Venezuela

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Venezuelai Bolivári Köztársaság
República Bolivariana de Venezuela
 Venezuela zászlaja
Venezuela zászlaja
Venezuela címere
Venezuela címere
Nemzeti mottó: Dios y federación
(„Isten és szövetség”)
Nemzeti himnusz: Gloria al Bravo Pueblo
(„Dicsőség a bátor népnek”)
LocationVenezuela.svg

Fővárosa Caracas
é. sz. 10° 30′, ny. h. 66° 58′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Nicolás Maduro
Alelnök Jorge Arreaza
Hivatalos nyelv spanyol
Beszélt nyelvek spanyol, indián nyelvek
Spanyolországtól 1811. július 5.
Nagy-Kolumbiától 1830. január 13.

Tagság A Dél-amerikai Unió, a MERCOSUR, a CARICOM, a FLAR,
az OPEC, az ALADI, az ALBA, az ENSZ, az OAS, az IMF, a Latin Unió, és az Arab Liga (megfigyelő státusz)
Népesség
Népszámlálás szerint 30 405 207 fő (2013)[1]
Rangsorban 43
Becsült 30 206 307 fő (2014. június)
Rangsorban 43
Népsűrűség 30 fő/km²
GDP 2006-os becslés
Összes 181 608 millió dollár (37)
PPP: 174 604 millió dollár
Egy főre jutó 6736 dollár (60)
PPP: 7166 dollár
HDI (2004) 0,784 (72) – magas
Földrajzi adatok
Terület 916 445 km²
Rangsorban 33
Víz 0,32%
Időzóna AST (UTC-4:30)
Egyéb adatok
Pénznem Venezuelai bolívar (VEB)
Nemzetközi gépkocsijel YV
Hívószám 58
Segélyhívó telefonszám
  • 9-1-1
  • 171
Internet TLD .ve
Villamos hálózat 120 volt
Elektromos csatlakozó
  • Type A
  • Type B
Közlekedés iránya jobb
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Venezuelai Bolivári Köztársaság témájú médiaállományokat.

Venezuela-CIA WFB Map.png

Venezuela (teljes nevén: Venezuelai Bolivári Köztársaság[2]) ország Dél-Amerikában. Amikor 1499-ben az európai felfedezők először pillantották meg az őslakosok vízparti házait egymástól elválasztó csatornákat, Velence jutott az eszükbe, ezért a környéket Kis-Velencé-nek, azaz Venezuelának nevezték el. (A Venecia kicsinyítőképzős alakja spanyolul).

Hugo Chávez halála után az ország az államcsőd szélére került. [3] [4]

Fekvése[szerkesztés]

Dél-Amerika északi részén terül el. Természetes határa a tengerpartja a Karib-tenger, illetve az Atlanti-óceán mentén, mintegy 2800 km hosszan.

Délen Brazíliával 2200 km hosszú határszakasza van; kelet felé a Guyanai Köztársasággal 743 km hosszú a határa, nyugaton Kolumbia a szomszédja, mintegy 2050 km hosszú szakaszon.

Északon tengerpart (a Karib-tengeren), keleten Guyana, délen Brazília, nyugaton Kolumbia határolja.

Földrajz[szerkesztés]

Venezuela domborzati térképe
A Kukenan és Roraima tepuí (lapos tetejű, meredek falú táblahegyek)

Domborzat[szerkesztés]

Északi részén az Andok vonulatai emelkednek. Legmagasabb pontja az országban a Pico Bolívar (4978 m). Part menti láncát két részre osztja a Barcelonai-öböl: keleten a Cumanai-hegység, míg nyugaton a Karib-hegység foglal helyet. A Karib-hegységben számtalan medence helyezkedik el, melyek közül a legkiterjedtebb a Valenciai-medence. Az Andoktól északi irányban, a partvidéken a Maracaibói-medence lagúnavidéke húzódik, a Maracaibói-öbölben.

Déli részét a Guyanai-felföld 2000 méteres hegyei alkotják. A felföld az Orinoco-tól keletre fekvő tájegység, északi része dombvidék, középen hullámos hegyvidék, dél felé magashegység.

Az Andok és a Guyanai-felföld között ékelődik be az Orinoco-síkság vagy Orinoco-medence.

A partvonal előtt, a Karib-tengerben sorakozó szigetek legnagyobbika Margarita.

Vízrajz[szerkesztés]

A legnagyobb vízgyűjtő az Orinoco (2900 km). Jelentősebb folyók még: a Río Negro (2253 m), a Caroni, az Apure.

Legmagasabb vízesés a Földön: Angel-vízesés (Guyanai-hegyvidék) a Churun folyón, 979 m.

Legnagyobb tavai: Maracaibo-lagúna (12 950 km²), Valencia-tó (325 km²).

Éghajlat[szerkesztés]

Az országban előforduló éghajlati viszonyok:

Évi középhőmérséklet: 19-27 °C, de a magasság is befolyásolja.

Növény- és állatvilág[szerkesztés]

Környezetvédelem[szerkesztés]

Történelem[szerkesztés]

Legalább 15 ezer éve lakja ember a mai Venezuela területét. Ennek bizonyítékai a késői pleisztocénből feltárt szerszámok, nyílhegyek.

A 16. században, amikor megkezdődött Venezuela spanyol gyarmatosítása, a bennszülött népeket tervszerűen legyilkolták. Indián törzsfőnökök (kacikák) megkíséreltek ellenállni a spanyol behatolásnak, de végül vereséget szenvedtek, és ezzel szolgaságba kerültek (amikor a spanyolok rájöttek, hogy a nehéz munkát az indiánok nem tudták végrehajtani kezdtek afrikai fekete rabszolgákat vásárolni és a kolóniákba vinni).

Venezuela betelepítése 1522-ben kezdődött. Ekkor alapították Coro városát, a Spanyol Birodalom első állandó dél-amerikai települését a mai Cumana regióban. Kelet-Venezuelának ezt a részét Új-Andalúziába tagolták. A mai Venezuela legnagyobb része Új-Granada alkirályság része lett a 18. század elején. 1776-ban állították fel az önálló főkapitányságot. Sikertelen felkelések sorozata után Venezuela 1811. július 5-én kiáltotta ki függetlenségét Francisco de Miranda vezetésével, aki résztvevője volt a francia forradalomnak, azután lett Venezuela marsallja.

Caracast 1812-ben földrengés rombolta le, és az új állam ellen felkeltek a venezuelai nagybirtokosok. Mindez hozzájárult az első venezuelai köztársaság bukásához. A második venezuelai köztársaságot 1813. augusztus 7-én kiáltották ki. Néhány hónap után ez is összeomlott.

Az önrendelkezést az ország végül az 1821. június 24-én megvívott carabobói csata után nyerte el. Ezt a csatát Simón Bolívar nyerte José Antonio Páez és Antonio José de Sucre támogatásával. José Prudencio Padilla és Rafale Urdaneta a Maracaibo-tónál vívott csatában győzött 1823. július 24-én, segítve a független Venezuela megszületését. Új Granada kongresszusa Bolívárt bízta meg a granadai hadsereg vezetésével; parancsnoksága alatt az több országot szabadított fel, és megalapította Nagy Kolumbiát. Sucre, aki sok csatában vett részt Bolívar oldalán, felszabadította Ecuadort, később pedig Venezuela második elnöke lett. Venezuela Nagy Kolumbia része volt 1830-ig, amikor a Páez vezette lázadásban kikiáltották az új Venezuelai Köztársaságot; első elnöke Páez lett.

Venezuelában a 19. században állandó volt politikai forrongás, diktátorok követték egymást. A 20. század első felében "caudillo"-k (puccsista katonatisztek) uralma folytatódott, miközben végrehajtották a legszükségesebb társadalmi reformokat és támogatták a gazdasági növekedést. Juan Vicente Gómez 1935-ös halála után vége lett a caudillismonak, demokratikus mozgalmak arra kényszerítették a katonákat, hogy visszavonuljanak a közvetlen politikai beavatkozástól 1958-ban. Azokban az években Venezuelában demokratikusan választott kormányok követték egymást. Az első világháború idején jelentős kőolajkészletet fedeztek fel az országban. Ez gazdasági fellendülést hozott, amely az 1980-as évekig tartott; 1935-ben az egy főre jutó GDP Venezuelában volt a legmagasabb egész Dél-Amerikában. A második világháború után a globalizáció hatásai és az erőteljes bevándorlás sokrétűvé tette a venezuelai társadalmat. A bevándorlók elsősorban Dél-Európából (Spanyolország, Olaszország, Portugália) és Latin-Amerika szegényebb országaiból érkeztek.

Az 1970-es években és az 1980-as évek elején, a "petrodollár éveiben" a nagyarányú közkiadások, a kormány és a magánszektor külső és belső eladósodása az olajárak 1980-as években bekövetkezett csökkenése idején válságba sodorta Venezuela gazdaságát. Hogy képes legyen teljesíteni fizetési kötelezettségeit, a kormány leértékelte valutáját. A következmény az életszínvonal drámai visszaesése lett. A hibás gazdaságpolitika, a kormány és társadalom egyre nagyobb korrupciója a szegénység kiterjedéséhez vezetett és olyan mértékű bűnözéshez, ami már a politikai stabilitást veszélyeztette. Végül 1992-ben két jelentős puccskísérlet is volt.

Hugo Chávez 2003-ban

1992 februárjában egy korábbi ejtőernyős tiszt, Hugo Chávez megkísérelte megdönteni Carlos Andrés Pérez kormányát, mert dühítették az elnök szigorú gazdasági intézkedései. A puccskísérlet sikertelen volt, Chávezt bebörtönözték. Ugyanazon év novemberében volt egy másik sikertelen puccskísérlet is. A hadsereg forradalmi csoportjai szervezték, céljuk ugyanaz volt, mint Chávez megelőző kísérletének.

1998-ban Hugo Chávezt (aki az 1992-es sikertelen puccsot vezette) elnökké választották. Jelentős és vitatott reformokat hajtott végre az alkotmányon, bevezette a „bolivari forradalom” fogalmát. 2002 áprilisában Chávezt átmenetileg megfosztották hatalmától a hadsereg és az üzleti világ jobboldali elemei.[forrás?] 2013-ban betegség következtében elhunyt, utóda az ország élén korábbi külügyminisztere, Nicolás Maduro követte.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

A parlament épülete a magasból, Caracas

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Venezuela elnöki szövetségi köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Kormány Parlament Bíróság

Közigazgatási felosztás[szerkesztés]

Searchtool right.svg  Bővebben: Venezuela közigazgatása

Politikai pártok[szerkesztés]

Negyven éven át volt két fontos erős párt az országban, az AD (Acción Democrática) és a COPEI (Comité de Organización Política Electoral Independiente). Mind a kettő visszaszorult 1998-ban, mikor a Hugo Chávez pártja, a MVR (Movimiento Quinta Republica) megnyerte a választásokat. annak más politikai pártok, mint a Primero Justicia (Luis Borges, Henrique Capriles Radonski) és a Un Nuevo Tiempo (Omar Barbosa, Delsa Solórzano).

2007-ben az elnök Chávez, kimondta, hogy egypártrendszert szeretne bevezetni, hasonlóan a régi Szovjetunióhoz. Bár megjegyzendő, hogy az országban demokrácia volt, azaz Chávezt tisztán és demokratikusan választották meg, sőt az egyik választás főfelügyelője Jimmy Carter volt amerikai elnök volt, aki az eredményt szintén elismerte. Az elnök ellen több puccsot kísérelt meg a CIA, sikertelenül.[forrás?]

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Képek
Caracas, a venezuelai főváros
Emberek, Zulia
Yanomami indián törzs asszonyai az Amazonas őserdejében

Általános adatok[szerkesztés]

  • Lakosság: 30 206 300 fő (2014)
  • Népsűrűség: 26 fő/km²
  • Népességnövekedés: 1,52%
  • Születéskor várható élettartam: nők – 77 év, férfiak – 71 év

A népesség északról dél felé haladva rohamosan csökken. A Guyanai-masszívum Földünk egyik legritkábban lakott tája, népsűrűsége csak 10%-a az országos átlagnak.

Venezuela - Argentína után - Latin-Amerika második legvárosodottabb állama. A 2000-es évek elején Caracas agglomerációjában él minden 7. venezuelai ember, de Maracaibo, Valencia és Barquisimeto lakossága is meghaladja az 1 millió főt.[5] A Caracas körüli hegyoldalakban - és a többi nagyváros peremén is - rengeteg szegény él a maga építette tégla- és hullámlemez viskókban. Majdnem ugyanannyian élnek ezekben a barriókban, mint magában a városban.

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Etnikai összetétel – nyelvi megoszlás – vallási megoszlás[szerkesztés]

Mesztic 69%, fehér 20%, fekete 9%, indián 2%.

Az állam hivatalos nyelve a spanyol, ezen kívül 31 őshonos indián nyelvet beszélnek. Ezek között van a guajibo (vagy guahibo), a pemon, a warao, a wayuu, továbbá különböző yanomaman nyelvek.

Vallási megoszlás: római katolikus 85%, egyéb 15%.

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

  • A GDP összetétele szektoronként, 2014-ben: mezőgazdaság: 3,8%, ipar: 35,4%, szolgáltatások: 60,8% [6]

Venezuela egész gazdaságát és exportjának nagy részét egyetlen termékre, a kőolajra alapozza. A kivitele értékének mintegy 4/5-ét a nyersolaj, a finomított olajtermékek és a földgáz szolgáltatják. A kőolajipar mellett szinte eltörpülnek a gazdaság más területei. Az utóbbi évtizedekben nőtt a vasérc- és földgázbányászat jelentősége, fokozták a vegyészet és a gépipar kapacitását. Az ország bevételeinek 96%-a származik az olajjal kapcsolatos bevételekből. A 2014–2016-os olajárválság során több, mint 70%-kal visszaeső olajárak miatt súlyos gazdasági visszaesés alakult ki az országban. 2014-ben 4%-kal csökkent az ország bruttó hazai terméke, majd 2015-ben újabb 5,7%-kal esett vissza a GDP. A 2015-ös év egészére vetítve 180,9%-os volt az infláció. 2015 januárja és szeptembere közt 4,5%-kal csökkent az ország gazdasága, miközben 141,5%-os infláció alakult ki.[7] A jegybanki alapkamat 21,33 százalékponton áll.[8] 2016. február 26-án az ország devizatartaléka 13,5 milliárd dollár volt, amely 17 éves mélypontnak számít.[9]

A gazdasági, szociális és politikai válság a 2000-es évek elejétől az országot megbénító sztrájkokba, tüntetésekbe, zavargásokba torkollott.[10]

Képek
A caracasi értéktőzsde épülete
Banképület (Banco Central de Venezuela), Caracas
Egy olajkút
Guri-gát a Caroni-folyón

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

  • Mezőgazdaság

A növénytermesztést a kakaó, dohány, kávé, banán és cukornád termesztése képviseli. Az ország jelentős részén szarvasmarha és kecske tenyésztése folyik.

  • Ipar, bányászat

Az ország földje kőolajban, vasércben, gyémántban és bauxitban igen gazdag. Iparának gerincét a kőolaj-feldolgozás, a nehézipar (vaskohászat, alumíniumkohászat) és a gépgyártás adja.

  • Kereskedelem

Legfőbb kereskedelmi partnerei 2013-ban: [11]

  • Export: USA 34,3%, India 15,9%, Kína 14%, Holland Antillák 8,4%, Szingapúr 6%, Kuba 4,9%
  • Import: USA 27,4%, Kína 12,6%, Brazilia 10%, Oroszország 7,1%, Argentína 5,1%, Kolumbia 4,7%, Mexikó 4,5%
  • Exporttermékek: kőolaj, bauxit, alumínium, acél, vegyipari termékek, mezőgazdasági termékek, alapvető iparcikkek
  • Importtermékek: nyersanyagok, gépek, berendezések, közlekedési eszközök, építőanyagok

Közlekedés[szerkesztés]

Híd Maracaibónál
Simón-Bolivár repülőtér, Maiquetía, Caracas

Szárazföldi közlekedés[szerkesztés]

  • Vasúthálózat hossza: 682 km.
  • Közúthálózat hossza: 96 155 km.

Vízi közlekedés[szerkesztés]

Kikötők száma: 13.

Légi közlekedés[szerkesztés]

  • Repülőterek száma: 127 (a legjelentősebb Caracas nemzetközi repülőtere).

Kultúra[szerkesztés]

Sok más dél-amerikai országtól eltérően Venezuelában nincsenek nyomai a nagy, Kolumbusz előtti civilizációknak, ám az őslakos indiánok hatása még mindig nagy a kultúrában, a vallásban és a folklórban is. A Maracaibo és Caracas között elterlő hegyekben például a római katolikus vallás és a pogányság különös elegye terjedt el.

Maracaibótól északra, a Venezuelai-öböl partján élnek a paraujanok, akik cölöpökre építik a házaikat. Az ország is ezekről a házakról kapta a nevét.

Az északnyugati országrészben a Guajira-félsziget őslakosai önálló nemzetnek tekintik magukat és nagyrészt hagyományos életmódjukat folytatják. A férfiak, ha látogatóba mennek, tollakkal díszített fejpántot öltenek, az asszonyok pedig állandóan hosszú, bő, fekete vagy mintás pamutköpenybe burkolóznak.

Az Orinoco folyó felső szakaszait övező esőerdők indián törzsei kultúrája semmit nem változott a kőkorszak óta.

A llanók a venezuelai vadnyugat, ahol a llaneróknak nevezett marhapásztorok a végtelen pusztaságban terelgetik csordáikat. Ők táncolják a nemzeti táncot, a joropót is.[12]

Képek
A venezuelai űrügynökség rádiólokátorai
Joropo, Venezuela nemzeti tánca
A koleo egy hagyományos sportág, amely hasonló az észak-amerikai rodeóhoz
A Canaima Nemzeti Park egy része

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

könyvtárak, múzeumok, zenei intézmények

Kulturális világörökség[szerkesztés]

A kulturális világörökség része:

Művészetek[szerkesztés]

Venezuelai dobosok - videó
  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

Hagyományok[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

El Agua tengerpartja (Isla de Margarita)

Venezuela idegenforgalma jelentősen fejlődött az elmúlt évtizedben, különösen a kedvező földrajzi helyzete, a különböző tájegységek, a gazdag flórájának és faunájának köszönhetően, továbbá hogy egész évben élvezhető a kellemes trópusi éghajlata.

Margarita szigete egyike az ország legfontosabb turisztikai célpontjainak.

Sport[szerkesztés]

A legnépszerűbb sportágak a baseball, a kosárlabda, a labdarúgás, a golf és a motorsportok.[13] Venezuelai Formula–1-es pilóta volt Johnny Cecotto, valamint Pastor Maldonado, aki a 2012-es spanyol nagydíjon a Williams F1 színeiben hazája történetének első győzelmét aratta.[14] Maldonado 2014-től 2015-ig volt a Lotus F1 Team pilótája, támogatója a PDVSA állami olajvállalat volt.

Venezuelai labdarúgó-válogatott

Venezuela az olimpiai játékokon

Ünnepek[szerkesztés]

Ünnep Dátum
Újév Napja: január 1.
Karnevál: február 19-20.
Nagycsütörtök: április 5.
Nagypéntek: április 6.
A felszabadulás napja: április 29.
Munka ünnepe: május 1.
Carabobo-i csata Napja: június 24.
Függetlenség Napja: július 5.
Bolivár Napja: július 24.
Kolombusz Napja: október 12.
Karácsony: december 25.

Források[szerkesztés]

  • Földrajzi Világatlasz (Nyír-Karta Bt., 2003)
  • Cartographia Világatlasz (Cartographia Kft., 2001-2002)
  • D. Gergely Anikó (szerk.): Földünk országai (Kossuth Könyvkiadó, 1981) ISBN 963-09-1666-5
  • A Föld. Világatlasz (TOP-O-GRÁF, Szarvas, Kárpátia, Nyír-Karta)

Lásd még[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]