Haiti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Haiti Köztársaság
République d’Haïti
Repiblik d Ayiti
Haiti zászlaja
Haiti zászlaja
Haiti címere
Haiti címere
Nemzeti mottó: L'Union Fait La Force
Egységben az erő
Nemzeti himnusz: La Dessalinienne
LocationHaiti.png

Fővárosa Port-au-Prince
é. sz. 18° 32′, ny. h. 72° 20′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Nincs betöltve
Miniszterelnök Claude Joseph
Hivatalos nyelv francia, haiti kreol
Függetlenség Franciaországtól
kikiáltása 1804. január 1.

Tagság
Lista
A CARICOM, az ENSZ, a Latin Unió és az OAS
Népesség
Népszámlálás szerint10 981 229 fő (2017)[1] +/-
Rangsorban80
Becsült11 500 000 [2] fő (2021. július)
Rangsorban80
Népsűrűség415 fő/km²
GDP2017-es becslés (IMF)
Összes21 373 millió dollár (144.)
PPP: 33 884 millió dollár
Egy főre jutó1 943 dollár (172.)
PPP: 2 962 dollár
HDI (2004) 0,482 (154) – alacsony
Földrajzi adatok
Terület27 750 km²
Rangsorban 142
Víz0,7%
IdőzónaEST (UTC-5)
Egyéb adatok
Pénznem Haiti gourde (HTG)
Nemzetközi gépkocsijel RH
Hívószám 509
Segélyhívó telefonszám
  • 115
  • 116
  • 114
  • 122
Internet TLD.ht
Villamos hálózat 110 volt
Elektromos csatlakozó
  • NEMA 1-15
  • NEMA 5-15
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Haiti Köztársaság témájú médiaállományokat.

Haiti map.png

Haiti a Karib-térség egyik országa, Hispaniola sziget nyugati harmadán fekszik, a keleti felén lévő Dominikai Köztársaság az egyetlen szárazföldi szomszédja.

Lakossága szinte teljes egészében afrikai rabszolgák leszármazottaiból tevődik össze.[3] 1804-ben nyert függetlenséget Franciaországtól, így az Egyesült Államok után Amerika második országa volt, amely megszabadult a gyarmati uralom alól.[3] Az évszázadok során azonban gazdasági, politikai és társadalmi nehézségek, valamint számos természeti katasztrófa sújtotta, és az egymást követő katonai diktatúrák tönkretették az ország gazdaságát, így ma egész Amerika legszegényebb állama.

Neve az őslakos taínók nyelvéből származik, jelentése hegyekkel borított.

Földrajz[szerkesztés]

A terület két tektonikus lemez között fekszik: északra az észak-amerikai, délre a karibi lemez található, így különösen érzékeny a földrengésekre.[4]

Haiti domborzati térképe

Domborzata[szerkesztés]

A Hispaniola sziget nyugati harmadán és néhány partközeli szigeten elterülő közép-amerikai ország északi és déli részét hegységek uralják. Az ország középső részén hegyek és dombságok, illetve hegyközi síkságok találhatóak. A partvidéket termékeny síkságok övezik. Legmagasabb pontja: Chaîne de la Selle, 2764 méter.

Tájkép az ország északi részén, Milot mellett

Vízrajza[szerkesztés]

Aránylag jelentősebb folyó a Guayamoc.

Haiti területén van néhány sziget és egy szigetcsoport, nevezetesen:

Az ország körbeöleli a Gonâve-öblöt, amelyet egy nagyobb sziget zár le, annak is Gonâve a neve.

Az ország északi partja előtt fekszik Tortuga (Tortue), amelynek neve kalóztörténetekből lehet ismerős.

Éghajlata[szerkesztés]

Köppen éghajlati osztályozása (angol nyelvű)

Trópusi éghajlat, a passzátszél befolyása alatt. A Köppen osztályozás szerint trópusi szavanna éghajlat típusú. Az éves átlaghőmérséklet 25 és 30 °C között változik. Két nagyon különböző évszakból áll, egy száraz évszak, amely novembertől márciusig tart, és egy esős évszak, amely áprilistól októberig tart. Júniustól november végéig hurrikán szezon van.

A Jacmel, Leogâne vagy Port-au-Prince településeken tapasztalt trópusi szavanna klímán kívül a következőket figyelhetjük meg :[5]

  • félszáraz klíma ( Saint-Marc , Les Gonaives );
  • nedves szubtrópusi éghajlat (Bois Paul, Seguin);
  • trópusi monszun éghajlat ( Cap-Haitien , Limonade );
  • óceáni éghajlat (Ternette, Carrefour Beraque).

A Selle-hegységben a csapadék 2000 mm körüli, ami egyben az ország legnedvesebb része.[6] A csapadékmennyiség 1980 óta csökken, de amikor mégis van, gyakran brutálissá válik, és halálos áradásokat okoz. A trópusi viharok gyakran okoznak súlyos károkat. Nemcsak a szél közvetlen hatása pusztít, hanem a következményként fellépő árvizek és földcsuszamlások is.

Egyes hegyvidéki medencék éghajlata annyira száraz, hogy félsivatagi körülmények alakulnak ki.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

A lakosság fő tüzelőanyaga a faszén. A szénégetés miatt, meg más okok következtében, alig maradt mára az eredeti erdőkből valami. Gyors erdőirtása a gyarmati időszakban kezdődött, amikor a kávét elkezdték termeszteni.[7] De még az 1960-as években az erdői az ország 60%-át fedték le, ez a legfrissebb környezeti elemzés (2010-es évek) szerint azonban a felére csökkent.[8] Más források még ennél jóval kevesebbre becsülik az erdős területét.[9]

A hegyek lecsupaszítását talajerózió követte. Azóta hirtelen fellépő heves árvizek pusztítják a mezőgazdasági területeket és a lakosságot. A talajerózió egyben csökkenti a föld termékenységét és végül elsivatagosodáshoz vezet, amelyek mind növelik az élővilágra és az emberekre nehezedő nyomást.[10] Az újraerdősítés érdekében hozott intézkedések eddig kevés eredményt hoztak.

A túlnépesedés és az alacsony életszínvonal nem elegendő ivóvízkészlethez és a szennyvízelvezetés hiányához is vezet.[11]

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Az eredeti természeti környezetet őrzik:[12]

  • Reserve De La Foret Des Pins
  • La Visite Nemzeti Park – Port-au-Prince közelében hegyvidék. A fenyvesek mára a nagy magasságokra korlátozódnak, az egész védett területet fenyegeti az emberi tevékenység.
  • Pic Macaya Nemzeti Park – a déli félsziget hegyvidékén egy valóban gazdag élővilágú terület.

Természeti világörökségei[szerkesztés]

2020 táján Haitiban nincs olyan táj, amelyet az UNESCO természeti világörökségként tartana számon.

Történelme[szerkesztés]

Spanyol gyarmat[szerkesztés]

Theodor de Bry (1528–1598): Kolombuszt és kíséretét Hispaniola őslakosai köszöntik

Az eredeti lakosságot, az arawak indiánokat a harcias karibok irtották ki. Kolumbusz már az első útján, 1492-ben felfedezte Hispaniola szigetét, sőt, az itt elsüllyedt egyik hajójának legénységét le is telepítette a szigeten, megalapítva ezzel az Újvilág első spanyol települését: La Navidad-ot a mai Cap-Haïtien közelében, Haiti északi partján.

Az európaiak fertőző betegségeket hurcoltak be. Ez a rossz bánásmóddal, a rossz táplálkozással és a születések számának drasztikus visszaesésével együtt megtizedelte a bennszülött lakosságot. Sok szerző ír az 1492 és 1513 között történt Hispaniolai népirtásról is.[13] [14][15] [16][17][18][19] A spanyol kormányzók ezt követően megkezdték az afrikai rabszolgák behozatalát. Sok rabszolga bennszülöttekkel házasodott, utódaikat Haitiban marabou néven ismerik.

Hispaniola nyugati partján francia kalózok telepedtek le. Bertrand d'Ogeron (wd) dohánytermesztésbe kezdett, példáját követve sok kalóz is telepessé vált.[20] Ez a népesség 1660-ig nem ismerte el a spanyol király fennhatóságát, ami számos konfliktus forrása volt.

Francia gyarmat[szerkesztés]

Bertrand d'Orgeron számos telepest vonzott Martinique-ból és Guadeloupe-ból, akik cukornád-ültetvényeket létesítettek. 1670 és 1690 között a dohánytermesztés volt a meghatározó; ebben az időszakban jelentősen csökkent a telepesek száma. A kalóztevékenység ismét megerősödött, rablóutakat szerveztek Mexikóba és a többi szigetre. Jean-Baptiste Colbert francia haditengerészeti miniszter legidősebb fia, Jean-Baptiste Colbert, Marquis de Seignelay szorította vissza őket. Ő rendelte el indigó és cukornádültetvények létesítését. 1685-ben létesítették az első cukorgyárat. 1697-ben Franciaország és Spanyolország a Ryswicki békében megállapodott a sziget kettéosztásáról. Franciaországé lett a nyugati harmad Saint-Domingue néven. Sok francia telepes érkezett, az ültetvényeken dolgoztak. 1713 és 1787 között 30 000 ember vándorolt be a sziget nyugati részére Bordeaux-ból. 1790-ben Saint-Domingue messze felülmúlta a sziget keleti részét gazdagságban és népességben. A cukor-, kávé- és indigótermesztés profitjából gyorsan a leggazdagabb újvilági francia gyarmat lett. Ezt a rabszolgasorba taszított feketék ezreinek munkája tette lehetővé. Az ő életüket a Fekete Törvénykönyv (Code Noire) szabályozta, amit Colbert dolgozott ki és XIV. Lajos szentesített.

A francia forradalom[szerkesztés]

A francia forradalom híre nyugtalanságot váltott ki Saint-Domingue-ban és a többi nyugat-indiai francia gyarmaton . Legfontosabb esemény az 1793-as rabszolgalázadás volt, amelynek nyomán betiltották a rabszolgaságot. A döntést végrehajtották, a Konvent hat hónappal később kiterjesztette az összes karibi francia gyarmatra. Franciaország Saint-Domingue kormányzójává Toussaint Louverture-t nevezte ki, azzal a feladattal, hogy állítsa helyre a békét. Ő kiszorította a gyarmatra behatoló spanyolokat és angolokat. Felújította a kereskedelmet Nagy-Britanniával és az Amerikai Egyesült Államokkal.

Függetlenség[szerkesztés]

Amikor Toussaint Louverture saját alkotmányt dolgozott ki, Bonaparte Napóleon 30 000 emberből álló expedíciós hadsereget küldött sógora, Charles Leclerc tábornok parancsnoksága alatt a sziget visszafoglalására. Leclerc legyőzte Louverture-t és visszaállította a rabszolgaságot. A franciák győzelmei, Toussaint Louverture elfogása és száműzése után egy bennszülött vezér, Jean-Jacques Dessalines legyőzte a franciákat a vertières-i csatában.

Miután megnyerték az egyenjogúságért és a függetlenségért folyó harcot, a korábbi rabszolgák kikiáltották Saint-Domingue függetlenségét 1804. január 1-jén Haiti néven. Haiti volt az első ország a világon, ahol betiltották a rabszolgatartást. Jean-Jacques Dessalines-t csapatai élete végéig kormányzóvá kiáltották ki. Ő száműzte az addig helyben maradt fehéreket és despotaként uralkodott. 1806. október 17-én gyilkolták meg. Ekkor az ország megosztódott Henri Christophe északi királysága és Alexandre Pétion déli köztársasága között. Amikor Jean Pierre Boyer lett a köztársasági elnök, egyesítette a két részt és meghódította a sziget keleti felét.

1825 júliusában X. Károly francia király 14 hajóból álló flottát és csapatokat küldött a sziget visszafoglalására. Függetlenségének megóvására Boyer elnök megállapodott a franciákkal, hogy Franciaország elismeri Haiti függetlenségét, cserében Haiti 150 millió frankot fizet Franciaországnak (ezt az összeget 1838-ban 90 millió frankra csökkentették).

Jean Pierre Boyer távoztát államcsínyek hosszú sora követte. Az ő tekintélyét nem örökölték a hadsereg vetélkedő frakciói, a mulatt és a fekete elit, és a kereskedő osztály, amelyben számos bevándorló volt: németek, amerikaiak, franciák és angolok. Az ország elszegényedett. Kevés államfőt foglalkoztatott fejlődése. Az elnöki hatalom lehanyatlott, az utódjelöltek fegyveres lázadásokat robbantottak ki. A XX. század elejére az országban állandósultak a felkelések.

20. század[szerkesztés]

Az országot 1915-ben megszállta az USA, és 1934-ig tartotta uralma alatt. 1926-ban a Gonâve szigeten Faustin Edmond Wirkus amerikai őrmester királlyá nevezte ki magát és 3 évig uralkodott a sziget felett. Az 1950-es katonai puccsot és felkeléseket követően François Duvaliert („Papa Doc”) választották elnökké, aki az országban diktatúrát épített fel, és 1964-ben örökös elnöknek nyilvánította magát.[21] Diktatúrája körülbelül 30 000 áldozatot követelt.[22] Halála (1971) után fia, Jean-Claude („Baby Doc”) vette át az ország irányítását, de őt a nép egy felkelés alkalmával, 1986-ban elűzte az országból.

1988 februárjában általános választásokat tartottak, amelyet a Duvalier-klán korábbi titkosrendőrei, a „tonton macout”-ok gyilkosságokkal és merényletekkel igyekeztek megzavarni. A választáson Leslie Manigat professzor győzött, de őt júniusban Henri Namphy tábornok puccsal megdöntötte. Zűrzavaros időszak következett: Namphyt szeptembertől Prosper Avril, majd Hérard Abraham tábornok, őt egy hölgy, Ertha Pascal-Trouillot követte rövid ideig az elnöki székben.

Az első szabadon választott elnök, Jean-Bertrand Aristide 1991 februárjában foglalhatta el a hivatalát, de őt már szeptemberben katonai puccsal megdöntötték. Polgárháború következett. Aristide elnököt az Egyesült Államok (Clinton elnök) 1994-ben katonai erővel visszahelyezte hivatalába, ahol 1996-ig kitölthette elnöki ciklusát. Utódjának, René Préval mezőgazdasági szakembernek elnökségét súlyos belső zavargások jellemezték. Az ENSZ amerikai csapatokat küldött a rend helyreállítására. A 2000-ben kiírt választásokon a korábbi elnököt, Jean-Bertrand Aristide-et választották újra, de néhány hónap múlva tömegtüntetések törtek ki ellene.

Az elnöki palota a 2010-es földrengés után

21. század[szerkesztés]

Aristide elnököt 2004. február 29-én amerikai katonák mentették ki az országból, utódja Boniface Alexandre lett, akit a 2006-os elnökválasztáson ismét René Préval váltott. Azóta is nehezen tekinthető át a helyzet. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Haiti Stabilizációs Missziója 2004 és 2017 között volt jelen az országban.[23]

Az országot súlyosan érintette a 2010-es haiti földrengés, amely a több mint 300 000 halálos áldozat mellett a főváros nagyobb részét is romba döntötte.

2010-ben Baby Doc visszatért Franciaországból, ahol nem kapott menedékjogot. Többször megkísérelték bíróság elé állítani, de sikertelenül, 2014-ben szabad emberként hunyt el.

2016. októberében a Matthew hurrikán, amely a 2010-es évek egyik legádázabb karibi ciklona volt, újabb humanitárius vészhelyzetet idézett elő. Becslések szerint 2,1 millió embert érintett és jelentős károkat okozott az épületekben, a növényzetben.[24]

2021-ben meggyilkolták az ország elnökét, Jovenel Moïset.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Haiti politikai rendszerének jelenlegi formáját az 1987. március 29-i alkotmány írja elő.

Haiti többpárti, félelnöki rendszerű köztársaság, ahol az elnököt közvetlenül a nép választja.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

A kormány vezetője a miniszterelnök. Őt az elnök nevezi ki a Nemzetgyűlés többségi pártjából. A végrehajtó hatalmat az elnök és a miniszterelnök együttesen gyakorolja.

A törvényhozó hatalmat a kormány és a kétkamarás Nemzetgyűlés együttesen gyakorolja. A kormányzat központosított, a megyékben a központi kormány delegáltjainak alkotmány szerint nincs szükségük egyetértésre.

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Haiti departments named.png

Az ország 10 megyére oszlik,[25] melyek a következők:

  • Artibonite
  • Centre
  • Grand'Anse
  • Nippes
  • Nord
  • Nord-Est
  • Nord-Ouest
  • Ouest
  • Sud
  • Sud-Est

Politikai pártok[szerkesztés]

Miniszterelnökök[szerkesztés]

Miniszterelnökök 1988-tól kezdődően :
Név Hivatali ideje
Martial Célestin 1988. február – 1988. június 20.
René Garcia Préval 1991. február – 1993. szeptember 2.
Jean-Jacques Honorat (helyettesített) 1991. október 1. – 1992. június 19.
Marc Louis Bazin (helyettesített) 1992. június 19. – 1993. június 8.
Robert Malval 1993. szeptember 2. – 1994. október 8.
Smarck Michel 1994. november 8. – 1995. október 16.
Claudette Werleigh 1995. november 7. – 1996. február 7.
Rosny Smarth 1996. február 27. – 1997. június 9.
Jacques-Edouard Alexis 1999. március 26. – 2001. február 7.
Jean Marie Chérestal 2001. március 2. – 2002. január 21.
Yvon Neptune 2002. március 14. – 2004. március 9.
Gérard Latortue 2004. március 9. – 2006. május 17.
Jacques-Edouard Alexis 2006. május 17. – 2008. szeptember 5.
Michèle Pierre-Louis 2008. szeptember 5. – 2009. november 11.
Jean-Max Bellerive 2009. november 11. –

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Vidéki házak
Iskoláslányok

Általános adatok[szerkesztés]

Az ország népessége mintegy 11,5 millió, amelynek kb. 58 %-a él városokban (2021).[11] 2020 táján a nyugati félteke legszegényebb országa, ahol a lakosság közel 60% -a él a nemzeti szegénységi küszöb alatt.[11] A gazdagok és a túlnyomó többséget alkotó szegények között hatalmas az ellentét.[26]

2021-ben a születéskor várható élettartam: 65,6 év.[11]

2016-ban a 15 évesnél idősebbek 61,7 %-a tud írni és olvasni.[11]

Népességének változása[szerkesztés]

Legnépesebb városok[szerkesztés]

Főbb települések

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Hivatalosan a lakosság 60%-a fekete, 35%-a mulatt és fehér, 5%-a pedig egyéb népcsoport tagja. Utóbbiak a taínók és arawakok (4%), kisebb számban kínaiak, indiaiak (1%).

Amint az már egy 2008-as statisztikában is megjelenik, a lakosság döntő többsége (kb. 95%-a) valójában fekete, az afrikai rabszolgák leszármazottai. Ezt mutatták ki a genealógiai DNS-vizsgálatok is.[27] A korábban mért alacsonyabb arány oka, hogy sok fekete mulattnak vallotta magát, mert még a mai napig is a mulattok az uralkodó népcsoport az országban. A valamivel világosabb bőrű mulattok a fehérekkel együtt teszik ki a maradék 5%-ot. A mulattok az afrikaiak és európaiak keverékei, külsőleg a negrid jelleg a domináns megjelenésükben. A fehérek (európaiak) mind a francia gyarmatosítók utódai, illetve bevándorlók. Arányuk egyre csökken, a lakosságnak már csak 0,6°%-a fehér. Lassan a fehérek teljesen beleolvadnak a mulatt etnikumba.[28]

Nyelvi összetétel[szerkesztés]

„Az ország hivatalos nyelvei a francia és a haiti kreol.

A francia a sajtó fő nyelve, a legtöbb iskola oktatási nyelve és főleg az üzleti szférában használják. A lakosság kb. 42% -a beszéli.[29][30]

A haiti kreol egy francia-alapú kreol nyelv, amelyet világszerte 10–12 millió ember beszél, és a haiti lakosság többségének anyanyelve.[31]

Vudu szertartás

Vallás[szerkesztés]

Haitin a leggyakoribb vallások a római katolicizmus, a pünkösdi-karizmatikus, a baptista és adventista vallások.[32] Az államvallás a római katolicizmus , amelyet a lakosság 55–60% -a vall magáénak. A lakosság 30–35% -a gyakorolja a protestantizmust, azon belül is főleg a pünkösdizmust, amely az 1970-es években jelent meg Haitin.[33]

Az emberek csaknem 99% -a állítja, hogy legalább egy vallást gyakorol, és egy töredékük gyakorolja a vudu valamely részét egy másik vallással együtt.[34] A katolikusok és protestánsok nagy része ördögi istentiszteletnek vallja a vudut, de nem tagadják a kultuszban működő szellemek erejét. Ehelyett ellenfélnek tekintik, amely „ gonosz” és „sátáni” eredetű, és arra buzdítják a követőit, hogy inkább imádkozzanak.[35]

A lakosság egy elenyésző része az iszlám, a bahá'í hit, a judaizmus vagy a buddhizmus követője.

Diaszpórák[szerkesztés]

Becslések szerint közel 900 ezer haiti származású él az Egyesült Államokban,[36] 800 ezer a Dominikai Köztársaságban,[37] 300 ezer Kubában,[38] 100 ezer Kanadában,[39] 80 ezer Franciaországban,[40] és 80 ezer a Bahamákon.[41] Számos más országban is vannak kisebb haiti közösségek, köztük Chilében, Svájcban, Japánban és Ausztráliában.

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdasága[szerkesztés]

Általános adatok[szerkesztés]

Haiti a legszegényebb ország Amerikában, amelynek fő oka a korrupció, a politikai instabilitás, a gyenge infrastruktúra, az egészségügyi ellátás és az oktatás hiánya.[24] A munkanélküliség magas, a 2010-es években a munkaerő több mint kétharmada nem rendelkezik hivatalos állással.[24] Sok haiti emigrációra törekszik vagy már meg is tette azt.

A 2010-es évek végén a lakosság kétötöde a mezőgazdasági szektortól függ, elsősorban a kisüzemi önellátó gazdálkodástól, amely kiszolgáltatott a gyakori természeti katasztrófáknak.[24]

Az egy főre jutó reál GDP 2019-ben: 2905 USD. [24]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Zöldségfarm
Piackép a fővárosban

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Az elmaradott mezőgazdaság néhány termékének (kávé, cukornád, banán, kakaó) eladhatóságán múlik az ország bevétele. A mezőgazdaság fő terménye és a legfontosabb exportcikke a kávé.

Ipar[szerkesztés]

Ipara fejletlen, bár az olcsó munkaerő egyre több, főként amerikai befektetőt vonz a térségbe. A beruházásokat akadályozza az üzleti tevékenység nehézsége, a képzett munkaerő hiánya és a gyenge infrastruktúra, ideértve az villamos áramhoz való hozzáférést.[24]

Főbb iparágak: ruházati- és textilipar, cukorfinomítás, cementgyártás, összeszerelés importált alkatrészek felhasználásával.[24]

Ásványkincsei (bauxit, rézérc) többnyire kiaknázatlanok.

Külkereskedelem[szerkesztés]

A kávé exportja a 20. század végén gyorsan csökkent,[3] ma az export nagy részét ruházati termékek teszik ki. A ruházati ágazat exportja 2016-ban elérte kb. a 850 millió dollárt, és a haiti export több mint 90%-át és a GDP több mint 10% -át teszi ki.[24]

  • Exporttermékek: ruházat, kisebb mértékben ipari termékek, kávé, olajok, kakaó.
  • Importtermékek: élelmiszerek, feldolgozott ipari termékek, műszaki felszerelések és járművek, üzemanyag, nyersanyagok.

A külkereskedelem nagy része az Egyesült Államokkal folyik.[3][24] Haitin jelentős éves kereskedelmi hiány áll fenn.[3]

Fő partnerek 2019-ben: [24]

  • Export: Egyesült Államok 81%, Kanada 7%
  • Import: Egyesült Államok 39%, Kína 22%, Törökország 5%

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

A „tap-tap” busz a tömegközlekedés egyik fajtája
Főbb utak és települések

Az ország fejletlen közlekedése a 40 km hosszú vasútvonalból, a 4160 km hosszú közúthálózatból, a 2 repülőtérből és 9 kikötőből áll.

Közút[szerkesztés]

Két főútvonala van, amelyek az ország egyik végétől a másikig vezetnek. A mellékútvonalak általában gyenge minőségűek, sokuk kátyús és esős időben járhatatlanná válnak.[3] A vidéki lakosság gyalogosan, kerékpárral, busszal (Haitin „tap-tap” néven ismert) vagy szamárral jár. Ez utóbbit általában áruszállításra is használják.[3]

Vízi[szerkesztés]

A két fő tengeri kikötő Cap-Haïtien-ben és Port-au-Prince-ben található; az utóbbi kikötő kezeli Haiti külkereskedelmének nagy részét.[3]

Légi[szerkesztés]

Két nemzetközi repülőtere van, az egyik a Port-au-Prince-i, a másik pedig a Cap-Haïtien mellett található.[3]

Kultúra[szerkesztés]

Port-au-Prince, Haiti kulturális és szellemi életének központja, a Nemzeti Könyvtár (1940-ben alapított), valamint a főbb múzeumok és szórakoztató létesítmények helyszíne. Haiti kultúrája azonban leginkább a fesztiválokon fejeződik ki. A farsangot hamvazószerda előtt februárban ünneplik, akárcsak a világ minden táján, de egyedülállóan haiti módon. A húsvét előtt megrendezésre kerülő Rara (wd) fesztivál nagyrészt olyan felvonulásokból áll, amelyekben hagyományos, gyakran házi készítésű, bennszülött hangszereken, például hengeres bambusz fúvósokon, dobokon csörgőkkel játszanak, de modern hangszereket, például trombitákat és harsonákat is használnak. A dalok általában gyakran erősen politikai jellegűek, általában a szegénység és az elnyomás ellen tiltakoznak. Ezeken a fesztiválokon a zene a vudu-alapú ritmusok és a rock and roll kombinációja. A tánc is általában vudu - azaz vad és kissé hipnotikus.[3]

Sans-Souci kastélya
Laferrière citadella

Világörökség[szerkesztés]

Az UNESCO által számon tartott kulturális világörökség része a Történelmi Nemzeti Park, a független Haiti korai időszakának emlékei: citadella, Sans Souci kastélya és Ramiers romjai.

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Az ország egyik legrégebbi és legismertebb egyeteme az 1820-ban alapított Université d'État d'Haïti.

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom

Haitin, Port-au-Prince-ben született és nevelkedett Edwidge Danticat, az azóta Amerikában élő írónő, akinek The Farming of Bones c. regénye magyarul is megjelent 2000-ben Vér és cukornád címmel.

  • Filmművészet
  • Zene
    • Wyclef Jean haiti származású előadóművész, producer, zenész, MC. A 90-es években a Fugees révén vált hiressé, később szólókarrierbe kezdett. Stílusok: hiphop, soul, caribian music.

Hagyomány és néprajz[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Ünnepek[szerkesztés]

dátum név helyi név (francia) megjegyzés
Jan 1. Újév és függetlenség napja Nouvel an / Jour de l'an / Premier de l'a et Jour de l'Indépendance 1804-es függetlenség
Jan 2. Az ősök napja Jour des Aieux Megemlékezik azokról az ősökről és más szerettekről, akik meghaltak a szabadságért küzdve.
Jan 6. Vízkereszt Le Jour des Rois
Jan 12 Az emlékezés napja Jour De Remembrance Emlékezés a 2010. januári földrengések áldozataira.
változó Haiti karnevál /
Mardi Gras
Carnaval / Mardi Gras Húshagyókedd
Máj 1. A munka ünnepe Fête du Travail / Fête des Travailleurs
Máj 18. Haiti zászló napja és
az egyetemek napja
Jour du Drapeau et de l'Université Ünnepli az oktatási rendszerét és megemlékezik a zászló létrehozásáról.
Aug 15. Mária mennybemenetele L'Assomption de Marie Katolikus ünnep
Okt 17. Dessalin-nap[42] Anniversaire de la mort de Dessalines Megemlékezik Jean-Jacques Dessalines, a forradalmár haláláról.
Nov 1. Mindenszentek La Toussaint
Nov 2. Halottak napja Jour des Morts
Nov 18. Vertières-i csata napja Vertières Megemlékezik a franciák győzelméről a vertièresi csatában 1803-ban.[43]
Dec 5. Felfedezés napja Découverte d'Haïti Kolombusz 1492-ben Hispaniolán történt partraszállására emlékezés.
Dec 25. Karácsony Noël Jézus születésének ünnepe

Ezeken kívül még más katolikus ünnepek is munkaszüneti napok (húsvét, pünkösd).

Turizmus[szerkesztés]

A Saut-d'Eau-vízesés. A vallási fesztiválok helyszíne

Javasolt oltás Haitire utazóknak:

Malária ellen gyógyszer van (ritkán esik meg a betegség ebben az országban).

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés]

Labdarúgás[szerkesztés]

A futball jelentős tömegeket vonz a Port-au-Prince-i mérkőzésekhez. 1974-ben Haiti lett az első karibi ország, amely bejutott a világbajnokság döntőjébe, és néhány haiti futballista, például Joe Gaetjens az Egyesült Államok és Európa csapataiban játszott.[3]

A Haiti labdarúgó-válogatott több kisebb kupán ért el dobogós helyezést.

Olimpia[szerkesztés]

Az ország eddig nem szerzett aranyérmet az olimpiai játékok során. De egy ezüst (atlétika) és egy bronz (sportlövészet) érmük van már.

Források[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. Worldometer
  3. a b c d e f g h i j k Encylopedia Britannica: Haiti
  4. https://www.ipgp.fr/fr/seisme-haiti
  5. « Climat Haïti:Pluviométrie, Température moyenne Haïti, diagramme ombrothermique pour Haïti - Climate-Data.org » [archive], sur fr.climate-data.org (consulté le 12 avril 2021).
  6. D. Ben Swartley Joseph Ronald Toussaint, « Haiti Country Analysis of Tropical Forestry and Biodiversity », USAID US Forest Service (METI)
  7. Nathan C. McClintock: Agroforestry and sustainable resource conservation in Haiti: A case study. (Hozzáférés: 2015. április 28.)
  8. Tarter, Andrew: Haiti Is Covered with Trees. EnviroSociety . (Hozzáférés: 2016. május 19.)
  9. Country Profile: Haiti. Library of Congress Federal Research Division (May 2006). This article incorporates text from this source, which is in the public domain.
  10. Malik, Boulos A. "Forestry". A Country Study: Haiti (Richard A. Haggerty, editor). Library of Congress Federal Research Division (December 1989). This article incorporates text from this source, which is in the public domain.[1]
  11. a b c d e CIA World Factbook
  12. http://www.haitibio.com/index.php/cat14
  13. Thornton, Russel. American Indian holocaust and survival : a population history since 1492. Norman : University of Oklahoma Press, 16. o. (1987). ISBN 978-0-8061-2074-4 
  14. Churchill, Ward, A Little Matter of Genocide: Holocaust and Denial in the Americas, 1492 to the Present, City Lights, 1997, 381 pages, page 86, ISBN 978-0-87286-323-1
  15. David Moshman (2007) Us and Them: Identity and Genocide, Identity: An International Journal of Theory and Research, 7:2, page 125, DOI: 10.1080/15283480701326034, http://dx.doi.org/10.1080/15283480701326034
  16. Alexander Laban Hinton, “Critical Genocide Studies,” Genocide Studies and Prevention 7, 1 (April 2012): 4–15. © 2012 Genocide Studies and Prevention. doi: 10.3138/gsp.7.1.4, page 11
  17. Keegan, William F., “Destruction of the Taino” in Archaeology. January/February 1992, pages. 51-56.
  18. Grenke, Arthur. God, greed, and genocide: The Holocaust through the centuries. New Academia Publishing, LLC, 2005. page 141-143, 200.
  19. Jones, Adam. 2006. Genocide: a comprehensive introduction. London: Routledge. page 108-111.
  20. Jacques Ducoin : Bertrand d'Ogeron. Fondateur de la colonie de Saint-Domingue et gouverneur des flibustiers, Editions Le Télégramme, 2013 (franciául) (ISBN 9782848332949)
  21. Megalakul a világ első független néger állama – múlt-kor történelmi portál, 2004. szeptember 13.
  22. François Duvalier, 1957–1971 – Életrajz (angol, hozzáférés: 2012. június 16.)
  23. Világ – 7 nap. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa… In.: HVG. 2017/16. szám, 23. oldal, ISSN 1217-9647
  24. a b c d e f g h i j CIA World Factbook – Haiti"
  25. Le territoire de la république d'Haïti. Haiticulture.ch. [2010. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 15.) A megyékre kattintva megtekinthetőek a műholdképek
  26. Femina: Szemétbe süllyedtek a város házai: a lakók örülnek, ha még pár évet élnek
  27. (2010. május 1.) „The genetic structure of populations from Haiti and Jamaica reflect divergent demographic histories”. Am J Phys Anthropol 142 (1), 49–66. o. DOI:10.1002/ajpa.21194. PMID 19918989. (Hozzáférés ideje: 2015. május 18.)  
  28. Forrás: A világ országai, Nyír Karta Bt., 2008.
  29. La langue française dans le monde 2014. Nathan (2014. szeptember 24.). ISBN 978-2-09-882654-0  Archiválva 2015. április 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
  30. À ce propos, voir l'essai Prétendus Créolismes : le couteau dans l'igname, Jean-Robert Léonidas, Cidihca, Montréal 1995
  31. A Creole Solution for Haiti's Woes. The New York Times, 2014. augusztus 1. [2015. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. „Under the 1987 Constitution, adopted after the overthrow of Jean‑Claude Duvalier’s dictatorship, Sablon:Bracket Creole and French have been the two official languages, but most of the population speaks only Creole fluently.”
  32. CIA World Factbook
  33. CIA World Factbook
  34. Religious Beliefs In Haiti”, WorldAtlas (Hozzáférés ideje: 2018. március 27.) (angol nyelvű) 
  35. szerk.: Rey, Terry: Crossing the Water and Keeping the Faith Haitian Religion in Miami. NYU Press, 197. o. (2013). ISBN 9780814777084 
  36. Bureau, U.S. Census: American FactFinder – Results. [2020. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 14.)
  37. Pina, Diógenes: DOMINICAN REPUBLIC: Deport Thy (Darker-Skinned) Neighbour. Inter Press Service (IPS), 2007. március 21. [2009. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 14.)
  38. Haiti in Cuba Retrieved 30 December 2013.
  39. Ethnic origins, 2006 counts, for Canada, provinces and territories – 20% sample data. [2008. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 26.), Statistics Canada (2006).
  40. France Suspends Expulsions Of Illegal Haitians”, 2010. január 14. (Hozzáférés ideje: 2013. július 24.) 
  41. Davis, Nick. „Bahamas outlook clouds for Haitians”, BBC News, 2009. szeptember 20. (Hozzáférés ideje: 2013. július 24.) 
  42. Gaffield, Julia: Julia Gaffield: Dessalines Day, October 17. University of North Carolina Press, 2015. október 16. (Hozzáférés: 2017. október 16.)
  43. Origins of the Haitian Flag. [2013. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 28.)

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Haïti - Ayiti
A Wikimédia Commons tartalmaz Haiti témájú médiaállományokat.