Fülöp-szigetek
A Fülöp-szigetek (filippínó (tagalog): Republika ng Pilipinas angol: Republic of the Philippines) független állam Délkelet-Ázsiában. Szigetállam: 7641[4] szigetet foglal magába, ebből nagyjából 800 lakott.
Az európaiak számára Magellán Ferdinánd, spanyol szolgálatban álló portugál hajós fedezte fel 1521-ben, majd a gyarmatosítók II. Fülöp spanyol királyról nevezték el a szigetcsoportot. A spanyol–amerikai háború során Spanyolország elvesztette és 1898-ban az Amerikai Egyesült Államok igazgatása alá került. A második világháború során Japán megszállta a Fülöp-szigeteket. Japán veresége után az ellenőrzés megoszlott az amerikai csapatok és az 1944-ben és 1945-ben működött Fülöp-szigeteki felszabadító mozgalom erői között. Az Amerikai Egyesült Államok 1946. július 4-én ismerte el a Fülöp-szigetek függetlenségét.
Az ország Dél- és Délkelet-Ázsia államai közül az egyetlen döntően keresztény vallású állam.
Földrajz[szerkesztés]
A Délkelet-Ázsia keleti pereme mellett elterülő szigetállam 7641 szigetet foglal magába, melyből kb. 800 lakott. 11 nagyobb szigete az ország területének 96%-át teszi ki. Legnagyobb és legnépesebb közülük Luzon. Az ország területének háromnegyede a szigetek ívét követő hegyvidék. Gyakoriak a földrengések és jelentős a vulkáni tevékenység a területen. Legmagasabb pontja Mindanao szigeten a Mount Apo, 2954 méter.
Az ország három, közel egyenlő kiterjedésű részre osztható:
- az északi Luzon
- a középső részt alkotó szigetvilág: Viszajan-szigetek (Visayan vagy másképp Visayas)
- a déli Mindanao
Ezeken kívül a Fülöp-szigetekhez tartozik a Borneó sziget felé húzódó Palawan és a Sulu-szigetek is.
Fő szigetei[szerkesztés]
| Sziget | Terület (km²) |
Lakosság (millió fő, 2015)[5] |
Népsűrűség (fő/km², 2015) |
Csoport |
|---|---|---|---|---|
| Luzon | 109 965 | 53,0 | 441 | Luzon |
| Mindanao | 97 530 | 22,0 | 244 | Mindanao |
| Negros | 13 328 | 4,4 | 330 | Viszajan |
| Samar | 13 080 | 1,8 | 130 | Viszajan |
| Palawan | 12 189 | 0,85 | 58 | Palawan |
| Panay | 12 011 | 4,5 | 349 | Viszajan |
| Mindoro | 9735 | 1,2 | 117 | Luzon |
| Leyte | 7368 | 2,4 | 324 | Viszajan |
| Cebu | 4468 | 2,9 | 660 | Viszajan |
| Bohol | 3821 | 1,3 | 270 | Viszajan |
| Masbate | 3296 | 0,9 | 210 | Luzon |
| Catanduanes | 1523 | Luzon | ||
| Basilan | 1265 | Mindanao |
Vízrajz[szerkesztés]
A szigetek széttagolt szárazföldjein nagy folyók nem alakulhattak ki. Főbb folyók:
Éghajlat[szerkesztés]
Éghajlata többnyire trópusi, de ötféle éghajlat zóna létezik: trópusi esőerdő, trópusi monszun, trópusi szavanna, nedves szubtrópusi és óceáni. Utóbbi kettő a magasabban fekvő területeken.
A szigeteken a csapadék mennyiségétől függően csak két évszakot különböztetnek meg: az esős és a száraz évszakot.[6]
Ez az ország helyétől is függ, mivel egyes területeken egész éven át esik az eső. Manilában évente kb. 2100 mm eső esik, a partokon általában 2500-4500 mm, a belsőbb, zártabb részeken leginkább 1200-1600 mm.
Nyáron a szigetek nyugati partjait öntözi sok csapadék, de éppen a legdélibb fekvésű szigeteken kevés ilyenkor az eső, mivel – elsősorban Mindanaóra – Ausztrália irányából szárazabb légtömegek érkeznek. A téli félévben az északkeleti passzát a keleti partokra szállít sok csapadékot.[7]
Az évi középhőmérséklet 26-27 °C, az évszakos ingás északon 5-6 °C, délen 2-3 °C. A hőmérséklet alapján az év legmelegebb hónapjai márciustól októberig tartanak; a "tél", novembertől februárig hűvösebb levegőt hoz. Május a legmelegebb hónap, január pedig a leghűvösebb.[8]
Július és november között – főként északon és középen – gyakran söpörnek végig pusztító tájfunok,[9] évente akár 15-20 is.[10] Az é. sz. 10°-tól délre már nem fordulnak elő, így Mindanaón sem kell tartani tőlük.[7]
A Fülöp-szigetek rendkívül ki van téve az éghajlatváltozásnak, és a világ tíz legsebezhetőbb országa közé tartozik.[11] 2013 novemberében a Haijan nevű tájfun során több mint 6300 ember vesztette életét a hullámok és az erős szél miatt, és csaknem 20 ezren megsérültek. A szélsebességet tekintve a történelem talán legerősebb vihara lehetett.
A Kordillerák Luzon középső részén
A Mayon-vulkán Legazpi közelében
Pinatubo-tó, Luzon
Tinago-vízesés, Mindanao
Élővilág, környezetvédelem[szerkesztés]
A természetes növénytakaró a nedves éghajlatnak megfelelően trópusi esőerdő. A lapos, iszapos partokat mangrove szegélyezi, a belső szélárnyékos völgyekben trópusi szárazerdő uralkodik. A hegyekben övezetesen helyezkednek el a vegetációs típusok (hegylábi trópusi esőerdő, szubtrópusi erdő, majd 1000 m felett köd- vagy mohaerdő). A növényzet fajokban gazdag. Jelentős területeket foglal el a magasfüvű szavanna (cogon) is.
A Fülöp-szigeteken eredetileg nem éltek ragadozó emlősök. Szerepüket kígyók (piton, kobra) és ragadozó madarak töltötték be. A ma is jelentős területet elfoglaló trópusi erdőkben sok az endemikus állat- és növényfaj.
Állatvilágából jellemző a bőrszárnyúak közé tartozó repülőmaki, a főemlősök közül a koboldmaki és a közönséges makákó. A szarvasfélék közül a celemian pettyesszarvas, az Alfréd-szarvas és a marianna szarvas jellegzetes. A tülkösszarvúak közül endemikus a mindorói-bivaly. A ragadozókat a bengáli macska, a cibetmacskákat a binturong, a maláji pálmasodró és a törpe cibetmacska képviseli. Madárfaunájából az endemikus majomevő sas, a Fülöp-szigeteki fakuszok, a csíkos guvat, a panaszos kakukk, a vöröshátú gébics és a sárgahátú nektármadár érdemel említést.[9]
Természeti világörökség[szerkesztés]
- Puerto-Princesa Föld Alatti Folyó Nemzeti Park egy barlangrendszer;
- Tubbataha-zátony Nemzeti Park.
Történelem[szerkesztés]
A gyarmatosítás előtt[szerkesztés]
Régészeti és embertani bizonyítékok vannak arra, hogy Palawan-szigeten már ötvenezer éve is élt Homo sapiens. A Fülöp-szigetek eredeti lakói a negritók. Legkésőbb harmincezer éve érkeztek a szigetekre. Az ausztronézek az ázsiai szárazföldről vándoroltak Tajvan szigetére, majd innen érkeztek a Fülöp-szigetekre 6000 éve. Letelepedtek itt, majd innen vándoroltak tovább Indonéziába, Malajziába, jóval később a polinéz szigetvilágba és Madagaszkárra.
A Fülöp-szigetek kultúrája rokonságban állt Malajzia, Indonézia és az ókori India kultúrájával, népe a 9. század eleje óta kereskedelmi kapcsolatban állt Kínával és Japánnal.
Az iszlám vallást Malajziából és Indonéziából érkező kereskedők terjesztették el. A 13. században jelent meg az iszlám a Sulu-szigeteken, azután innen terjedt el Mindanaón; Manila térségét 1565-ben érte el. A muszlim vallásra áttértek közösségeket alapítottak és államokat, melyeknek uralkodóját rádzsának vagy szultánnak hívták. Egyik iszlám állam sem terjesztette ki uralmi területét a teljes szigetvilágra, valamint maradtak autonóm, nem iszlám bennszülött társadalmak, amelyek vezetőit datunak vagy aponak hívták. Amikor a spanyolok a 16. században megérkeztek, a szigetvilág becslés szerint 500 000 fős lakosságának többsége barangay néven említett független településeken, vagy néhány ilyen település hálózatában élt.
Ferdinand Magellán, spanyol szolgálatban álló portugál felfedező és legénysége 1519. szeptember 20-án indult útjára. Samar szigetét 1521. március 17-én érték el, másnap pedig Homonhon szigetet. Limasawa szigetet 1521. március 28-án fedezték fel, ahol március 31-én először ünnepeltek húsvétot a Fülöp-szigeteken. Cebu szigetét április 7-én érte el az expedíció, ahol Hurnabon rádzsa békésen fogadta őket, családjával és 700 más cebuival együtt áttért a kereszténységre. Nem sokkal később a Mactan-szigeti csatában Magellán életét vesztette a Lapu-Lapu által vezetett bennszülött harcosok kezétől. Lapu-Lapu elkeseredett ellensége volt Hurnabonnak.
Spanyol gyarmat[szerkesztés]
A gyarmatosítást a II. Fülöp spanyol király által egymás után küldött expedíciók kezdték meg. Miguel López de Legazpi 1565-ben érkezett Mexikóból és megalapította az első spanyol települést Cebu szigetén. 1571-ben alapította Manilát, ami a spanyol Kelet-India fővárosa lett.
A spanyol uralom idején egyesítették az előzőleg egymástól független szigeteket és közösségeket, és bevezették a nyugati civilizáció elemeit: törvénykönyvet adtak ki, nyomdát működtettek és bevezették a Gergely-naptárt. Fülöp-szigetek Új-Spanyolország része volt 1565-től 1821-ig, de Mexikó függetlenné válása után közvetlenül Madridból kormányozták. A spanyol gyarmati korban számos várost alapítottak, infrastruktúrát építettek ki, új növények termesztését, új állatfajták tenyésztését vezették be, virágzott a kereskedelem. A 17. század elejétől a manila galeonok évente egyszer vagy kétszer elhajóztak a mexikói Acapulcóba, selymet, fűszert, elefántcsontot és porcelánt vittek Amerikába, a visszaúton pedig ezüstöt hoztak. A spanyol katonák számos bennszülött lázadást levertek. Elhárították a britek, a kínai kalózok, a hollandok és a portugálok fenyegetését. Római katolikus misszionáriusok a lakosság többségét a kereszténységre térítették, számos iskolát, egyetemet és kórházat alapítottak. 1863-ban egy spanyol dekrétum bevezette a közoktatást, ingyenes iskolák kezdtek működni spanyol nyelven.
José Rizal egy Fülöp-szigeteki nacionalista volt, aki Spanyolországban tanult. Ott alapította propaganda mozgalmát. Feladatának tekintette a spanyol kormány informálását a gyarmati közigazgatás jogtalan tetteiről, a szerzetesrendek visszaéléseiről. Az 1880-as és az 1890-es években a propagandisták világossá tették politikai és társadalmi reformok szükségességét, beleértve a Fülöp-szigetek nagyobb képviseletét Spanyolország törvényhozásában. Amikor kiderült, hogy képtelen jelentős reformokat kieszközölni, Rizal visszatért hazájába és helyben fejtett ki nyomást a reformok érdekében. Rövidesen bebörtönözték, árulásért halálra ítélték és 1896. december 30-án kivégezték.
Amerikai uralom[szerkesztés]
Egy évvel korábban a Katipunan nevű, Andrés Bonifacio által vezetett szervezet lázadást robbantott ki. Az további események vezetője Emilio Aguinaldo volt. Forradalmi kormányt alakított, bár a spanyol főkormányzó, Fernando Primo de Rivera is forradalmat hirdetett 1897. május 17-én. A spanyol–amerikai háború Kubában robbant ki 1898-ban és a Fülöp-szigeteket akkor érte el, amikor George Dewey amerikai hajói vereséget mértek a Manila-öbölben állomásozó spanyol hajókra. Aguinaldo 1898. június 12-én kiáltotta ki a Fülöp-szigetek függetlenségét, és önmagát államfővé nyilvánította. Spanyolország háborús veresége után még rövid időre képes volt erővel helyreállítani hatalmát a Fülöp-szigeteken, míg Kuba (amely névleg függetlenné vált, de külügyeit az Amerikai Egyesült Államok intézte), Guam és Puerto Rico amerikai megszállás alá került. 1899-ben kiáltották ki az első Fülöp-szigeteki köztársaságot Bulacan szigeten, Malolos városban, de ezt később szétszórták az amerikai csapatok. Ezzel kezdődött az Amerikai Egyesült Államok és a Fülöp-szigeteki forradalmárok közötti háború. Az Egyesült Államok hivatalosan megállapította az ellenségeskedések befejezését 1901. március 23-án, amikor csapatai fogságba ejtették Aguinaldót. A harcok azonban 1913-ig folytatódtak, milliónyi filippinó életét követelve. Az ország kezdetben tulajdonképpen gyarmati státusba került, Insular Government of the Philippine Islands néven, majd 1935-ben bizonyos önkormányzatot kapott, mint az Egyesült Államok társult állama és protektorátusa, Fülöp-szigetek Közössége (Commonwealth of the Philippines) néven. Tervezték, hogy a következő évtizedben kiterjesztik az önkormányzatot, de a végrehajtást felfüggesztették a második világháború kitörése miatt. Ennek során Japán megszállta a Fülöp-szigeteket. Japán veresége után az ellenőrzés megoszlott az amerikai csapatok és az 1944-ben és 1945-ben működött Fülöp-szigeteki felszabadító mozgalom erői között. Az USA 1946. július 4-én ismerte el a függetlenségét.
Független állam[szerkesztés]
1946 óta az új állam politikai instabilitással küzd. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején gazdasági fejlődése Japán mögött a második volt Ázsiában. Akkoriban Ferdinand Marcos volt a választott elnök. Félve attól, hogy nem választják meg harmadszorra, 1972. szeptember 21-én kihirdette a hadiállapotot és a rendeleti kormányzást. Ez a lépés csak a politikai instabilitást növelte, kommunista és muszlim felkelők jelentek meg. Ebben az időszakban Marcos felesége a gyönyörű Imelda Marcos hatalmas építési hullámot indított el az országban, azzal a céllal, hogy „megszépíti” a második világháború miatt igencsak megviselt országot, amelynek célja volt ugyanakkor, hogy a Nyugat kulturális versenytársa legyen a Fülöp-szigetek a harmadik világban. Imelda tervei azonban messze elrugaszkodtak a valóságtól és óriási költségeket emésztettek fel, mialatt az ország nyomorgott és teljes gazdasági csőd szélére került. A pompás építészeti alkotások a giccses egoizmus hatását keltették, ahol mértéket nem ismerően keveredett a Fülöp-szigeteki és nyugati kultúra. Részben ez is okozta Marcos elnök bukását.
1986. januárjában Marcos elcsalta a választásokat, ami heves tiltakozásokat váltott ki. A választás eredményét mindenki hamisnak tartotta, patthelyzet alakult ki az elnökhöz hű és a lázadó katonák között. A lázadókat támogatták a tüntetők., akik a vezető kormánytagok lemondását követelték. Végül a választások győztesének Corazón Aquinót ismerték el. Ő alkotmányozó gyűlést hívott össze új alkotmány kidolgozására. Marcos, a családja és leghűbb szövetségesei Hawaii-ba menekültek.
Az 1986-os események után a demokráciára való visszatérést és a kormányzati reformokat veszélyeztette az állam nagyarányú eladósodása, a kormányzati korrupció, puccskísérletek, a kommunisták felkelése és a muszlim szeparatista mozgalmak. Az 1992-ben megválasztott Fidel V. Ramos kormánya idején a gazdaság virágzott. Azonban 1997-ben a kelet-ázsiai pénzügyi válság megsemmisítette az addigi eredményeket. A következő elnök, Joseph Estrada bukását népi tiltakozás okozta 2001-ben. A következő elnök (2001–2010) Gloria Macapagal-Arroyo, kormánya a korrupció és a választási csalások ellen küzdött.
Az iszlám vallású fillipínókkal a konfliktusok újra és újra megújulnak. Az iszlám lázadók ráadásul saját államot akarnak alapítani, amely Mindanao szigetén lenne. Több kísérlet is történt már erre, egyik ízben túszok szabadon bocsátása árán követelték Mindanao függetlenségét.
Politika[szerkesztés]
Politikai rendszere[szerkesztés]
A Fülöp-szigetek kormány- és államformája elnöki rendszerű köztársaság.[12]
Lásd még: A Fülöp-szigeteki Köztársaság elnökeinek listája
A választásokat háromévente tartják, de az elnököt, az alelnököt és a szenátorokat hat évre választják.[13] A kétkamarás kongresszus a felsőházként működő Szenátusból áll, amelynek tagjait hat évre választják meg, és a Képviselőházból, amely alsóházként működik, és a tagjait három évre választják meg.[14]
A politikát egy erős elit uralja, a dinasztikus politikai vezetés helyi és országos szinten egyaránt jellemző. A politikai pártok gyengék, a választásokon ehelyett egy meghatározott elit dominál. Gyakori a klientúra (a politikai támogatásért) és a választási csalás. A korrupció széles körben elterjedt, míg az állami intézmények gyenge hatásfokúak.
Politikai pártok[szerkesztés]
Közigazgatási beosztás[szerkesztés]
 |
|
| Az ország 3 fő régiója |
Az ország tartományai |
Az országot 73 tartományra osztották fel, melyek a következők:
Abra, Agusan del Norte, Agusan del Sur, Aklan, Albay, Antique, Apayao, Basilan, Bataan, Batanes, Batangas, Benguet, Bohol, Bukidnon, Bulacan, Cagayan, Camarines Norte, Camarines Sur, Camiguin, Capiz, Catanduanes, Cavite, Cebu, Davao del Norte, Davao del Sur, Davao Oriental, Eastern Samar, Ifugao, Lanao del Norte, La Union, Leyte, Maguindanao, Marinduque, Masbate, Mindoro Occidental, Mindoro Oriental, Misamis Occidental, Misamis Oriental, Mountain, Negros Occidental, Negros Oriental, North Cotabato, Northern Samar, Nueva Ecija, Nueva Vizcaya, Palawan, Pampanga, Pangasinan, Quezon, Quirino, Rizal, Romblon, Samar, Sicuijor, Sorsogon, South Cotabato, Southern Leyte, Sultan Kudarat, Sulu, Surigao del Norte, Surigao del Sur, Tarlac, Tawi-Tawi, Zambales, Zamboanga del Norte, Zamboanga del Sur.
Védelmi rendszer[szerkesztés]
Népesség[szerkesztés]
|
Képek       |
Általános adatok[szerkesztés]
Az ország népessége 2021-re meghaladta a 110 millió főt, melynek közel fele él városokban.[15]
A legtöbben szívinfarktus, tüdőrák, mellrák, diabétesz, prosztatarák következtében halnak meg.
Népességének változása[szerkesztés]
Népesebb települések[szerkesztés]
Legnagyobb városok (2015-ben[15]): Nagy-Manila (12,9 millió fő); Davao (1,6 millió fő); Cebu (951 ezer fő); Zamboanga (936 ezer fő)
Etnikai megoszlás[szerkesztés]
A népesség enyhe többsége az államalkotó filippínó néphez tartozik, amely tulajdonképpen egy ázsiai–európai keverék népcsoport. 40% maláj etnikumú, akiknek a többsége (30%-a) Indonéziából érkezett. Velük együtt polinézek is érkeztek az országba. A Malajziából érkezett malájok illetve negritók (fekete bőrű népcsoport, a Maláj-szigetek eredeti lakói) 10%-ot tesznek ki. Ezenfelül van még 10%-nyi kínai származású, 5% indiai származású és 5% egyéb.[16]
Legnagyobb etnikai csoportok az ország statisztikai intézetének felmérése alapján:[17] 33,8% viszajan, 27,7% tagalog (filippínó), 9,8% ilocano, 6,8% bicolano, 5,1% moro, 3,1% kapampangan, 1,7% igorot, 1,4% pangasinense, 1,2% kínai, 1,1% zamboangueño, 6,8% más.
Nyelvi megoszlás[szerkesztés]
Az országban a hivatalos nyelv a filippínó (tagalog) és az angol. A filippínók a világ egyik legnagyobb angolul beszélő népe. Sokan beszélnek spanyolul és franciául is. Több mint 90 nyelv és dialektus él itt, a bennszülött csoportok számának megfelelően.[18]
- Lásd még: Fülöp-szigeteki spanyol nyelvjárás és a Fülöp-szigeteki spanyol kreol: chabacano nyelv szócikkeket.
A legtöbb ember által beszélt regionális nyelvek:
| Nyelv | Beszélők száma (2000-ben)[19] |
|---|---|
| Tagalog (Filippínó) | 26,388,000 |
| Szebuano (Cebuano) | 21,340,000 |
| Ilokano | 7,779,000 |
| Hiligajnon (Ilonggo) | 7,000,000 |
| Varay (Waray, Winaray) | 3,100,000 |
| Kapampangan (Pampangan) | 2,900,000 |
Vallási megoszlás[szerkesztés]
- kb. 80%-a római katolikus,
- kb. 11%-a protestáns és egyéb keresztény,
- 5,5-6%-a muszlim,
- a csekély maradék egyéb vallású vagy vallástalan.
A katolikusok aránya csökken, a protestánsoké és egyéb keresztényeké nő.
.png)
| Felekezet | Számban (2010) |
Százalék (2010) |
Számban (2015) |
Százalék (2015) |
|---|---|---|---|---|
| római katolikus, beleértve karizmatikus katolikus | 74,211,896 | 80.57% | 80,304,061 | 79.53% |
| iszlám | 5,127,084 | 5.57% | 6,064,744 | 6.01% |
| evangelikál (PCEC) | 2,469,957 | 2.68% | 2,445,113 | 2.42% |
| Iglesia ni Cristo (Szentháromságtagadó keresztény) | 2,251,941 | 2.45% | 2,664,498 | 2.64% |
| nem katolikus és protestáns | 1,071,686 | 1.16% | 1,146,954 | 1.14% |
| Aglipayan (Fülöp-szk-i Független Egyház;) | 916,639 | 1.0% | 756,225 | 0.75% |
| adventista | 681,216 | 0.74% | 791,552 | 0.78% |
| baptista | 480,409 | 0.52% | 553,790 | 0.55% |
| Krisztus Egyesült Egyháza (protestáns) | 449,028 | 0.49% | 419,017 | 0.41% |
| Jehova tanúi | 410,957 | 0.45% | 438,148 | 0.43% |
| egy sem | 73,248 | 0.08% | 19,953 | 0.02% |
| más | 3,953,917 | 4.29% | 5,375,248 | 5.32% |
| Összesen | 92,097,978 | 100% | 100,979,303 | 100% |
| Forrás: Fülöp-szigeteki Statisztikai Hivatal[20] | ||||
Szociális rendszer[szerkesztés]
Gazdaság[szerkesztés]
Általános adatok[szerkesztés]
Az ország bruttó nemzeti összterméke (GDP) a Világbank várakozásai szerint 6,7%-kal nőhet 2018-ban, ezzel a növekedési ütemmel a világ tíz leggyorsabban fejlődő gazdaságai közé tartozik.[22] 2014-ben a munkaerő 30%-a dolgozott a mezőgazdaságban, 16%-a az iparban, 54%-a a szolgáltatásokban. A munkanélküliség kb. 7%-os. 2012-ben a lakosság 25%-a élt a szegénységi küszöb alatt.[15]
|
Képek   .JPG)   |
Mezőgazdaság, halászat[szerkesztés]
Fő mezőgazdasági termények, nyersanyagforrások: kaucsuk, cukornád, kókuszdió, rizs, kukorica, banán, manióka (tápióka), ananász, mangó, manilakender[15] (Világelső kókuszdió-, ananász- és kopratermelésben).[23]
A tengerpartokat jóformán mindenhol kókuszpálma-ültetvények szegélyezik, a kopra és kókuszolaj termelésben csak kevéssel szorult Indonézia mögé. Mindanao és Panay szigetéről származó, jobbára konzerváruként exportált ananász mennyiségét tekintve élvonalban jár a világranglistán. A keleti partvidéken elterjedt manilakender rostjából hajókötelek készülnek, termesztésében (2000 körül) az ország gyakorlatilag monopolhelyzetet élvez. Luzon, Negros és Panay alföldjein nagy területeket foglal el a cukornád. Luzon központi völgyében terem a dohány, amelyből a világhírű Manila-szivar készül. A kivitelre szánt termékek listáját többféle trópusi gyümölcs egészíti ki.[7]
Az állattenyésztés (szarvasmarha, bivaly, ló, szamár, sertés, kecske, juh) is kiemelkedő szerepet kapott.
Jelentős gazdasági ágazat még a halászat. Halkonzerveivel, fagyasztott haltermékeivel Európában is jelen van.
Bányászat[szerkesztés]
Földje ásványkincsekben gazdag, de az utóbbi időben hanyatló irányzatot mutat. Még mindig számottevő a réz- és a nemesfémbányászata.
Ipar[szerkesztés]
Az eredetileg amerikai katonai támaszpontként szolgált területek helyén korszerű ipari parkok létesültek. 2014-ben az ipari termelés növekedési üteme 7,5%-os volt.
Jelentős az elektronikai berendezések gyártása, ruha- és cipőipar, gyógyszeripar, vegyipar, faipar, élelmiszer-feldolgozás, kőolaj-finomítás.[15]
A feldolgozóiparának mintegy 50-60%-a Manila féktelenül terjeszkedő agglomerációjában összpontosul.
A gyáripar árnyékában a hagyományos kézművesség máig is őrzi pozícióit.
Szolgáltatások[szerkesztés]
Külkereskedelem[szerkesztés]
- Exporttermékek: elektronikai felszerelések, műszaki berendezések, ruhanemű, réz, hal, kókusz.
- Importtermékek: nyersanyagok, közszükségleti cikkek, kőolaj, fémek, gépek, berendezések, vegyszerek, járművek, iparcikkek.
Főbb külkereskedelmi partnerek 2017-ben:[15]
Egyéb[szerkesztés]
Közlekedés[szerkesztés]
_(1).jpg)
2000 körül a vasúthálózat hossza 897 km, a közúthálózaté 201 994 km. A kikötők száma 15, a repülőtereké 82.
A városok többnyire a tengerparton találhatók: a szigetek közötti áruforgalom nagyrészt hajókon, valamint a kompokkal összekapcsolódó országutakon bonyolódik le. Luzon keskeny nyomközű vasútvonalainak szerepe jelentéktelen, a belföldi légi járatok pedig csak a személyszállításban versenyképesek.
Vasút[szerkesztés]
Légi[szerkesztés]
A Fülöp-szigeteknek 12 nemzetközi repülőtere van, és több mint 70 kisebb-nagyobb belföldi repülőtere.[24] Manila, Iloilo, Cebu, Davao, Clark, Subic, Zamboanga és Laoag a nemzetközi kapuk az ország felé, de a manilai Ninoy Aquino repülőtér (NAIAA) az ország fő nemzetközi repülőtere.
Vízi[szerkesztés]
Fő konténerkikötők :[25] Manila, Cebu, Batangas, Subic (Luzon), Cagayan de Oro (Mindanao).
Kultúra[szerkesztés]
A városi lakosság többsége amerikai hatásra Délkelet-Ázsiában szokatlan magabiztosságot és fesztelenséget sajátított el. A kisvárosok többsége spanyol városkára emlékeztet: központi tér, amelynek egyik oldalán a templom áll, a másik oldalon a világi épületek.
A Fülöp-szigeteki férfiak napközben sportos inget és bőszárú nadrágot viselnek, ünnepélyes ruházatnak pedig barong tagalogot: bő, majdnem átlátszó inget. A nők könnyű nyári ruhákat hordanak, alkalmi ruhának pedig a nagyon bő ujjú ternót.[26]
Oktatás[szerkesztés]
Az ország szellemi élete, egyetemeinek többsége Manila agglomerációjában összpontosul. Az államigazgatási és felsőoktatási funkciók – 1948 óta – a peremvárosi gyűrű egyik gyöngyszemében, a rangos hivatalnokok és jómódú üzletemberek által is szívesen lakott Quezon Cityben tömörülnek.[7]
Az ország középső részén Cebu City tölt be néhány szigetre kiterjedő felsőfokú központi szerepkört.
|
Képek a kultúráról       .jpg)         |
Kulturális világörökség[szerkesztés]
Az UNESCO a kulturális világörökség részének tekinti az alábbiakat:
- A Fülöp-szigetek barokk templomai Manila, Santa Maria, Paoay és Magao városokban
- A Fülöp-szigeteki Kordillerák rizsteraszai
- Vigan történelmi városa
Művészet[szerkesztés]
Tánc[szerkesztés]
| Néptáncok | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
|
Fő néptáncok az országban:[27]
| ||||||
Szokások, hagyományok[szerkesztés]
A tájegységenként eltérő vallásúak között különbözőek a szokások. Legnagyobb különbség főleg a falvakban és a muzulmán többség által lakott helyeken jelentkezik. Ha velük létesítünk kapcsolatot, ajánlatos ügyelni az eltérő társadalmi szokásokra, étrendi tilalmakra és a nők szerepére.
Gasztronómia[szerkesztés]
A gasztronómiában igencsak megjelenik az amerikai hatás, ugyanis mindenfelé találhatunk gyors-éttermeket. Bár a választék igencsak bő, ugyanis a McDonald's és BurgerKing mellett megtalálható a helyi szájízre specializálódott Fülöp-szigeteki Jollibee is, vagy a kínai ízeket preferáló ChowKing. Utcai árusokkal is gyakran szembetalálkozhatunk, akiktől mindenféle érdekességet és finomságot vehetünk. Ilyen például a grillezett/sült banán, vagy az úgynevezett „balut penoy”, ami tulajdonképpen főtt kacsatojás. Egzotikuma az, hogy a kis kacsamagzat már kifejlődőben van, amikor elkészítik, így fogyasztáskor a kiskacsát a tojás közepében találjuk. Igen népszerű a lila fagyi fogyasztása, ami attól különleges, hogy nem mesterséges ételszínezéket tartalmaz, hanem az „ube” nevű burgonyaszerű növénytől kapja élénk, jellegzetes színét. Nagy számban fogyasztanak rizs-, illetve tésztaféléket (például pancit). Népszerű ételek még a tengeri élőlényekből készített fogások (hal, rák, garnélarák szósz). A citrom és a lime Fülöp-szigeteki megfelelője a calamansi. Előszeretettel ízesítik vele ételeiket, szószaikat, italaikat is. A Fülöp-szigetek a legnagyobb sörfogyasztó országok közé tartozik. Kifejezetten büszkék hazai sörmárkáikra (Red Horse, San Miguel).
Ünnepek[szerkesztés]
Nemzeti ünnepek:
- Január 1. - Újév
- Jan./Feb. - Kínai újév (nem ünnep, csak munkaszüneti nap)
- Márc./Ápr. – Húsvét
- Április 9. - Bataan-emléknap (Araw ng Kagitingan)
- Május 1. - A munka ünnepe
- Június 12. - Nemzeti ünnep - a függetlenség napja (1898)
- Augusztus 21. - Ninoy Aquino-nap (Benigno Aquino emléknapja)
- Augusztus utolsó hétfője - Hősök napja[28]
- November 1. - Mindenszentek
- November 30. - Bonifacio-emléknap (Andrés Bonifacio, nemzeti hős)
- December 25. - Karácsony
- December 30. - Rizal-emléknap
Ezeken kívül még több munkaszüneti és regionális ünnepnap létezik. Public holidays in the Phillippines
Turizmus[szerkesztés]
|
Képek            |
Az utazási és idegenforgalmi ágazat jelentős szerepet játszik a gazdaságban, amely 2013-ban 7,1%-kal járult hozzá a Fülöp-szigeteki GDP-hez, és 1 226 500 munkahelyet teremtett, illetve az összes foglalkoztatás 3,2%-át adta. A 2014 januárjától júniusig tartó időszakban 2 433 428 nemzetközi látogató érkezett, ami 2,22%-kal magasabb 2013 azonos időszakához képest. Látogatók megosztását tekintve Dél-Korea, Kína és Japán 58,78%-ot, az amerikai kontinens 19,28%-ot, míg Európa 10,64%-ot tett ki.
Az ország egyik legfontosabb turisztikai látványossága a gazdag biológiai sokfélesége a strandokkal, a hegyekkel, az esőerdőkkel, a szigetekkel és búvárkodási lehetőségekkel, melyek egyben a legnépszerűbb turisztikai célpontok is egyben. A szigetcsoport mintegy 7 500 szigetet tartalmaz, a Fülöp-szigeteken számos strand, barlang és más sziklaalakzat fellehető.
A legfőbb attrakciók Boracay fehér homokos strandjai. Boracay világos fehér homokos strandokkal rendelkezik, és 2012-ben a Travel + Leisure a világ legjobb szigetévé nyilvánította. Emellett kiemelkednek a Banauei rizsteraszok Ifugao városában, a Vigan, Ilocos Sur tartomány fővárosa, Bohol szigetén emelkedő Csokoládé-dombok, a Cebu és a Tubbataha-zátony Tengeri Nemzeti Park a Viszajan-szigeteken.
Az idegenforgalmi ágazat irányításáért és támogatásáért az Idegenforgalmi Minisztérium felelős.
Főbb látnivalók[szerkesztés]
- Manila, Makati
- Luzon: Baguio, Vigan, rizsteraszok (Ifugao), Mayon-vulkán, Hundred Islands Nemzeti Park
- Cebu City
- Bohol: Csokoládé-hegyek, Alona tengerpartja (Panglao)
- Palawan: Puerto-Princesa Föld Alatti Folyó Nemzeti Park, El Nido, tengeri világ
- Sulu-tenger: Tubbataha Reefs (Tubbataha-zátony Nemzeti Park)
- Boracay: tengerpart
Oltások[szerkesztés]
Javasolt oltások a Fülöp-szigetekre utazóknak:
- Hastífusz
- Hepatitis A (magas a fertőzésveszély)
- Hepatitis B (magas a fertőzésveszély)
- Veszettség
Malária elleni gyógyszer. (Nagy a kockázata a fertőzésnek).
Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:
Sport[szerkesztés]
A kosárlabda, ökölvívás, röplabda, labdarúgás, tollaslabda, karate, taekwondo, biliárd és a sakk népszerű sportágak.
Olimpia[szerkesztés]
Az ország 2021-ben szerezte első aranyérmét, illetve két ezüst és hét bronzéremmel rendelkezik. A legeredményesebb sportág az ökölvívás.
- Bővebben: Fülöp-szigetek az olimpiai játékokon
Labdarúgás[szerkesztés]
- Bővebben: Fülöp-szigeteki labdarúgó-válogatott
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 2020 Census of Population and Housing (2020 CPH) Population Counts Declared Official by the President. Philippine Statistics Authority, 2021. július 7.
- ↑ Worldometers
- ↑ Worldometers 2022
- ↑ More islands, more fun in PH (angol nyelven), 2016. február 20. [2018. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 20.)
- ↑ Census of Population (2015): Highlights of the Philippine Population 2015 https://www.psa.gov.ph
- ↑ Climate of the Philippines. Philippine Atmospheric, Geophysical and Astronomical Services Administration. [2015. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 26.)
- ↑ a b c d Probáld Ferenc - Horváth Gergely: Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza, ELTE, 1998
- ↑ The Climate and Weather of the Philippines, 1903 – 1918. Manila Observatory: Bureau of Philippines (1920. március 31.)
- ↑ a b Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007.
- ↑ Library of Congress – Federal Research Division. (March 2006). Country Profile: Philippines. Retrieved July 30, 2020. Archiválva 2015. február 14-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Overland, Indra et al. (2017) Impact of Climate Change on ASEAN International Affairs: Risk and Opportunity Multiplier, Norwegian Institute of International Affairs (NUPI) and Myanmar Institute of International and Strategic Studies (MISIS). Page V.
- ↑ (2011. március 31.) „Hyper-Presidentialism: Separation of Powers without Checks and Balances in Argentina and Philippines”. Berkeley Journal of International Law 29, 246–333. o.
- ↑ (2016. október 1.) „The Vote in the Philippines: Electing A Strongman”. Journal of Democracy 27 (4), 124–134. o. DOI:10.1353/jod.2016.0068.
- ↑ Carter Center Limited Mission to the May 2010 Elections in the Philippines. (Hozzáférés: 2022)
- ↑ a b c d e f Archivált másolat. [2015. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
- ↑ A Világ országai, Nyír-Karta Bt 2008
- ↑ Philippine Statistics Authority. November 16, 2014.
- ↑ Az üzleti kultúra enciklopédiája, Budapest, 1998
- ↑ Philippine Census, 2000. Table 11. Household Population by Ethnicity, Sex and Region: 2000
- ↑ a b (2018. június 1.) „Philippines in Figures; 2018”. Philippines in Figures, Quezon City, Philippines, 23. o, Kiadó: Philippine Statistics Authority. ISSN 1655-2539. (Hozzáférés ideje: 2020. április 1.)
- ↑ https://psa.gov.ph/sites/default/files/2015%20PSY%20PDF.pdf#56
- ↑ Africa’s economic outlook is promising for 2018, but there are clouds on the horizon. qz.com. (Hozzáférés: 2018. május 13.)
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- ↑ Airports in the Philippines. World Aero Data . [2016. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
- ↑ https://www.icontainers.com/us/2020/03/30/top-five-ports-philippines/
- ↑ Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1998
- ↑ http://dance.lovetoknow.com/List_of_Philippine_Folk_Dance
- ↑ National Heroes' Day / National Holiday in Philippines - officeholidays.com
További információk[szerkesztés]
- Fülöp-szigetek.lap.hu (linkgyűjtemény)
- Fülöp-szigetek térképe
- Képriport a Fülöp-szigetekről (magyarul)
_without_national_boundaries.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
|
