Kainozoikum

	Kainozoikum; (65,5 – 0 millió évvel ezelőtt)
Előző idő
mezozoikum
	PreЄ Є O S D C P T J K Pg N ↓
	Környezeti jellemzők; (átlagos értékek az időegységen belül)
	Idővonal
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „▼ kinyit” hivatkozásra.
	A kainozoikum idő eseményei m • v • sz -65 — – -60 — – -55 — – -50 — – -45 — – -40 — – -35 — – -30 — – -25 — – -20 — – -15 — – -10 — – -5 — – 0 — Neogén Paleogén Kréta Zanclai Messinai Tortonai Serravallei Langhei Burdigaliai Aquitaniai Katti Rupeli Priabonai Bartoni Lutetiai Ypresi Thaneti Selandi Dániai N N; e; o; g; é; n P; a; l; e; o; g; é; n P. Pl; io. M; i; o; c; é; n O; l; i; g; o; c. E; o; c; é; n P; a; l; e; o; c. ← 6 ← 7 ← 8 ← 9 ← 10 ← 11 5,332 –; 3,600 Ma 7,246 –; 5,332 Ma 11,608 –; 7,246 Ma 13,82 –; 11,608 Ma 15,97 –; 13,82 Ma 20,43 –; 15,97 Ma 23,03 –; 20,43 Ma 28,4 ± 0,1 –; 23,03 Ma 33,9 ± 0,1 –; 28,4 ± 0,1 Ma 37,2 ± 0,1 –; 33,9 ± 0,1 Ma 40,4 ± 0,2 –; 37,2 ± 0,1 Ma 48,6 ± 0,2 –; 40,4 ± 0,2 Ma 55,8 ± 0,2 –; 48,6 ± 0,2 Ma 58,7 ± 0,2 –; 55,8 ± 0,2 Ma ~61,1 –; 58,7 ± 0,2 Ma ~65,5 ± 0,3 – ~61,1 Ma ← 1 ← 2 ← 3 ← 4 ← 5 Kainozoikum; Mezozoikum; NNegyedidőszak; P.Pleisztocén; Plio.Pliocén; 1K-T esemény; 2Paleocén-eocén; hőmérsékleti maximum; 3Az Antarktisz első; állandó jégtakarója; 4Messinai sókrízis; 5Az észak-amerikai préri; kiterjedése; 6Piacenzai (3,600 – 2,588 Ma); 7Gelasi (2,588 – 1,806 Ma); 8Calabriai (1,806 – 0,781 Ma); 9Ioni (0,781 – 0,126 Ma); 10Felső (0,126 – 0,0117 Ma); 11Holocén (0,0117 Ma – ); A kainozoikum eseményeinek; hozzávetőleges idővonala.; A skálán az évmilliók láthatók.;

Hiénaszerű ragadozó emlős, mesonyx az eocén korszakban.

A kainozoikum a legutóbbi a fanerozoikum eon három földtörténeti ideje közül: ma is zajlik. A fanerozoikum középidejét, a mezozoikumot követte.

Görög eredetű név (görög kainos= új, zoe=élet), fordították már újállatidőnek is. Az elnevezést John Philips használta először, 1840-ben.

Ez az „emlősök kora”, hiszen 65,6 millió évvel (mya) ezelőtt kezdődött, a köznapi kifejezéssel a dinoszauruszok kihalásaként emlegetett nagy kréta-harmadkor kihalás után.

Felosztása[szerkesztés]

Két további korszakra bontják, a korábbi paleogénre és az ezt követő neogénre, amelyek további korokra bonthatók. A részletes felosztás következő.

Paleogén:

Paleocén
Eocén
Oligocén (34-23 mya)

Neogén:

Miocén (23-5,3 mya)
Pliocén (5,3-1,8 mya)
Pleisztocén (1,81-0,01155 mya)
Holocén (11 500 évvel ezelőtt kezdődött; a jelenkor)

Használnak olyan felosztást is, amelyben a pleisztocén és holocén különválasztva alkotja a negyedidőszakot, ami pedig előtte van a kainozoikumból, az a harmadidőszak. (A legtöbb geológus azonban ezt az utóbbi – időben korábban kialakított – felosztást már nem ismeri el.)

Élet a kainozoikumban[szerkesztés]

Mesohippus, azaz "félló" őslovak, eocén-oligocén.

A kainozoikumban az emlősök kisszámú egyszerű és specializálatlan fajból a földi, vízi és légi élőlények sokszínű univerzumává fejlődtek, elfoglalva a kihalt fajok által hátrahagyott élettereket.

A kainozoikum ugynakkor nem csak az emlősök kora, hanem a szavannáké és az egymástól függő virágos növényeké és rovaroké is. Ebben a korszakban ugyancsak nagy fejlődésnek indultak a madarak. Az eocénben tűntek el a nyitvatermőkhöz tartozó magaspáfrányok. Az emberszabású majmok fejlődése az oligocénben kezdődött.

Geológiailag ez az a kor, amikor a kontinensek jelenlegi helyükre mozdultak. Ausztrália és Új-Guinea levált a Gondwanáról és északra sodródott, hogy Délkelet-Ázsiában kössön ki, az Antarktisz a Déli-sarkra került, az Atlanti-óceán kiszélesedett és később Dél-Amerika összeköttetésbe került Észak-Amerikával.

Éghajlata[szerkesztés]

A mezozoikumi magas hőmérséklethez képest már az eocénben megkezdődött a lehűlés, a miocén végére pedig az Antraktiszon kialakult a jégtakaró, majd a harmadidőszak végén az északi pólus környezetében is megkezdődött az eljegesedés. A pleisztocénben az összefüggő jégtakaró Európában a mai Krakkóig, Amerikában New Yorkig ért. A jégkorszakok során a jégtakaró periodikusan hol előrenyomult, hol visszavonult.

A kainozoikum Magyarországon[szerkesztés]

A kainozoikum jó részében a Kárpát-medencét még elérték a Tethys-óceán nyúlványai. Az eocén végén és az oligocén elején a Magura-óceán nevű ág hullámzott itt. Ennek aljzata más lemezek alá mozdult és az alsó miocén végére felgyűrődött a Külső-Kárpátok. Tethys előrenyomuló és visszahúzódó nyúlványai többször elborították a területet, az itteni tengerrészek egészen az oligocén végéig kapcsolatban álltak a Tethysszel.

Ekkor az Alpok és a Dinári-hegység felgyűrődésével létrejött a Paratethys-medencerendszer, amely a Svájci Alpoktól Közép-Ázsiáig húzódott. Ennek üledékgyűjtői a beömlő folyóktól különböző mértékben kiédesedtek.

A középső miocéntől a Pannon-medence gyorsan süllyedni kezdett. A középső miocén végére összeköttetése megszűnt a Tethys-maradvány Földközi-tengerrel és kialakult a Pannon-tenger, ami fokozatosan töltődött fel, miközben vize kiédesedett. A pleisztocénban megemelkedtek a medencén belüli hegységek és a nagy folyók nagyjából mai helyüket vették fel. A pleisztocén kori eljegesedés során Magyarország periglaciális (azaz a jégtakaróhoz közeli, de jéggel nem borított) terület volt, amit üledékek bizonyítanak.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Zachos, J.C., Kump, L.R. (2005.). „Carbon cycle feedbacks and the initiation of Antarctic gaciation in the earliest Oligocene”. Global and Planetary Change 47 (1), 51–66. o. DOI:10.1016/j.gloplacha.2005.01.001.
↑ Krijgsman, W., Garcés, M.; Langereis, C.G.; Daams, R.; Van Dam, J.; Van Dr Meulen, A.J.; Agustí, J.; Cabrera, L. (1996.). „A new chronology for the middle to late Miocene continental rcord in Spain”. Earth and Planetary Science Letters 142 (3–4), 367–380. o. DOI:10.1016/0012-821X(96)00109-4.