Eocén

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eocén
(55,8 – 33,9 millió évvel ezelőtt)
Előző kor
Következő kor
paleocén
oligocén
Környezeti jellemzők
(átlagos értékek az időegységen belül)
Idővonal
A kainozoikum idő eseményei
m • v • sz
-65 —
-60 —
-55 —
-50 —
-45 —
-40 —
-35 —
-30 —
-25 —
-20 —
-15 —
-10 —
-5 —
0 —
N
P.
E
o
c
é
n
6
7
8
9
10
11
5,332 –
3,600 Ma
7,246 –
5,332 Ma
11,608 –
7,246 Ma
13,82 –
11,608 Ma
15,97 –
13,82 Ma
20,43 –
15,97 Ma
23,03 –
20,43 Ma
28,4 ± 0,1 –
23,03 Ma
33,9 ± 0,1 –
28,4 ± 0,1 Ma
37,2 ± 0,1 –
33,9 ± 0,1 Ma
40,4 ± 0,2 –
37,2 ± 0,1 Ma
48,6 ± 0,2 –
40,4 ± 0,2 Ma
55,8 ± 0,2 –
48,6 ± 0,2 Ma
58,7 ± 0,2 –
55,8 ± 0,2 Ma
~61,1 –
58,7 ± 0,2 Ma
~65,5 ± 0,3 – ~61,1 Ma
1
2
3
4
5
Kainozoikum
Mezozoikum
NNegyedidőszak
P.Pleisztocén
Plio.Pliocén
1K-T esemény
2Paleocén-eocén
hőmérsékleti maximum

3Az Antarktisz első
állandó jégtakarója[1]
4Messinai sókrízis[2]
5Az észak-amerikai préri
kiterjedése
6Piacenzai (3,600 – 2,588 Ma)
7Gelasi (2,588 – 1,806 Ma)
8Calabriai (1,806 – 0,781 Ma)
9Ioni (0,781 – 0,126 Ma)
10Felső (0,126 – 0,0117 Ma)
11Holocén (0,0117 Ma – )
A kainozoikum eseményeinek
hozzávetőleges idővonala.
A skálán az évmilliók láthatók.
A kainozoikum 65 millió évének hőmérsékletváltozásai

Az eocén földtörténeti kor, amely 55,8 (± 0,2) millió évvel ezelőtt kezdődött és 33,9 (± 0,1) millió évvel ezelőtt fejeződött be. A kainozoikum idő legkorábbi, paleogén nevű időszakának második kora, amely a paleocént követte és az oligocént előzte meg.[3]

Az eocén kor folyamán jelent meg az első maihoz hasonló emlős fauna. A kort a Grand Coupure („Nagy Törés”) néven ismert kihalási esemény zárta le, amelyet egyes elméletek meteorbecsapódással magyaráznak Szibériában vagy a Chesapeake-öbölben. A korszak elejét és végét jelző kőzetrétegek (stratum) jól azonosíthatóak, bár kormeghatározásukban van némi bizonytalanság.

Néhány eocén kori állat: Leptictidium, Propalaeotherium, Ambulocetus, Godinotia, Apidium, Gastornis, Formicium, Uintatherium, Brontotheriidae.

Az eocén kor neve a görög Eos („hajnal”) és ceno (új) nevekből származik: az „új hajnal” elnevezés a modern emlősfauna kialakulására utal.

Tagolása[szerkesztés]

A kort az alábbi négy korszakra tagolják (a korábbitól a későbbi felé haladva):

  • Ypresi korszak: 55,8 ± 0,2 – 48,6 ± 0,2 Ma
  • Lutetiai korszak: 48,6 ± 0,2 – 40,4 ± 0,2 Ma
  • Bartoni korszak: 40,4 ± 0,2 – 37,2 ± 0,1 Ma
  • Priabonai korszak: 37,2 ± 0,1 – 33,9 ± 0,1 Ma

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Zachos, J.C., Kump, L.R. (2005.). „Carbon cycle feedbacks and the initiation of Antarctic gaciation in the earliest Oligocene”. Global and Planetary Change 47 (1), 51–66. o. DOI:10.1016/j.gloplacha.2005.01.001.  
  2. Krijgsman, W., Garcés, M.; Langereis, C.G.; Daams, R.; Van Dam, J.; Van Dr Meulen, A.J.; Agustí, J.; Cabrera, L. (1996.). „A new chronology for the middle to late Miocene continental rcord in Spain”. Earth and Planetary Science Letters 142 (3–4), 367–380. o. DOI:10.1016/0012-821X(96)00109-4.  
  3. International Stratigraphic Chart. International Commission on Stratigraphy, 2010. (Hozzáférés: 2015. április 2.)


|
-600
|
-550
|
-500
|
-450
|
-400
|
-350
|
-300
|
-250
|
-200
|
-150
|
-100
|
-50
|
0