Libanon világörökségi helyszínei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Libanon területéről eddig öt helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint kilenc további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést 2012 szeptemberéig 190 ország képviselői írták alá, köztük Libanon küldöttei 1983-ban.

Libanon világörökségi helyszínei
Név Kép Leírás Típus Év
Anjar Anjar - Cardo vu du nord 2.jpg Anjar ma is látható romjai a 8. század elejéről származnak, amikor I. al-Valíd omajjád kalifa egy palotavárost építtetett a területen. A települést a római városeszmény alapján tervezték meg és az Omajjádok alatti várostervezés egyik legkiemelkedőbb példája. A palotaváros virágzása mindössze 20 – 30 évig tartott utána az Abbászidák támadása miatt elnéptelenedett. Az épületegyüttes alaprajza egy kétszáz méter hosszú négyzet, amelyet római minta alapján az észak-déli főút a cardo és a kelet-nyugati decumanus osztott több részre. A falakkal teljesen körülzárt palota négy kapuját tornyokkal erősítették meg, fénykorában hatszáznál is több bolt, valamint fürdők két palota és egy mecset állt a területén. A két főút metszéspontjánál állt a tetrapülon, a város középpontját jelző építmény. Az uralkodói palota a terület délkeleti részén állt, tőle északra emelték a mecsetet és még északabbra kapott helyet a nők lakrésze. A romvárosban 1949-ben kezdődtek meg a tervszerű feltárások. kulturális 1984
Baalbek Baalbek(js) 5.jpg Hatalmas, jó állapotban megmaradt építményeivel Baalbek a közel-keleti római szakrális építészet egyik legfontosabb alkotása. A föníciai várost az i. e. 3 és az I. e. 2. században, a Szeleukida-dinasztia uralkodása alatt Heliopolisznak, a „Nap Városának” nevezték. Ennek a korszaknak a legfontosabb emlékei sziklába vájt sírok. A terület i. e. 64-ben került római fennhatóság alá, ezután vette kezdetét az a nagyszabású építkezési program, amelynek során Jupiter, Vénusz, Mars és más istenek templomai felváltották a föníciai isteneknek szentelt épületegyüttest. A legkorábbi, a Jupiter-templom építése Augustus császár korában kezdődött és körülbelül fél évszázadig tartott. Húsz méter magas oszlopaiból napjainkra hat maradt meg, a többit földrengések pusztították el, vagy elszállították. Az épületegyüttes nagy udvarát Traianus császár idejében kezdték el kialakítani, ahol különböző vallási épületeket és oltárokat emeltek. Baalbek legjobb állapotban megmaradt épülete a Bacchus-templom, ahol a korábbi Baál isten alakja Dionüszoszéval olvadt össze. A szinte sértetlen épület az i. sz. 2. század első feléből származik. A templomokon kívül figyelemre méltóak még az óriási kőtömbök is, amelyeket a templomegyüttes alapozásához használtak. kulturális 1984
Büblosz Byblos, les ruines.JPG A Bejrúttól északra fekvő kikötőváros Büblosz területe már a neolitikumban lakott volt. A fallal körülvett település később strukturált várossá fejlődött és az i. e. 3. évezred végére Mezopotámia és a Földközi-tenger közötti kereskedelem egyik központjává vált. I. e. 2150 körül az amoriták elpusztították majd kétszáz évvel később újjáépítették. Az i. e. 2. évezred végétől a föníciaiak egyik legfontosabb települése lett, ahonnan cédrusfát szállítottak Egyiptomba és ahova értékes importcikkek például alabástrom papirusz és arany érkezett. A középső bronzkorra datálható kilenc bübloszi királysír sírmellékletei jelzik a föníciai művészet kifinomultságát és a település gazdagságát is. A város később asszír, babilóniai, perzsa és görög uralom alá került, majd i. e. 332-ben Nagy Sándor csapatai foglalták el és hellenizálták. A római korban kereskedelme hanyatlani kezdett de jelentős vallási befolyása megmaradt. A bizánci időkben folyamatosan elvesztette jelentőségét, majd 636-ban arabok szállták meg. A keresztes hadjáratok alatt a lovagok egyik bázisa lett. Legfontosabb épületei az i. e. 1600 körülre datálható Obeliszk-templom, a város istennőjének szentelt Baalat Gebal-templom és a keresztes lovagok erődje. kulturális 1984
Türosz TyreAlMina.jpg A Libanon déli részén fekvő Türosz a föníciaiak idejében a Földközi-tenger egyik legfontosabb kikötővárosa volt. Gazdaságának alapja a bíborkereskedelem volt és jelentős bevételei miatt gyakran vált hódítók célpontjává. Az i. e. 6. században a babilóniaiak sikertelenül ostromolták meg, de a bevehetetlennek hitt várost i. e. 332-ben Nagy Sándor seregei mégis el tudták foglalni. Az i. e. 1. században rómaiak ostromolták meg és i. e. 64-ben a Római Birodalomhoz csatolták. A középkorban folyamatosan elvesztette jelentőségét majd a 13. században a mamelukok csaknem teljesen elpusztították. A 18. században egy részét újjáépítették, de korábbi befolyását nem nyerte vissza. A város legfontosabb műemlékei a római korból és a keresztes hadjáratok idejéből származnak. A császári városból az oszlopsorokkal szegélyezett római utak, egy diadalív, a tornacsarnok, a fürdő és az aréna romjai láthatók. A városfal egy része föníciai eredetű. A falmaradványok egy másik része a keresztesek korára datálható, ezen kívül figyelemre méltóak a katedrális maradványai. kulturális 1984
Vádi Kádísa és Isten Cédrusainak Erdeje Forest of The cedars of God.jpg Vádi Kádisa a fővárostól, Bejrúttól 120 kilométerre fekszik és a szerzetesség kialakulásának egyik legfontosabb emlékhelye a világon. A völgy az al-Makmal-hegy lábánál terül el, a hegyoldalba kápolnákat és remetebarlangokat vájtak. Az ókeresztény település kolostorai a sziklameredélyekre épültek. Közülük legfontosabb a Kannubin-kolostor. A közelben található Hors Arz er-Áb (Isten Cédrusainak Erdeje,) amelynek fái Libanon jelképévé váltak. Libanont egykor cédruserdők borították, ezeknek csak töredéke maradt meg. A cédrusfát az ókorban előszeretettel használták vallási építkezésekhez is. A jelenleg mintegy négyszáz fából álló erdő az ország legmagasabb hegycsúcsa a Kusnat-esz-Szauda (3088m) közelében található, egyes fák korát ezerötszáz évesre becsülik. kulturális 1988

Elhelyezkedésük[szerkesztés]


Források[szerkesztés]