Délkelet-Ázsia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Délkelet-Ázsia

Topography of Southeast Asia.
Terület 4,523,000 km²
Népesség 568,300,000
Népsűrűség 126 per km²
Országok 11
Területek 12
GDP $900 milliárd (dollár árfolyam)
$2.8 trillió (PPP)
GDP per fő $1,584 (dollár árfolyam)
$4,927 (PPP)
Nyelvek indonéz, vietnami, thai, filipino, burmai, maláj, lao, khmer, tetum, mandarin, tamil, angol, portugál, jávai, szundanéz, tagalog, cebuano, madura, kantoni, min, tajvai, és mások
Időzónák UTC +9:00 (Indonesia) to UTC +5:30 (Andaman and Nicobar Islands)
Legnagyobb városok Jakarta
Manila
Bangkok
Ho Si Minh-város
Kuala Lumpur
Szingapúr
Hanoi
Bandung
Yangon

Délkelet-Ázsia ázsiai régióba azon országok tartoznak, amelyek Kínától délre, Indiától keletre és Ausztráliától északra fekszenek. A régió tektonikus lemezek találkozásán helyezkedik el, ezért erős szeizmikus és vulkanikus aktivitás jellemző rá.

Délkelet-Ázsia két földrajzi egységből áll: a szárazföldből és az attól keletre, délkeletre fekvő szigetekből. Az indokínai részen fekszik Kambodzsa, Laosz, Mianmar, Thaiföld és Vietnam. Ezek lakossága főleg thai- és ausztro-ázsiai nyelvet beszélő népekből áll, vallásuk javarészt a buddhizmus, amit a konfucianizmus követ.

A tengeri rész országai: Brunei, Kelet-Timor, Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek és Szingapúr. Ezen a területen főként ausztronéz emberek élnek, akiknek vallása elsősorban az iszlám, amit a kereszténység követ.

Beosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délkelet-Ázsia alatt általában a következő országokat értik; bár néhány kontextusban a területet lehet bővebben vagy szűkebben is értelmezni.

A fenti országok mind tagjai az ASEAN-nak, kivéve Kelet-Timort (még csak jelölt).

A terület és Dél-Ázsia egyes részeinek korábbi elnevezése Kelet-India volt.

Bár politikailag Ausztrália külső területei, kulturálisan Délkelet-Ázsiához tartozik a Karácsony-sziget és a Kókusz (Keeling)-szigetek is. Az Andamán- és Nikobár-szigetek politikailag Indiához, földrajzilag Délkelet-Ázsiához tartoznak. A Dél-kínai tenger szigeteinek (Paracel Islands, Macclesfield Islands, Scarborough Shoal és a Spratly-szigetek) hovatartozása körül vita folyik a Kínai Népköztársaság és a délkelet-ázsiai országok között.

Bár Nyugat-Pápua politikailag Dél-Ázsia (mivel Indonézia része) földrajzilag gyakran mégis Óceánia részeként említik.

Földrajzi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délkelet-Ázsia elhelyezkedése
A Srivijaya építészeti stílus

Délkelet-Ázsia két részre oszlik:

  1. szárazföldi Délkelet-Ázsia (vagy Indokína)
  2. tengeri Délkelet-Ázsia vagy maláj szigetcsoport (Nusantara).
A szárazföldi Délkelet-Ázsia:
A tengeri Délkelet-Ázsia
A dél-kínai tenger szigetei:

Malajzia területének két legfontosabb részét a Dél-kínai tenger választja el. A félszigeti Malajzia a szárazföldön fekszik, míg Kelet-Malajzia Borneó szigetén, ami a régió legnagyobb szigete. Malajziát mégis gyakran szigetországnak tekintik.

Indonézia és Kelet-Timor keleti részei (a Wallace-vonaltól keletre) már Óceániához tartoznak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Solheim et al. kimutatták a Nusantao kereskedelmi hálózat létezését Kr. e. 5000-től az időszámításunk kezdetéig; a hálózat Vietnamtól a délkelet-ázsiai szigetekig húzódott.[1]

Délkelet-Ázsia lakói, elsősorban az Ausztronéz családba tartozók, több ezer éve hajós nemzetek voltak, egyesek közülük Madagaszkár szigetéig elhajóztak. Hajóik képesek voltak a nyílt tengeri hajózásra, Magellán feljegyzéseiből ismert, hogy mennyivel jobban manőverezhetők voltak, mint az európai vitorlás hajók.[2]

Az Indiai-óceán áthajózásával a malájok benépesítették Madagaszkárt, valamint kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek Délkelet-Ázsia és Nyugat-Ázsia között. A Szumátrán bányászott arany Rómáig is eljuthatott.

A térség lakói kezdetben animisták voltak, de hamarosan elterjedt a hinduizmus, majd később az iszlám.

Kínai kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kínai kereskedők igen hamar megjelentek a térségben és intenzív kereskedelmi kapcsolatokat tartottak fenn Délkelet-Ázsia népeivel. Magellán feljegyezte, hogy Bruneinek több ágyúja volt, mint az európai hajóknak együttesen, amit egyértelmű jele volt annak, hogy a kínaiak felfegyverezték.[2]

A kínai császár egy hercegnőt, Hang Li Po-t 500 fős kíséretével Malakába küldte, hogy a helyi szultán felesége legyen. Hang Li Po kútja ma turistalátványosság (1459-ben épület), csakúgy mint kíséretének volt lakhelye. A Malaka-szoros stratégiai jelentősége nem kerülte el az európaiak figyelmét sem: a protugál író, Duarte Barbosa 1500 körül feljegyezet: "Malaka ura rajta tartja kezét Velence torkán".

Gyarmatosítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai nagyhatalmak az 15. században kezdtek megjelenni a térségben, elsőként a spanyolok és portugálok, akik a Fülöp-szigetekent és Malakát hódították meg.

Az európai felfedezők nyugatról és keleti irányból is érkeztek, az Indiai-óceán és a Távol-Kelet felől érkező hajók kereskedelmi árucikkeket hoztak és cserébe a térség természeti kincseivel rakodtak meg: fűszerek, méz, értékes állatok.

Az európaiak érkezésével jelentek meg az első keresztény misszionáriusok, akik nemcsak a vallást, hanem Nyugat-Eruópa tudományát és technológiáját is terjesztették.

A Malaka-szoros (a térképen kékkel jelölt terület).

Legújabb kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A délkelet-ázsiai nemzetek a regionális ASEAN szervezeten keresztül próbálják megvalósítani a regionális együttműködést és integrációt.

Azonban ezeket a törekvéseket az egyes országok közötti, illetve nemegyszer külső országokat is érintő területi viták akadályozzák, nehezítik.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geológiai viszonylatban a Maláj-félsziget és a kapcsolódó szigetvilág a világ egyik legaktívabb vulkáni területe. A vulkáni és tektonikai tevékenység számos igen magas hegységet hozott létre, mint például a Mount Kinabalu Malajziában (magassága 4101 méter) és a Puncak Jaya Indonéziában (magassága 4884 méter).

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délkelet-Ázsia éghajlata nagyrészt trópusi - az év nagy részében meleg és párás, jelentős mennyiségű csapadékkal. A monszun esőzések következtében megkülönböztethető az esős és a száraz éghajlat. A délkelet-ázsiai esőerdő a Föld második legnagyobb ilyen jellegű erdősége az Amazonas-medenceesőerdői után. Kivételt csak az északi régiók, illetve a magashegységek képeznek, ahol lényegesen hűvösebb, enyhébb a klíma, és szárazabb a táj.

Környezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mount Kinabalu.
Vízibölény
Wallace-féle elméleti választóvonal a délkelet-ázsiai és az ausztrálázsiai fauna között.

Délkelet-Ázsia állatvilága igen változatos: Borneó és Szumátra szigetén él az orángután, az ázsiai elefánt, a maláj tapír, a szumátrai orrszarvú, valamint a borneói foltos leopárd.

A vad és háziasított formában egyaránt megtalálható vízibölény egész Délkelet-Ázsia egyik jellegzetes állata. A kancsil kisméretű szarvasféle, elsősorban Szumátra, Borneó és Palavan szigeten él.

Az indonéziai szigetcsoportot a Wallace-féle képzeletbeli választóvonal osztja két részre, a lemeztektonikai határoknak megfelelően. A vonal egyik oldalán az ázsiai, míg másik oldalán az ausztrálázsiai növény és állatvilág egyedei élnek. A Jáva-Borneo és Pápua közötti szigetek ütközőzónát képviselnek, ahol mindkét részre jellemző fajok előfordulnak.

A délkelet-ázsiai korallzátonyok igen látványosak, a tengerek élővilágában az egyik legjelentősebb élőhelyet képviselik, ahol számtalan hal és puhatestű faj él. Csak itt él a cetcápa, a legnagyobb cápafaj.

A térség fái trópusi keményfák, amelyeket értékes fájuk miatt számos országban nagy ütemben termelnek ki. A hegyvidékek magasabb térségeiben megtalálhatók a mérsékelt égövi klímára jellemző fafajok is.

Bár a térség állat- és növényvilága igen gazdag, a biodiverzitást súlyosan fenyegeti az erdőirtás, az élőhelyek pusztulása, számos helyi faj (pl. a szumátrai tigris) a kihalás szélére került.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jakarta, az egyik legfontosabb üzleti központ Indonéziában.
Szingapúr belvárosa. Kis mérete ellenére a városállam jelentős gazdasági súlyt képvisel a térségben, és itt található a világ legforgalmasabb kikötője is.

A térségben igen jeletős a természeti nyersanyagok kitermelése, a favágás, a bányaművelés. A külföldi befektetőknek köszönhetően megtelepedett a mikroprocesszor-ipar is.

Már az európaiak megjelenése előtt is jelentős szerepet játszott Délkelet-Ázsia a világkereskedelmi rendszerben. A Rjúkjúi Királyság kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn a térségben, elsősorban a helyi fűszereket (bors, gyömbér, szegfűszeg, szerecsendió). A fűszerkereskedelmet először a indiai és arab kereskedők bonyolították, de 1500 körül megjelentek az európai kereskedők is. Előbb spanyol, majd portugál kereskedők érkeztek a térségbe, őket követték a hollandok és végül a britek és a franciák. Az európai kereskedelmi tevékenység fokozatosan gyarmatosításba váltott át - a hollandok szerezték meg Indonéziát, a britek a Maláj-félszigetet, a franciák Indokínát, míg a spanyolok (majd később az Egyesült Államok) a Fülöp-szigeteket.

Kuala Lumpur belvárosa, Malájzia egyik legfontosabb üzleti és pénzügyi negyede.

A térség országainak gazdasága a mezőgazdaságon alapul, de egyre nagyobb szerepet kap az ipar és a szolgáltatási szektor is. Indonézia a térség legnagyobb gazdasága, míg a legfejlettebbek Indonézia, Malájzia, Thaiföld és a Fülöp-szigetek. Szingapúr és Brunei a gazdaság fejlettségét tekintve fejlődő országnak számítanak, míg Délkelet-Ázsia többi országa elmaradott, bár Vietnam jelentős erőfeszítéseket tesz a gazdaság felzárkóztatása terén. A legjelentősebb iparágak a textilgyártás, elektronikai termékek, mikroprocesszorok, illetve az autógyártás is. Különösen jelentős a kőolaj-kitermelés Malájzia gazdasága számára.

A térség gazdasági fejlődésében nagy szerept játszik a turizmus is, amely nagy szerepet játszik az elmaradottabb vidékek felzárkóztatásában és lehetőséget nyújt a kulturális diverzitás megőrzéséhez.[3] Az 1990-es évektől kezdve az összes térségbeli ország jelentős erőfeszítéseket tett a turisztika fejlesztése érdekében.[4] 1995-ben Szingapúr volt a térség első számú turisztikai célpontja, de azóta Thaiföld és a többi ország is jelentős előrelépést tett. 2006-ban Kambodzsa nemzeti jövedelmének 15%-át a turizmus adta.[5]

A térségből egyedül Indonézia a G-20 csoport tagja és a régió domináns gazdasági hatalma,[6] 2008-ban az ország GDP-je 11,7 milliárd dollár volt, míg az egy főre eső GDP 2246 dollár volt.[7]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délkelet-Ázsia területe kb. 4 000 000 km². 2004-ben becslések szerint több mint 593 millióan laktak a térségben, ezek ötöde (125 millió) Indonézia legnagyobb szigetén, Jáván, amely a világ legsűrűbben lakott szigete. Az egyes etnikumok és vallások megoszlása igen változatos képet mutat. A térségben az őslakosok mellett kb. 30 milliós kínai diaszpóra is él, elsősorban Malajzia, Szingapúr és Thaiföld területén.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délkelet-Ázsia őslakosai ázsiai eredetűek, nem pedig - a közhidelemmel ellentétben - óceániai népek. A Stanford Egyetem tanulmánya szerint[8], a térség lakossága igen változatos képet mutat. Az őslakosok ausztronéziai, tai és mon-khmer ősök leszármazottai, akik Kína déli részéből vándoroltak be a bronz és vaskorszak alatt. Azonban megtalálhatók arab, kínai, indiai, európai, polinéziai és pápuai gének is a térség népességében. A Fülöp-szigetek, Malájzia és Szingapúr lakosságában jelentős arány képviselnek az európai gyarmatosítók leszármazottai.

Az egyes országok etnikai összetétele:

Andamán- és Nikobár-szigetek indiaiak (69%), nikobáriak (29%), andamániak (0.9%), shompen (0.1%), egyéb (1%)
Brunei malájok (69%), kínaiak (15%), őslakosok (6%), egyéb (10%)
Kambodzsa khmerek (82%), vietnamiak (12%), cham nép (4%), egyéb (2%)
Karácsony-sziget kínaiak (70%), európaiak (20%), malájok (10%)
Keeling-szigetek malájok (80%), európaiak (20%)
Kelet Timor tetun (10%), mambai (8%), makasae (8%), tukudede (6%), bunak (5%), galoli (5%), kemak (5%), fataluku (3%), baikeno (2%), egyéb (48%)
Hainan-sziget kínaiak (84%), li (14.7%)
Indonézia jávaiak (41.7%), szundán (15.4%), maláj (3.4%), maduri (3.3%), batak (3.0%), minangkabau (2.7%), betawi (2.5%), buginese (2.5%), bantenese (2.1%), banjarese (1.7%), baliak (1.5%), sasak (1.3%), makassarese (1.0%), cirebon (0.9%), kínaiak (0.9%), egyéb (15%)
Laosz lao (50%), egyéb lao loum (14%), lao theung (22%), lao soung (9%), kínaiak (3%), vietnamiak (2%)
Malájzia malájok (52%), kínaiak (30%), indiaiak (8%), őslakosok (7%), egyéb (3%)
Burma bamar (68%), shan (10%), karen (7%), rakhine (4%), kínaiak (3%), mon (2%), indiaiak (2%), egyebek (4%)
Lan-sziget tao (70%), kínaiak (30%)
Fülöp-szigetek bisaya (39%), tagalog (17%), ilocano (10%), moro (5%), bicolano (4%), kapampangan (3%), pangasinan (2%), kínaiak (2%), spanyolok (2%), hegyi törzsek (8%), egyéb (8%)
Szingapúr kínaiak (77%), malájok (14%), indiaiak (8%), egyéb (1%)
Thaiföld thai (41%), isan (laoszi) (34%) kínaiak (14%), malájok (4%), khmer (2%), egyéb (5%)
Vietnam vietnámiak (86%), kínaiak (2%), japánok (1.2%), őslakos népek (9%),

Vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délkelet-Ázsia országaiban számos különböző vallást gyakorolnak. Az ázsiai kontinensen található országok (mint Burma, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Vietnam) túlnyomórészt buddhisták. A Maláj-félszigeten, Malájziában, Bruneiben és Indonézián elsősorban az iszlám termed el. A Fülöp-szigeteken a fő vallás a kereszténység, csakúgy mint Indonézia keleti részén és Kelet Timoron. Jelentős katolikus kisebbség él Vietnamban is.

Az egyes országok vallási összetétele:[9]

Andamán és Nikobár-szigetek animizmus, buddhizmus, kereszténység, hinduizmus, iszlám, szikh
Brunei iszlám (67%), buddhizmus (13%), kereszténység (10%), őslakos vallások és egyéb (10%)
Kambodzsa buddhizmus (93%), animizmus egyéb (7%)
Karácsony-sziget buddhizmus (36%), iszlám (25%), kereszténység (18%), taoizmus (15%), egyéb (6%).
Keeling-sziget iszlám (80%), egyéb (20%)
Kelet-Timor kereszténység (90%), iszlám (5%), protestantizmus (3%), egyéb (2%)
Hainan animizmus, konfúcianizmus, buddhizmus, kereszténység, taoizmus, egyéb
Indonézia iszlám (88%), protestáns (5%), katolikus (3%), hinduizmus (2%), buddhizmus (1%), egyéb (1%)
Laosz buddhizmus (60%), animizmus és egyéb (40%)
Malájzia iszlám (60.4%), buddhizmus (19.2%), kereszténység (9.1%), hinduizmus (6.1%), animizmus (5.2%)
Burma buddhizmus (89%), iszlám (4%), kereszténység (4%), animizmus (1%), egyéb (2%)
Lan-sziget animizmus, buddhizmus, kereszténység, konfúcianizmus, taoizmus
Fülöp-szigetek kereszténység (81%), iszlám (5%), evangélikus (2.8%), Iglesia ni Cristo (2.2%), aglipayan (2%), egyéb keresztény (4.5%), egyéb (2.5%)
Szingapúr buddhizmus (42.5%), iszlám (15%), taoizmus (8%), katolikus (4.5%), egyéb keresztény (10%), hinduizmus (4%), nem vallásos (15%), egyéb (1%)
Thaiföld buddhizmus (94.6%), iszlám (4.6%), egyéb (1%)
Vietnam buddhizmus (78%), kereszténység (8%), egyéb (7%)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Solheim et al, Journal of East Asian Archaeology, 2000, 2:1-2, pp. 273-284(12)
  • Oppenheimer and Richards, Science Progress 2001, 84 (3), pp.157–181
  • Laurence Bergreen, Over the Edge of the World: Magellan's Terrifying Circumnavigation of the Globe, HarperCollins Publishers, 2003, hardcover 480 pages, ISBN 0-06-621173-5
  • Tiwari, Rajnish (2003): Post-crisis Exchange Rate Regimes in Southeast Asia, Seminar Paper, University of Hamburg. (PDF)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Solheim, Journal of East Asian Archaeology, 2000, 2:1-2, pp. 273-284(12)
  2. ^ a b Laurence Bergreen, Over the Edge of the World: Magellan's Terrifying Circumnavigation of the Globe, HarperCollins Publishers, 2003, hardcover 480 pages, ISBN 0-06-621173-5
  3. Background overview of The National Seminar on Sustainable Tourism Resource Management, Phnom Penh, June 9–10, 2003.
  4. Hitchcock, Michael, et al. Tourism in South-East Asia. New York: Routledge, 1993
  5. WDI Online
  6. What is the G-20, www.g20.org. Retrieved 2009-10-6.
  7. Report for Selected Countries and Subjects. Imf.org, 2006. szeptember 14. (Hozzáférés: 2010. április 28.)
  8. genetic study
  9. Field Listing - Religions. CIA factbook. (Hozzáférés: 2007. február 24.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]