Katolicizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Katolicizmus
[vagy katolikus kereszténység]
(καθολικισμός)
kereszténység
Bár a kereszt általános jelképe a keresztényeknek, de azt – különösképpen Krisztus keresztrefeszített testének ábrázolásával (feszület latinul crucifixus)[1] – a katolikusokhoz szokták elsősorban kötni.
Bár a kereszt általános jelképe a keresztényeknek, de azt – különösképpen Krisztus keresztrefeszített testének ábrázolásával (feszület latinul crucifixus)[1] – a katolikusokhoz szokták elsősorban kötni.
A világ országainak katolikus népessége százalékban számítva.
A világ országainak katolikus népessége százalékban számítva.

Kialakult 1. század (a főbb tanok többsége a 4. századig fogalmazódott meg)
Alapító Jézus Krisztust tekintik annak
Római pápa Ferenc (2013 óta)
Szent iratok Biblia
Felekezetek Főáramlat: római katolikusok
Csatlakozottak: keleti katolikusok
Kései kiváltak: ókatolikusok

Korábban1) Ókor:
Nyugatrómai Birodalom
2) Középkor:
majdnem minden nem kelet-európai európai ország
3) Újkor:
Spanyol Királyság, Portugál Királyság, itáliai fejedelemségek, Francia Királyság, Belga Királyság, délnémet fejedelemségek, Habsburg Birodalom, Lengyel Királyság, Horvát Királyság, Magyar Királyság
Fő vallás Spanyolország, Portugália, Olaszország, Franciaország, Belgium, Írország, Ausztria, Lengyelország, Litvánia, Horvátország, Magyarország, közép- és dél-amerikai államok
Követők száma (2008) kb. 1 100 000 000 fő[2][3][4][5]
a világ
lakosságának
(2007) 16,9 %-a[6]

Apostolok Szent Péter (†67), Szent Pál (†67)
Egyházatyák Szent Ambrus (†397), Szent Jeromos (†420), Hippói Szent Ágoston (†430), Nagy Szent Gergely (†604)
Főbb események:

29/33Jézus halála
1. század – apostolok kora
2.3. század – ókeresztény kor
4.6. századegyházatyák kora
313milánói eduktum
325első nikaiai zsinat
756pápai állam megalakulása
1054 – az első egyházszakadás
11.13. századpápaság fénykora
13. századskolaszticizmus kora
13781417nyugati egyházszakadás
14471521reneszánsz pápák
1517második egyházszakadás
15451563tridenti zsinat
17. századellenreformáció
18691870első vatikáni zsinat
19621965második vatikáni zsinat

A katolicizmus a kereszténység fő irányzata, a judaizmusból sarjadt vallások közül a legnagyobb múlttal és hagyománnyal bíró világvallás. A legtöbb hívőt a római katolikus egyház számlálja a keresztény és a katolikus egyházak között.

A katolikus szó (a görög καθολικός szó után) egyetemeset jelent. Azért egyetemes, mert a katolikus egyházhoz bárki, bármilyen származású ember csatlakozhat. Ez a felfogás a Krisztus utáni első században forradalmi volt, mert majdnem minden népnek, államnak sajátos hitvilága volt. Így például a zsidó valláshoz csak izraeliták - a választott nép tagjai - tartozhattak. Katolikus az, akit megkereszteltek - szentelt vízzel a Katolikus Egyház keretein belül. Elfogadja, hogy tagjai különféle nemzetekhez tartoznak, de elveti a nacionalizmust, vagy azt, hogy egy nyelvet az ördög nyelvének nyilvánítsanak. Továbbá helyteleníti azt, hogy a nemzet érdekét az egyház érdeke elé helyezzék. Jehova Tanúi nem értenek egyet a katolikus egyház magyarázatával az elnevezés eredetével. Szerintük a név azt jelenti, hogy házanként prédikáló.

A szó eredete[szerkesztés]

A katolikus szó egyetemest, általánost jelent. A szó eredete a görög katholikosz, amely a kata holon kifejezésből ered. Ez a kata elöljárószóból („valami felé”, „valami szerint”) és az „egészet”, „tökéleteset” jelentő holon melléknévből származik. A katholon jelentése tehát: „az egészhez tartozó”, „teljességben és harmóniában levő”, „egész szerinti”. A fogalom lényege az egyházi szóhasználatban: „tökéletes módon birtokolni Jézus Krisztus létének minden gazdagságát, a hit teljességét (depositum fidei) és az üdvösség minden eszközét” (az Első vatikáni zsinat definíciója).

A katolikus elnevezés már az 1. század végén megjelent az apostoloktól eredő hagyomány értelmében, és azt tartalmazza, hogy a kereszténység egyéb felfogásaitól eltérően az apostoloktól kiinduló hagyománynak kell elterjednie „mindenütt” (kath’ holu) s kell elfogadottá válnia. A „katolikus” szó első ismert feljegyzésével, antiochiai Ignatiusnál találkozunk, a 110-ben keletkezett Szmirnai levélben.[7][8]

Szóhasználat[szerkesztés]

A katolikus kifejezésnek több jelentése is van:

  • A felekezeti[10] különbözőségek ellenére minden keresztény az egyetlen egyház (katolikus kifejezéssel az Anyaszentegyház) része. (Ezt az „egyetemes” értelmezést a Nikaia–konstantinápolyi hitvallás és az Apostoli hitvallás is használja.)
  • A nyugati katolikus egyház és a keleti autonóm katolikus részegyházak minden tagja, hite és hat különféle rítusának gyakorlata.
  • Azok a keresztény egyházak, akik püspökségüket egészen az apostolokra vezetik vissza, így magukat a hívők széles, „egyetemes” teste részének tekintik, és ilyen értelemben magukat katolikusnak tartják, de nem tartoznak a katolikus egyház részegyházai közé. Ilyenek az ún. ortodox egyházak, a néha „felső anglikánus”-oknak nevezett angol katolikus az ókatolikus egyházak, s az ókeleti egyházak. Mindezek az egyházak a katolikus egyházhoz hasonló fordításokban használják a Nicea-konstantinápolyi hitvallást: „… hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházban”.

Megjegyzendő: Nem minden keresztény felekezet tekinti magát a szélesebb katolikus egyház részének. Bár magukat keresztényeknek vallják és származásukat szintén az apostolokra vezetik vissza, mégsem vállalnak részt az olyan ősi egyházi szervezetekből, mint például a püspöki hivatal.

A korai keresztények a katolikus kifejezést szó szerinti értelemben használták az egységes, osztatlan egyház leírására. Később az egyházatyák a szektás- és eretnek csoportoktól való megkülönböztetésül kezdték használni e kifejezést.

Ma a hétköznapi életben a „katolikus” szót leggyakrabban a második jelentésben használják, azaz elsősorban a Katolikus Egyházra, annak különféle hagyományaira, a Katolikus Egyház tagjaira és azok közösségeire, a katolikus egyház híveinek életével kapcsolatos dolgokra vagy jelenségekre vonatkoztatják, és a legtöbben ezen belül is a nyugati (latin rítusú) katolikus egyházra gondolnak.

Katolikus eszmeiség[szerkesztés]

A katolikus eszme (katolikusság, katolikum) – melynek szervezetbéli kifejeződése a Katolikus Egyház – a világtörténelem egyik meghatározó ereje.[11] Ebben a szervezetben, mint bármelyik történetileg sikeres szervezetben, ellentétek együttese figyelhető meg (complexio oppositorum), anélkül azonban, hogy ezek ellentmondások lennének.[12]

A Katolikus Egyház (más néven: Anyaszentegyház, vagy egyszerűen Egyház) Isten országának, a mennyországnak földi megvalósulása.[13] A mennyország Isten országa, melyet Krisztus, Dániel jövendölésével egybehangzóan hirdetett, a világot átható éltető erő, szántóföld melyben búza és konkoly rejtőzik az aratás napjáig, a földreszállott és Krisztusba öltözött örökkévalóság.[14] Az Egyház tulajdonképpeni énje: Krisztus, az Úr. Az Egyház Krisztus misztikus teste, melyben maga a fej Krisztus, a tagok pedig Krisztus testének tagjai.[15] Krisztus maga él az Egyházban, mégpedig vele lényegileg összeforrva. Krisztus szeretetét az Egyház iránt a Krisztus jegyese hasonlat jeleníti meg.[16]

Dogma, erkölcs, kultusz[szerkesztés]

Az Egyház eme természetfölötti (krisztusi) lényegének hármas kifejeződése a dogma, az erkölcs és a kultusz.

A dogmák főbb csoportjai a következők: A krisztológia dogmái,[17] a megváltás dogmái,[18] a Szentháromság dogmái,[19] a mariológiai dogmák,[20] a kegyelem dogmái,[21] az Egyházról, szentségekről és szentelményekről szóló dogmák,[22] az utolsó vagy végső dolgok dogmái.[23]

A Katolikus Egyház dogmái Krisztus köré csoportosulnak, Krisztus vonásait, tulajdonságait, minőségeit, – élő, megváltó, uralkodó, irányító – mutatják be, tárják elénk.[24]

A katolikus erkölcs lényege az egyházi tanítás, fegyelem és nevelés útján a hívőben második Krisztust formálni (ahogy az egyházatyák kifejezik: őt krisztusivá tenni és ezáltal a kereszténység egységét biztosítani.[25]

A katolikus kultusz központjában szintén a krisztuskapcsolat, krisztussal telítettség áll, mely a szertartás (liturgia) és a szentségek útján fejeződik ki.[26]

Elsősorban dogma, erkölcs és kultusz fejezik ki leginkább az Egyház ama tudatát, hogy származása természetfölötti, – hogy ő Krisztus teste. Az Egyház semmi egyéb sem kíván lenni, mint Krisztus teste, mint istenemberi lényének történelmi megnyilvánulása. Az Egyház minden ereje és hatalma a megdicsőült Krisztusból származik.[27]

A katolicizmus szervezeti alapjai, felépítése[szerkesztés]

A Katolikus Egyház intézményes megjelenési formában, hierarchikusan van jelen a társadalomban. Összesen 24 eltérő szertartású és különböző hagyományokkal rendelkező autonóm részegyházból áll, amelyek közül a legnagyobb a nyugati katolikus egyház, (pontosabban latin rítusú katolikus egyház). A többi közösséget összefoglaló néven keleti autonóm részegyházaknak, régebbi kifejezéssel unitus (azaz egyesült) egyházaknak nevezik – ezek a nagy egyházszakadás után a keleti egyházak azon kisebb részei, melyek később csatlakoztak a római katolikus egyházhoz, megtartva saját liturgikus és egyházfegyelmi hagyományaikat. Ezek közül Magyarországon legismertebb a görögkatolikus egyház.

A katolicizmus egységét három alapvető kötelék biztosítja:

  • közösség a hitben, amelynek legfőbb tanítója a pápa;
  • közösség a liturgia ünneplésében;
  • a részegyházak apostoloktól eredő és megszakítatlan jogfolytonossága.

Teológiai magyarázata[szerkesztés]

A Katolikus Egyház feje Róma mindenkori püspöke, a pápa, akit Péter apostolnak, a katolikus hagyomány szerint Róma első püspökének, a legfőbb apostol utódjának tekintenek. Ezért Jézus Krisztus földi helytartója a pápa[28] a római püspök, és a részegyházak hívei is helyi közösségben ragaszkodnak a törvényes pásztorhoz, tehát az apostoli jogfolytonosság általi Krisztus-hirdetéshez. A Római Egyház elől jár a szeretetben. Bennük együtt él az egyetlen katolikus egyház. Krisztus akaratával párhuzamosan egyetemesnek kell lennie a keresztényeknek[29] (1Kor 1.10), részegyházaiban nem laza, hanem népeiben, kúlturában, kifejezésmódjaikban különböző, de osztatlan, egyetemes egyház.[30]

A katolicizmus célja[szerkesztés]

  • Az egyház; Egy, szent, egyetemes (katolikus), és apostoli vallás, mely négy tulajdonságában összefüggnek.[31]
  • Meghívás Krisztus üdvösségében való részvételre.
  • A tévedések, elszakadások, megosztottságok egységbe hívása.
  • A katolikus papság alapvető célja, és feladata a testi-lelki tisztításban való részvétel. A hívők bűnbánat által végzik el a szentgyónást, amelyre a pap - legtöbb esetben - feloldozást ad, azaz kiszolgáltatja a szentséget - melyre egyedül ő hivatott.

A katolikus hit szerint a tiszta lélekre azért van szükség, hogy a Szentlélek munkálkodni tudjon az emberben.

A katolikus Istenkép[szerkesztés]

Szentháromság freskó, Rožmberk palota, Prága.

Alapja a Szentháromságban való hit: az egyetlen Istenben három személy, az Atya, a Fiú (Krisztus) és a Szentlélek egysége és szeretetkapcsolata. Jézus Krisztus az Isten egyszülött Fia, Isten egyedüli megtestesülése, azaz Isten Fia és maga az Isten.

A katolikus Istenkép alapja a szeretet. Ezt az egyházatyák Isten Fiának, Jézus egyetlen parancsából következtették ki: "Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást." Ez a katolikus Újszövetség. Szövetség a szeretetre, amely kibővül az ellenség szeretetére is. Az Isten akkor is szeret minket, ha mi emberek elfordulunk Istentől. Isten akkor is szeret, ha baj ér minket, és vádolja az ember Istent. Isten számára a lelki üdvösségünk fontosabb, mint a test kívánalmai, mert a lélek örök életet nyerhet a test viszont nem - (illetve a feltámadás misztériumában, hittitkában a test is kaphat örök életet).

Amikor Jézustól kérdezték, hol van az Atya, akkor azt felelte Én az Atyában vagyok, az Atya énbennem. Továbbá a Hiszek egy... kezdetű imában benne foglaltatik, hogy ott ül (Jézus) az Atya jobbján.

Mózes első könyve azaz a Teremtés könyve, a világ keletkezésének szó szerinti leírása, némely irányzat szerint. Az egyház azonban fenntartja, hogy Isten az emberiség számára meghagyta nemcsak a Biblia természetfölötti sugallatát, hanem az észszerű emberi elme általi természeti kinyilvánításait is. Szerintük a teremtés hét napjából „egyetlen nap” összhangba hozható azzal, hogy Isten nem a mi időfogalmunkban gondolkozik, ezért nem a földön elmúlt egy napra kell gondolni. Isten a világmindenséget semmiből teremtette, így ha a „Nagy Bumm”, az ősrobbanás elmélete igaz, akkor Isten teremtette, vagy okozta azt. Hasonlóan, ha az evolúció volt az a folyamat, ami az élet különböző formáit létrehozta, akkor az az Isten akarata szerint és ellenőrzése alatt történt.

Katolikusok a ma társadalmában[szerkesztés]

A katolikus hit mélyrehatóan foglalkozik a bűn és a megváltás kérdéseivel. Napjainkban a közvélemény előtt nagy hangsúlyt kapott vitapontok:

  • magzatelhajtás (abortusz).
  • eutanázia (kegyes halál) gyilkosság, és mint ilyen, bűnös, a kiközösítéssel járó cselekedet.
  • a megtermékenyített embriók elpusztítása és az azzal járó orvosi kutatás megengedhetetlen.
  • a házassági kötelék szentségnek minősül és felbonthatatlan.
  • a homoszexuális aktusok természetellenességük miatt bűnösök.
  • A halálbüntetés csak teljesen kivételes esetben van jóváhagyva.

A bűn azonban feloldható, a bűnbánattal, melynek kiszolgáltatója csakis felszentelt pap lehet.

  • A nők a legnagyobb tiszteletnek örvendenek anyai és feleségi szerepükben.
  • A család tiszteletére a 2011-es évet hirdette meg a katolikus papság. Ezzel kapcsolatban példának említik a Szent Családot, (Szent Józsefet, Szűz Máriát és Jézust.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar Katolikus Lexikon > feszület, lexikon.katolikus.hu
  2. Number of Catholics and Priests Rises. Zenit News Agency, 2007. február 12. [2008. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 21.)
  3. CIA World Factbook. United States Government Central Intelligence Agency, 2008. (Hozzáférés: 2008. december 22.)
  4. Mapping the Global Muslim Population: A Report on the Size and Distribution of the World's Muslim Population: Main Page, Pew Research Center. There are 1.5 billion Muslims, nearly a billion of whom are Sunnite (nearly 90% of Muslim population), thus the latter forming the second largest single religious body.
  5. Todd Johnson, David Barrett, and Peter Crossing, "Christianity 2010: A View from the New Atlas of Global Christianity", International Bulletin of Missionary Research, Vol., 34, No.1, January 2010, pps.29-36
  6. The World Factbook 2008., International Journal For Religious Freedom Vol 5.
  7. Szmirnai levél (3. fejezet 4. szakasz) Kr. u. 110
  8. What "Catholic" Means. [2008. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 29.)
  9. Magyar Katolikus Lexikon > felekezet, lexikon.katolikus.hu
  10. Vallási közösségből kiszakadt szűkebb vallási közösség, meghatározott tanítással[9]
  11. Macaulay angol protestáns történész megállapítása Edinburgh Review (1840)
  12. Karl Adam: A katolicizmus lényege. Fordította: Vécsey Gábor báró. Budapest, a Szent István Társulat kiadása, 1936, 3. old. (Továbbiakban: Adam 1936.)
  13. "A mostani, jelen Egyház Krisztus országa és a menny birodalma” – így nyilatkozik külön hangsúllyal Szent Ágoston (De civitate Dei, 20, 9, 1.). - Adam 1936. 15. old.
  14. (De civ. Dei 7, 9, 28.), Adam 1936. 15.
  15. "Oly benső ez az összefüggése Krisztusnak az Anyaszentegyházzal, oly elválaszthatatlan, oly természetes lényegszerű, hogy Szent Pál a kolosszeiekhoz írott és efezusi levelében Krisztust kimondottan a test fejének nevezi. Krisztussal, mint az egyházi test fejével lett kész egésszé az Egyház szervezete. Krisztus és az Egyház oly kevéssé képzelhetők el külön, mint a fő saját törzse nélkül (Kol 1,18; 2,19; Ef 4,15)." Adam 1936. 16.
  16. Adam 1936. 16.
  17. A szűkebb értelemben vett christologia dogmái az Istenember személyét, a Jézus arcán kisugárzó isteni fenséget ismertetik. Adam 1936. 17. old
  18. A megváltás dogmái megváltói működéséről szólnak, életében, szenvedésében, halálában és az Atya jobbján. Adam 1936. 17. old
  19. A Szentháromság dogmái emez isteni élet forrástalajához, az Atya ölébe vezetnek és meghatározzák Jézus idő- és térbeli megjelenését az örök, isteni szentély kapuiban. Adam 1936. 17. old
  20. A mariológiai dogmák körülírják Jézus emberségének az áldott Szűzanyával kapcsolatos testi, természetes összefüggéseit és megváltó ténykedéseit. Adam 1936. 17. old
  21. A kegyelem dogmái bizonyítják, hogy Jézus megváltó szerepe nem volt kötelesség, hanem isteni adomány; és ugyanezek határozzák meg a megváltottak alapérzületeként a szeretetet, békét és a Szentlélek örömét. Adam 1936. 17. old
  22. Az Egyházról, szentségekről és szentelményekről szóló dogmák világítják meg a közvetítés menetét, azt a módot, ahogy a mindenkori emberiség a Krisztusban fakadó új életből merít. Adam 1936. 17. old
  23. Az utolsó dolgokat tárgyaló dogmák ismertetik Jézust mint bírót és beteljesítőt és azt, ahogy a megváltás befejezése után átadja uralmát az Atyának, hogy „Isten mindenben minden legyen”. Adam 1936. 17. old
  24. Ezért is viselik a Katolikus Egyház összes dogmái Krisztus nevének vonásait, mert kinyilatkoztatásának valamely oldalát akarják kidomborítani, mert az élő, megváltó, uralkodó, irányító Krisztust akarják történelmi kibontakozása minden távlatában szemünk elé állítani. Adam 1936. 17.old
  25. Ez az egy legfőbb nevelési cél biztosítja a kereszténység benső egységét. Az Egyház nem ismer kétféle erkölcsöt, mert csak az egy Krisztus kialakítására törekszik. Törekvési útja és módja azonban végtelenül sokféle, mégpedig annyi, ahány hívő jut hozzá, hogy Krisztus képét magában, legalább halvány körvonalakban kiformálhassa. Ahogy a természet néha magának tetszeleg, amikor egyes tökéletes egyedben úgyszólván képessége legjavát nyújtja és abban kiéli fölös erejét, – úgy hajt virágba az Egyházban ható Krisztus teljéből, az Ő malasztjai özönének gazdagságából, folytonosan, hol ennek, hol pedig annak a szentnek képében, ragyogó sugárkéveként az önfeledtség és szeretet, a tisztaság, alázat és odaadás csodája. Adam 1936. 18.old
  26. Az Egyház kultuszában ugyanaz a Krisztus-kapcsolat, Krisztussal telítettség érvényesül, mint erkölcstanában. Ahogy minden egyes liturgikus ima az ókeresztény áldással végződik: „a mi urunk Jézus Krisztus által”, éppúgy minden istentiszteleti ténykedés, a szentmiseáldozattól az utolsó imamozdulatig, utalás Krisztusra, emlékezés Reá. Sőt, ami több: az Egyház kultusza nem csupán gyermeki emlékeztető, hanem látható titokzatos jel útján eszközölt részesedés is Jézusban és az Ő megváltó erejében, mint hogyha köntöse szegélyét érintenők, mintha szabadulásunkra megtapintanók szent sebeit. Az egyházi liturgia legmélyebb célja, hogy Krisztus megváltó áldását szentté, megrázóvá, az egész keresztény életet betöltő jelenvalósággá, szemléltetővé és gyümölcsözővé tegye. Adam 1936, 18-19.
  27. Adam 1936, 18-19.
  28. Ki a pápa?. regi.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2019. június 9.)[halott link]
  29. Egyek legyetek! | Velünk az Isten!. velunkazisten.hu. (Hozzáférés: 2019. június 9.)
  30. A Katolikus Egyház Katekizmusa (811 - 945). archiv.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2019. június 9.)
  31. A Katolikus Egyház Katekizmusa (811 - 945). archiv.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2019. június 9.)

Források[szerkesztés]

Karl Adam: A katolicizmus lényege. Fordította: Vécsey Gábor báró. Budapest, a Szent István Társulat kiadása, 1936.

Lásd még[szerkesztés]

További tudnivalók[szerkesztés]