Kainozoikum

	Kainozoikum; (66 – 0 millió évvel ezelőtt)
Előző idő
Mezozoikum
	PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N ↓
	Környezeti jellemzők; (átlagos értékek az időegységen belül)
	Idővonal
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
	A kainozoikum idő eseményei m • v • sz -65 — – -60 — – -55 — – -50 — – -45 — – -40 — – -35 — – -30 — – -25 — – -20 — – -15 — – -10 — – -5 — – 0 — Neogén Paleogén Kréta Zanclai Messinai Tortonai Serravallei Langhei Burdigaliai Aquitaniai Katti Rupeli Priabonai Bartoni Lutetiai Ypresi Thaneti Selandi Dániai N N; e; o; g; é; n P; a; l; e; o; g; é; n P. Pl; io. M; i; o; c; é; n O; l; i; g; o; c. E; o; c; é; n P; a; l; e; o; c. ← 6 ← 7 ← 8 ← 9 ← 10 ← 11 5,332 –; 3,600 Ma 7,246 –; 5,332 Ma 11,608 –; 7,246 Ma 13,82 –; 11,608 Ma 15,97 –; 13,82 Ma 20,43 –; 15,97 Ma 23,03 –; 20,43 Ma 28,4 ± 0,1 –; 23,03 Ma 33,9 ± 0,1 –; 28,4 ± 0,1 Ma 37,2 ± 0,1 –; 33,9 ± 0,1 Ma 40,4 ± 0,2 –; 37,2 ± 0,1 Ma 48,6 ± 0,2 –; 40,4 ± 0,2 Ma 55,8 ± 0,2 –; 48,6 ± 0,2 Ma 58,7 ± 0,2 –; 55,8 ± 0,2 Ma ~61,1 –; 58,7 ± 0,2 Ma ~65,5 ± 0,3 – ~61,1 Ma ← 1 ← 2 ← 3 ← 4 ← 5 Kainozoikum; Mezozoikum; NNegyedidőszak; P.Pleisztocén; Plio.Pliocén; 1K-T esemény; 2Paleocén-eocén; hőmérsékleti maximum; 3Az Antarktisz első; állandó jégtakarója; 4Messinai sókrízis; 5Az észak-amerikai préri; kiterjedése; 6Piacenzai (3,600 – 2,588 Ma); 7Gelasi (2,588 – 1,806 Ma); 8Calabriai (1,806 – 0,781 Ma); 9Ioni (0,781 – 0,126 Ma); 10Felső (0,126 – 0,0117 Ma); 11Holocén (0,0117 Ma – ); A kainozoikum eseményeinek; hozzávetőleges idővonala.; A skálán az évmilliók láthatók.;

A kainozoikum a legutóbbi a fanerozoikum eon három földtörténeti ideje közül: ma is zajlik. A fanerozoikum középidejét, a mezozoikumot követte.

Görög eredetű név (görög kainos ’új’, zóé ’élet’), fordították már újállatidőnek is. Az elnevezést John Philips használta először, 1840-ben.

Ez az „emlősök kora”, hiszen 66 millió évvel (mya) ezelőtt kezdődött, a köznapi kifejezéssel a dinoszauruszok kihalásaként emlegetett nagy kréta–tercier kihalási esemény után.

Felosztása

Két további korszakra bontják, a korábbi paleogénre és az ezt követő neogénre, amelyek további korokra bonthatók. A részletes felosztás következő.

Paleogén:

Paleocén
Eocén
Oligocén (~34-23 mya)

Neogén:

Miocén (~23-5,3 mya)
Pliocén (~5,3-2,6 mya)
Pleisztocén (~2,6-0,0117 mya)
Holocén (11 700 évvel ezelőtt kezdődött; a jelenkor)

Használnak olyan felosztást is, amelyben a pleisztocén és holocén különválasztva alkotja a negyedidőszakot, ami pedig előtte van a kainozoikumból, az a harmadidőszak. (A legtöbb geológus azonban ezt az utóbbi – időben korábban kialakított – felosztást már nem ismeri el.)

Élet a kainozoikumban

A kainozoikumban az emlősök kisszámú egyszerű és specializálatlan fajból a földi, vízi és légi élőlények sokszínű univerzumává fejlődtek, elfoglalva a kihalt fajok által hátrahagyott élettereket.

A kainozoikum ugyanakkor nem csak az emlősök kora, hanem a szavannáké és az egymástól függő virágos növényeké és rovaroké is. Ebben a korszakban ugyancsak nagy fejlődésnek indultak a madarak. Az eocénben tűntek el a nyitvatermőkhöz tartozó magaspáfrányok. Az emberszabású majmok fejlődése az oligocénben kezdődött.

Geológiailag ez az a kor, amikor a kontinensek jelenlegi helyükre mozdultak. Ausztrália és Új-Guinea levált a Gondwanáról és északra sodródott, hogy Délkelet-Ázsiában kössön ki, az Antarktisz a Déli-sarkra került, az Atlanti-óceán kiszélesedett és később Dél-Amerika összeköttetésbe került Észak-Amerikával.

Éghajlata

A mezozoikumi magas hőmérséklethez képest már az eocénben megkezdődött a lehűlés, a miocén végére pedig az Antraktiszon kialakult a jégtakaró, majd a harmadidőszak végén az északi pólus környezetében is megkezdődött az eljegesedés. A pleisztocénben az összefüggő jégtakaró Európában a mai Krakkóig, Amerikában New Yorkig ért. A jégkorszakok során a jégtakaró periodikusan hol előrenyomult, hol visszavonult.

A kainozoikum Magyarországon

A kainozoikum jó részében a Kárpát-medencét még elérték a Tethys-óceán nyúlványai. Az eocén végén és az oligocén elején a Magura-óceán nevű ág hullámzott itt. Ennek aljzata más lemezek alá mozdult és az alsó miocén végére felgyűrődött a Külső-Kárpátok. Tethys előrenyomuló és visszahúzódó nyúlványai többször elborították a területet, az itteni tengerrészek egészen az oligocén végéig kapcsolatban álltak a Tethysszel.

Ekkor az Alpok és a Dinári-hegység felgyűrődésével létrejött a Paratethys-medencerendszer, amely a Svájci Alpoktól Közép-Ázsiáig húzódott. Ennek üledékgyűjtői a beömlő folyóktól különböző mértékben kiédesedtek.

A középső miocéntől a Pannon-medence gyorsan süllyedni kezdett. A középső miocén végére összeköttetése megszűnt a Tethys-maradvány Földközi-tengerrel és kialakult a Pannon-tenger, ami fokozatosan töltődött fel, miközben vize kiédesedett. A pleisztocénban megemelkedtek a medencén belüli hegységek és a nagy folyók nagyjából mai helyüket vették fel. A pleisztocén kori eljegesedés során Magyarország periglaciális (azaz a jégtakaróhoz közeli, de jéggel nem borított) terület volt, amit üledékek bizonyítanak.

Jegyzetek

↑ Zachos, J.C. (2005). "Carbon cycle feedbacks and the initiation of Antarctic gaciation in the earliest Oligocene". Global and Planetary Change. 47 (1): 51–66. Bibcode:2005GPC....47...51Z. doi:10.1016/j.gloplacha.2005.01.001. {{cite journal}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
↑ Krijgsman, W. (1996). "A new chronology for the middle to late Miocene continental rcord in Spain". Earth and Planetary Science Letters. 142 (3–4): 367–380. doi:10.1016/0012-821X(96)00109-4. {{cite journal}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)