Suriname

	Suriname Köztársaság
	Republiek Suriname; Ripoliku Sranan
; Suriname zászlaja	; Suriname címere
	Nemzeti mottó: latin: „Justitia – Pietas – Fides”; Igazság – Kegyesség – Hűség; Nemzeti himnusz: God zij met ons Suriname ;
Fővárosa	Paramaribo
	é. sz. 5° 50′, ny. h. 55° 10′
Államforma	köztársaság
	Vezetők
Elnök	Chan Santokhi
Alelnök	Ronnie Brunswijk
Hivatalos nyelv	holland
Beszélt nyelvek	szranan, angol,; hindi,; jávai, mandarin, indián nyelvek
Függetlenség	Hollandiától
Kikiáltása	1975. november 25.
Tagság	Lista A Dél-amerikai Nemzetek Uniója, a CARICOM, az ENSZ, az OAS, az IMF és az OIC
	Népesség
Népszámlálás szerint	563 402 fő (2017) +/-
Rangsorban	173
Becsült	534 198 fő (2012. augusztus)
Rangsorban	173
Népsűrűség	3 fő/km²
GDP	2006-os becslés
Összes	2112 millió dollár (152) ; PPP: 3018 millió dollár
Egy főre jutó	4081 dollár (80) ; PPP: 6276 dollár
HDI (2014)	0,705 (100) – közepes
	Földrajzi adatok
Terület	163 270 km²
Rangsorban	90
Víz	1,1%
Időzóna	ART (UTC-3)
	Egyéb adatok
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	suriname-i dollár (SRD)
Nemzetközi gépkocsijel	SME
Hívószám	597
Segélyhívó telefonszám	112; 110; 113; 111; 115;
Internet TLD	.sr
Villamos hálózat	127 volt
Elektromos csatlakozó	Europlug; Schuko;
Közlekedés iránya	bal
	A Wikimédia Commons tartalmaz Suriname Köztársaság témájú médiaállományokat.

Suriname (holland: [syriˈnaːmə], OH: „szurinám”),^[3] vagy hivatalos nevén Suriname Köztársaság^[4] – egykor Holland Guyana – állam Dél-Amerika északi részén.

Földrajz[szerkesztés]

Suriname domborzati térképe

A Central Suriname Természetvédelmi Park az Amazonas őserdejével

Legnagyobb része az üledékes táblákkal fedett, erdőkkel borított Guyanai-hegyvidékhez tartozik. Ezt esőerdők és ritkán lakott szavannák fedik. Északon az Atlanti-óceán mentén mocsaras parti síkság terül el. Az utóbbin él a lakosság zöme.

Vízrajz[szerkesztés]

Az ország fontosabb folyói: Commewijne, Coppename, Corantijn, Cottica, Marowijne, Nickerie, Saramacca, Suriname, Tapanahony

Éghajlat[szerkesztés]

Egyenlítői éghajlata forró és bő csapadékú. A hőmérséklet nem sokat változik az év során. Két esős évszak van, április-augusztus és november-február. A két "szárazabb" évszak augusztustól novemberig és februártól kb. március végéig tart.

Paramaribo éghajlati jellemzői

Paramaribo éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	33,0	34,0	35,0	37,0	37,0	36,0	37,0	37,0	36,0	37,0	36,0	36,0	37,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	30,0	30,0	30,0	31,0	30,0	31,0	31,0	32,0	33,0	33,0	32,0	30,0	31,1
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	22,0	22,0	22,0	22,0	23,0	22,0	22,0	23,0	23,0	23,0	23,0	22,0	22,4
Rekord min. hőmérséklet (°C)	17,0	17,0	17,0	18,0	19,0	20,0	20,0	15,0	21,0	20,0	21,0	18,0	15,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)	200	140	150	210	290	290	230	170	90	90	120	180	2160
Forrás: Weatherbase^[5]

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Vízidisznók egy rizsföldön

Ritkán lakott ország, nagy kiterjedésű, máig érintetlen erdőkkel, amelyek területének 92%-át borítják.^[6]

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Az ország területének 12%-a nemzeti park.

Természeti világörökségei[szerkesztés]

A Central Suriname Természetvédelmi Parkot természeti világörökséggé nyilvánította az UNESCO.

Történelem[szerkesztés]

Az európaiak a 15. század végén fedezték fel a guyanai partokat. A 17. században angolok telepedtek itt le, 1667-ben nyilvánították a területet hivatalos gyarmattá. Új-Amszterdamért cserében hollandok váltották fel az angolokat. 1621-ben alakult meg a Holland Nyugat-indiai Társaság, amely sokaknak adott menedéket, akiknek kávé- és cukornádültetvényei lassan felvirágoztatták az országot. 1796-tól 1802-ig, majd 1804-től 1816-ig brit fennhatóság alá került, majd Holland Guyana néven holland katonagyarmat lett.

A holland ültetvényesek sok afrikai rabszolgát hoztak be a folyók menti kávé, kakaó-, cukornád- és gyapotültetvényeikre. A gazdák rendszeresen rosszul bántak a rabszolgáikkal, így közülük sokan megszöktek az ültetvényekről. Az indiánok segítségével éltek az esőerdőben, egyedülálló kultúrát hoztak létre, és sikeresen védték meg a különállásukat. Angol gyűjtőnevük: „maroons" (marunok), hollandul „bosnegers" (szó szerint „bozótnéger"). Több különálló törzset alapítottak, ilyen a saramaka, paramaka, ndyuka vagy aukan, kwinti, aliku vagy boni, matawai.

Ezek a szökött rabszolgák időnként megtámadták az ültetvényeket, hogy új tagokat, nőket, fegyvert, élelmiszert, felszerelést szerezzenek. A támadások gyakran végződtek az ültetvényes és családjának halálával. Számos sikertelen hadjárat indult ellenük, a 19. században pedig az európai hatóságok több békeszerződést kötöttek, amelyek garantálták a szuverenitásukat és kereskedelmi jogaikat.

Suriname-ban 1863-ban tiltották be a hollandok a rabszolgatartást, de a volt rabszolgák csak 1873-ban szabadultak fel teljesen, tíz évi átmeneti időszak után, ami alatt tovább dolgoztak az ültetvényeken minimális bérért, és anélkül, hogy büntették volna a megkínzásukat. Amikor végül teljesen szabaddá váltak, a rabszolgák nagy számban hagyták el az ültetvényeket, ahol már nemzedékek óta éltek, és Paramaribo városába költöztek. Ültetvényes gyarmatként Suriname erősen függött a munkaerőtől, amiből ekkor hiány lett. Ezért a hollandok a britek beleegyezésével szerződéses munkásokat hoztak Holland Kelet-Indiából (a mai Indonéziából) és Indiából. Ezenkívül a 19. század végén és a 20. század elején kis számban érkeztek bevándorlók Kínából és a Közép-Keletről, főleg férfiak. Bár Suriname népessége viszonylag kicsi maradt, a történelme következtében a lakossága a világ egyik legváltozatosabb etnikai eredetű, valamint leginkább eltérő, változatos kulturális hagyományokat ápolja.

A 2. világháború során, 1941. november 24-én az amerikai csapatok megszállták az országot, hogy a szövetséges hatalmak számára biztosítsák a bauxitbányászatot.^[7] 1945-től ez az iparág fellendülést mutatott. Az ország 1954-től Hollandia tengeren túli tartománya lett, majd 1975. november 25-étől független tartomány, de a polgári kormányzatot 1980-ban katonai felkelés döntötte meg. 1987-ben választásokat tartottak, új alkotmányt léptettek életbe, de a volt diktátor, Desi Bouterse a hadsereg élén maradt. Mivel elégedetlen volt a kormánnyal, 1990-ben telefonon feloszlatta azt. A népnyelvben ez az esemény a „telefonpuccs”. Bouterse hatalma az 1991-es választások után is megmaradt. Az 1990-es években brutális polgárháború zajlott a suriname-i hadsereg és a marunok között, akik Ronnie Brunswijk lázadó vezért követték. Ez meggyengítette Bouterse pozícióját.

Suriname-ban a demokrácia a zűrzavaros kilencvenes évek után megerősödött, a gazdaság sokrétűvé vált, és kevésbé függött a holland pénzügyi segítségtől. A bauxitbányászat folyamatosan jelentős bevételt biztosított, ezenkívül kőolajat termeltek ki, és aranyat kezdtek bányászni. A mezőgazdaság, különösen a rizs- és banántermesztés továbbra is a gazdaság fontos része, az ökoturizmus pedig új gazdasági tevékenységet jelent az országnak.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

A parlament épülete Paramaribóban

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Elnökök és miniszterelnökök[szerkesztés]

Bővebben: Suriname elnökeinek listája

Bővebben: Suriname miniszterelnökeinek listája

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Politikai pártok[szerkesztés]


Párt		szín	ideológia	helyek az Országgyűsésben^[8]
Progresszív Reform Párt	VHP	narancssárga	balközép, szociáldemokrata	20
Felszabadítási és Fejlődési Párt	ABOP	citromsárga	maroonok képviselete	8
Nemzeti Szocialista Párt	NDP	lila	jobboldali, nacionalista	16
Surinamei Nacionalista Párt	NPS	sötétzöld	centrista, harmadik utas	3
Pertjajah Luhur	PL	piros	a surinamei javanézek képviselete	2
Testvériesség és Egység Párt	BEP	világoszöld	maroonok képviselete, szociáldemokrata	2

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Suriname közigazgatása

Suriname 10 körzetre van felosztva.

Brokopondo, 7364 km² (Brokopondo)
Commewijne, 2353 km² (Nieuw-Amszterdam)
Coronie, 3902 km² (Totness)
Marowijne, 4627 km² (Albina)
Nickerie, 5353 km² (Nieuw-Nickerie)
Para, 5393 km² (Onverwacht)
Saramacca, 3636 km² (Groningen)
Sipaliwini, 130 567 km² (Paramaribo igazgatása alatt)
Wanica, 433 km² (Lelydorp)
Paramaribo, 183 km² (fővárosi közigazgatás)

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Bővebben: Suriname hadereje

Népesség[szerkesztés]

Népességének változása[szerkesztés]

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Bővebben: Suriname városai

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Kisiskolások

Arya Dewaker hindu templom

Mecset és zsinagóga egymás közelében, Paramaribo

Rendkívül tarka: indonézek, indiánok, jávai, kínai és indiai ültetvénymunkások utódai, afrikai feketék, kreolok, hollandok leszármazottai alkotják. Népsűrűsége kicsi, a lakosság főleg a tengerparton, a főváros körül tömörül.

**Suriname etnikai csoportjai**
Etnikai csoport	2012-es népszámlálás^[9]
Etnikai csoport	szám szerint	%-ban
indiai (kelet-indiai) eredetű	148.443	27,4
afrikai (marun) eredetű	117.567	21,7
kreol	84.933	15,7
jávai eredetű	73.975	13,7
keverék	72.340	13,4
amerikai indián^[10]	20.344	3,8
kínai eredetű ^[10]	7.885	1,5
fehér ^[10]	1.667	0,3
más	7.166	1,3
ismeretlen	1.805	0,3
nem válaszolt	1.590	0,3
összesen	541.638

A lakosság hihetetlenül sokszínű. 40%-a afrikai fekete rabszolga leszármazottja. A feketéken belül 31%-ot tesznek ki a városokban élő kreolok, a maradék 9% dzsungellakó fekete, más néven marun. A népesség 34%-a indiai származású; az ázsiaiakhoz tartozó indonézek, főként javanézek aránya 14%. A kínaiak és a különböző törzsekhez tartozó őslakosok aránya szintén 3-3%. A lakosság 2%-a a hollandok leszármazottja. További 1% egyéb, ők főleg közel-keleti bevándorlók.^[11]

Vallási megoszlás[szerkesztés]

40,7% (200 744 fő) keresztény (ebből 25,2% protestáns, 22,8% katolikus)
19,9% (98 240 fő) hindu
13,5% (66 307 fő) muszlim
5,8% törzsi vallású
4,4% ateista
15,7% ismeretlen

Szociális rendszer[szerkesztés]

A születéskor várható élettartam 71,02 év. A csecsemőhalandóság magas: 1000-ből 19 gyerek hal meg.^[12] Az egészségügyre a GDP 5,29%-át költik.

Gazdaság[szerkesztés]

Cukornádültetvény egyik présüzeme, Mariënburg

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Egykor virágzó cukornád-termesztése hanyatlóban van, jelentős a rizs- és a banántermesztés.

Ma a megművelt terület 75%-át rizsföldek alkotják, míg valamikor több volt a cukornádtermesztő vidék. Egyéb főbb termények: kókuszdió, földimogyoró. ^[13]

Ipar[szerkesztés]

Fő ágazatok: bányászat (bauxit, arany), timföldgyártás; olaj- és fakitermelés, élelmiszer-feldolgozás.^[13]

Külkereskedelem[szerkesztés]

Fő exportcikkei: bauxit, timföld, alumínium. (A bauxitbányászat egy amerikai társaság kezében van, csak egy részét dolgozzák fel helyben.) Exportál még garnélarákot, cukrot, banánt, fűrészárut is.
Fő importcikkei: munkaeszközök, kőolaj, élelmiszerek, fogyasztási cikkek.

Fő partnerek 2016-ban ^[13]:

export: Svájc 28,3%, Arab Emírségek 27,1%, Belgium 9,1%, Guyana 9%, USA 4,7%, Trinidad és Tobago 4,5%;
import: USA 21,2%, Hollandia 10,9%, Kína 10,5%, Trinidad és Tobago 10,1%, St. Lucia 7%.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Halászat

Közlekedés[szerkesztés]

Híd Paramaribónál a Suriname folyó felett

Közúti[szerkesztés]

Suriname, a szomszédos Guyana állammal együtt, egyike annak a két országnak Dél-Amerikában, ahol baloldali közlekedés van érvényben. Az egyik magyarázat erre az, hogy a kolonizáció idején a hollandok baloldali közlekedést használtak; a másik pedig az, hogy először a britek gyarmatosították Suriname-ot, s a hollandok végül megtartották a baloldali közlekedést. Habár Hollandia a 18. század végén átállt a jobboldali közlekedésre, Suriname nem követte a példáját. ^[14]^[15]^[16]

Utak hossza (2003): 4304 km (ebből 1119 km kövezett)
Mind a kormány, mind privát vállalatok üzemeltnek buszokat, melyekkel hosszabb távolságok is elérhetők

Vízi[szerkesztés]

Vízi utak hossza (2011): 1200 km (ezek nagyobb része 7 m hosszú aljú hajókkal is hajózható)
Kereskedelmi hajóflotta (2019): 5 teherhajó, 3 tartályhajó és 2 egyéb
Főbb kikötők: Paramaribo, Wageningen

Légi[szerkesztés]

Repterek száma: 55 (ebből 6 kövezett)^[17]
Nemzetközi repülőtér: Johan Adolf Pengel Nemzetközi Repülőtér
Nemzeti légitársaság: Surinam Airways

Vasúti[szerkesztés]

Bővebben: Suriname vasúti közlekedése

Egyéb szállítás[szerkesztés]

Csővezeték: 50 km (olaj)^[18]^[19]

Kultúra[szerkesztés]

Oktatás[szerkesztés]

Paramaribóban található az ország egyetlen, 1968-ban alapított egyeteme (Anton de Kom Egyetem). A kötelező oktatás a gyerekek 12 éves koráig tart.^[20] Az általános iskola hat, a középiskola négy, a főiskola három évfolyamos. Az általános iskola után a diákok megírnak egy tesztet, ami eldönti, hogy milyen típusú középiskolában tanulnak tovább (MULO-ban vagy az alacsonyabb színvonalú LBO-ban). A középiskola feléhez érve (a második évfolyam után, a harmadik előtt) a diákoknak választaniuk kell két irányzat közül: tudományos vagy üzleti ágazat. Ez a későbbiekben befolyásolja majd azt, hogy milyen tantárgyakat fognak tanulni. A tudományos ágazatra nehezebb bekerülni, tehát aki oda nem kerül be, az az üzleti ágazatra megy, vagy megbukik.^[21]

Egyenruhák: általános iskolában a viselet: zöld ing, farmer; középiskolában: kék ing, farmer.^[22]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Kulturális világörökség[szerkesztés]

Bővebben: Suriname világörökségi helyszínei

Művészet[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Ünnepek[szerkesztés]

Dátum/időszak	Holland neve	Magyar neve
január 1.	Nieuwjaar (nyunyari)	újév
február-március	Holi-Phagwa	hindu újév
tavasz	Goede Vrijdag (bun freida)	nagypéntek
tavasz	1–2. Paasdag	húsvétvasárnap és -hétfő
május 1.	Dag van de Arbeid (wrokodei)	a munka ünnepe
július 1.	Dag van de Eenheid oder Emancipatiedag (ketikoti)	az emancipáció napja
változó	Id ul-Fitr	rámádán
november 25.	Onafhankelijkheidsdag (srefidensi)	a függetlenség napja
december 25–26.	Kerstmis (kresneti)	karácsony