Ugrás a tartalomhoz

Martinique

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Martinique
Martinique zászlaja Martinique címere
Martinique zászlaja Martinique címere
Martinique elhelyezkedése
Ország  Franciaország
Régió Martinique
A megye száma 972
Székhely Fort-de-France
Hivatalos nyelv francia, kreol
Politikai státusz Franciaország tengerentúli megyéje
Terület
 – Teljes
 – ebből víz

1 100 km²
4,2%
Népesség
 – Teljes
 Népsűrűség
 
375 063 fő (2021)[1]
347,8 fő/km²
Pénznem Euró (€) (EUR)
Időzóna UTC–4
TLD .mq
Weboldal www.cr-martinique.fr
Hívószám +5961
1 Nem szükséges Franciaországból és a többi tengeren túli területekről.
Martinique térképe
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján

Martinique [maʀtiˈnik] (Martinique-kreol nyelven Matinik vagy Matnik) sziget a Karib-tengerben. A Kis-Antillák része. Jogi státuszát tekintve Franciaország egyik tengerentúli megyéje.

Martinique domborzati térképe

A sziget Budapest területének kb. kétszerese.

Legmagasabb pontja a Montagne Pelée (1397 m). A vulkán és környezete a természeti világörökség részei.

A szigetet feltehetőleg Kolumbusz Kristóf fedezte fel 1502-ben. A helyi lakosok Madininának nevezték el, ebből keletkezett a mai neve. Gyarmatosítása 1635-ben kezdődött, amikor a franciák vették birtokba, és cukornád termesztésére rendezkedtek be Afrikából hozott rabszolgákkal. A rövid ideig tartó brit uralom kivételével mindig francia gyarmat volt. 1946. március 19-én lett Franciaország egyik tengerentúli megyéje.

Az 1940-es évek óta erőteljes kampányok zajlanak a sziget függetlenségéért, amelynek első hangadója Aimé Césaire volt és 1959 végén halálos áldozatokkal járó zavargások is fellángoltak Martinique-on.[2] 1962-ben létrejött a Martinique-i Antikolonialista Ifjúsági szervezet, röviden az OJAM, amely már radikálisabb hangon követelte a függetlenséget és gyakran került összetűzésbe a francia hatóságokkal.[2] 1974-ben a követelések újabb zavargásokká fajultak, amelynek eredménye két sztrájkoló munkás halála lett, akiket a csendőrök lőttek le.[2] A függetlenségi követeléseket azonban megingatta az 1970-es évek gazdasági válsága a szigeten, amely miatt nőtt az elvándorlás is.[3] Ezt tetézték a természeti katasztrófák is. Franciaország kisebbfokú autonómiával igyekezett kárpótolni a szigeteket.

2009-ben ismét nyugtalanság következett a sziget életében, mert a fekete lakosság sérelmezni kezdte a francia telepesek leszármazottjainak gazdasági dominanciáját és faji megkülönböztetésről beszéltek.[4][5] Nicolas Sarkozy francia elnök személyesen tett látogatást Martinique-on és reformokat ígért a bajok orvoslására.[6] Sarkozy kizárta ugyanakkor, hogy a sziget függetlenséget kaphatna, viszont nem zárkózott el a nagyobb mértékű autonómia kiépítésétől, miről szerinte népszavazásnak kellene döntenie.

Népességének változása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A népesség alakulása 2014 és 2023 között:
Lakosok száma
383 806
380 877
372 594
368 783
364 508
361 225
360 749
361 019
360 630
201420152017201820192020202120222023
Adatok: Wikidata

A lakosság döntő többsége afrikai származású. A statisztika szerint 90% fekete (afrikai) és mulatt (fekete-fehér keverék), valamint ide számítják az indiai-afrikai keverékeket is. A fekete bőrűek többsége az afrikai rabszolgák leszármazottja. Ezenkívül érkeztek ide feketék a karibi térségből is, akiket "más karibi" kifejezés alatt szerepeltetnek a statisztikusok. A más karibiak a kínaiakkal együtt 5%-ot tesznek ki. A fehér (európai) lakosok, akik főként francia származásúak, szintén 5%-nyian vannak.

A szigeten franciául és kreol nyelven beszélnek.

A lakosság 90%-a keresztény, zömmel római katolikus, a maradék nem keresztény főleg hindu.

A sziget nem rendelkezik saját katonasággal és csendőrséggel, a katonai védelmet Franciaország biztosítja.[7]

Jelentős a cukornád- és a banántermesztés, amelyre cukoripar, rum- és gyümölcskonzervgyártás települ. Az idegenforgalom szintén jelentős bevételt hoz a sziget számára, a lakosság többsége a szolgáltatási és közigazgatási szférában dolgozik.

A legtöbb turista Franciaországból, Kanadából és az Egyesült Államokból érkezik.[9] A szigeten lévő vállalkozások nagyjából 16%-a (körülbelül 6000) turizmushoz köthető feladatokat lát el, legjelentősebbek az éttermek, szállodák. A turisztikai szektorban körülbelül 6500-an dolgoznak ami az aktív munkaerő 7 %-t teszi ki.[10]

Lásd: Martinique-i labdarúgó-válogatott.

Accras de morue, Ti Punch és Boudin creole.

A helyi gasztronómiában francia, karibi, afrikai és dél-ázsiai elemek ötvöződnek. A receptek gyakran tükrözik Martinique összetett történelmét és a változatos kulturális örökséget.[11] Nagyon fontosak a halak, trópusi gyümölcsök és különféle húsok. A martinique-i erős paprika rendkívül csípős.[11]

Az egyik martinique-i specialitásnak, az accras de morue-nak sózott hal az összetevője, amelyhez garnélarákot és zöldségeket is adnak fűszerekkel kevereve.[11] Gyakran könnyű harapnivalóként fogyasztják.[11] A szigetnek van egy sajátos hurkája, a boudin. A boudin creole véreshurka sertéshúsból és vérből, míg a boudin blanc fehérkolbász, melynek alapanyaga szintén sertéshús, de tesznek bele garnélarákot, rákot, tengeri csigát, kagylót és halat is.[11]

A polip gyakori fogás, alapanyaga pörköltöknek, raguknak (hagymával, fűszerekkel, paradicsommal és citrommal ízesítve), de fogyasztják sütve is vörösbabbal, lencsével, jamgyökérrel és rizzsel.[11]

Jellegzetes martinique-i fűszerkeverék a colombo, amely kurkumából, barna mustármagból, csípős paprikából, korianderből, babérlevélből és fekete borsból készül.[11] Használják húsok (baromfi, kecske, sertés) és zöldségek (padlizsán, tök, gyökerek) ízesítésére.[11]

Az italok közül a sziget nemzeti itala a ti punch, amit cukornád frissen préselt levéből állítanak elő és citrommal ízesítenek.[11]

A legnépszerűbb martinique-i desszert a Blanc Manger au Coco, ami cukorból, kókusztejből, vaníliaporból készül zselatin, fahéj, citromlé és citromhéj hozzáadásával. Mielőtt felszolgálásra kerülne előző este mindig behűtik.[11]

Anses d'Arlet
Anses d'Arlet
  1. https://www.worldometers.info/world-population/martinique-population/
  2. 1 2 3 Emeutes de 1959 : la Martinique règle ses comptes avec le colonialisme (Nofi)
  3. Le drame de février 1974 marque encore les esprits (France Info)
  4. Blacks slam white minority in Martinique strike" (International Herald Tribune)
  5. Race, class fuel social conflict on French Caribbean islands
  6. Sarkozy offers autonomy vote for Martinique
  7. 1 2 3 "CIA - The World Factbook -- Martinique". user.iiasa.ac.at. Hozzáférés: 2021. március 12..
  8. "WPS - Map of ports in Martinique". World Port Source. 2020. október 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. március 12..
  9. "Encyclopedia". JAMA. 279 (17): 1409. ISSN 0098-7484.
  10. "Economy of Martinique : Discover". web.archive.org. 2007. május 28. 2007. május 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. március 12..
  11. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 "Top 10 Martinican Dishes You Just Have to Try (Culture Trip)". 2023. március 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. január 22..
  • A Világ országai, Nyír-Karta Bt., 2008
  • Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Commons:Category:Martinique
A Wikimédia Commons tartalmaz Martinique témájú médiaállományokat.
File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg a martinique címszót a Wikiszótárban!