Vasérc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A vasérc a bányászható mennyiségű és minőségű vasat tartalmazó érckőzet összefoglaló neve.

Előfordulása[szerkesztés]

A vas a Föld második leggyakoribb féme (az alumínium után), körülbelül 4,7 tömegszázalék az előfordulása. A földkéreg átlagban mintegy 6,6%-nyi vasat tartalmaz, természetesen változatos eloszlásban. Minden olyan előfordulás, ami a kéreg átlagos vastartalmához képest 3–4-szeres vastartalmú, ércnek számít, a legtöbb jó minőségű vasérc ultrabázisos és bázisos környezetben található. A vas nagyon könnyen képez vegyületeket oxidatív környezetben, ezért sokféle összetételű természetes vasvegyület alkothat vasércet. Ezen vegyületek közül a gyakorlat számára legfontosabb ásványok:

  • hematit, Fe2O3trig, vastartalma 70%,
  • magnetit, Fe2+Fe3+2O4szab ill. FeO×Fe2O3, vastartalma 72,41%,
  • goethit, Fe3+O(OH)romb, vastartalma 62,92%,
  • limonit, 2Fe2O3×3H2O, vastartalma 59,89%.

A sziderit (FeCO3, vastartalma 48,28%), hidrohematit (2Fe2O3×H2O, vastartalma 66,27%), chamozit (vas-oxid-tartalmú szilikát) és szferosziderit (FeCO3) gazdasági szempontból alárendelt.

Vasércek összetétel szerint[szerkesztés]

  • A vörösvasércek lilásvörös színűek, és hematit alapúak. Ezek a legfontosabb vasércek. A legjobbak 64-68% vasat tartalmaznak.
  • A mágnesvasércek vagy szürkevasércek magnetit alapú ércek, vastartalmuk 60% fölött is lehet. Tömörebbek, ezért valamivel nehezebben redukálhatóak. A magnetit gyakran a kova különböző, az érc minőségét rontó módosulataival (jáspis, kvarc) nő össze.
  • A barnavasércek alapásványai legalább részben hidroxidosak. Kötött víztartalmukat hevítés hatására elveszítik, így vastartalmuk növelhető.
  • A pátvasércek sziderit, azaz vaskarbonát alapúak és általában másodlagos keletkezésűek.

Vasércek képződés szerint[szerkesztés]

  • magmás vasércek, amelyek ultrabázikus és bázikus magmákhoz kötődnek. Ezek a magma eredetileg magas vastartalma miatt dúsak vasvegyületekben.
  • hidrotermális vasérctelepek, amelyek a magma kristályosodási fázisai közül a hidrotermális szakaszhoz köthetők. Nagyobb méretű telepeket csak ritkán alkot, igazán nagy hidrotermális telep a szibériai, perm végi platóbazalt környékén van. A meleg vizes vasásványosodás többnyire szub- vagy utóvulkáni működéshez kötődik.
  • vulkáni exhalációs érctelepek az egyes tűzhányók utolsó életszakaszában jönnek létre a halogenidekkel együtt.
  • üledékes keletkezésű érctelepek olyan dúsulások, ahol a mállás folyamata vagy az üledék felhalmozódásának fizikai jellemzői miatt szaporodik a vastartalom. Ezek legfontosabbjai a reziduális (helyben maradó) üledékek, mivel ezek olyan mállástermékek, amik nem szállítódnak el eredeti helyükről, viszont a nem érces anyagok igen. (A reziduális üledékek közül a bauxit a leggyakoribb.) Az üledékes vaskőzetek az oolitos vasérc, a gyepvasérc, lápi vasérc, vasborsó, kéregvasérc.

Lelőhelyei[szerkesztés]

A jelenleg ismert legnagyobb területű magmás vasérctelep a mágnesvasércek közé tartozó magmás képződmény a Bushveld-masszívum területén, mintegy 67 000 km² kiterjedésben. (Magyarország területének 72%-a.) A telep 1,5–3,6 méter vastag, vagyis érctartalma kb. 170 km³. A nyugat-svédországi kirunavaarai érctelep hatalmas, kilométeres nagyságrendű lencsékben települt, amelyek száz méteres vastagságot is elérnek.

Magyarország[szerkesztés]

Magyarország egyetlen bányászható vasérctelepe hidrotermális eredetű. Itt dolomit szideritesedett meleg vizes oldatok hatására, valamint a felső mállási zónában limonitosodott. A telep vegyesen barnavasérc és pátvasérc jellegű. Teljes érckészlete 70 millió tonna körüli, aminek valamivel több mint a felét bányászták eddig ki. Magyarországon néhány helyen még akadnak hidrotermális és metaszomatikus vasércek, de legtöbbjük művelésre alkalmatlan. A Bükk-fennsíkon, valamint Zengővárkony környékén exhalációs lencsék is vannak, az utóbbit az 1950-es években bányászták is. Reziduális vasérctelepeink többsége művelésre alkalmatlan, az Árpád-korban Pécs és Komló környékén bányásztak ilyeneket.

Országlista[szerkesztés]

Vasércbányászat az amerikai Geological Survey adatai alapján.[1] [2]

No. ország felhasználható
vasérc-
termelés
(ezer tonna)
év
világ 2,280,000 2015
1  Kína 1.500.000 (becslés) 2019
2  Ausztrália 660.000 2019
3  Brazília 320.000 (becslés) 2019
4  India 153.000 2019
5  Oroszország 101.000 2015
6  Dél-afrikai Köztársaság 73,000 2015
7  Ukrajna 67,000 2015
8  Egyesült Államok 46,000 2015
9  Kanada 46,000 2015
10  Irán 27,000 2015
11  Svédország 25,000 2015
12  Kazahsztán 21,000 2015
13  Mexikó 18,840 2013
14  Chile 17,109 2013
15  Venezuela 16,800 2013
16  Mauritánia 13,400 2013
17  Sierra Leone 11,895 2013
18  Malajzia 11,588 2013
19  Peru 10,126 2013
20  Törökország 8,589 2013
21  Mongólia 6,736 2013
22  Libéria 5,103 2013
23  Vietnam 4,708 2013
24  Indonézia 4,000 2013
25  Norvégia 3,409 2013
26  Egyiptom 3,320 2013
27  Új-Zéland 3,157 2013
28  Észak-Korea 3,054 2013
29  Ausztria 2,320 2013
30  Görögország 2,221 2013
31  Bosznia-Hercegovina 2,122 2013
32  Laosz 1,459 2013
33  Algéria 1,067 2013

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mineral Commodity Summaries 2017. U.S. Geological Survey. (Hozzáférés: 2017. augusztus 21.)
  2. Global iron ore production data; Clarification of reporting from the USGS. U.S. Geological Survey. (Hozzáférés: 2017. augusztus 21.)

Források[szerkesztés]

  • Jámbor Áron: Ásványi nyersanyagok kutatása és teleptana (mélyfúrás-kutatás), Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982. ISBN nélkül
  • Sziklavári János: Az izzó vas tűzcsillagai MTESz
  • Óvári Antal: Vaskohászati kézikönyv, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1985.
  • Négyjegyű függvénytáblázat