Szlovákia világörökségi helyszínei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Szlovákia területéről eddig 7 helyszín került fel a világörökségi listára, valamint tizennégy helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

Slovakia Vlkolinec 29.JPG Vlkolinec
1993
Kulturális (IV)(V)
Védett terület: 7,9 ha, puffer zóna: 320,7 ha, hivatkozás: 622
A Szlovákia középső részén fekvő 45 parasztházból álló Vlkolinec egy hagyományos kelet-európai falu, amelynek 19. századi házai és egyéb épületei meglepően jó állapotban vannak. A falut ma is lakják, de egyben szabadtéri múzeum is. A település több száz éves 14. századi források is említik. Mai megjelenése is közel állhat középkori képéhez, a környező földparcellák ma is őrzik a feudális Európa nagy részére jellemző keskeny alakjukat. Itt található a szlovák hegyi falvakra jellemző gerendaházak legnagyobb megmaradt együttese. A faszerkezetű házakat kőalapra építették, a rönkfalakat agyaggal fedték, a tetőt fazsindely borítja. Csak a nappali szoba padlója készült fából. A keskeny portákon az utcafronton áll a ház, mögötte kapott helyet az istálló, a csűr és a többi kiegészítő épület. A település neve a „vlk” - farkas – szlovák szóból származik, egyes vélemények szerint egy 1630-ban kelt rendelet miatt, ami farkasvermek ásását írta elő a lakosoknak.
Selmeci Leányvár.jpg Selmecbánya
1993
Kulturális (IV)(V)
Védett terület: 20,63 ha, puffer zóna: 62,12 ha, hivatkozás: 618
Selmecbánya környékén már a történelem előtti időkben is bányásztak aranyat és ezüstöt. A település Szlovákia legrégebbi bányavárosa, 1275-ös várospecsétjén a ma ismert legkorábbi bányászembléma látható. A 14-16. században itt működött a Magyar Királyság legjelentősebb bányája. A 15. században a település köré védműállásokat alakítottak ki, és újjáépítették a plébániatemplomot is. Fő látványosságát az Óvárat a 16. században az ott álló gótikus templom erődítésével alakították ki. Néhány házat a Szentháromság-tér közelében reneszánsz és barokk stílusban palotává építették át. A 17. század első harmadában kezdtek lőport használni a bányajáratok szélesítésére, egy évszázaddal később már gőzgép szivattyúzta ki a vizet a tárnákból. Ekkorra Selmecbánya már a Habsburg Birodalom legfontosabb nemesfémbányája volt. 1735-ben bányászakadémiát alapítottak a városban és Európa számos vezető mérnöke és kohásza is dolgozott a településen. Az akadémia 1918-ig működött majd a bányákkal együtt ezt is bezárták.
Spisska nova ves...castle.jpg Szepesváralja, Lőcse, Szepesi vár és a kapcsolódó műemlékek
1993, kiterjesztés: 2009
Kulturális (IV)
Védett terület: 1 351,22 ha, puffer zóna: 12 580,67 ha, hivatkozás: 620
A helyszínhez eredetileg Szepesi vár, Szepeshely, Szepesváralja és Zsigra vára tartozott, majd 2009-ben Lőcse történelmi központjával és Lőcsei Pál Szepességben található alkotásaival bővítette ki. A szepesi várat egy korábbi szláv erőd maradványaira építették a 13. században. Ekkor alapították a várdomb lábánál fekvő Szepesváralját is. A vár Szlovákia legnagyobb vára, román és gótikus stílusban épült, fő részei a vártorony, az udvar, két belső fal erődített kapukkal, a külső fal, a főbejárat a romos őrségi szállásokkal és a kaputorony. Szepesváralja templomát a tatárjárás után újjáépítették, a város szerkezete a 14. században alakult ki, majd a 15. században kibővítették. A helyszínhez tartozó településeken értékes építészeti emlékek maradtak fenn, köztük egy barokk kolostor és reneszánsz épületek. Jelentős emlék Zsigra kora gótikus Szentlélek-temploma is. Lőcse városa a 13. században kezdett kialakulni, 1249-ben említik először az írásos források. Román stílusban elkezdett, majd gótikus stílusban befejezett Szent Jakab-templomában található a világ legmagasabb (19 méter magas) gótikus faoltára, Lőcsei Pál alkotása a 16. század elejéről.
Domica Cave 22.jpg Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai
 Magyarország és  Szlovákia közös világörökségi helyszíne
1995, kiterjesztés: 2000
Természeti(VIII)
Védett terület: 56 650,6 ha, puffer zóna: 86 797,30 ha, hivatkozás: 725
Az Aggteleki- és Szlovák-karszt barlangjai Magyarország és Szlovákia közös világörökségi helyszíne. A két ország határvidékén található kiterjedt barlangrendszerben eddig 712 barlangot tártak fel. A jellegzetes mérsékelt övi karsztrendszerben egy jéggel teli szakadék is található ami, tengerszint feletti magasságát figyelembe véve egyedülálló Európában. A barlangban nagyméretű sztalaktitok és sztalagmitok alakultak ki és több tízmillió év történetét lehet a helyszínen tanulmányozni. Megkövült állatmaradványok (fosszíliák) is előkerültek, és a barlangokban lakó kőkori emberekről is találtak bizonyítékokat. A barlangrendszer egy része látogatható, legfőbb látványosság a Baradla-barlang hatalmas álló és függő cseppköveivel. A második legnagyobb (Béke) barlangot 1965-ben gyógybarlanggá nyilvánították, légzőszervi megbetegedésben szenvedőket gyógyítanak benne. A Szlovák-karszt egyik látványos eleme a Dévényfalvi Szabadság-barlang.
Bardejov10Slovakia9.JPG Bártfa
2000
Kulturális (III)(IV)
Védett terület: 23,6 ha, puffer zóna: 12,83 ha, hivatkozás: 973
Bártfa falakkal megerősített városmagja máig a középkori kereskedővárosok hangulatát idézi. I. (Nagy) Lajos király a 14. században emelte szabad királyi városi rangra, virágkorát a 15-16. században élte. Az Északkelet-Szlovákiában a Tapoly folyó partján fekvő település a Lengyelország felé vezető egykori kereskedelmi útvonal egyik állomása volt. Alaprajza elnyújtott téglalap alakú és rácsos szerkezetű. Központjában szépen megőrződött a 14. században kialakult négyszögletes piactere, amelyet három oldalról keskeny homlokzatú 16. századi polgárházak vesznek körbe. Középen áll a gótikus városháza egy reneszánsz lépcsővel, a tér negyedik oldalán pedig a 15. század második felében elkészült Szent Egyed-templom a városi iskolával. A 18. századtól megemelkedett a szlovák és haszid zsidó betelepülők száma, és egy 1725-1747 között épített látványos zsinagóga körül egy zsidónegyed alakult ki. A negyedben több fürdő, egy kóser mészárszék és egy ma iskolaként használt imaház is áll.
Stužica primeval forest, Slovakia.jpg A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei
 Albánia,  Ausztria,  Belgium,  Bulgária,  Horvátország,  Németország,  Olaszország,  Románia,  Szlovákia,  Szlovénia, Flag of Spain.svg Spanyolország és  Ukrajna közös világörökségi helyszíne
2007 (szlovákiai helyszínek), kiterjesztés: 2011, 2017
Természeti (IX)
Védett terület: 92 023,24 ha, puffer zóna: 253 815,38 ha, hivatkozás: 1133
Ez a határokon átnyúló, többször kiterjesztett helyszín Európa legnagyobb kiterjedésű ősbükköse, jelenleg 12 ország közös világörökségi helyszíne és összesen 77 védett területből áll. Kezdetben az Északkeleti-Kárpátok déli lejtőin, Szlovákia keleti részén és Ukrajnában található védett területhez összesen 10 természetvédelmi körzet tartozott, ezek közül hat Ukrajnában 4 pedig Szlovákiában található. Ezek a védett területek egy 185 kilométer hosszú tengelyen fekszenek, tengerszint feletti magasságuk 210 és 1700 méter között váltakozik. A teljes védett övezet eredetileg 300 négyzetkilométert foglalt el, majd 2011-ben a helyszínt öt újabb, Németországban található bükkerdővel egészítették ki. A következő kiterjesztés óta, 2017-től a helyszínhez tartoznak mediterrán területek, az Alpok, a Dinári-hegység és a Pireneusok ősbükkösei is. Az ősbükkösben találhatók a világ legmagasabb és legöregebb bükkfái, és megfigyelhető a bükkerdők fejlődésének valamennyi fázisa. A Kárpátokban őshonos bükkfa a Dinári-hegység mellett csak ezeken a területeken vészelte át a jégkorszakot, az őserdő a bükkfák felbecsülhetetlen értékű genetikai tárháza. A fák mellett itt található ökoszisztéma magán viseli a jégkorszak utáni élővilág valamennyi jellegzetességét. A gazdag növény és állatvilág több védett fajnak nyújt életteret, köztük a fekete gólyának amely kizárólag ilyen érintetlen erdei környezetben maradhat fenn.
Hronsek wooden church.jpg A szlovákiai Kárpátok fatemplomai
2008
Kulturális (III)(IV)
Védett terület: 2,56 ha, puffer zóna: 90,41 ha, hivatkozás: 1273
A helyszínhez nyolc, a 16. és a 18. század között épült fatemplom tartozik. A Kárpátok északnyugati nyúlványainál elszigetelt településeken álló épületek közül kettő római katolikus három protestáns és másik három ortodox templom. A latin és bizánci kultúra találkozási pontján álló épületek bizonyítják, hogy a különböző felekezetű népcsoportok évszázadokon keresztül megfértek egymás mellett. Különböző vallási gyakorlatuk miatt a az épületek alaprajza, belső térelosztása és külső megjelenése eltér egymástól. Felismerhetőek rajtuk az adott korban megjelent művészi irányzatok, amelyeket a helyi hagyományokkal ötvöztek. Hervató és Turdossin két katolikus temploma gótikus stílusban épült a 16. század elején. Lestin (1688), Késmárk (1687), Garamszeg (1726) evangélikus templomai úgynevezett „tagolt” épületek. A három görög katolikus templom Rózsadomb (1658), Oroszsebes (1720-30), Ladomer (1742) településeken épült. Minden templom belsejét falfestményekkel, freskókkal és értékes tárgyakkal díszítették.

Elhelyezkedésük[szerkesztés]

Szlovákia világörökségi helyszínei (Szlovákia)


Javasolt helyszínek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]