Délkelet-Ázsia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Délkelet-Ázsia

Délkelet-Ázsia topográfiája
Terület 4 523 000 km²
Népesség 568 300 000
Népsűrűség 126 fő/km²
Országok 11
Területek 12
GDP 900 milliárd dollár (dollár árfolyam)
2,8 billió dollár (PPP)
GDP per fő 1584 dollár
4927 dollár (PPP)
Nyelvek indonéz, vietnami, thai, filipino, burmai, maláj, lao, khmer, tetum, mandarin, tamil, angol, portugál, jávai, szundanéz, tagalog, cebuano, madura, kantoni, min, tajvai és mások
Időzónák UTC +9:00 (Indonesia) to UTC +5:30 (Andaman and Nicobar Islands)
Legnagyobb városok Jakarta
Manila
Bangkok
Ho Si Minh-város
Kuala Lumpur
Szingapúr
Hanoi
Bandung
Yangon

Délkelet-Ázsia ázsiai régióba azon országok tartoznak, amelyek Kínától délre, Indiától keletre és Ausztráliától északra fekszenek. A régió tektonikus lemezek találkozásán helyezkedik el, ezért erős szeizmikus és vulkanikus aktivitás jellemző rá.

Délkelet-Ázsia két földrajzi egységből áll: a szárazföldből és az attól keletre, délkeletre fekvő szigetekből. Az indokínai részen fekszik Kambodzsa, Laosz, Mianmar, Thaiföld és Vietnam. Ezek lakossága főleg thai- és ausztro-ázsiai nyelvet beszélő népekből áll, vallásuk javarészt a buddhizmus, amit a konfucianizmus követ.

A tengeri rész országai: Brunei, Kelet-Timor, Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek és Szingapúr. Ezen a területen főként ausztronéz emberek élnek, akiknek vallása elsősorban az iszlám, amit a kereszténység követ.

Beosztás[szerkesztés]

Politikai[szerkesztés]

Délkelet-Ázsia alatt általában a következő országokat értik; bár néhány kontextusban a területet lehet bővebben vagy szűkebben is értelmezni.

A fenti országok mind tagjai az ASEAN-nak, kivéve Kelet-Timort (még csak jelölt).

A terület és Dél-Ázsia egyes részeinek korábbi elnevezése Kelet-India volt.

Bár politikailag Ausztrália külső területei, kulturálisan Délkelet-Ázsiához tartozik a Karácsony-sziget és a Kókusz (Keeling)-szigetek is. Az Andamán- és Nikobár-szigetek politikailag Indiához, földrajzilag Délkelet-Ázsiához tartoznak. A Dél-kínai tenger szigeteinek (Paracel Islands, Macclesfield Islands, Scarborough Shoal és a Spratly-szigetek) hovatartozása körül vita folyik a Kínai Népköztársaság és a délkelet-ázsiai országok között.

Bár Nyugat-Pápua politikailag Dél-Ázsia (mivel Indonézia része) földrajzilag gyakran mégis Óceánia részeként említik.

Földrajzi[szerkesztés]

Délkelet-Ázsia elhelyezkedése
A Srivijaya építészeti stílus

Délkelet-Ázsia két részre oszlik:

  1. szárazföldi Délkelet-Ázsia (vagy Indokína)
  2. tengeri Délkelet-Ázsia vagy maláj szigetcsoport (Nusantara).
A szárazföldi Délkelet-Ázsia:
A tengeri Délkelet-Ázsia
A dél-kínai tenger szigetei:

Malajzia területének két legfontosabb részét a Dél-kínai tenger választja el. A félszigeti Malajzia a szárazföldön fekszik, míg Kelet-Malajzia Borneó szigetén, ami a régió legnagyobb szigete. Malajziát mégis gyakran szigetországnak tekintik.

Indonézia és Kelet-Timor keleti részei (a Wallace-vonaltól keletre) már Óceániához tartoznak.

Története[szerkesztés]

Solheim et al. kimutatták a Nusantao kereskedelmi hálózat létezését Kr. e. 5000-től az időszámításunk kezdetéig; a hálózat Vietnamtól a délkelet-ázsiai szigetekig húzódott.[1]

Délkelet-Ázsia lakói, elsősorban az Ausztronéz családba tartozók, több ezer éve hajós nemzetek voltak, egyesek közülük Madagaszkár szigetéig elhajóztak. Hajóik képesek voltak a nyílt tengeri hajózásra, Magellán feljegyzéseiből ismert, hogy mennyivel jobban manőverezhetők voltak, mint az európai vitorlás hajók.[2]

Az Indiai-óceán áthajózásával a malájok benépesítették Madagaszkárt, valamint kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek Délkelet-Ázsia és Nyugat-Ázsia között. A Szumátrán bányászott arany Rómáig is eljuthatott.

A térség lakói kezdetben animisták voltak, de hamarosan elterjedt a hinduizmus, majd később az iszlám.

Kínai kereskedelem[szerkesztés]

A kínai kereskedők igen hamar megjelentek a térségben és intenzív kereskedelmi kapcsolatokat tartottak fenn Délkelet-Ázsia népeivel. Magellán feljegyezte, hogy Bruneinek több ágyúja volt, mint az európai hajóknak együttesen, amit egyértelmű jele volt annak, hogy a kínaiak felfegyverezték.[2]

A kínai császár egy hercegnőt, Hang Li Po-t 500 fős kíséretével Malakába küldte, hogy a helyi szultán felesége legyen. Hang Li Po kútja ma turistalátványosság (1459-ben épület), csakúgy mint kíséretének volt lakhelye. A Malaka-szoros stratégiai jelentősége nem kerülte el az európaiak figyelmét sem: a portugál író, Duarte Barbosa 1500 körül feljegyezte: "Malaka ura rajta tartja kezét Velence torkán".

Gyarmatosítás[szerkesztés]

A Malaka-szoros (a térképen kékkel jelölt terület)

Az európai nagyhatalmak a 15. században kezdtek megjelenni a térségben, elsőként a spanyolok és portugálok, akik a Fülöp-szigeteket és Malakát hódították meg.

Az európai felfedezők nyugatról és keleti irányból is érkeztek, az Indiai-óceán és a Távol-Kelet felől érkező hajók kereskedelmi árucikkeket hoztak és cserébe a térség természeti kincseivel rakodtak meg: fűszerek, méz, értékes állatok.

Az európaiak érkezésével jelentek meg az első keresztény misszionáriusok, akik nemcsak a vallást, hanem Nyugat-Európa tudományát és technológiáját is terjesztették.

Legújabb kor[szerkesztés]

A délkelet-ázsiai nemzetek a regionális ASEAN szervezeten keresztül próbálják megvalósítani a regionális együttműködést és integrációt.

Azonban ezeket a törekvéseket az egyes országok közötti, illetve nemegyszer külső országokat is érintő területi viták akadályozzák, nehezítik.

Földrajza[szerkesztés]

Geológiai viszonylatban a Maláj-félsziget és a kapcsolódó szigetvilág a világ egyik legaktívabb vulkáni területe. A vulkáni és tektonikai tevékenység számos igen magas hegységet hozott létre, mint például a Mount Kinabalu Malajziában (magassága 4101 méter) és a Puncak Jaya Indonéziában (magassága 4884 méter).

Éghajlat[szerkesztés]

Délkelet-Ázsia éghajlata nagyrészt trópusi - az év nagy részében meleg és párás, jelentős mennyiségű csapadékkal. A monszun esőzések következtében megkülönböztethető az esős és a száraz éghajlat. A délkelet-ázsiai esőerdő a Föld második legnagyobb ilyen jellegű erdősége az Amazonas-medenceesőerdői után. Kivételt csak az északi régiók, illetve a magashegységek képeznek, ahol lényegesen hűvösebb, enyhébb a klíma, és szárazabb a táj.

Környezet[szerkesztés]

Mount Kinabalu
Vízibölény
Wallace-féle elméleti választóvonal a délkelet-ázsiai és az ausztrálázsiai fauna között

Délkelet-Ázsia állatvilága igen változatos: Borneó és Szumátra szigetén él az orangután, az ázsiai elefánt, a maláj tapír, a szumátrai orrszarvú, valamint a borneói foltos leopárd.

A vad és háziasított formában egyaránt megtalálható vízibölény egész Délkelet-Ázsia egyik jellegzetes állata. A kancsil kisméretű szarvasféle, elsősorban Szumátra, Borneó és Palavan szigeten él.

Az indonéziai szigetcsoportot a Wallace-féle képzeletbeli választóvonal osztja két részre, a lemeztektonikai határoknak megfelelően. A vonal egyik oldalán az ázsiai, míg másik oldalán az ausztrálázsiai növény és állatvilág egyedei élnek. A Jáva-Borneo és Pápua közötti szigetek ütközőzónát képviselnek, ahol mindkét részre jellemző fajok előfordulnak.

A délkelet-ázsiai korallzátonyok igen látványosak, a tengerek élővilágában az egyik legjelentősebb élőhelyet képviselik, ahol számtalan hal és puhatestű faj él. Csak itt él a cetcápa, a legnagyobb cápafaj.

A térség fái trópusi keményfák, amelyeket értékes fájuk miatt számos országban nagy ütemben termelnek ki. A hegyvidékek magasabb térségeiben megtalálhatók a mérsékelt égövi klímára jellemző fafajok is.

Bár a térség állat- és növényvilága igen gazdag, a biodiverzitást súlyosan fenyegeti az erdőirtás, az élőhelyek pusztulása, számos helyi faj (pl. a szumátrai tigris) a kihalás szélére került.

Gazdaság[szerkesztés]

Jakarta, az egyik legfontosabb üzleti központ Indonéziában
Szingapúr belvárosa. Kis mérete ellenére a városállam jelentős gazdasági súlyt képvisel a térségben, és itt található a világ legforgalmasabb kikötője is

A térségben igen jelentős a természeti nyersanyagok kitermelése, a favágás, a bányaművelés. A külföldi befektetőknek köszönhetően megtelepedett mikroprocesszor-gyártás is.

Már az európaiak megjelenése előtt is jelentős szerepet játszott Délkelet-Ázsia a világkereskedelmi rendszerben. A Rjúkjúi Királyság kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn a térségben, elsősorban a helyi fűszereket (bors, gyömbér, szegfűszeg, szerecsendió). A fűszerkereskedelmet először a indiai és arab kereskedők bonyolították, de 1500 körül megjelentek az európai kereskedők is. Előbb spanyol, majd portugál kereskedők érkeztek a térségbe, őket követték a hollandok és végül a britek és a franciák. Az európai kereskedelmi tevékenység fokozatosan gyarmatosításba váltott át - a hollandok szerezték meg Indonéziát, a britek a Maláj-félszigetet, a franciák Indokínát, míg a spanyolok (majd később az Egyesült Államok) a Fülöp-szigeteket.

Kuala Lumpur belvárosa, Malájzia egyik legfontosabb üzleti és pénzügyi negyede

A térség országainak gazdasága a mezőgazdaságon alapul, de egyre nagyobb szerepet kap az ipar és a szolgáltatási szektor is. Indonézia a térség legnagyobb gazdasága, míg a legfejlettebbek Indonézia, Malájzia, Thaiföld és a Fülöp-szigetek. Szingapúr és Brunei a gazdaság fejlettségét tekintve fejlődő országnak számítanak, míg Délkelet-Ázsia többi országa elmaradott, bár Vietnam jelentős erőfeszítéseket tesz a gazdaság felzárkóztatása terén. A legjelentősebb iparágak a textilgyártás, elektronikai termékek, mikroprocesszorok, illetve az autógyártás is. Különösen jelentős a kőolaj-kitermelés Malájzia gazdasága számára.

A térség gazdasági fejlődésében nagy szerept játszik a turizmus is, amely nagy szerepet játszik az elmaradottabb vidékek felzárkóztatásában és lehetőséget nyújt a kulturális diverzitás megőrzéséhez.[3] Az 1990-es évektől kezdve az összes térségbeli ország jelentős erőfeszítéseket tett a turisztika fejlesztése érdekében.[4] 1995-ben Szingapúr volt a térség első számú turisztikai célpontja, de azóta Thaiföld és a többi ország is jelentős előrelépést tett. 2006-ban Kambodzsa nemzeti jövedelmének 15%-át a turizmus adta.[5]

A térségből egyedül Indonézia a G-20 csoport tagja és a régió domináns gazdasági hatalma,[6] 2008-ban az ország GDP-je 11,7 milliárd dollár volt, míg az egy főre eső GDP 2246 dollár volt.[7]

Népesség[szerkesztés]

Délkelet-Ázsia területe kb. 4 000 000 km². 2004-ben becslések szerint több mint 593 millióan laktak a térségben, ezek ötöde (125 millió) Indonézia legnagyobb szigetén, Jáván, amely a világ legsűrűbben lakott szigete. Az egyes etnikumok és vallások megoszlása igen változatos képet mutat. A térségben az őslakosok mellett kb. 30 milliós kínai diaszpóra is él, elsősorban Malajzia, Szingapúr és Thaiföld területén.

Népcsoportok[szerkesztés]

Délkelet-Ázsia őslakosai ázsiai eredetűek, nem pedig - a közhidelemmel ellentétben - óceániai népek. A Stanford Egyetem tanulmánya szerint,[8] a térség lakossága igen változatos képet mutat. Az őslakosok ausztronéziai, tai és mon-khmer ősök leszármazottai, akik Kína déli részéből vándoroltak be a bronz és vaskorszak alatt. Azonban megtalálhatók arab, kínai, indiai, európai, polinéziai és pápuai gének is a térség népességében. A Fülöp-szigetek, Malájzia és Szingapúr lakosságában jelentős arány képviselnek az európai gyarmatosítók leszármazottai.

Az egyes országok etnikai összetétele:

Andamán- és Nikobár-szigetek indiaiak (69%), nikobáriak (29%), andamániak (0,9%), shompen (0,1%), egyéb (1%)
Brunei malájok (69%), kínaiak (15%), őslakosok (6%), egyéb (10%)
Kambodzsa khmerek (82%), vietnamiak (12%), cham nép (4%), egyéb (2%)
Karácsony-sziget kínaiak (70%), európaiak (20%), malájok (10%)
Keeling-szigetek malájok (80%), európaiak (20%)
Kelet Timor tetun (10%), mambai (8%), makasae (8%), tukudede (6%), bunak (5%), galoli (5%), kemak (5%), fataluku (3%), baikeno (2%), egyéb (48%)
Hainan-sziget kínaiak (84%), li (14,7%)
Indonézia jávaiak (41,7%), szundán (15,4%), maláj (3,4%), maduri (3,3%), batak (3,0%), minangkabau (2,7%), betawi (2,5%), buginese (2,5%), bantenese (2,1%), banjarese (1,7%), baliak (1,5%), sasak (1,3%), makassarese (1,0%), cirebon (0,9%), kínaiak (0,9%), egyéb (15%)
Laosz lao (50%), egyéb lao loum (14%), lao theung (22%), lao soung (9%), kínaiak (3%), vietnamiak (2%)
Malájzia malájok (52%), kínaiak (30%), indiaiak (8%), őslakosok (7%), egyéb (3%)
Burma bamar (68%), shan (10%), karen (7%), rakhine (4%), kínaiak (3%), mon (2%), indiaiak (2%), egyebek (4%)
Lan-sziget tao (70%), kínaiak (30%)
Fülöp-szigetek bisaya (39%), tagalog (17%), ilocano (10%), moro (5%), bicolano (4%), kapampangan (3%), pangasinan (2%), kínaiak (2%), spanyolok (2%), hegyi törzsek (8%), egyéb (8%)
Szingapúr kínaiak (77%), malájok (14%), indiaiak (8%), egyéb (1%)
Thaiföld thai (41%), isan (laoszi) (34%) kínaiak (14%), malájok (4%), khmer (2%), egyéb (5%)
Vietnam vietnamiak (86%), kínaiak (2%), japánok (1,2%), őslakos népek (9%),

Vallások[szerkesztés]

Délkelet-Ázsia országaiban számos különböző vallást gyakorolnak. Az ázsiai kontinensen található országok (mint Burma, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Vietnam) túlnyomórészt buddhisták. A Maláj-félszigeten, Malájziában, Bruneiben és Indonézián elsősorban az iszlám termed el. A Fülöp-szigeteken a fő vallás a kereszténység, csakúgy mint Indonézia keleti részén és Kelet-Timoron. Jelentős katolikus kisebbség él Vietnamban is.

Az egyes országok vallási összetétele:[9]

Andamán és Nikobár-szigetek animizmus, buddhizmus, kereszténység, hinduizmus, iszlám, szikh
Brunei iszlám (67%), buddhizmus (13%), kereszténység (10%), őslakos vallások és egyéb (10%)
Kambodzsa buddhizmus (93%), animizmus egyéb (7%)
Karácsony-sziget buddhizmus (36%), iszlám (25%), kereszténység (18%), taoizmus (15%), egyéb (6%).
Keeling-sziget iszlám (80%), egyéb (20%)
Kelet-Timor kereszténység (90%), iszlám (5%), protestantizmus (3%), egyéb (2%)
Hainan animizmus, konfúcianizmus, buddhizmus, kereszténység, taoizmus, egyéb
Indonézia iszlám (88%), protestáns (5%), katolikus (3%), hinduizmus (2%), buddhizmus (1%), egyéb (1%)
Laosz buddhizmus (60%), animizmus és egyéb (40%)
Malájzia iszlám (60,4%), buddhizmus (19,2%), kereszténység (9,1%), hinduizmus (6,1%), animizmus (5,2%)
Burma buddhizmus (89%), iszlám (4%), kereszténység (4%), animizmus (1%), egyéb (2%)
Lan-sziget animizmus, buddhizmus, kereszténység, konfúcianizmus, taoizmus
Fülöp-szigetek kereszténység (81%), iszlám (5%), evangélikus (2,8%), Iglesia ni Cristo (2,2%), aglipayan (2%), egyéb keresztény (4,5%), egyéb (2,5%)
Szingapúr buddhizmus (42,5%), iszlám (15%), taoizmus (8%), katolikus (4,5%), egyéb keresztény (10%), hinduizmus (4%), nem vallásos (15%), egyéb (1%)
Thaiföld buddhizmus (94,6%), iszlám (4,6%), egyéb (1%)
Vietnam buddhizmus (78%), kereszténység (8%), egyéb (7%)

Források[szerkesztés]

  • Solheim et al, Journal of East Asian Archaeology, 2000, 2:1-2, pp. 273-284(12)
  • Oppenheimer and Richards, Science Progress 2001, 84 (3), pp.157–181
  • Laurence Bergreen, Over the Edge of the World: Magellan's Terrifying Circumnavigation of the Globe, HarperCollins Publishers, 2003, hardcover 480 pages, ISBN 0-06-621173-5
  • Tiwari, Rajnish (2003): Post-crisis Exchange Rate Regimes in Southeast Asia, Seminar Paper, University of Hamburg. (PDF)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Solheim, Journal of East Asian Archaeology, 2000, 2:1-2, pp. 273-284(12)
  2. ^ a b Laurence Bergreen, Over the Edge of the World: Magellan's Terrifying Circumnavigation of the Globe, HarperCollins Publishers, 2003, hardcover 480 pages, ISBN 0-06-621173-5
  3. Background overview of The National Seminar on Sustainable Tourism Resource Management, Phnom Penh, June 9–10, 2003.
  4. Hitchcock, Michael, et al. Tourism in South-East Asia. New York: Routledge, 1993
  5. WDI Online
  6. What is the G-20, www.g20.org. Hozzáférés ideje: 2009-10-6.
  7. Report for Selected Countries and Subjects. Imf.org, 2006. szeptember 14. (Hozzáférés: 2010. április 28.)
  8. genetic study
  9. Field Listing - Religions. CIA factbook. (Hozzáférés: 2007. február 24.)

További információk[szerkesztés]