A Seychelle-szigetek világörökségi helyszínei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Seychelle-szigetek területéről eddig két helyszín került fel a Világörökségi Listára, két helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

Seychelles outer islands 25.08.2009 10-20-09.jpg Aldabra-korallzátony
1982
Természeti (VII)(IX)(X)
Védett terület: 35 000 ha, hivatkozás: 185
Az Indiai-óceánban fekvő Aldabra-atoll négy szigete, a Picard, a Polymnia, a Malabar és a Grande Terre egy viszonylag sekély lagúna mellett helyezkedik el. Arab kereskedők fedezték fel több száz évvel ezelőtt és a szigetcsoportnak az al-Csadra, „zöld szigetek” nevet adták. A szigetek körül korallszirtek helyezkednek el. A tömegturizmus számára elérhetetlen Aldarba-atoll az Indiai óceán legérintetlenebb területe, ahol alig hagyott nyomot az emberi civilizáció. A területet 1976-ban helyezték védelem alá. A szigetcsoport az egyetlen hely, ahol egy hüllő a domináns növényevő faj, ez az óriásteknős, amelynek itt élő több mint százötvenezer egyedet számláló populációja a legnagyobb a világon. Az óriásteknősök tömege elérheti a negyed tonnát, élettartamuk esetenként meghaladja a száz évet is. Jellegzetességük a viszonylag kisméretű fejük. A korallzátony a teknősök mellett változatos növény- és állatvilágnak ad otthont, ami nem jellemző a kisméretű óceáni szigetcsoportokra.
Seychellen praslin vallee de mai.jpg Vallée de Mai természetvédelmi terület
1983
Természeti (VII)(VIII)(IX)(X)
Védett terület: 19,5 ha, hivatkozás: 261
A természetvédelmi terület a Seychelle-szigetek második legnagyobb szigetén a Praslin-szigeten található. A Praslin Nemzeti Parkban fekvő Vallée de Mai (Május-völgy) az 1930-as évekig érintetlen volt, majd 1966-ban hozták létre a Vallée de Mai természetvédelmi területet. A szigetcsoport elszigeteltsége miatt számos növényfaj menekült meg a kipusztulástól. A sűrűn lakott szigeten nagy eredmény, hogy sikerült a völgyet természetes állapotában megóvni. A védett terület mindössze 20 hektár ennek ellenére öt endemikus pálmafajnak is otthont ad, amelyek így természetes környezetükben maradhattak fenn. Közéjük tartozik a tengerikókusz (Lodoicea maldivica) , amely több száz évig is élhet, 18 kilós súlyt is elérő magja a legnagyobb az egész növényvilágban. A növénnyel már Magellan is találkozott aki azt hitte, hogy egy a tengerben növő fa gyümölcse, és az évszázadok során még számtalan, gyakran vallásos színezetű legenda is szövődött köréje. A völgy sokféle állatnak is élőhelyet biztosít, sokféle gekkó- és kaméleonfaj él itt, valamint sok madár is, köztük a fekete papagáj és a kolibri.

Elhelyezkedésük[szerkesztés]

A Seychelle-szigetek világörökségi helyszínei (Seychelle-szigetek)


Források[szerkesztés]

Commons:Category:World Heritage Sites in Seychelles