Suriname világörökségi helyszínei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Suriname területéről eddig két helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint egy másik helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést 2014 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük Suriname küldöttei 1997-ben.

Suriname világörökségi helyszínei
Név Kép Leírás Típus Év
Central Suriname Természetvédelmi Park Amazon jungle from above.jpg Az ország középnyugati részén található, 1998-ban három természetvédelmi terület egyesítéséből kialakult nemzeti park egy tizenhatezer négyzetkilométeres érintetlen trópusi esőerdő változatos növény- és állatvilággal, köztük számos őshonos élőlénnyel. Az esőerdő teljes területe mintegy százötvenezer négyzetkilométer, ami a világ legősibb képződményei közé tartozó, több mint 2 milliárd éves guyanai pajzson terül el. Az erdő nagy része megközelíthetetlen és túlnyomó többsége napjainkig is felderítetlen. A védett területen található a Coppername folyó felső vízmosása, valamint a Lucie, au Oost, a Zuid, a Saramacca és a Gran folyók forrásvidéke. A nemzeti park megközelíthetetlensége védelmet nyújt az Amazonas vidékét gyors ütemben átalakító fakitermeléssel, vadászattal és bányászattal szemben. Az területen az eddig feljegyzett fajok száma hatezer, közük hétszáz madár-, kétezer emlős-, százötven hüllő-, száz kétéltű- és ötszáz halfajjal. Az erdőben olyan védett állatok is megtalálhatók mint a jaguár, az óriás tatu, a tapír, a lajhár, a tarajos szirtimadár, a sárgaszárnyú ara, az amazonasi szarvasbéka, a kígyónyakú teknős és a brazil tapír. természeti 2000
Paramaribo történelmi belvárosa FHR Instituut.JPG A Suriname folyó partján fekvő Paramaribo, az 1975 óta független Suriname fővárosa a 16. és a 17. században egy holland kereskedelmi állomás volt. Európai gyarmatosítók már a 15. században felfedezték a természetes nyersanyagokban, például kaucsukban és kitermelhető faanyagban bővelkedő területet. Később gazdag földbirtokosok telepedtek le a környéken és ültetvényeiken cukornádat és dohányt termesztettek. 1821-ben a település egy tűzvész miatt komoly károkat szenvedett, ennek ellenére fennmaradt a belváros jellegzetes eredeti utcaszerkezete, ami egy délkelet-északnyugati főtengelyből és azt megfelelő szögben keresztező utcákból áll. A ma is látható épületeken a holland építészet stílusjegyei keverednek a hagyományos helyi technikákkal és építőanyagokkal. Legfontosabb középületei a Zeelandia-erőd, a Függetlenség terén álló bíróság, az Elnöki palota, a Pénzügyminisztérium, a református és a római katolikus templom hagyományos holland stílusban épültek téglából és kőből. Később megjelentek rajtuk a helyi építészeti elemek is, ilyen például az Elnöki palota legfelső, fából készült emelete. A városban több népcsoport él egymás mellett, ezt jelzik a mecsetek, a hindu templomok és a zsinagógák. kulturális 2002

Elhelyezkedésük[szerkesztés]

Források[szerkesztés]