szerkesztés]

A merengue és bachata zenei stílusok és táncok innen erednek.

A palo egy afro-dominikai szakrális zene, amely az egész szigeten megtalálható. A dob és az emberi hang a fő elemei. Gyökerei a közép-nyugat-afrikai Kongó-régióban találhatók, de a dallamokban keveredik az európai hatásokkal.[44][45]

A salsa zene nagy népszerűségnek örvendett az országban. Az 1960-as évek végén a dominikai zenészek, mint pl. Johnny Pacheco, a Fania All Stars alkotója, jelentős szerepet játszottak a műfaj fejlődésében és népszerűsítésében.

A dominikai rock és a reggaeton szintén népszerű. Előadóinak többsége Santo Domingóban és Santiagóban található.

Tudomány[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

A dominikai konyha túlnyomórészt spanyol, tainói és afrikai. A tipikus konyha meglehetősen hasonló ahhoz, amit más latin-amerikai országokban találhatunk.[46]

Tipikus ételei a kókuszos-diós hal, és a "La Bandera" is, ami halból, babból és rizsből áll. A "Chicharon de Cerdo" ecettel pácolt szalonna. A "Chen Chen" fűszeres marinádban megfőzött apró kukoricadarabokból áll, melyet kecskehúshoz tálalnak. A "Chaca" egy édesség, melyet kukoricából, tejből, cukorból, fahéjból és kókuszdióból készítenek. A legtöbb étel alapja a főzőbanán, melyet pürének és pasztának állítanak elő, úgy hogy banánlevélbe göngyölve sós vízben megfőzik.

Inni főleg gyümölcsleveket isznak, mint például a papaya, narancslé, ananász, kókusztej. Nagyon ízletes a sörük és a rum, mely a tipikus dominikai koktélok alapja, mint a "Pina Colada" vagy a "Cuba Libre".

Turizmus[szerkesztés]

Képek
Punta Cana
Punta Cana
Punta Cana
Punta Cana
Las Terrenas
Las Terrenas
Columbus Park, Santo Domingo
Columbus Park, Santo Domingo
A Salto el Limón nevű vízesés
A Salto el Limón nevű vízesés

Az idegenforgalom nagyon jelentős bevételnek számít. Évente több millió ember választja úti céljául a Dominikai Köztársaságot. A látogatók többsége az USA-ból és Kanadából, továbbá az európai országokból érkezik.[47]

Látnivalók[szerkesztés]

Oltás[szerkesztés]

Javasolt oltások Dominikára utazóknak:

Malária ellen gyógyszer van. (Ritka a megbetegedés.)

Saona szigetének partképe
Saona szigetének partképe

Sport[szerkesztés]

Gyerekek baseball-t játszanak
A kakasviadal szintén népszerű

Az ország legnépszerűbb sportága a baseball.[48]

Olimpia[szerkesztés]

Az olimpiai játékok során eddig 2 aranyérmet szerzett az ország.

Aranyérmesek:

Labdarúgás[szerkesztés]

A Dominikai köztársasági labdarúgó-válogatott eddig még nem ért el kiemelkedő eredményeket.

Ünnepek[szerkesztés]

Ünnepnapok
Dátum spanyol neve magyar neve
január 1. Año Nuevo újév
január 6. Día de los Reyes vízkereszt
január 13. Día Nacional de la Alfabetización az alfabetizmus nemzeti napja
január 21. Día de Nuestra Señora de la Altagracia katolikus ünnepnap
január 26. Día del Padre de la Patria Juan Pablo Duarte Juan Pablo Duarte napja
január 31. Día Nacional de la Juventud fiatalok napja
február 14. Día de San Valentín Valentin-nap
február 25. Día del Patricio Matías Ramón Mella Matías Ramón Mella napja
február 27. Día de la Independencia Nacional függetlenség napja (1844)
március 8. Día Internacional de la Mujer nemzetközi nőnap
március 9. Día del Patricio Francisco del Rosario Sánchez Francisco del Rosario Sánchez napja
augusztus 16. Día de la Restauración 1863-as restauráció napja
szeptember 23. Día de Nuestra Señora de las Mercedes katolikus ünnepnap
november 6. Día de la Constitución alkotmány napja
december 25-26. Día de Navidad karácsony

Karneválok[szerkesztés]

La Vega és Santo Domingo területén minden év február 27-én karnevált tartanak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Világbank-adatbázis. Világbank
  2. Worldometers
  3. Worldometers 2020
  4. CIA – The World Factbook – Rank Order – GDP (purchasing power parity). [2011. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 27.)
  5. Dominican Republic”, World Bank (Hozzáférés: 2016. április 28.) 
  6. UNWTO Tourism Highlights: 2018 Edition | World Tourism Organization. DOI: 10.18111/9789284419876 (2018). ISBN 9789284419876 
  7. (2005. június 12.) „Toward an Ethnohistory of Haitian Pilgrimage”. Journal de la Société des américanistes 91 (1), 163. o. DOI:10.4000/jsa.2889. ISSN 0037-9174.  
  8. Domingo word origin (angol nyelven). Etymologeek. (Hozzáférés: 2023. szeptember 3.)
  9. Dominicus word origin (angol nyelven). Etymologeek. (Hozzáférés: 2023. szeptember 3.)
  10. CIA World Factbook
  11. a b c United States Library of Congress: Dominican Republic – Climate. Country Studies US, 2007. május 24. (Hozzáférés: 2009. október 27.)
  12. Burton K Lim and others, Phylogeography of Dominican Republic bats and implications for systematic relationships in the Neotropics, Journal of Mammalogy, Volume 98, Issue 4, 1 August 2017, Pages 986–993
  13. Ley designa la caoba Árbol Nacional, 2011 [2011. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. szeptember 3.)
  14. Adventure & Ecotrourism - National parks. GoDominicanRepublic.com. [2014. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 25.)
  15. Inter Press Service - News and Views from the Global South. www.ipsnews.net . [2012. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. szeptember 3.)
  16. A kecske ünnepe (La fiesta del chivo); ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Bp., 2001.
  17. CIA World Factbook
  18. https://web.archive.org/web/20150626100357/http://www.domrep.org/gen_info.html
  19. U.S. Relations With the Dominican Republic
  20. Dominican Republic - Population
  21. Baker, Colin; Prys Jones, Sylvia, eds. (1998). Encyclopedia of Bilingualism and Bilingual Education. p. 389. ISBN 978-1-85359-362-8. Retrieved November 20, 2015.
  22. Dominican Republic. cia.gov. [2016. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 6.)
  23. Irrizarri, Evelyn: José Rafael Abinader: "Me arrepiento del tiempo que le dediqué a la política" (spanyol nyelven). El Caribe, 2013. szeptember 26. [2014. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 14.)
  24. a b Levinson, David. Ethnic groups worldwide: a ready reference handbook. Greenwood Publishing Group, 345–6. o. (1998). ISBN 978-1-57356-019-1 
  25. Brits Abroad”, BBC News, 2006. december 6. (Hozzáférés: 2010. augusztus 3.) 
  26. City College of New York (November 13, 2006). "CCNY Jewish Studies Class to Visit Dominican Village that Provided Refuge to European Jews During World War II". Sajtóközlemény. Elérés: 2021-07-16. Archiválva 2011. május 10-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2011. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 16.)
  27. a b Dominican Republic Archiválva 2017. június 24-i dátummal a Wayback Machine-ben. The Association of Religion Data Archives
  28. Escher, Daniel F. (2009. június 12.). „Religious Transformations: The Protestant Movement in the Dominican Republic”. Intersections 10, 519–570. o.  
  29. Land, Gary. Historical Dictionary of the Seventh-Day Adventists. Rowman & Littlefield (2014. október 23.). ISBN 9781442241886 
  30. Dominican Union Conference - Adventist Organizational Directory. www.adventistdirectory.org
  31. a b Religious Freedom Page. religiousfreedom.lib.virginia.edu. [2008. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 27.)
  32. "Dominican Republic: Facts and Statistics", Church News, 2020. Retrieved on 25 March 2020.
  33. a b Religion affiliations in the Dominican Republic 2020 (angol nyelven). Statista. (Hozzáférés: 2023. szeptember 3.)
  34. Sector Real. Central Bank of the Dominican Republic (Banco Central de la República Dominicana). [2016. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 29.)
  35. a b Central America :: Dominican Republic. CIA World Factbook . Central Intelligence Agency. (Hozzáférés: 2020. február 19.)
  36. Diógenes Pina (March 21, 2007). "Dominican Republic: Deport Thy (Darker-Skinned) Neighbour". Inter Press Service (IPS). Archived from the original on January 9, 2008. Retrieved January 14, 2008.
  37. United States – Selected Population Profile in the United States (Dominican (Dominican Republic)). 2008 American Community Survey 1-Year Estimates. U.S. Census Bureau. [2020. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 10.)
  38. U.S. Relations With the Dominican Republic. United States Department of State, 2012. október 22.
  39. CIA World Factbook. [2016. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 6.)
  40. a b c CIA World Factbook
  41. a b Esteva Fabregat, Claudio (1981. június 12.). „La hispanización del mestizaje cultural en América” (spanyol nyelven) (PDF). Revista Complutense de Historia de América 1, 133. o, Kiadó: Universidad Complutense de Madrid. ISSN 0211-6111. (Hozzáférés: 2016. augusztus 26.)  
  42. Colonial City of Santo Domingo. UNESCO World Heritage Centre
  43. Dominican Republic National Commission for UNESCO. UNESCO, 1957. november 14. (Hozzáférés: 2016. augusztus 24.)
  44. Janette Keys: Palos, Atabales, Babula and Quiyombo Music of Dominican Republic. Colonialzone-dr.com. (Hozzáférés: 2016. február 4.)
  45. Palo Drum: Afro-Dominican Tradition. Iasorecords.com. (Hozzáférés: 2016. február 4.)
  46. Booth, Joanna. „Caribbean culture in Dominican Republic”, The Telegraph , 2017. július 5. (Hozzáférés: 2019. szeptember 14.) 
  47. Flujo Turístico Por nacionalidad. [2017. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  48. Archivált másolat. [2010. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 16.)

Források[szerkesztés]

  • Oficina Nacional de Estadística de la República Dominicana
  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5
  • CIA World Factbook: Dominican Republic

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:República Dominicana
A Wikimédia Commons tartalmaz Dominikai Köztársaság témájú médiaállományokat.