Suriname

Suriname Köztársaság
Republiek Suriname Ripoliku Sranan
Suriname zászlaja Suriname címere
Nemzeti mottó: latin: "Justitia – Pietas – Fides" Igazság – Kegyesség – Hűség Nemzeti himnusz: God zij met ons Suriname
Fővárosa	Paramaribo
é. sz. 5° 50′, ny. h. 55° 10′5.8333333333333, -55.166666666667
Államforma	Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök	Dési Bouterse
Alelnök	Robert Ameerali
Hivatalos nyelv	holland
Beszélt nyelvek	szranan, angol, hindi , jávai, mandarin, indián nyelvek
Függetlenség	Hollandiától
Kikiáltása	1975. november 25.
Tagság	A Dél-amerikai Nemzetek Uniója, a CARICOM, az ENSZ, az OAS, az IMF és az OIC
Népesség
Népszámlálás szerint	539 276 fő (2013)
Rangsorban	173
Becsült	534 198 fő (2012. augusztus)
Rangsorban	173
Népsűrűség	3 fő/km²
GDP	2006-os becslés
Összes	2112 millió dollár (152) PPP: 3018 millió dollár
Egy főre jutó	4081 dollár (80) PPP: 6276 dollár
HDI (2014)	0,705 (100) – közepes
Földrajzi adatok
Terület	163 270 km²
Rangsorban	90
Víz	1,1%
Időzóna	ART (UTC-3)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	suriname-i dollár (SRD)
Nemzetközi gépkocsijel	SME
Hívószám	597
Segélyhívó telefonszám	112 110 113 111 115
Internet TLD	.sr
Villamos hálózat	127 volt
Elektromos csatlakozó	Europlug Schuko
Közlekedés iránya	bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Suriname Köztársaság témájú médiaállományokat.

Suriname (holland: [syriˈnaːmə], OH: „szurinám”), vagy hivatalos nevén Suriname Köztársaság – egykor Holland Guyana – állam Dél-Amerika északi részén.

Földrajz

Suriname domborzati térképe

A Central Suriname Természetvédelmi Park az Amazonas őserdejével

Domborzat

Legnagyobb része az üledékes táblákkal fedett, erdőkkel borított Guyanai-hegyvidékhez tartozik. Ezt esőerdők és ritkán lakott szavannák fedik. Északon az Atlanti-óceán mentén mocsaras parti síkság terül el. Az utóbbin él a lakosság zöme.

Vízrajz

Az ország fontosabb folyói: Commewijne, Coppename, Corantijn, Cottica, Marowijne, Nickerie, Saramacca, Suriname, Tapanahony

Éghajlat

Egyenlítői éghajlata forró és bő csapadékú. A hőmérséklet nem sokat változik az év során. Két esős évszak van, április-augusztus és november-február. A két száraz évszak augusztustól novemberig és februártól áprilisig tart.

Élővilág, természetvédelem

Vízidisznók egy rizsföldön

Ritkán lakott ország, nagy kiterjedésű, máig érintetlen erdőkkel, amelyek területének 92%-át borítják.

Nemzeti parkjai

Az ország területének 12%-a nemzeti park és tó.

Természeti világörökségei

A Central Suriname Természetvédelmi Parkot természeti világörökséggé nyilvánította az UNESCO.

Történelem

A guyanai partokat az európaiak a 15. század végén fedezték fel, a 17. században angolok telepedtek itt le, 1667-ben nyilvánították a területet hivatalos gyarmattá. Új-Amszterdamért cserében hollandok váltották fel az angolokat. 1682-ben alakult meg a Holland Nyugat-indiai Társaság, amely sokaknak adott menedéket, akiknek kávé- és cukornádültetvényei lassan felvirágoztatták az országot. 1796-tól 1802-ig, majd 1804-től 1816-ig brit fennhatóság alá került, majd Holland Guyana néven holland katonagyarmat lett.

Folyók menti kávé, kakaó, cukornád és gyapot ültetvényeikre a holland ültetvényesek sok afrikai rabszolgát hoztak be. A rabszolgákkal a gazdáik rendszeresen rosszul bántak és sok közülük megszökött az ültetvényekről. Az indiánok segítségével az esőerdőben éltek. Ezek a szökött rabszolgák egyedülálló kultúrát hoztak létre és sikeresen védték meg különállásukat. Angol gyűjtőnevük: "maroons" (marunok), hollandul "bosnegers" (szó szerint "bozótnéger"). Több különálló törzset alapítottak, ilyen a saramaka, paramaka, ndyuka vagy aukan, kwinti, aliku vagy boni, matawai.

Ezek a szökött rabszolgák időnként megtámadták az ültetvényeket, hogy új tagokat, nőket, fegyvert, élelmiszert, felszerelést szerezzenek. A támadások gyakran végződtek az ültetvényes és családjának halálával. Számos sikertelen hadjárat indult ellenük, a 19. században pedig az európai hatóságok több békeszerződést kötöttek, amelyek garantálták szuverenitásukat és kereskedelmi jogaikat.

Suriname-ban 1863-ban tiltották be a rabszolgatartást a hollandok, de a volt rabszolgák csak 1873-ban szabadultak fel teljesen, 10 évi átmeneti időszak után, amely alatt tovább dolgoztak az ültetvényeken minimális bérért és anélkül, hogy büntették volna megkínzásukat. Amikor végül teljesen szabaddá váltak, a rabszolgák nagy számban hagyták el az ültetvényeket, ahol már nemzedékek óta éltek, és Paramaribo városába költöztek. Ültetvényes gyarmatként Suriname erősen függött a munkaerőtől, amelyből ekkor hiány lett. Ezért a hollandok szerződéses munkásokat hoztak Holland Kelet-Indiából (a mai Indonéziából) és Indiából (a britek beleegyezésével). Ezenkívül a 19. század végén és a 20. század elején kis számban, főleg férfiak érkeztek Kínából és Közép-Keletről. Bár Suriname lakossága viszonylag kicsi maradt, történelme következtében a világ egyik legösszetettebb etnikai eredetű, nagyon eltérő kulturális hagyományokkal rendelkező lakosságával rendelkezik.

A 2. világháború során 1941. november 24-én az amerikai csapatok megszállták az országot, hogy a bauxitbányászatot a szövetséges hatalmak számára biztosítsák. 1945-től ez az iparág fellendülést mutatott. 1954-től Hollandia tengeren túli tartománya. 1975. november 25-étől független tartomány, de a polgári kormányzatot 1980-ban katonai felkelés döntötte meg. 1987-ben választásokat tartottak, új alkotmányt léptettek életbe, de a volt diktátor (Desi Bouterse) a hadsereg élén maradt. Mivel elégedetlen volt a kormánnyal, 1990-ben telefonon feloszlatta azt. A népnyelvben ez az esemény a "telefonpuccs". Bouterse hatalma megmaradt az 1991-es választások után is. Brutális polgárháború zajlott a suriname-i hadsereg és a marunok között, akik Ronnie Brunswijk lázadó vezért követték. Ez meggyengítette Bouterse pozícióját az 1990-es években.

Suriname-ban a demokrácia a zűrzavaros kilencvenes évek után megerősödött, a gazdaság sokrétűvé vált, és kevésbé függött a holland pénzügyi segítségtől. A bauxitbányászat folyamatosan jelentős bevételt biztosított, ezenkívül kőolajat és aranyat kezdtek bányászni. A mezőgazdaság, különösen a rizs és banán termesztése továbbra is fontos része a gazdaságnak, az ökoturizmus pedig új gazdasági tevékenysége az országnak.

Államszervezet és közigazgatás

A parlament épülete Paramaribóban

Közigazgatási beosztás

Suriname közigazgatása

Suriname 10 körzetre van felosztva.

• Brokopondo, 7364 km² (Brokopondo)
• Commewijne, 2353 km² (Nieuw-Amszterdam)
• Coronie, 3902 km² (Totness)
• Marowijne, 4627 km² (Albina)
• Nickerie, 5353 km² (Nieuw-Nickerie)
• Para, 5393 km² (Onverwacht)
• Saramacca, 3636 km² (Groningen)
• Sipaliwini, 130 567 km² (Paramaribo igazgatása alatt)
• Wanica, 433 km² (Lelydorp)
• Paramaribo, 183 km² (fővárosi közigazgatás)

Népesség

Kisiskolások

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Arya Dewaker hindu templom

Mecset és zsinagóga egymás közelében, Paramaribo

Rendkívül tarka, indonézek, indiánok, jávai, kínai, és indiai ültetvénymunkások utódai, afrikai négerek, kreolok, európai gyarmatosítók (hollandok leszármazottai) alkotják. Népsűrűsége kicsi, a lakosság főleg tengerparton, a főváros körül tömörül. A lakosság összetétele:

• 27,4% (135 117 fő) indiai
• 17,7% (87 202 fő) kreol
• 14,7% (72 553 fő) ndyuka és saramaccaner
• 14,6% (71 879 fő) jávai
• 12,5% (61 524 fő) egyéb csoportok

A vallás szerint:

• 40,7% (200 744 fő) keresztény (25,2% protestáns; 22,8% katolikus)
• 19,9% (98 240 fő) hindu
• 13,5% (66 307 fő) muzulmán
• 5,8% törzsi vallású
• 4,4% ateista
• 15,7% ismeretlen.

A lakosság hihetetlenül sokszínű, 40%-a afrikai fekete rabszolga leszármazottja. A feketéken belül 31%-ot tesznek ki a városokban élő kreolok, a maradék 9% dzsungellakó fekete, más néven marun. A népesség 34%-a indiai származású, az ázsiaiakhoz tartozó indonéz, főként javanézek aránya 14%. A kínaiak és a különböző törzsekhez tartozó őslakosok aránya szintén 3-3%. A lakosság 2%-a az európai a holland gyarmatosítók leszármazottja. További 1% egyéb, főleg közel-keleti bevándorlók.

Szociális rendszer

A születéskor várható élettartam 71,02 év. A csecsemőhalandóság magas: 1000-ből 19 gyerek hal meg. Az egészségügyre a GDP 5,29%-át költik.

Gazdaság

Cukornádültetvény egyik présüzeme, Mariënburg

Mezőgazdaság

Egykor virágzó cukornád-termesztése hanyatlóban van, jelentős a rizs és a banántermesztés.

Ma a terület 75%-át rizsföldek alkotják, míg valamikor több volt a cukornádtermesztő vidék. Egyéb főbb termények: kókuszdió, földimogyoró.

Ipar

Fő ágazatok: bányászat (bauxit, arany), timföldgyártás; olaj- és fakitermelés, élelmiszer-feldolgozás.

Külkereskedelem

• Fő exportcikkei: bauxit, timföld, alumínium. (A bauxitbányászat egy amerikai társaság kezében van, csak egy részét dolgozzák fel helyben). Exportál még garnélarákot, cukrot, banánt, fűrészárut is.
• Fő importcikkei: munkaeszközök, kőolaj, élelmiszerek, a fogyasztási cikkek

Fő partnerek 2016-ban :

• Export: Svájc 28,3%, Arab Emírségek 27,1%, Belgium 9,1%, Guyana 9%, USA 4,7%, Trinidad és Tobago 4,5%
• Import: USA 21,2%, Hollandia 10,9%, Kína 10,5%, Trinidad és Tobago 10,1%, St. Lucia 7%

Az országra jellemző egyéb ágazatok

Halászat

Közlekedés

Híd Paramaribónál a Suriname folyó felett

Kultúra

Oktatás

Paramarimóban található az ország egyetlen, 1968-ban alapított egyeteme (Anton de Kom Egyetem ). A kötelező oktatás a gyerekek 12 éves koráig tart.

Ünnepek

Dátum	Holland neve	magyar neve
Január 1.	Nieuwjaar (nyunyari)	újév
2007. március 4.	Holi-Phagwa	hindu újév
tavasz	Goede Vrijdag (bun freida)	nagypéntek
tavasz	1. – 2.Paasdag	húsvétvasárnap és hétfő
május 1.	Dag van de Arbeid (wrokodei)	a munka ünnepe
július 1.	Dag van de Eenheid oder Emancipatiedag (ketikoti)	emancipáció napja
változó	Id ul-Fitr	rámádán
november 25.	Onafhankelijkheidsdag (srefidensi)	függetlenség napja
december 25-26	Kerstmis (kresneti)	karácsony

További információk

• Magyar-Suriname-i Baráti Társaság (Hongaars-Surinaamse Vriendschapsvereniging)
• 2004-es népszámlálás eredményei
• Suriname.lap.hu - linkgyűjtemény
• turisztikai információk hollandul