Kereskedő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Piaci rövidáru kereskedő

A kereskedő egy foglalkozás. Kereskedő az a személy, aki olyan kereskedelmi tevékenységet folytat,[1] amely a magyar FEOR-08-ban 5111 kód alatt szerepel. A kereskedő különböző árucikkek beszerzésével és értékesítésével foglalkozik, ellátja az adott kiskereskedelmi egység szabályszerű üzemeltetésével kapcsolatos feladatokat, irányítja, szervezi és ellenőrzi a kiskereskedelmi vállalkozás működését, ellátja a nyilvántartással és adatszolgáltatással kapcsolatos feladatokat.

Története Magyarországon[szerkesztés]

A magyar törvényhozás a 18. századtól foglalkozik kereskedelmi ügyek szabályozásával. Az első magyar kereskedelmi törvény az 1723: LIII. t. c., volt, amely megállapította a könyvvezetés kötelezettségét és elismertei a kereskedelmi könyvek kivételes bizonyító erejét. Az 1839/40. országgyűlés bizottságot küldött ki, ennek munkálatai folytán keletkeztek: az 1840:XV. t. c. (váltójog); az 1840:XVI. t.-c. (a kereskedőkről); az 1840:XVIII. t. c. (a keresetre összeálló társaságokról); 1840:XIX. t. c. (a kereskedelmi testületekről és alkuszokról); 1840:XX. t. c. (a fuvarosokról) és az 1840:XXII. t. c. („csődületekről").

Az alkotmányosság helyreállása után Apáthy István tervezete alapján elkészült a kereskedelmi törvény néven ismert 1875. évi XXXVII. törvénycikk, amely a kereskedő fogalmát úgy határozta meg, "Kereskedőnek a jelen törvény értelmében az tekintendő, ki saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerűleg foglalkozik."[2]

A céhekből alakultak meg a kereskedelmi testületek, mint kereskedelmi érdekképviseletek. Többnyire a Kereskedelmi és Iparkamarákba olvadtak be vagy helyi szabad kereskedelmi érdekképviseletekké alakultak át. A Legrégibb közülük a Budapesti Kereskedők Testülete volt, amely létesítette 1891-ben a Ferenc József Kórházat (ebből lett a MABI), majd 1906-ban pedig a Kereskedők Menházát.[3]

Ma a kereskedők érdekképviseletéről a köztestületként működő Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gondoskodik.

Feladatai[szerkesztés]

  • az aktuális árut forgalmazó és kereskedelmi egység (bolt) tevékenységének irányítása, szervezése, ellenőrzése, az áru- és vagyonvédelem biztosítása;
  • piaci ismeretei alapján a beszerzendő áruk fajtájának és mennyiségének meghatározása, termékek megrendelése, minőségi és mennyiségi átvétele a szállítótól;
  • az átvett áruk megfelelő tárolásának biztosítása;
  • a készletek folyamatos figyelemmel kísérése, nyilvántartása, felmérése, a készletekkel való gazdálkodás;
  • az eladási árak meghatározása, az árak feltüntetése a jogszabályi előírásoknak megfelelően;
  • a számlák ellenőrzése, az áruk ellenértékének kiegyenlítése, banki, postai tranzakciók végzése, készpénz, csekkek kezelése;
  • az áruk értékesítésre történő előkészítésének és értékesítésének megszervezése és lebonyolítása az értékesítési módnak, és az áru jellegének megfelelően;
  • az adott áruval kapcsolatos felvilágosítás, tanácsadás és tájékoztatás a vevők felé;
  • a polcok folyamatos feltöltésének megszervezése;
  • az áruk szavatosságának folyamatos ellenőrzése;
  • jó kapcsolat kialakítása a vevőkkel;
  • az egység forgalmára, gazdálkodására vonatkozó adatok értékelése, ezek felhasználása a tervezésnél.

Néhány kapcsolódó, de a FEOR-ban máshová sorolt foglalkozás[szerkesztés]

  • 1333 Kereskedelmi tevékenységet folytató egység vezetője
  • 3622 Kereskedelmi ügyintéző
  • 3623 Anyaggazdálkodó, felvásárló
  • 5112 Vezető eladó
  • 5113 Bolti eladó
  • 5115 Piaci, utcai árus
  • 5116 Piaci, utcai étel- és italárus

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről
  • eletpalya.munka.hu

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2005. évi CLXIV. törvény
  2. 1875. évi XXXVII. törvénycikk 3. §
  3. Uj Idők Lexikona 15-16. Kámea - Láz (Budapest, 1939) 3772. old.