Kereskedő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Közel-keleti és holland kereskedők üzletet kötnek.

A kereskedő olyan személy, aki mások által létrehozott árukkal kereskedik. Történelmileg mindenki kereskedőnek számít, aki részt vesz a kereskedésben. A kereskedők szerepe egyidős az iparral, a kereskedéssel, a kereskedelemmel. A XVI. századi Európában a kereskedőkre két fogalom is kialakult: meerseniers alatt a helyi kereskedőket értették (ide tartoztak a pékek és a kisboltok) és a koopman (hollandul: koopman) azok a kereskedők voltak, akik globális méretekben kötöttek üzleteket, árukat importáltak és exportáltak nagy távolságokon keresztül, és emellett olyan hozzáadott értéket kínáltak, mint a hitel vagy más pénzügyi szolgáltatás.

A kereskedő szerepe eltért a különböző időszakokban és különböző társadalmakban. Az Ókori Rómában és Görögországban a kereskedők lehettek gazdagok, de ezzel nem érdemelték ki a magas társadalmi státuszt. Ezzel ellentétben Keleten, ahol a vásár a város szerves része volt, a kereskedők magas társadalmi státuszt értek el.

A kereskedőket gyakran mércével vagy mérleggel jelképezték.

A kereskedőket azóta ismerik már, mióta a kereskedelem és a vásárlás megjelent az emberiség életében. Az ókori Babilóniában, Asszíriában, Kínában, Egyiptomban, Görögországban, Indiában, Perzsiában, Föníciában és Rómában is működtek kereskedők és kereskedői hálózatok is. Az európai középkorban a kereskedelem bővülése miatt gazdag és erős kereskedői osztály jött létre. Az európai felfedezések korában új kereskedelmi útvonalak nyíltak meg, az európai fogyasztó számára pedig sokkal szélesebb körben nyíltak meg az elérhető termékek. Az 1600-as évektől az áruk sokkal nagyobb távolságokra jutottak el, és földrajzilag sokkal elszórtabb területeket értek el. Az Európa és Ázsia közötti kereskedelem megindulásával és az Új Világ felfedezésével a kereskedők sokkal távolabbi területekről importáltak árukat. Ilyen volt a kalikó ruha Indiából, a porcelán, a selyem és a tea Kínából, fűszerek Indiából és Délkelet-Ázsiából, cigaretta, cukor, rum és kávé az Új Világból. A XVIII. századra az újfajta kézműves kereskedelem kezdett terjedni, és nyilvánvalóvá váltak a modern üzleti technikák.

A kereskedők típusai[szerkesztés]

A kereskedőket két kategóriába lehet besorolni:

  • A nagykereskedő üzletfelei a termelő és a kiskereskedő, nagy tételekben kereskedik.[1] Más szavakkal a nagykereskedő sokkal inkább koordinálja az áruk mozgását, semmint ő maga mozgatná azokat.
  • A kiskereskedelemben dolgozó kereskedő a terméket a végfelhasználónak értékesíti, (beleértve az üzleti vásárlókat is), általában kis méretekben árusít. Ilyenre jó példa egy boltvezető.

Története[szerkesztés]

Lásd még: Piac (kereskedelem)

Kereskedők az ókorban[szerkesztés]

Föníciai kereskedelmi útvonal térképe

A kereskedelem azóta létezik, mióta az emberek között megjelentek a szakmák és a kereskedelem.[2][3][4][5][6][7] A kereskedők társadalmi osztálya már sok iparosodás előtti társadalomban megjelent. Már az ókori Kínában, Babilóniában, Asszíriában, Egyiptomban, Görögországban, Indiában, Perzsiában és Rómában is megjelentek a szabad ég alatt vásározó kereskedők és egyéb foglalkozást is űzők. A piac környékén megjelentek az olyan szakemberek, mint a fémmegmunkálók, akik olyan sikátorokban verték fel a sátraikat, melyek a piactérre vezettek. Ezek a mesteremberek árulhatták a sajátjuknak megvett javakat is, de készíthettek egyes darabokat kifejezetten a piacnapokra is.[8]A görög piacok helyszíne az agóra (nyílt tér), míg a rómaiak kereskedelmi helyszínei a fórumok voltak. Róma piacterei közé tartozott a Forum Romanum, a Forum Boarium és a Traianus fóruma. A Forum Boarium, az egyik fora venalia vagy ételpiac neve alapján vágóállatok piaca lehetett.[9] Trajanus fóruma egy nagyszerű példa volt, ahol több épületben is négy szinten sorakoztak a boltok. A római fórum volt a véglegesen kereskedelemnek szánt kiskereskedelmi boltok egyik első példája.[10]

Az ókorban a kereskedelembe a közvetlen kereskedelem tartozott, ahol a piacokon a standok illetve a boltokban az üzletek tulajdonosai árusítottak, esetleg a házalók adták el a portékáikat. A közvetlen értékesítés természetéből kifolyólag a tranzakcionális kereskedelmen keresztül cseréltek gazdát, ahol az árukat szabad szemlére tették ki, a vevők pedig vizuális átvizsgálással győződhettek meg a termék minőségéről. A kereskedő és a vásárló között minimális volt a kapcsolat.[11] Emiatt gyakran voltak kétségek az áruk minőségét illetően.[12]

A föníciai kereskedők a Földközi-tenger teljes területén kereskedtek.

A föníciai kereskedőket gyakran lila kereskedőknek is nevezték a korszakban, mert csak ők kereskedtek a bíborcsigából kinyert lila színnel.[13] A föníciaiak a Fekete-tengert teljesen behálózták a hajóikkal és a kereskedelmi útvonalaikkal, így az i. e. IX. században már kereskedelmi nagyhatalomnak számítottak. Faanyagot, textíliát, üveget, bort, olajat, szárított gyümölcsöt, dióféléket exportáltak és importáltak. Kereskedelmük elengedhetetlen részei voltak a tengerpartokon kialakított kolóniák, melyek a mai Krétától Marokkóig, északon pedig Szardíniáig értek.[14] Nem csak kézzel fogható termékeket szállítottak, hanem ezen keresztül terjesztették a kultúrát is. A kiterjedt kereskedelmi hálózat megkövetelte a szigorú könyvvezetést, ami alapján felelősségre lehetett vonni. I.e. 1500 körül létrehozták a föníciai ábécét, mely az addigi, az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában használt piktogramos írásrendszernél sokkal könnyebb volt megtanulni. A föníciai kereskedők terjesztették el a régióban az írásrendszerüket.[15] Föníciai írásra bukkantak számos városukban és kolóniájukban a Földközi-tenger mellett sokfelé, így (a ma Libanonhoz tartozó) Bübloszban, és az észak-afrikai Karthágóban.[16]

Pompei egyik falfestménye, mely a piac mindennapjait örökítette meg.
Mozaik, ami garum tartályokat ábrázol Pompeii Umbricius Scaurus házában. A rajta látható "G(ari) F(los) SCO(mbri) SCAURI EX OFFI(CI)NA SCAURI" feliratot úgy lehet lefordítani, hogy „A garum virága, mely makrélából készült, Scaurus terméke Scaurus boltjából"

A kereskedők társadalmi státusza kultúránként eltért. Van ahol magas rangot is elérhettek (lehettek akár Kereskedő Hercegek vagy navábok), máshol viszont alacsony rangúnak tekintették a foglalkozásukat, mint Kínában, Görögországban és a római kultúrkörben. A kereskedelmet egy ízléstelen elfoglaltságnak tekintették, melyet kevesebbre értékeltek, mint azokét, akik a mezőgazdaságban dolgoztak vagy mesterek voltak.[17] A rómaiaknál nagyon szűken vették a kereskedők területét. Kereskedők azok voltak, akik árukat vettek és adtak el, miközben a földbirtokos, aki eladta a saját terményét, nem számított kereskedőnek. A földbirtokos egy „elismert foglalkozás” volt. Ugyanakkor a rómaiak a kereskedők tevékenységét „elfogadhatatlannak” tekintették.[18] Az ókori Közel-Kelet városaiban, ahol a bazárok a város fókuszpontjaként üzemeltek, a kereskedők a társdalom magas rangú tagjainak számítottak.[19] A középkori Nyugat-Európában a kereskedők tevékenységét az uzsorával rokonította, elítélte a kereskedők osztályát, és ezzel nagyban alakította az irányukba megmutatkozó ellenszenvet.[20]

A görög-római társdalomban a kereskedők tipikusan nem tartoztak a magas rangú csoportok közé, bár jómódúnak számítottak.[21] Umbricius Scauras például a garum nevű halszósz előállítója és forgalmazója volt Pompeiiben i. e. 35 körül. Pompeii egyik legelegánsabb részén álló villája nagyon tágas volt, és úgy volt dekorálva, hogy már abból is lehetett látni, milyen jómódban élnek itt az emberek. Az átrium mozaikkal volt kirakva, melyeken amforákban a saját márkájának a jele volt, és igényes feliratokkal voltak díszítve. Az egyik mozaik amforán a következő szöveg volt olvasható: "G(ari) F(los) SCO(mbri) SCAURI EX OFFI(CI)NA SCAURI" feliratot úgy lehet lefordítani, hogy „A garum virága, mely makrélából készült, Scaurus terméke Scaurus boltjából" Scauras halszósza híresen jó minőségű volt, melyet a Földközi-tenger számos részén ismertek. Híre a mai Dél-Franciaországig is eljutott.[22] Híres római kereskedő volt még Marcus Julius Alexander (16 - 44), Sergius Orata (i.e.. 95) és Annius Plocamus (1. század ).

A római időkben a helyi kereskedők a tehetősebb földesurak igényeit elégítették ki. Míg a helyi, általában szegény parasztságnak a nyilvános vásárokra kellett hagyatkoznia szükségleteik beszerzésekor, addig a nagyobb termékek értékesítése már felkeltette annyira a kereskedők figyelmét, hogy az uradalom bejáratához menjenek. Ők olyan, gazdag földbirtokosok voltak, akik saját maguk igazgatták a termékeik értékesítését, így azok exportját is.[23] A piacok a társasági élet fontos színterei is voltak, a kereskedők pedig közreműködtek a hírek és pletykák terjesztésében.[24]

Az exportpiacok sajátosságait jól összegyűjtötték az antik források, és ezeket az antik esettanulmányok alaposan feldolgozták. A görög és a római kereskedők is érdekeltek voltak a hosszú távú kereskedelemben. Egy kínai feljegyzés megemlíti, hogy egy római kereskedő, Lun 226-ban elérte Kína déli partjait. Régészek Rómából az i. e. 27 és i. sz. 37 közöttről származó tárgyakat tártak fel olyan távoli tájak ásatásain, mint a Kusán Birodalom vagy az Indus völgye. A rómaiak lila és sárga tintát sárgarezet és vasat adtak el, amiért cserébe tömjént, balzsamot, drága folyékony mirhát és fűszereket szereztek be a Közel-Keletről és Indiából valamint finom selymet Kínából.[25] Az arab világból pedig jó minőségű fehér márvány érkezett Rómába.[26] A római fogyasztóknak a keleti fogyasztási cikkek megvásárlása a nagyra becsültség jelképe volt.[27]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Longman Dictionary of Contemporary English, 2013. mer‧chant
  2. ↑ Demirdjian, Z. S., "Rise and Fall of Marketing in Mesopotamia: A Conundrum in the Cradle of Civilization," In The Future of Marketing's Past: Proceedings of the 12th Annual Conference on Historical Analysis and Research in Marketing, Leighton Neilson (ed.), CA, Longman, Association for Analysis and Research in Marketing, 2005
  3. ↑ Rahul Oka & Chapurukha M. Kusimba, "The Archaeology of Trading Systems, Part 1: Towards a New Trade Synthesis," The Archaeology of Trading Systems, Part 1: Towards a New Trade Synthesis," Journal of Archaeological Research, Vol. 16, pp 339–395
  4. ↑ Bar-Yosef, O., "The Upper Paleolithic Revolution," Annual Review of Anthropology, Vol. 31, pp 363–393
  5. ↑ Alberti, M. E., "Trade and Weighing Systems in the Southern Aegean from the Early Bronze Age to the Iron Age: How Changing Circuits Influenced Global Measures," in Molloy, B. (ed.), Of Odysseys and Oddities: Scales and Modes of Interaction Between Prehistoric Aegean Societies and their Neighbours, [Sheffield Studies in Aegean Archaeology], Oxford, Oxbow, (E-Book), 2016
  6. ↑ Bintliff, J., "Going to Market in Antiquity," In Stuttgarter Kolloquium zur Historischen Geographie des Altertums, Eckart Olshausen and Holger Sonnabend (eds), Stuttgart, Franz Steiner, 2002, pp 209-250
  7. ↑ Shaw, E.H., “Ancient and Medieval Marketing,” Chapter 2 in: Jones, D. G. B. and Tadajewski, M., The Routledge Companion to Marketing History, Routledge, 2016, pp 23-24
  8. ↑ Bintliff, J., "Going to Market in Antiquity," In Stuttgarter Kolloquium zur Historischen Geographie des Altertums, Eckart Olshausen and Holger Sonnabend (eds), Stuttgart, Franz Steiner, 2002, pp 209–250: https://books.google.com/books?id=IAMK1952av4C
  9. ↑ The Other Forums, The Forum Romanum. Oxford: James Parker & Company, 42. o. „The Forum Boarium was the cattle-market or Smithfield of ancient Rome [...].” 
  10. ↑ Coleman, P., Shopping Environments, Elsevier, Oxford, 2006, p. 28
  11. ↑ 2: Ancient and medieval marketing, The Routledge Companion to Marketing History, Routledge Companions. London: Routledge, 24. o. (2016. április 25.). ISBN 9781134688685. Hozzáférés ideje: 2017. január 3. „Perhaps the only substantiated type of retail marketing practice that evolved from Neolithic times to the present was the itinerant tradesman (also known as peddler, packman or chapman). These forerunners of travelling salesmen roamed from village to village bartering stone axes in exchange for salt or other goods (Dixon, 1975).” 
  12. ↑ Stabel, P., "Guilds in Late Medieval Flanders: myths and realities of guild life in an export-oriented environment," Journal of Medieval History, vol. 30, 2004, pp 187–212
  13. ↑ Rawlinson, G., History of Phoenicia, Library of Alexandria, 1889
  14. ↑ Cartwright, M., "Trade in the Phoenician World", Ancient History Encyclopedia, 1 April 2016
  15. ↑ Daniels (1996) p. 94–95.
  16. ↑ John Noble Wilford (November 13, 1999) "Discovery of Egyptian Inscriptions Indicates an Earlier Date for Origin of the Alphabet", New York Times, <Online: https://www.nytimes.com/library/national/science/111499sci-alphabet-origin.html>
  17. ↑ Oka, R. and Kusimba, C.M., "The Archaeology of Trading Systems, Part 1: Towards a New Trade Synthesis," The Archaeology of Trading Systems, Part 1: Towards a New Trade Synthesis," Journal of Archaeological Research, Vol. 16, p. 359
  18. ↑ Tchernia, A., The Romans and Trade, Oxford, Oxford University Press, 2016, Ch 1
  19. ↑ Ashraf, A., "Bazaar-Mosque Alliance: The Social Basis of Revolts and Revolutions," International Journal of Politics, Culture, and Society, Vol. 1, No. 4, 1988, pp. 538-567, Stable URL: JSTOR 20006873, p. 539
  20. ↑ Decameron Web – Society. Brown.edu. [2013. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 8.)
  21. ↑ Barnish, S.J.B. (1989) "The Transformation of Classical Cities and the Pirenne Debate", Journal of Roman Archaeology, Vol. 2, p. 390.
  22. ↑ Curtis, R.I., "A Personalized Floor Mosaic from Pompeii", American Journal of Archaeology, Vol. 88, No. 4 (October 1984), DOI: 10.2307/504744, pp. 557-566, Stable URL: JSTOR 504744
  23. ↑ Bintliff, J., "Going to Market in Antiquity," In Stuttgarter Kolloquium zur Historischen Geographie des Altertums, Eckart Olshausen and Holger Sonnabend (eds), Stuttgart, Franz Steiner, 2002, p. 229, https://books.google.com/books?id=IAMK1952av4C : "The kind of model that Morley and other specialists in Greco-Roman marketing have been developing [...] sees the local market-town as primarily serving local peasantry. Here they unload their small surplus and purchase minor amounts of farm equipment and luxuries for their barns and homes; some of their needs are already met through travelling pedlars and non-urban periodic fairs held at long intervals. Major producers - the great estates - would be attractive enough foci for merchants to consider travelling directly to purchase commercially-focussed harvests 'at the farm gate', and some landowners were wealthy enough to handle their own distribution to urban markets in the country of production and even to other countries. These latter processes are documented both in the ancient sources and archaeological case-studies."
  24. ↑ Millar, F., "The World of the Golden Ass", Journal of Roman Studies, Vol. 71, 1981, pp. 63–67
  25. ↑ McLaughlin, R., The Roman Empire and the Silk Routes: The Ancient World Economy and the Empires of Parthia, Central Asia and Han China,South Yorkshire, Pen and Sword Books, 2016
  26. ↑ McLaughlin, R., The Roman Empire and the Indian Ocean: The Ancient World Economy and the Kingdoms of Africa, Arabia and India, South Yorkshire, Pen and Sword Books, 2014, p. 135: "The pure-white marble that was quarried in southern Arabia had a fine crystalline texture and Roman merchnts took aboard this heavy material as ballast to stabilise their ships. On their return to the empire, this valuable marble was sold to stoneworkers and carved into elegant unguent jars that resembled radiant alabaster."
  27. ↑ McLaughlin, R., The Roman Empire and the Indian Ocean: The Ancient World Economy and the Kingdoms of Africa, Arabia and India, South Yorkshire, Pen and Sword Books, 2014, p. 222: "A further Roman criticism of eastern trade was that it created a consumer market for expensive foreign goods that were wastefully extravagant and ultimately unnecessary. [...] During the Julio-Claudian era aristocratic families competed for political status and prestige through the ostentatious display of wealth."
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kereskedő&oldid=25812331”