Árokrendszer (választási rendszerek)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az árokrendszer a vegyes választási rendszerek egy fajtája, amelyben a képviselőket legalább két egymástól független rendszerben választják meg egy testületbe. Az árokrendszert angol nyelvterületen párhuzamos szavazásként (angolul: parallel voting) ismerik, ezzel szemben a magyar kifejezés a német Grabenwahlsystem kifejezéssel azonos. Az árokrendszer a nem kompenzációs vegyes választási rendszer, leggyakoribb típusait vegyes többségi képviseleti rendszernek is nevezik.

Az árokrendszer leggyakoribb fajtája ötvözi a relatív többségi szavazást és a pártlistás arányos képviseletet. Ezt a rendszert nemzeti parlamentek és a helyi önkormányzatok megválasztásához alkalmazzák például Japánban, Tajvanon, Oroszországban és Argentínában. Európában Andorra listás blokkszavazással, Litvánia kétfordulós rendszerrel, Olaszország pedig egyszavazatos változatban használja. A listás helyek aránya az összes mandátumhoz viszonyítva széles skálán (általában 20%-80%) mozog, ettől általában az árokrendszer arányossága nagyban változó[1]

Az árokrendszert (általában vegyes többségi rendszer) megkülönböztetik a vegyes választási rendszerek másik családjától, az úgynevezett kompenzációs választási rendszerektől. Ennek egy fajtáját a vegyes arányos képviseletnek (MMP) nevezik, ahol a pártlistás eredmény határozza meg, hogy az egyes pártok mennyi mandátumot kapnak összesen a törvényhozásban (ehhez figyelembe kell venni az egyéniben megszerzett mandátumokat, míg az árokrendszerek ezt nem teszik). Míg az egyszerű többségi és pártlistás arányos rendszer kombinációja a leggyakoribb párosítás az árokrendszerekben, bármilyen más kombináció is lehetséges.

Magyarországon az árokrendszert az 1990-es önkormányzati választáson használták a 10 000 főnél több lakosú településeken, itt a törvény "két szavazatos" választási rendszerként hivatkozott rá.[2] Az egyéni választókerületekben egy-egy képviselőt választottak kétfordulós (de nem abszolút többségi – az első fordulóban elég volt 25%-ot szerezni) rendszerben, és mellette a szavazók külön adhattak le pártlistás szavazatot. Az 1994-es választásra már egy egyszavazatos, egyfordulós, kompenzációs vegyes választási rendert írt elő a törvény.[3]

Használat[szerkesztés]

Jelenlegi használat[szerkesztés]

Ország Testület Egyéni mandátumok száma % rendszer Pártlistás (arányos) mandátumok száma % rendszer Egyéb mandátumok száma %
Andorra Andorra Völgyek Általános Tanács 14 50% listás blokkszavazás 14 50% pártlistás arányos
Argentína Argentína Cordoba provincia törvényhozó testülete 26 37% relatív többségi 44 63% pártlistás arányos
Rio Negro provincia törvényhozó testülete 24 (3 mandátumos kerületek) 52% pártlistás arányos 22 48% pártlistás arányos
San Juan provincia törvényhozó testülete 19 53% relatív többségi 17 47% pártlistás arányos
Santa Cruz provincia törvényhozó testülete 14 58% relatív többségi 10 42% pártlistás arányos
Grúzia Grúzia Parlament 30 20% kétfordulós 120 80% pártlistás arányos
Guinea Guinea Nemzetgyűlés 38 26% relatív többségi 76 74% pártlistás arányos
Tajvan Kínai Köztársaság (Tajvan) Törvényhozó gyűlés 73 65% relatív többségi 34 30% pártlistás arányos 3 5%
Kirgizisztán Kirgizisztán Legfelsőbb Tanács 36 40% relatív többségi 54 60% pártlistás arányos
Japán Japán Képviselőház 289 62% relatív többségi 176 38% pártlistás arányos
Felsőház 147 60% SNTV 98 40% pártlistás arányos
Litvánia Litvánia Parlament 71 50% kétfordulós 70 50% pártlistás arányos
Nepál Nepál Képviselőház 165 60% relatív többségi 110 40% pártlistás arányos
Szenegál Oroszország Állami Duma (képviselőház) 225 50% relatív többségi 225[4] 50% pártlistás arányos
Szenegál Szenegál Nemzetgyűlés 105 64% relatív többségi 60 36% pártlistás arányos
Fülöp-szigetek Fülöp-szigetek Képviselőház 253 80% relatív többségi 63 20% pártlistás arányos
Tádzsikisztán Tádzsikisztán Képviselőház 41 65% kétfordulós 22 35% pártlistás arányos
Tanzánia Tanzánia[5] Nemzetgyűlés 264 67% relatív többségi 113 (női listák) 29% pártlistás arányos 16 4%
VenezuelaVenezuela[6] Nemzetgyűlés 113 68% relatív többségi 51 31% pártlistás arányos 3 2%
Ország Testület Egyéni mandátumok száma % rendszer Többségi képviseleti mandátumok száma % rendszer Egyéb mandátumok száma %
Új Zéland Niue Niue Országház 14 70% relatív többségi 6 30% relatív többségi blokkszavazás
Brit tengerentúli területek Anguilla Anguilla 9 69% relatív többségi 4 69% relatív többségi blokkszavazás
Turks és Caicos Szigetek 10 48% relatív többségi 5 24% relatív többségi blokkszavazás 4 kinevezett + 2 ex officio 28%
Brit Virgin Szigetek 9 69% relatív többségi 4 69% relatív többségi blokkszavazás

Hibrid használat és hasonló rendszerek[szerkesztés]

  • A magyar Országgyűlés olyan rendszert alkalmaz, amelyben a párhuzamos szavazati komponens 93 mandátumon osztozik a kompenzációs töredékszavazati rendszerrel és a nemzetiségi listás mandátumokkal. Ez azt jelenti, hogy a ténylegesen közvetlenül a pártlistára leadott szavazatok alapján (árokrendszerben) kiosztott mandátumok száma nem tudható a választás előtt, csak a tényleges eredmények ismeretében számolható ki.[7]
  • Dél-Korea 1988 és 2019 között árokrendszert alkalmazott. 2019-től az árokrendszer és a vegyes arányos rendszer kombinációját alkalmazza, kompenzációs (30) és árokrendszeri mandátummal (17) egyaránt.
  • Seychelle-szigetek
  • Mexikó
  • Monaco
  • Pakisztán
  • Jersey (Egyesült Királyság)
  • Olaszország

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Reynolds et al (2008), Electoral System Design: The New International IDEA Handbook, Sweden: International Institute for Democracy and Electoral Assistance, pg. 104
  2. 1990. évi LXIV. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról - Törvények és országgyűlési határozatok (magyar nyelven). mkogy.jogtar.hu. Wolters Kluwer Hungary. (Hozzáférés: 2022. június 16.)
  3. 1994. évi LXII. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról - Törvények és országgyűlési határozatok (magyar nyelven). mkogy.jogtar.hu. Wolters Kluwer Hungary. (Hozzáférés: 2022. június 16.)
  4. Putin Orders New System for Russian Parliamentary Elections - NYTimes.com”, 2013. január 3. (Hozzáférés ideje: 2014. szeptember 9.) 
  5. Art. 66, Constitution of Tanzania. Constitute Project
  6. 113 diputados serán electos por voto nominal y 51 por voto lista en parlamentarias. Agencia Venezolana de Noticias, 2015. május 7. [2015. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 29.)
  7. Political Capital (2012) The new electoral law in Hungary - In-depth analysis http://www.valasztasirendszer.hu/wp-content/uploads/PC_ElectoralSystem_120106.pdf

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Parallel voting című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.