Eljegesedés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eljegesedés (illusztráció)

Az eljegesedés hosszútávú éghajlati változás, amely alatt a Föld átlaghőmérséklete jelentősen csökken, ennek következtében sarki és kontinentális jégtakaró alakul ki. Geológiai meghatározás szerint olyan időszak, amikor a Földön állandó sarki jégtakaró van jelen.

Az eljegesedések alatt megfigyelhetők hidegebb és melegebb korszakok, ezek a glaciálisok és az interglaciálisok. Magára az eljegesedésre és a glaciális korszakra is használják a jégkorszak kifejezést.

A földtörténet során legnagyobbrészt nem volt jelen sarki jégtakaró a Földön. Ezt az állapotot csak néhány jellegzetes eljegesedési időszak törte meg. A jelenleg is fennálló eljegesedés a kainozoikumi eljegesedés, melynek interglaciális szakaszában vagyunk.

Az eljegesedések okai[szerkesztés]

Eljegesedések a földtörténet során[szerkesztés]

Elnevezés Időtartam Eon Idő időszak
Huroni eljegesedés 2,4–2,1 Ga proterozoikum paleoproterozoikum siderium, rhyacium
Sturti eljegesedés 735–700 Ma proterozoikum neoproterozoikum kriogén
Marinoi eljegesedés 660–635 Ma proterozoikum neoproterozoikum kriogén
Gaskiers-eljegesedés[1] 582-580 Ma proterozoikum neoproterozoikum ediakara
Ordovícium-szilur eljegesedés 450–420 Ma fanerozoikum paleozoikum ordovícium, szilur
Karbon-perm eljegesedés(wd) 360–260 Ma fanerozoikum paleozoikum karbon, perm
Kainozoikumi eljegesedés[2] 33,5 Ma - (ma is tart) fanerozoikum kainozoikum paleogén, neogén, kvarter

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The Gaskiers glaciation as a significant divide in Ediacaran history and stratigraphy
  2. New data illuminates Antarctic ice cap formation. [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 4.)