Cetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Cetek
Evolúciós időszak: Kora eocén - jelenkor 55–0 Ma
Baleine à bosse et son baleineau 2.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Cetek (Cetacea)
Kerr, 1792
Alrendek
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cetek témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cetek témájú kategóriát.

A cetek (Cetacea) az emlősök osztályának egyik rendjét alkotják. A legújabb genetikai alapú rendszertan a ceteket a párosujjú patásokkal együtt a Cetartiodactyla nevű új rendbe sorolja. Ez azonban még nem terjedt el eléggé, ezért a ceteket továbbra is külön rendként tárgyaljuk. A cetek rendjébe tartoznak a bálnák és a delfinek, valamint a kihalt Archaeoceti („őscetek”).

Mint minden emlős, a cetek is levegőt lélegeznek be, tüdejük van, meleg vérűek, utódaikat szoptatják. A cetek szárazföldi emlősöktől származnak. Az evolúció során kitűnően alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Alakjuk áramvonalas, a halakéhoz hasonló. Mellső végtagjaik uszonyokká alakultak át, hátsó végtagjaikat elveszítették. Gyakorlatilag nincs szőrzetük.

Az emlősök ügetéséből átörökölt, a gerincet függőlegesen hullámoztató mozgással úsznak, szemben a halak és hüllők oldalirányban hullámzó mozgásával. Ennek megfelelően farkúszóik is vízszintesek.

A cetek nagy termetű állatok. Testhosszuk kifejlett korukban fajtól függően 1,2–29,9 m, tömegük 30–173 000 kg. Közülük kerül ki a ma élő legnagyobb állat, a kék bálna.

A cetek kicsinyét olykor borjúnak nevezik.

Rendszerezés[szerkesztés]

A cetek rendje három alrendre osztható:

A két ma élő alrend fejlődése mintegy 34 millió éve vált külön. Mindkét alrend további családokra oszlik, összesen több mint 80 fajjal – ezek száma nem egyértelmű, mert bizonyos csoportokat egyes szakemberek önálló fajnak tekintenek, míg mások csupán alfajnak.

A cetek legkorszerűbb rendszertani osztályozása a következő:

A körülbelül 80 cetfaj sorrendben

Autoceta csoport:

Anatómia[szerkesztés]

Kék bálna

A cetek szervezete a vízi életmód követelményei szerint alakult át. Mellső lábaik uszonyokká alakultak. Hátsó lábaik teljesen elcsökevényesedtek, kívülről nem láthatóak. Farkuk végén a halakéhoz hasonló, de vízszintes állású farokuszony fejlődött ki. A legtöbb cetfajnak hátuszonya is van.

Bőrük alatt vastag zsírréteg van, amely részben energiatartalékul, részben hőszigetelésként szolgál. Szívük más emlősökhöz hasonlóan két kamrából és két pitvarból áll.

A fejük tetején levő orrnyíláson át lélegeznek. A szilásceteknek két, a fogasceteknek csak egy orrnyílásuk van. Amikor az állat a felszínre emelkedve kifújja a levegőt, a kicsapódó pára jellegzetes alakú felhője láthatóvá válik. Képesek hosszú ideig (az ámbráscet akár 120 percig) levegővétel nélkül a víz alatt maradni. Légzésük nem automatikus, emiatt csak úgy képesek aludni, hogy agyuk egyik féltekéje mindig éber állapotban marad.

Életmód[szerkesztés]

A cetek közül egyes fajok mikroszkopikus planktonnal táplálkoznak, mások nagy testű állatokkal táplálkozó ragadozók.

Szaporodás[szerkesztés]

A nőstény cetek egyszerre csak egy utódnak adnak életet, és azt hosszú ideig (egyes fajok több mint egy évig) szoptatják. Az anyaállat és utódja között erős érzelmi kapcsolat van. Az ivarérettséget a cetek általában későn, 7–10 éves korukra érik el.

A hím nemi szervei a testüregen belül helyezkednek el, ami úszáskor a közegellenállást csökkenti. A legtöbb cetfajnál nem alakulnak ki állandó párok. A nőstények egy párzási időszak alatt gyakran több hímmel is párosodnak. Az újszülött állat farkával előre jön a világra, ez csökkenti a fulladás veszélyét. Az anyaállat szoptatáskor aktívan préseli ki a tejet emlőjéből.

Evolúció[szerkesztés]

A cetek valamennyien szárazföldi emlősök leszármazottjai. A DNS-ek összehasonlítása alapján a párosujjú patások közé tartozó vízilófélékkel (Hippopotamidae) állnak a legközelebbi rokonságban. A cetek ősei kb. 50 millió éve tértek át a vízi életmódra. A filogenetikus rendszertan a ceteket nem külön rendnek tartja, hanem a párosujjú patásokkal együtt a Cetartiodactyla nevű új rendbe sorolja.

 
Artiodactyla
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
paleocén
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
eocén
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Pakicetus
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ambulocetus
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
DalanistesRodhocetusTakracetusGaviocetus
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
BasilosaurusDorudon
 
 
 
 
 
 
 
 
 
eocén
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Odontoceti
 
 
Mysticeti
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Squalodelphidae
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Agorophiidae
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
oligocén
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
HippopotamidaeKogiidaePhyseteridaeZiphiidaeDelphinidaePhocoenidaeMonodontidaePontoporidaePlatanistidaeIniidaeEschrichtidaeBalaenopteridaeBalaenidae

A törzsfa forrása:

  • Mai családok: Bernd Würsig (1988). „A sziláscetek viselkedése”. Scientific American (magyar kiadás) (6), 60. o.  

A cetek és az ember[szerkesztés]

A cetek védelme[szerkesztés]

A legtöbb nagy testű cetfaj a cetvadászat hatására ma veszélyeztetett állatnak számít. A legnagyobb veszélyben azonban élőhelyük változása miatt a folyami delfinek vannak. A delfinek által lakott folyókat legnagyobb mértékben az ember gazdasági tevékenysége, az öntözés és energiatermelés céljait szolgáló duzzasztógátak építése veszélyezteti. Így például a Kínában a Jangce folyón épülő gátak veszélyeztetik a baiji fennmaradását. Az Irrawaddy és a Mekong folyókon épülő gátak a ritka Irrawaddy-delfin kipusztulását okozhatják.

Cetvadászat[szerkesztés]

A nagy testű ceteket évszázadokon át vadászták olajukért, húsukért, sziláikért. Az ámbráscetet a beleiben található, illatszerek alapanyagául szolgáló ámbráért is vadászták. A 20. század közepére a vadászat miatt több cetfaj majdnem teljesen kihalt. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Commission, IWC) 1986-os moratóriumában határozatlan időre megtiltotta a kereskedelmi célú cetvadászatot. A moratórium ellenére Norvégia, Izland, Feröer és Japán ma is folytatják a vadászatot. Szibéria, Alaszka és Kanada egyes természeti népei ugyancsak vadásznak cetekre.

Halászat[szerkesztés]

A delfinek életét a halászat is veszélyezteti, mert az állatok véletlenül a halászok hálóiba kerülve elpusztulhatnak. A Csendes-óceánon folytatott tonhalhalászat évente több ezer delfin életét követeli. Egyes országokban a halászok húsukért szándékosan is ejtenek el delfineket.

Katonai kísérletek[szerkesztés]

A haditengerészet által mélységi felderítésre használt eszközök kárt tehetnek a cetek érzékszerveiben, és pusztulásukat is okozhatják.

Cetek a kultúrában[szerkesztés]

Pinokkió történetében Pinokkió apját, Dzsepettót egy cet nyeli el, és hosszú ideig él ott.

Cetek a Bibliában[szerkesztés]

A Biblia többször is említi a ceteket. Legismertebb Jónás története, akit egy nagy hal nyelt le:

Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából. (…) És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.

További említések:

  • Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem? (Jób könyve, 7.12.)
  • Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. (Máté evangéliuma, 12.40.)

Cetek az irodalomban[szerkesztés]

Cetek a filmekben[szerkesztés]

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Patrice van Eersel: Az ötödik álom (1994, 1999)
  • Mark Carwardine: Bálnák és delfinek (1995, 2002)
  • Adrian P. Kezele: A delfin álma (2004)
  • Dawkins, Richard. A legnagyobb mutatvány: Az evolúció bizonyítékai. Nyitott Könyvműhely K. (2009). ISBN 978-963-9725-81-2 
  • Bernd Würsig (1988). „A sziláscetek viselkedése”. Scientific American (magyar kiadás) (6), 60. o.  

Forrás[szerkesztés]

Film[szerkesztés]

  • Le Grand Bleu (1988) – A Nagy Kékség
  • Atlantis (1991)

További információk[szerkesztés]

  • Tengeri emlősök (Megszűnt a lap. Te is segíthetsz megfelelő hivatkozást találni!)